Kárpáti Igaz Szó hírportál
   
 
[ Pulzus ]  
[ Életfa ]  
[ Katedra ]  
[ Kór-kép ]  
[ Tett-hely ]  
[ Kavalkád ]  
[ Sport-túra ]  
[ a Lap ]
>

Beregvidéki FC: jó kezdet, rossz folytatás
Szerző: ">35" /> | 2011.04.04. 18:51:23 |
A tavalyi kupahalmozó Beregvidéki FC idén eddig háromból csak a Téli-kupát tudta elhódítani. Ahogy arról korábban már beszámoltunk, a Vérke-parti gárda a megyei kupa nyol­cad­döntőjében Volóctól szenvedett vereséget és búcsúzott a sorozattól. Hétvégén pedig Szolyván a Szuperkupa fináléjában maradt alul a Munkácsi FC-vel szemben, így a címvédés itt is elmaradt. Az első félidőben többnyire a középpályán folyt a játék, a kapuk szinte nem is forogtak veszélyben. Nagy Róbert, a Beregvidék trénere már az első játékrészben lecserélte Voront, az ukrán felső ligás Obolonynál edződött újoncot. A helyére érkező Szarkisz fel is pezsdítette a játékot, egy gólhoz is hozzájárult, amit les miatt végül érvénytelenített a játékvezető. A második játékrészre mindkét csapatban több csere is történt. A Bereg­vidéki FC 10-15 percig több támadást is vezetett, ám ezekből gól továbbra sem született. A folytatásban visszatért az első félidő lanyha játéka és a találkozó 0–0-ás eredménnyel zárult. A büntetőpárbajt 4–3-ra a Latorca-partiak nyerték – Hurka és Teplej is kihagyta a tizenegyest –, így a Munkácsi FC hosszú kihagyás után ismét elhódította a Szuperkupát. Remélhetően a Beregvidéki FC számára a folytatás majd jobban alakul, a bajnokság április 17-én rajtol. Sz. S.
Avatóünnepség Kolozsvárott
Szerző: ">38" /> | 2011.04.04. 15:41:48 |
A magyar és román állam képviselői  Kolozsváron avatóünnepség keretében vették át hivatalosan is a magyar és a román kormány közös támogatásával restaurált Mátyás-szoborcsoportot. Az esemény tiszteletére egész napos rendezvénysorozatot is szerveztek a városban. Százkilenc esztendő múltán ismét a Mátyás-szoborcsoport hivatalos átadását ünnepelte a kincses város: Fadrusz János hatalmas köztéri alkotása, a korszak historizáló, akadémikus szobrászatának egyik főműve, a város emblematikussá vált jelképe a felújítási munkálatok lezárulásával ismét régi méltóságában uralja a város főterét – írta ezen a napon a Szabadság. A kolozsvári napilap idézte Murádin Jenő történészt, aki elmondta: húsz évvel ezelőtt a kolozsvári közösség nem is álmodhatott az emlékmű megújhodásának lehetőségéről, hiszen ebben az időszakban még a szoborcsoport lebontásától való félelem uralta a köztudatot.
Bábozást tanultak a pedagógus Háló-tagok
Szerző: ">46" /> | 2011.04.04. 15:06:42 |
A Katolikus Közösségek Kárpát-medencei Hálózata – röviden Háló – magyar kezdeményezésű, keresztény ihletésű mozgalom, amely a Felvidék, a Parti­um, a Vajdaság és Erdély után 1993-ban Kárpátalján is útjára indult.  Elsősorban a felnőtt katolikus hívőket szólítja meg, de az ökumenizmus eszméjét magáénak vallva nyitott más keresztény felekezetek, így a reformátusok és általában minden jóakaratú ember felé. Aktív Háló munka elsősorban a Nagyszőlősi és Ungvári járásban, valamint Beregszász környékén alakult ki, de a kéthavi rendszerességgel tartott úgynevezett „bogozói” összejövetelekre a Felső-Tisza-vidékről is érkeznek szép számmal. Minden évben szerveznek Kárpát-medencei Háló Találkozót, szűkebb pátriánkban 1999-ben Nagyszőlősön, 2004-ben pedig Ka­rácsfal­ván volt a régiók seregszemléje. Kárpátalján különösen szép eredményeket ér el a Háló Gazdasági Tagozata. Tüzes Pál batári vállalkozó koordinálása mellett már külön bejegyzett alapítvánnyal is büszkélkedhetnek. Hasonlóan gyümölcsözőek a Bárdos István beregszászi pedagógus felügyelete mellett kiépült Pedagógus Munkacsoport programjai. Ezek egy része szakmai, de lelkigyakorlatokat is szerveznek. E közösségnek az egyik koordinátora a Vérke-parti városban élő Henkel Beatrix angoltanár, aki legutóbb Nagyszőlősön a Ferenc-rendi kolostorban a drámapedagógia, a bábkészítés és a bábozás iránt érdeklődő keresztény tanítóknak szervezett  hétvégi programot. Konferenciák, lelkigyakorlatok, táborok és egyházi alkalmak szervezése tartozik a Háló feladatai közé. Érdeklődés szerint kisebb csoportok alakulnak ki. Egyik ilyen tagozat a szinte minden régióban igen aktív pedagógusműhely. Célja, hogy a keresztény értékrendet valló tanárok egymásra találjanak, gondolatokat cseréljenek, az idősebb kollégák megosszák és átadják tapasztalataikat a fiatalabbaknak és hasonlók – vázolja teendőiket Henkel Beatrix. A tanárnő három éve kapcsolódott be a munkaközösség munkájába. Hagyománnyá tették, hogy minden évben január végén egy közösségi hétvégét szerveznek. Nos, a legutóbbi kicsit