A 2-es számot viselő intézményt annak idején 960 nebulóra tervezték. Ám míg 1992-ben 765 gyerek tanult itt, 2006-ban már csak 74. Mindez magával vonta az iskola költségvetésének megkurtítását, s közben az épület állaga is romlott. A tető beázik, a fűtés nem működik.

– 2006-ban döntenünk kellett, hol helyezzük el a 74 tanulót, hiszen az épületben elfogadhatatlan állapotok uralkodtak. Ideiglenesen az 5-ös számú ukrán tannyelvű középiskolába kerültek, ahol négy tantermet tudtak rendelkezésükre bocsátani – magyarázta Tokár Ljudmila, a városi oktatási osztály vezetője.

– Mivel az utóbbi időben sok magyar szülő adja gyermekét ukrán iskolába, 2006 és 2010 között az említett 5. számúban egyre többen tanultak, s így szükség lett a négy tanteremre. Itt kezdődtek a problémák.

– Gondolkodni kezdtünk, mit tegyünk, hogy mindenki jól járjon. A városnak nincs annyi pénze, hogy felújítsa a 2-es iskola épületét. Értelme sem igen lenne, mivel most csak 88 tanulójuk van. Megindult a helykeresés. A legideálisabbnak a 8-as számú középiskola bizonyult. A háromszintes intézmény jó állapotban van, de nincs kihasználva, mindössze 134-en járnak ide a korábbi közel 300 helyett. Ezért olyan döntés született, hogy a tanintézmények egy épületben működjenek, amivel mindkettőt megmentenénk. Egyforma körülményeket biztosítunk az orosz és a magyar iskolások számára.

– A 2-es és a 8-as iskola eléggé távol esik egymástól. Ez nem okoz gondot a gyerekek és a tanárok számára?

– Az előbbiben a város minden szegletéből vannak tanulók. Sokan például a Muzsalyi úti lakótelepről, amely sokkal közelebb van a 8-as iskolához. Utánajártunk, s kiderült, csupán tíz környékbeli gyerek jár az orosz iskolába, ami szerintem elenyésző. Egyébként erre is találtunk megoldást. Gajdos István polgármester megígérte, hogy az önkormányzat buszjáratot indít a Szuvorov utcából a 8-as iskolához.

– Mi lesz a neve az új iskolának, és ki áll majd az élén?

– Ezen is sokat töprengtünk, végül arra a döntésre jutottunk, hogy Beregszászi 10-es Számú a Középiskola nevet viseli, az igazgatói teendőket pedig a 8-as számú iskola vezetője, Veress Péter látja el, aki nagy tapasztalattal rendelkezik. 

– Vannak, akik úgy vélik, ez a magyar iskolák felszámolásának a kezdete.

– Ez egyáltalán nem igaz. Tudjuk, mindezt a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) képviselői terjeszti. Ugyanakkor tudni kell azt is: a városi tanács oktatási bizottsága négy tagból áll, a KMKSZ-t Bocskor László képviseli. Nos, ő eddig még egy ülésen sem jelent meg. Tegyem hozzá, határozataink nélküle is érvényesek. A szóban forgó kérdést a bizottság elfogadta, és a legutóbbi ülésszakon a képviselők meg is szavazták. Az ülésen már megjelent a KMKSZ képviselője, de mivel nem volt hajlandó részt venni a megbeszéléseken, nem tudta, miről is van szó. Erről nem mi tehetünk.

Az ügyben megkerestük Veress Pétert is. Az igazgató megerősítette, mint minden magyar iskolában, náluk is kevesebb a gyerek. 1996-ban, amikor átvette az irányítást, 255-en voltak, míg jelenleg csak 134-en. Néhány év alatt majdnem felére csökkent a létszámuk.

– Készítettem egy statisztikát, hogy a körzetünkben hány gyerek él, s mennyi a magyar – fejti ki az intézményvezető. – 2007-ben 31 iskoláskorú volt, abból 21 magyar, a fennmaradó tíz más anyanyelvű. A 21-ből heten jöttek hozzánk, nyolc nebulót adtak más magyar intézménybe, a többit pedig ukrán iskolákba. A helyzet még borzasztóbb lett, amikor bevezették az emelt szintű érettségit. 2008-ban 22 iskoláskorúból 19 volt magyar, mindössze öt gyerek került hozzánk, öt más magyar iskolákba, tizenkettő pedig ukránba.

Mielőtt végleges döntés született volna arról, hogy a 2-es iskolát átköltöztetik a 8-asba, többször is tárgyaltak a polgármester jelenlétében. Meghívást kaptak a szülői tanácsok képviselői, a szakszervezeti elnökök, a 2-es számú iskola igazgatóhelyettese, valamint az 5-ös számú középiskola igazgatója. Persze senki nem szerette volna, hogy egyik vagy másik tanintézmény megszűnjön, mindkét kollektíva kiállt a maga igaza mellett, de végül megszületett az egyezség az összevonásról.