másképpen sikeredett, mint tervezték. – Gyakran kerültünk szem­be azzal a problémával, hogy maguk a pedagógusok sem tudták pontosan, mit rejt az a fogalom, hogy lelki gyakorlat – magyarázza a Háló közösség pedagógus műhelyének koordinátora. – Biztosan valami nagyon vallásos, olyan egész nap csak énekelünk és imádkozunk folyamatra gondoltak. Ezért úgy gondoltuk, hogy megpróbálunk szakmailag is valami pluszt adni a jelenlévőknek. Megfogalmaztunk egy pályázatot a Szülőföld Alaphoz, amit sikeresen meg is nyertünk. Ennek köszönhetően magyarországi drámapedagógusok bevonásával egy bábkészítői tanfolyamot tartottunk. Perne­ki­né Va­lentinyi Ildikó elméleti előadásaiból például azt is megtanultuk, hogy fontos a stílusegység, az, hogy a bábok formájukat, méretüket, kivitelezési módjukat tekintve egységesek legyenek. Megismertetett a bábok fajtáival, a készítés művészetével  és a paraván mögötti munkával. Az előadás után mi is nekiláttunk, de már más szemmel néztünk az élettelen ujj-, fakanál- és kesztyűbábukra. A műhelymunkákon tanultakat leginkább az óvodapedagógusok, a hittantanárok, tanítók és szakköri vezetők tudják felhasználni. A nemrég Nagyszőlősön tartott egynapos találkozónkon pedig arra döbbentünk rá, hogy Kárpátalján nagyon nagy hiány van magyar logopédusokban – fejti ki Henkel Beatrix. – A drámapedagógia, s ezen belül a bábozás erre is kitűnő megoldás. Hiszen egy-egy mesefigurába bújva a bábot mozgató óvónő szép és tiszta beszédfejlesztő játékos foglalkozást szervezhet a kicsiknek. Ami a távlati terveket illeti, a programkoordinátortól megtudtuk,  hogy idén augusztusban a Kárpátaljai Háló Egyesület a budapesti székhelyű Erdélyi Gyülekezettel és a Magyar Bábjátékos Egyesülettel karöltve egyhetes bábszakkör­ve­ze­tői tanfolyamot szerveznek a kárpátaljai pedagógusok részére, melynek helyszíne ismét Nagyszőlősön a ferencesek kolostorában lesz. Fedák Anita
"Iskolakirándulás" Tiszapéterfalván
Szerző: ">38" /> | 2011.04.04. 15:03:57 |
A Tiszapéterfalvai Középiskola új igazgatóval kezdte az idei tanévet. Újfalusi Irén immár több éve For­golányból utazik be, hogy oktassa a gyerekeket. E téren a tanintézetben nem ő az egyetlen ilyen pedagógus, bár kétségtelen, hogy a kollektíva többsége helybeli. Közülük mindössze egy érte el a nyugdíjkorhatárt. Jelenleg 236 gyerek koptatja az iskola padjait. A létszám változó. Volt olyan időszak, hogy évente csak 10–12 nebulót vettek fel. A későbbiekben némileg többen jönnek majd az első osztályba. Bár a 9. osztály után néhányan továbbállnak, de a Tiszahát más településeiről, például For­golányból és Tiszabö­kényből rendszeres az utánpótlás. A továbbtanulási arány jónak mondható, a múlt évben a 37 végzősből 30 döntött a folytatás mellett. Az idén hatan jelentkeztek az emelt szintű érettségire, a többiek máshol próbálkoznak. – Igyekszünk minden versenyen részt venni. Ha kell, magyarul, ha kell, ukránul készülünk fel – magyarázza az igazgatónő. – Persze, az államnyelven tartott megmérettetésekre sokkal több gyakorlás szükséges, de a gyerekek kitartóak. Ilyen tekintetben nagyon aktívak. E tanévben már több dobogós helyet is magukénak tudhatnak. Magyar nyelvből a megyei olimpián Molnár Anett az első, a járási ukrán nyelv vetélkedőn a második helyen végzett. A Nagyszőlősön megrendezett ének-zene-tánc versenyt pedig Lemák Léna nyerte. Az intézményen belül is számos közösségi alkalmat szerveznek. Varga Jolán könyvtáros majdnem minden hónapban kitalál valamit a könyvek iránti érdeklődés növelése érdekében. Nem is panaszkodnak a tanulók olvasókedvére!  A szaktantermek jól felszereltek. Műszereik vannak, a kémiai laborban vegyszerekre viszont nagy szükségük lenne. Pályázat útján már szert tettek televízióra, DVD-re. A szülői tanács sokban segíti az iskola munkáját. Ennek elnöke Seres János, Máramaros-Ugocsa Egyházmegye református esperese, aki igyekszik pótolni azt, ami a különböző felszerelések terén hiányzik. A diákönkormányzat pedig szárnyai alá vette a gyengébb tanulókat. Az osztályelsők vállalták, hogy szabadidejükben korrepetálják társaikat. Mindemellett szakkörökön fejlesztik tehetségüket. Az ukrán nyelvet fakultatív módon is oktatják az 1., 2. és a 11. osztályban. A többiek az óraszám keretein belül foglalkoznak beszédkészség-fejlesztéssel. A többi tantárgy esetében is alkalmazzák az államnyelvet, ezzel is segítve a felkészülést az emelt szintű érettségire. – A rendezvényeket is próbáljuk két nyelven lebonyolítani – mondja Újfalusi Irén. – Ez is arra szolgál, hogy szokják a nyelvet, a kifejezésmódot. Nagy Nikolett
Sportágmustra
Szerző: ">10" /> | 2011.04.01. 18:27:52 |
Drótkötélsport A drótkötélsport eredete a kötéltáncosokra vezethető vissza, akik gyakran azért, hogy növeljék mutatványuk nézettségét, biztosítóháló nélkül egyensúlyoztak a kifeszített drótkötélen. A múltban a cirkuszi előadások izgalmának tetőfokát jelentette egy-egy ilyen produkció, ami egyáltalán nem volt veszélytelen, hiszen a kötéltáncos egyetlen ballépése egyben a vesztét, akár a halálát is jelenthette. A leghíresebb akrobata családok egyike a repülő jelzővel illetett Walenda család volt, amelynek tagjai számtalan alkalommal haladtak végig a magasan kifeszített drótkötélen. Egyik alkalommal a legidősebb Walenda azon próbálkozása – amelyet a televízió is közvetített –, hogy két felhőkarcoló között kifeszített kötélen halad át, sajnos tragédiába torkollott: az egyensúlyozó művész több emelet magasról lezuhant és szörnyethalt. „Biztatásképpen” talán ennyi is elég ahhoz, hogy bárki kedvet kapjon a drótkötélsporthoz, amely egy cirkuszi mutatványokból továbbfejlesztett extrém sportág. A világon csupán néhány olyan számottevő sportoló van, aki kifejezetten a magasban kifeszített drótkötélre specializálódott. Hogy miért, azt nyilván veszélyessége indokolja. Viszont éppen ezért a sportág művelőinek nemigen kell különösképpen tartaniuk a konkurenciától, illetve rekordjaik megdöntésétől. A jelenlegi abszolút csúcstartó a kanadai Jay Cochrane, aki több mint ötvenéves kora ellenére a mai napig aktívan űzi eme szenvedélyét. Guiness rekordja az eddig megtett legnagyobb távolsági és magassági teljesítmény, biztosíték nélkül. Szintén az ő nevéhez fűződik egy másik, meglehetősen furcsán hangzó rekord is. A drótkötélen töltött eddig mért leghosszabb idő. Ami pontosan 21 nap. Ez alatt az idő alatt – éjjel és nappal is a kötélen volt –, naponta hat előadást tartott. A Puerto Rico-i San Juanban sorra került nagy eseményre hatalmas nézősereg gyűlt össze. A távolsági és magassági rekordnak viszont Kína adott helyszínt. A Csüteng-hasadék felett feszítettek ki egy huszonhárom milliméter átmérőjű acélsodronyt, amelynek a hossza 640 méter, a Jangce folyó szintjétől mért magasság pedig 412 méter volt. A kísérletkor több mint százezer ember alkotott élő biztonsági hálót, amit a televízión keresztül milliók kísérték figyelemmel. Így ez az esemény egyben a nézettségi rekordot is megdöntötte. Egyébként ez a ritka vállalkozó szellemű férfiú semmi mással nem biztosítja magát, mint egy 12 méter hosszú és 27 kilogramm súlyú titánból készült egyensúlyozó-rúddal. Hihetetlen reflexekre, bátorságra és elhivatottságra van szüksége annak az embernek, aki ennek az extrém sportágnak csak a kicsinyített változatába is belevág. Aki azonban életformává teszi, az hajlandó az újabb és újabb kihívásokért akár az életét is kockára tenni, s amint a megfigyelők állítják – bár egyáltalán nem biztos, hogy követendő példa –, a kávéfogyasztásról is hamarosan leszokik. N. Sz.
Sportvilág
Szerző: ">68" /> | 2011.04.01. 18:22:01 |
Vérre menő harc a megyei kupáért Izgalmas és színvonalas mérkőzéseket hozott a klasszikus megyei kupa negyeddöntőinek visszavágója. Bár a Szerednyei FC és a Munkácsi FC már az első körben nagyarányú győzelmet aratott és ezzel eldöntötte a továbbjutás sorsát, a másik két meccs az utolsó pillanatokig nyíltsisakos volt. Szolyván a favoritnak számító FK Polena kétgólos előnnyel fogadta a Pisztraházai Meteort, a vendégek meglepetésre ledolgozták a hátrányukat, sőt a büntetőpárbajt is megnyerték. Bár a Meteor az eredmény alapján továbbjutott, a Polena óvást nyújtott be a szövetséghez, melyben azt kifogásolják, hogy a vendégek egyik pályára lépő játékosát nem nevezték a mérkőzésre. A kiírás meglepetéscsapatának számító – korábban a Beregvidéki FC-t is kiejtő – Volóci Kárpáti hazai pályán óriási csatában megtartotta az FK Ungvár ellen szerzett előnyét, így a kupa döntőjében van. Eredmények, továbbjutók dőlttel: FK Ungvár–Volóci Kárpáti 0–0, Overtajm Ungvár–Szerednyei FC 0–5, FK Polena–Pisztraházai Meteor 0–2 (11-esekkel: 6–7), Munkácsi FC–Himik Nelipino 2–1. Az elődöntők párosítása: Volóci Kárpáti–Szerednyei FC, Pisztraházai Meteor–Munkácsi FC. Szívdöglesztő látvány Punam Pandej fiatal és szép indiai fotómodell előjött a farbával, írja a Nemzeti Sport Sportszelep rovata.  Ha kedvencei, vagyis az indiai krikettválogatott megnyeri a világbajnokságot, akkor pucérra fog vetkőzni. Lehet, hogy éppen Larissa Riquelme tavaly nyári vállalása indította meg a fantáziáját. A marca.com képeit nézegetve valószínűleg világszerte megszaporodtak az India-szurkolók, akik teljes mellszélességgel támogatnák a tehetséges modellt.