– Megszűnésről tehát szó sincs.

– Egyáltalán nem, sőt! Iskolánkban megmarad a magyar nyelvű oktatás, javul az épület kihasználtsága, a 2-es számú iskola pedig megmenekül a bezárástól.

– Mit szólt mindehhez a tantestület?

– Természetesen informáltam őket. Amikor a döntést meghoztuk, másnap összehívtam a kollektívát, és elmagyaráztam a részleteket. Amit a legfontosabbnak tartok: senki nem veszíti el a munkáját, és ez vonatkozik a 2-es iskola tanáraira is.     

– Aligha lesz könnyű nyaruk, hiszen fel kell készülniük az „új életre”.

– Átalakításokra, előkészületekre lesz szükség, hiszen közel száz gyerek és egy 23 fős kollektíva költözik ide. Úgy döntöttünk, a nyári táborozáson már együtt pihennek a gyerekek, hogy az újonnan jöttek szokják a környezetet, ismerkedjenek az iskolával és főképpen leendő társaikkal.

– A legegyszerűbb megoldást az jelentené, ha felszámolnánk a 2-es iskolát. Meggyőződésem azonban, hogy ez nem volna méltó a soknemzetiségű, toleráns Beregszászhoz, az európai gondolkodáshoz! – véli Gajdos István Beregszász polgármestere. – Sőt, a precedens egy-két magyar iskola végleges bezárását is elindítaná, hiszen a magyar iskolákban drasztikusan csökken a tanulók létszáma. Ékes bizonyítéka ennek például a 2010-es tanév adatai, melyek szerint a beregszászi 1-es és 5-ös számú ukrán tannyelvű középiskolákban, valamint az ukrán gimnáziumban, tehát három intézményben összesen 1760 gyerek tanult, míg az öt magyar tannyelvűben (4-es, 6-os, 7-es, 8-as, 9-es) mindössze 1217. Ez azt jelenti, hogy az átlagos tanulói létszám az ukrán intézményekben 570, míg a magyarokban mindösszesen 243. A 9-es számú általános iskolában mindössze 54 tanuló tanult, a 8-as számú középiskolában pedig 134. A város egyetlen kétnyelvű középiskolájában, a 3-as számúban 2010-ben 166 gyerek volt az ukrán osztályokban, 236 a magyarokban. A 8-as iskolában is egyre csökken a tanulók létszáma, s fennáll a veszélye annak, hogy előbb-utóbb az orosz iskola sorsára jut. Ez indokolta a mindkét tanintézet számára fájdalmas, de elkerülhetetlen döntést, hogy a két kisebbségi iskola egy intézmény fennhatósága alá kerüljön.  

A polgármester meggyőződése, hogy ezzel nem fenyegetik a magyar oktatást, hanem fordítva: pótlólagos garanciát nyertek arra is, hogy a 8-as számú iskola fennmarad a továbbiakban is, garanciát arra is, hogy a jövőben fel se merüljön bezárásának kérdése. Úgy véli, miután lecsillapodnak a kedélyek, az érintettek s minden józanul gondolkodó ember belátja: nincs az a hatalom, amely megpróbálná bezárni azt az iskolát, amely mellett egyaránt kiáll a város magyar és orosz közössége. Az sem mellékes, fűzi hozzá a polgármester, hogy az orosz kisebbséggel számos alkalommal sikeresen működtek együtt, amikor a magyar oktatási rendszer és nyelv védelméről volt szó.

– Visszatérve a KMKSZ vádjaihoz, miszerint Beregszászban veszély fenyegeti a magyar oktatást, el szeretném mondani, csupán provokációról van szó! – szögezi le Gajdos István. – Képviselőik ugyanis meg sem jelentek azokon a bizottsági üléseken, amelyeken előzetesen megvitatásra került e téma. S még valami. A kényszerű döntést megelőző vitában a városatyák többsége a kompromisszumos megoldásokat kereste, azt, miként lehetne minél kisebb traumát okozni a magyar és az orosz lakosságnak. Csak a KMKSZ képviselői ragaszkodtak öszvérmakacssággal például ahhoz, hogy magyar–oroszként legyen feltüntetve az összevont iskola neve.  A többség a városi tanügyi osztály vezetőjének javaslatát támogatta, így nemzetiségi középiskola lesz a tanintézet, s ezzel megszűnik a vita, hogy magyar–oroszként vagy orosz–magyarként szerepeljen.