Szombati színes
Szerző: ">38" /> | 2011.04.01. 18:14:57 |
A szovjet éra déjа vuje A tizenöt köztársaság zászlaja, falra festett szovjet katonák, kilátótorony, Lenin monumentális mellszobra köszönti a Szojuz étterem vendégeit. Az egyedülálló resti Beregszász külvárosában „született meg”, felidézve a lassan feledésbe merülő szovjet rendszert. Becsengetünk, ugyanis a kapu zárva. Szovjet katonának öltözött férfi (akkor még nem tudtuk, hogy ő az egyik pincér) nyit ajtót, majd kéri a jelszót: a szovjet himnusz első sorát. Kis gondolkodás után végre beugranak a hosszú évekig mormolt sorok: Szojuz nye­rusimij, reszpublik szvo­bodnih.... Na, ennyi elég is, a vizsgát letettük, bemehetünk... – Több, mint egy évig gyűjtögettük a kellékeket: a Lenin-szobrokat, a címert, az orosz rubeleket, a pléhedényeket, a kaszárnyai lámpákat. Sőt, még a mellékhelyiség kézmosója is az 1940-es évekre emlékeztet – vezet végig a termeken az étterem tulajdonosa, Bobik Natália. – Honnan jött az ötlet, hogy ezt a stílust viselje éttermük? – érdeklődünk. – Rengeteg vendéglő működik már a városban, és a környéken. Mi valami érdekeset akartunk. Valami olyat, amivel felkeltjük az emberek figyelmét. Miután ez felvetődött, elmeséltük ismerőseinknek, barátainknak, akik sorra hozták a korhű tárgyakat. Persze mi is rengeteget jártunk a berendezések után, sok relikviát nem volt könnyű megszerezni. Lenin három méteres mellszobra az egyik „büszkeségünk”. – Mit szólnak a jelszóhoz,  környezethez a vendégek? – A magyarországi látogatók nem igazán tudják a szovjet himnuszt, segítünk nekik és természetesen bejöhetnek. De az itteniek ismerik, és szépen eléneklik. A vendégek nagy resze érdekesnek és egyedülállónak találja az éttermünket, azt, hogy pincéreink szovjet katonának öltözve szolgálnak fel, a teát régi bádogban kapják, tehát a célunkat elértük. A külföldiek szívesen fotóztatják magukat a pincérekkel, sőt már arra is volt példa, hogy elkérték a szovjet csillaggal díszített katonasapkát és abban pózolnak a kamera előtt.   A Szojuz nonstop üzemel. A többi vendéglátóipari egységhez viszonyítva a kínálatuk is bőségesebb. – Nálunk az éjszaka betérők is többféle ételből válogathatnak. Borscs mindig szerepel az étlapon. De természetesen magyar ételeink is vannak, igyekszünk mindenki igényét kielégíteni. Fiatalok is betérnek, de inkább a középkorúak látogatják az éttermet. Azok, akik egy kis nosztalgiára vágynak, tudtuk meg Natáliától. Sokan döntöttek már úgy, hogy születésnapjukat, névnapjukat a Szojuzban tartják. – Mivel az étterem magas kőfallal van körülkerítve, és a kaput zárjuk, a gyerekek számára játszóteret alakítunk ki. És amíg a szüleik az asztalnál beszélgetnek, ők kedvükre játszhatnak a szabadban. Hegedűs Csilla
Edvin Marton: jó hírét keltem Kárpátaljának
Szerző: ">38" /> | 2011.04.01. 14:20:07 |
Világhírű földinkre, Edvin Marton hegedűművészre méltán lehetünk büszkék. Tanulmányait Moszkvában, Budapesten, New Yorkban és Bécsben végezte. Miután 2006-ban megnyerte a C.A.O. Unique nemzetközi hegedűversenyt, kivételes tehetsége elismeréséül megkapta a világon ismert nyolc Stradivari egyikét, melyet élete végéig használhat. Ő az egyetlen Emmy-díjas magyar előadóművész. Öt nyelven beszél. Elmondása szerint mindent a hozzátartozóinak, azaz a Csűry családnak köszönhet. A hegedűvirtuóz most először lépett színpadra szülővárosában, Nagyszőlősön. A fergeteges showt sajtótájékoztató előzte meg. A sztár egyszerűségével, közvetlenségével levette lábáról a média képviselőit.  – Itt, Nagyszőlősön születtem, ám két nap múlva Husztra kerültem. A szüleim zenetanárok voltak, és az ottani zeneiskolában tanítottak. Engem is ők vezettek be a muzsika rejtelmeibe. Gyerekkoromban szegények voltunk. Emlékszem, néha üres üvegeket gyűjtöttem, hogy legyen pár kopekem – kezdte a beszélgetést. – Az első szerelem ötéves koromban ért utol, ám az óvodai csoporttársam nem viszonozta az érzéseimet. Anyukámhoz fordultam tanácsért: mit tegyek, hogy a kislány végre észrevegyen? Azt javasolta, adjak neki szerenádot. Megtanultam hát a Süss fel nap című dalocskát, és a születésnapján el is játszottam. Puszit kaptam! Hazamentem, elújságoltam a szüleimnek az örömteli hírt. És akkor megfogadtam: örökké hegedülni fogok! Azóta is ezen a hangszeren játszom. Néhány éve zenét is írok.  Az, hogy felléphetek szülővárosomban, a magyar konzulátusnak köszönhető. Ők voltak azok, akik megvalósították az álmomat. A zenekarommal, az elsőhegedűn játszó Évával és a csellót megszólaltató Eszterrel érkeztem, s egy csodálatos hangú énekes, Petra is elkísért. Edvin Marton Nagyszőlősön előadott showműsorát a Föld öt kontinensén ismerik. – Ez egy olyan bolygó, ahová elrepítem a közönségemet, ahol egyesül a romantika, a szerelem és a virtuozitás – mondja. – A zongorát, a csellót, a hegedűt örökségül kaptuk a XVI–XVII. századból. Az a célom, hogy a XXI. században is éljenek, ezért ötvözöm a mai modern zenét a klasszikussal. Ma Stradivarius című lemezem legnagyobb slágereit adom elő. Olyan zeneszerzők műveit játszom, mint Vivaldi, Liszt Ferenc, Beethoven, Schubert és természetesen a saját szerzeményeimet is. Fontos számomra, hogy új zenéket írjak. A legnagyobb sikert a 2006-os téli olimpiára írt művem, a Tosca Fantasy hozta, amelyre Jevgenyij Pljuscsenko jégtáncolt, és megnyerte az aranyérmet Torinóban. A gálán – melyet 500 millió ember követett figyelemmel a tévén keresztül – én is részt vettem. Történelmi pillanat volt, hiszen egy muzsikus és egy sportoló együtt még soha nem lépett fel olyan nagyszabású rendezvényen, mint az olimpia. De büszke vagyok a Velencében, egy gondolában írt darabomra is. Edvin Marton érdekes történeteket mesélt az újságíróknak. Ezek egyike a torinói esete. – Már megszoktam, hogy velem mindig történik valami. Így volt ez a Torinóban megrendezett olimpián is. Soha nem felejtem el, amikor a Stradivarit egy másik stadionba vitték, ahol éppen hokimeccs zajlott. Mit mondjak? A hokizók nem igazán értették, mi történik. Én pedig agyonizgultam magam, ugyanis a hangszer csak 15 perccel a fellépés előtt érkezett meg.  Fontosnak tartom, hogy a magyar kultúrát a világ valamennyi táján megismerjék. Minden koncertemen játszom magyar műveket: Liszt Ferenc, Bartók Béla, Kodály Zoltán zseniális alkotásait. Nem kis sikerrel, hiszen ezeknek a szerzeményeknek a ritmusa, a dallamvilága egészen egyedülálló. Több ezer koncerten vagyok túl, eddig még szinte mindenhol állva tapsoltak az emberek. Ez elképesztő érzés. Nemrég mexikói turnén voltunk, olyan városokban, amelyekről eddig még nem is hallottunk. Ám amikor a színpadra léptünk, több ezer ember tombolt. Tehát a mai kornak is megvan az előnye, hiszen a világhálón és a tévén keresztül megismernek, s szeretnék, hogy a színpadon is lássanak.    Újságírói kérdésre a hegedűművész elmondta: bárhol is jár a világban, mindig elmondja, hogy Kárpátalján született. – Számomra rendkívül értékes vidék Kárpátalja, sok híres ember született itt – magyarázza. – Minden idők egyik legnagyobb zeneszerzője, Bartók Béla is itt adta első koncertjét hatéves korában. Én, még egyszer hangsúlyozom, büszke vagyok származásomra, s igyekszem jó hírét kelteni Kárpátaljának. Mint kiderült, a művész nem minden fellépésén Stradivarin játszik, ám ide elhozta a több száz éves hangszert. – Az 1697-ben készített hegedűn 300 évvel ezelőtt Paganini játszott, most pedig én, itt, a szülővárosomban, Nagyszőlősön – folytatja. – Ez a világ legdrágább hangszere, értéke közel egymilliárd forint. Természetesen biztosított, és egy svájci bank tulajdonában van. Akkor vettem először a kezembe, amikor megnyertem a kanadai világversenyt. Az első díj az volt, hogy a győztes játszhat rajta. A megmérettetésre 350 versenyző jött a világ minden tájáról: hatvan kínai, hetven japán és így tovább. Egyáltalán nem volt könnyű. Már hajnalban mindenki felkelt, hogy gyakoroljon. Én tízig aludtam, lekéstem a reggelit. Egy hölgytől megkérdeztem, hol találok egy éttermet. Felajánlotta, hogy elvisz. Útközben kiderült, hogy ő a zsűri elnöke. Edvin Marton Moszkvában nyolc évig volt kollégista, 16-an laktak egy szobában. Kemény idők voltak. Ezt követte a budapesti időszak, amikor a Liszt Ferenc Zeneakadémiára került. Ott sem volt könnyű, de akkor már sorra nyerte a versenyeket például Genfben, Párizsban. – A zeneakadémiától igen sokat kaptam. Viszont valahol adtam is, hiszen az, hogy versenyeket nyertem, az ő büszkeségük is volt. Amerikába a Soros Alapítványnak köszönhetően kerültem. A Juilliard időszak azért rendkívül fontos, mert ott is kollégiumban laktam. A szobatársam, egy New York-i DJ „vitt bele” a másik, azaz a digitális zenébe. Klubokba jártunk. Ott döbbentem rá, hogy nemcsak Mendelssohn és Csajkovszkij létezik, hanem van egy másik vonal is. Így kezdődött a kreálás, vagyis a klasszikus zene ötvözése a modernnel. Eleinte szerelmes számokat írtam, ugyanis romantikus típus vagyok.  Nagyon szeretem az életet, s imádok bulizni. Fellépésekkor arra törekszem, hogy a színpad és a közönség egy legyen. Rengeteg hírességgel vagyok személyes ismeretségben, sőt, barátságban. Olyan sztárokkal álltam már egy színpadon, mint Shill, Phil Collins, a Skorpionssal is volt egy közös számunk, Lou Begával, a mambóki­rállyal, és még sokáig sorolhatnám. Az érdekesség kedvéért elárulom, hogy Nagyszőlősön a Claudia Schif­fertől kapott zakóban lépek színpadra.    – Elteltek a kollégiumi évek, családot alapított, lassan megszületik második gyermekük. Viszont azóta is sokat utazik. Hogyan tudja egyeztetni a magánéletet a munkával? – Az előadóművészek rengeteget utaznak. Én mindent megteszek azért, hogy amennyi időt csak lehet, a családommal töltsek. Maxim – akit Maxusnak becézünk – születése is egy igen érdekes történet. Kínában vendégszerepeltünk, ezt követően Mexikóban léptünk fel. A két fellépés között egy szabadnapom volt, amit otthon, Budapesten töltöttem. Este hatkor szálltam le a repülőről, Adrienn már nagyon várt. Éjjel kettőkor azzal ébresztett, hogy szülni fog. Bementünk a kórházba, reggel nyolc óra húsz perckor megszületett a fiam. Ép­penhogy a kezembe vehettem, tízkor már repültem is Mexikóba. A gyerek érezte, akkor kell megszületnie, amikor apuka is otthon van. Edvin Marton a sajtó munkatársainak megmutatta a híres Stradivarit, amely páncéltokban érkezett. Elárulta, a dobozban JPS található, kóddal van ellátva, amit csak ő tud. Amikor kivette a híres hangszert, olyat tett, ami nem mindennapi egy sajtótájékoztatón. Ott, helyben mintegy bemelegítőként egy csodálatos részletet játszott a Keresztapa című film betétdalából.  Hegedűs Csilla
"Csintalanság terén felértem egy fiúval"
Szerző: ">78" /> | 2011.03.30. 14:55:06 |
A közéletben szerepet vállaló, a közösségért érdemben munkálkodó, so­kak által vagy csupán szűk környezetben ismert, de tisztelt és meg­becsült emberek  gyakran fejtik ki szakmai ál­láspontjukat, mondják el véleményüket az írott és elektronikus mé­di­á­ban. Sokkal kevesebbet, olykor szinte semmit sem tudunk viszont ma­gánéletükről. Kulcslyuk című rovatunkban épp ezért kicsit másképp fag­gatjuk őket… Rovatunkban ma Hamnik Máriával, Korláthelmec polgármesterével beszélgetünk egy kicsit másként. – Bizonyítási vágyból vagy kényszerből mondott igent a polgármesteri jelölésre? – Tulajdonképpen az utóbbi. Abban az időben problémák adódtak a földbérlés terén, és amikor megértettem a helyzet súlyosságát, beláttam, hogy sürgősen rendet kell teremteni ezen a téren. Így rábólintottam a felkérésre. És, ha én valamibe belekezdek, azt végigcsinálom, nem tud semmi és senki eltántorítani a célomtól.    – Mióta irányítja a falut? – Ez a második ciklusom. Annak előtte a mezőgazdaságban dolgoztam, zootechnikusként. – Eredeti szakmáját még gyakorolja? – Természetesen. Otthon a háztájiban, hiszen vannak jószágaink. El sem tudom képzelni, hogy vásárolt hús kerüljön a családom asztalára. – Ebben a kemény, „férfias” fellépést igencsak megkövetelő pozícióban nem vész el a női gyöngédség? – A kolhozi évek megedzettek, hiszen vezető beosztásokban dolgoztam, és a tagság nagyobb része férfi volt. Ennek ellenére az a tapasztalatom, hogy csendes szóval általában többet el lehet érni, mint  hangoskodással. Nem kell ahhoz kiabálni, fenyegetőzni, hogy megszidjunk valakit vagy „helyre tegyük”, ha elbízta magát. – Most viszont nők alkotják a kollektívát.   – Szerencsés helyzetben vagyok, mert nincsenek konfliktusaink. Az a rend, hogy mindent megbeszélünk, semmit nem titkolunk egymás elől, és mindig megmondjuk az igazat. Adódnak vitáink, de még mindig sikerült közös nevezőre jutnunk. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy ilyen megértő és becsületes kollégák vesznek körül. – Az a bizonyos mécses sosem tört el? – Bár valóban voltak elkeserítő pillanataim, mikor átvettem a falu irányítását, a sírást elfojtottam, csak mentem előre. Nem kertelek, sok ellendrukkerem volt, akik igyekeztek gátolni a munkában. A tervük nem sikerült. A kollégáimnak hála kilábaltunk a bajokból, ám teendőnk még van bőven.  – Bárhogy is igyekszik, bizonyára vannak, akik nem elégedettek a munkájával. – Ez természetes. Ám amikor kritikával illetnek, mindig az egyik szomszédasszonyom szavai jutnak az eszembe: „Ne azt nézd, mit mondanak, hanem hogy ki mondja”. És ez nagy igazság. Nem állítom, hogy könnyen túlteszem magam a bántásokon, mert azt csak én érzem, mi zajlik a lelkemben. Ennek ellenére nem szoktam kiborulni, teszem tovább a dolgom, mert eddig még mindig engem igazolt az élet.       – A család már megszokta, hogy keveset van otthon? – A közös gazdaságban sem volt se ünnep, se vasárnap, a munkának menni kellett. Tehát nem volt ismeretlen számukra a helyzet. Mégis, mikor elvállaltam a polgármesteri tisztséget, megjegyezték: megőrültem. Féltik az egészségemet. Ma már a családi házban csak ketten vagyunk a férjemmel. A lányom pszichológus és Kijevben, a fiam, aki állatorvos, Ungváron él a családjával. – A falu érdekeiért mindennel és mindenkivel szembeszáll. A saját érdekeit is ilyen harciasan védi?   – Ha rólam van szó, az Úristent szoktam segítségül hívni. A templomban találom meg a lelki nyugalmamat. Bevallom, saját dolgaimat nem tudom olyan határozottan intézni. – Talpraesett gyerek volt? – Igen. Csintalanság terén felértem egy fiúval. – Sokat változott, mióta polgármester? – Úgy érzem, nem. Most is ellátom a jószágot. Ám ha kell, ott ropom a táncot a falunapon, az ünnepi rendezvényeken. – Emberismeret. – Bátran állíthatom, elég tapasztalatot szereztem ezen a téren, és ma már könnyen megállapítom, kinek becsületesek a szándékai. – Csalódások? – Voltak, de szerencsére nem végzetesek, nem lettek maradandó következményei. – Nagy öröm. – A két unokám.  – Meglepetés. – Talán az első csók, ami 37 évvel ezelőtt csattant… Varga Márta
"Nem szoktam nagy terveket szőni..."
Szerző: ">78" /> | 2011.03.23. 15:10:57 |
A közéletben szerepet vállaló, a közösségért érdemben munkálkodó, so­kak által vagy csupán szűk környezetben ismert, de tisztelt és meg­becsült emberek  gyakran fejtik ki szakmai ál­láspontjukat, mondják el véleményüket az írott és elektronikus mé­di­á­ban. Sokkal kevesebbet, olykor szinte semmit sem tudunk viszont ma­gánéletükről. Kulcslyuk című rovatunkban épp ezért kicsit másképp fag­gatjuk őket… Rovatunkban ma Lovász Évával, a Máty­falvai Óvoda vezetőjével beszélgetünk egy kicsit másként. – A gyerekek között nem fog az idő az óvó nénin? – Azt szoktam mondani, amilyen az óvó néni, olyanok a gyerekek. Persze csintalanok, sok türelmet és törődést igényelnek. Az első hónap a legnehezebb, amíg megszokják az óvoda rendjét, fegyelmét. Az biztos, hogy mellettük nem lehet unatkozni, mindig újabb és újabb játékokat, feladatokat kell számukra kitalálni. Igyekszem minden kérdésükre kimerítő magyarázatot adni. És persze gyakran kell őket dicsérni. – Önnek óvodásként mi volt a kedvenc játéka? – Meglepő lesz, amit mondok, de nem jártam óvodába.  Gyerekként amúgy igazi kis rontom-bontom voltam. Tudni akartam, mi van a tárgyak belsejében. Ebben a fiam rám ütött. Nos, ő ezt már az óvodában gyakorolta. – Ez a kíváncsiság a mai napig megmaradt? – A fiamnál igen. Nálam már egy kicsit változott a helyzet, de azért szeretek most is mindenről teljes képet kapni. – Miért választotta ezt a pályát? – Így hozta a sors. Annak idején a Munkácsi Tanítóképzőben diplomáztam. Két évig pedagógusként dolgoztam az iskolában, majd 1988-ban jöttem át az óvodába. – A magánéletben is türelmes? – Igen. Ezt a környezetem is elismeri. – A kicsik néha túlzásba viszik az őszinteséget. – Valóban. Előfordul, hogy  megosztják velem a családi dolgokat, és néha engem is kritizálnak. – Női kollektíva élén áll. Vita, pletykálkodás? – Szerencsére ilyenre még nem volt példa. Természetesen adódnak problémák, de eddig még mindent meg tudtunk beszélni. Erélyesebben sem kellett sosem fellépnem, jó kis közösség a miénk. A munkatársaim többsége több mint húsz éve van a pályán, valamennyien kiválóan végzik a dolgukat. – Az óvodavezetők általában amolyan mindenesek. Ön is beletanult már a különféle szakmákba? – Valóban inkább vagyok ügyintéző, mint óvónő. Egy személyben beszerző nővér, műszaki szakember. Ezt így kell elfogadni, és idővel beleszokik az ember. Már belém rögződött, hogy hét előtt a körletben kell lennem. – Hány gyereke van? – Kettő. A fiam, akit már említettem, a Munkácsi Pedagógiai Főiskolán szerzett diplomát, a lányom pedig most harmadikos a Beregszászi Egészségügyi Kolledzsben. Van egy menyem, és hamarosan megérkezik az unoka is. Nagyon izgulok, hogy minden rendben legyen. – A kicsi tud majd magyarul? – Én azon leszek. Az édesanyja is most tanulja, mivel ukrán nemzetiségű. A férjem sem magyar, mégis jól beszéli a nyelvünket. Ő annak idején a kislányunkkal együtt sajátította el. – Jut-e idő szórakozásra, hobbira? – Az a legnagyobb öröm és feltöltődés számomra, ha együtt a család. – Kreativitásra is szüksége van az óvónőnek. Magánemberként is feltalálja magát? – Igyekszem minél otthonosabbá tenni a környezetemet. Nem mindig a drága holmitól válik azzá. Egy-egy jó ötlettel sokkal nagyobb hatást lehet elérni. – Otthon ki vezeti a család ügyeit? – Természetesen én. – Mit szól ehhez a férje? – Néha bizony szóvá teszi, hogy már nem a munkában vagyok.  – Háztáji gazdaságuk is van. Azt ki gondozza? – A jószágok etetése az én feladatom. Fél ötkor kelek, és mikor elindulok a munkába, már mindennel végeztem.      – Elégedett az életével? – Igen. Van egy szép családom, szeretem a munkám. Azt hiszem, nem lehet okom panaszra. – Terve, vágya? – Nem szoktam nagy terveket szőni, mert tapasztalatom szerint azok sosem sikerülnek igazán. Kis álmok, biztos megvalósítás – ez az elvem. Varga Márta
Rovásírásos helynévtábla Beregszász határában
Szerző: ">44" /> | 2011.03.21. 19:24:14 |
Kovács Béla EP-képviselő kezdeményezésével Kárpátalján elsőként Beregszászban került felállításra a Rovás Alapítvány által készített székely-magyar rovásírásos helységnévtábla. A rendezvényre szombaton került sor. A zord időjárás ellenére sokan részt vettek az első rovásírásos névtábla-avatón Beregszász Asztély felőli bejáratánál. Az ünnepségen többek között részt vett Kovács Béla, a Jobbik európai parlamenti képviselője, Sípos László, a Rovás Alapítvány kuratóriumi elnöke, Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke. Az ünnepség a Himnusz éneklésével kezdődött, majd Gajdos István, Beregszász polgármestere osztotta meg a jelenlévőkkel a gondolatait. Ezt követően Kovács Béla adott hangot azon reményeinek, hogy ez a táblaállítás az első Kárpátalján, de remélhetőleg a magyarlakta falvak polgárai részéről továbbra is lesz igény ilyenre.     Beregszász rovásírásos helységnévtábláját Gajdos István és Kovács Béla leplezte le. Hegedűs Csilla
Kis botrány Nagydobronyban
Szerző: trong> | 2011.03.21. 19:06:57 |
Adóellenőrök „akciójától” hangos Nagydobrony. Mint azt lapunknak jelezték, az illetékesek több, a portája előtt saját termékét értékesítő gazdát felkerestek, mondván, ha nem fizetnek adót, tilos az út mentén árulniuk. Egy „gázkommandó” pedig azt firtatta, mivel fűtik a fóliasátrakat a helyiek.
Európai kupák: az ukrán csapatok történelmet írhatnak
Szerző: ">68" /> | 2011.03.18. 18:11:33 |
Nyonban, az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) székházában kisorsolták a Bajnokok Ligája és az Európa Liga negyeddöntőjének párosítását, valamint a tovább ágakat. A BL-ben a Sahtar Doneck a favoritnak tartott – így gyakorlatilag minden rivális által leginkább elkerülni vágyott – spanyol Barcelonával találkozik. Míg az EL-ben a Dinamo Kijev a portugál Braga ellen lép majd pályára. Történelmi siker előtt a Sahtar Először a Real Madridot húzta ki Gary Lineker a nyolc csapat közül, majd a Tottenhamet „rendelte” a blancók mellé. A következő pár kisorsolása után kiderült, hogy maximum két angol csapat jut a négy közé, mivel a Chelsea összekerült a Manchester Uniteddel. Az FC Barcelona otthon kezd, majd egy nem túl kellemesnek ígérkező donecki összecsapás lesz, a címvédő Interre pedig a Bayern München kiverése után újabb német alakulat, a Schalke vár. Az ágak ismeretében biztossá vált, hogy nem játszhat egymással a döntőben a Real Madrid és a Barcelona, arra viszont van esély, hogy a Wembleyben két londoni együttes (a Chelsea és a Tottenham) csap össze egymással. A Real Madrid egyébként a legutóbbi BL-győzelme évében (2002-ben) az elődöntőben a Barcelonán jutott túl (a két spanyol óriás a négy között most is összefuthat), a döntőt pedig akkor is Nagy-Britanniában, Glasgow-ban rendezték. A negyeddöntőben két korábbi európai kupadöntő „ismétlődik meg”: az Inter és a Schalke az 1997-es UEFA-kupa-fináléban találkozott egymással, a Manchester United és a Chelsea pedig a 2008-as BL-döntőben. A csoportkör kezdete óta a felek nyolc-nyolc mérkőzést tudtak le eddig, közülük kisebb meglepetést szolgáltatva a Sahtar aratta a legtöbb győzelmet és szerezte a legtöbb pontot, viszont a Manchester United és a Real Madrid – ellentétben az ukránokkal és a többi riválissal – még veretlen. A legrosszabb mérleggel és gólkülönbséggel a nyolc között pont a címvédő Inter bír, de a müncheni feltámadás után ez a milánóiakat aligha zavarja. Immár a Sahtar a mezőny egyedüli tagja, amely hasonló magasságokban még nem járt a legrangosabb európai kupasorozatban. A BL szerdai játéknapjának eredményei: Real Madrid–Olympique Lyon 3–0, Chelsea–FC Kö­benhavn 0–0. Meddig menetelhet a Dinamo Kijev? Sosem látott eset fordult elő a második számú európai labdarúgókupa (UEFA-kupa és Európa Liga) történetében: sem angol, sem olasz, sem francia, sem német csapat nem jutott be a negyeddöntőbe – olyan még nem volt, hogy ennyi topliga csapatai elszálltak volna már ilyen korán. Maradt viszont három portugál (Benfica, Braga, Porto), két holland (PSV, Twente), egy spanyol (Vi­l­lar­real), egy ukrán (Dinamo Kijev) és egy orosz (­Szpartak Moszkva). Lehet, hogy húzónevek estek ki, de egyáltalán nem biztos, hogy ez rosszat tesz a végjátéknak... Hét, korábban UEFA-kupát nyert együttes szerepelt az Európa Liga nyolcad­döntőjében (Liverpool, PSV, Leverkusen, Ajax, Porto, CSZKA Moszkva, Zenit), közülük mindössze ketten maradtak a negyeddöntőre: a PSV és a Porto. Rajtuk kívül még a Benficának és a Dinamo Kijevnek van európai kupagyőzelme (Benfica – két BEK, Dinamo – két KEK, egy Szuperkupa), de a negyeddöntő klubjai közül jenleg egyik sem a kontinens elitklubja. Az angol, olasz, francia és német együtteseket meg hiába is keressük... Ami azt illeti, ez nem is biztos, hogy baj a végjátékot tekintve. Egyrészt tekintélyes múltú csapatok jutottak be a legjobb nyolc közé, másrészt olyanok, amelyeknek nem nyűg, hanem rang az, hogy a második számú európai trófeáért versenghetnek – motivációban nem lesz hiány, az együttesek mindegyikének óriási tett lenne az EL-serleg elhódítása. Érdekességként meg lehet említeni, hogy a két angol klubot, a Manchester Cityt és a Liverpoolt a nyolcaddöntőben búcsúztató Braga, illetve Dinamo Kijev a negyeddöntőben egymással néz farkasszemet. Európa Liga, nyolcad­döntő, a visszavágók eredményei, dőlttel a továbbjutók: Porto–CSZKA Moszkva 2-1, Rangers–PSV 0–1, Villarreal–Leverkusen 2–1, Liverpool–Braga 0–0, Paris S.G.–Benfica 1–1, Manchester City–Dinamo Kijev 1–0, Zenit–Twente 2–0, Szpartak Moszkva–Ajax 3–0. KISZó-összeállítás
Postá(r)saink
Szerző: ">91" /> | 2011.03.18. 17:56:47 |
Az egyszemélyes hivatal Haranglábon hatalmas pusz­títást végzett a tíz évvel ezelőtti árvíz. Azt követően új postahivatalt  kapott a település. A kis épület  szerény helyisége egy vegyesboltnak is beillene. Baranyi Teréz szerint  ez ma nem számít rendkívülinek, hisz  alaposan megváltozott  a munkájuk.  A hivatalban ráadásul  ő egy személyben a főnök és  az alkalmazott is. – Nem könnyű mindennek megfelelni – mondja. – Délelőtt  a hivatali teendőket kell intézni,  délután pedig a lapok kézbesítése a feladat. A táskámat emellett különféle árucikkekkel is telepakolom, melyekre bármelyik háztartásban szükség  lehet. Ha esik, ha  fúj,  huszonnégy éve naponta öt kilométert gyalogol, mire eljutnak minden házba,   előfizetőhöz a   küldemények,  köztük a Kárpáti Igaz Szó is.  – Régen nagyobb volt az élet a hivatalban – folytatja. – Naponta több tucat csomagot, küldeményt adtak postára, ma jó ha havonta akad egy.  Az egyszemélyes hivatalt vezető asszony szabadidejében  pokrócot sző. A föld errefelé rossz minőségű, nem sokat hoz a konyhára. Így a családi házban állandó jelleggel üzemel  az esztaváta. Náluk így nevezik a szövőszéket, amit  Teréz  édesanyja Erzsi néni is nagy   hozzáértéssel használ. B. Cs.
Őseink példamutatásától a magyar–magyar megosztásig
Szerző: ">99" /> | 2011.03.16. 18:13:12 |
Kárpátalja számos településén méltatták az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörésének 163. évfordulóját. Beregszász A felvonuló ünneplő közönség – élükön a Kiskunlacházi Ifjúsági Fúvószenekarral – megkoszorúzta Kossuth Lajos, Petőfi Sándor, Széchenyi István emléktábláját. Petőfi szobránál több ezren gyűltek össze. Jelen volt Mecseki Zoltán, az ungvári főkonzulátus konzulja, Kis­kunlacháza küldöttsége, Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház (KRE) püspöke, Nagy Béla, a KRE főgondnoka, tiszteletüket tették a megyei, a járási és a városi tanács, a történelmi egyházak képviselői, a járás településeinek polgármesterei, a társadalmi szervezetek küldöttségei. Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnö­kének levelét Scher­czer Ká­roly, a beregszászi külképviselet konzulja olvasta fel. A Beregszászi Magyar Gimnázium tanulói Márciusi ifjak tavasza címmel irodalmi összeállítást adott elő. A Nemzeti dalt Elek Attila, a Beregszászi Magyar Gimnázium tanulója mondta el. Kiss Attila, Hajdúböszörmény polgármestere, parlamenti képviselő a beregszásziakat köszöntve kiemelte: nagy öröm számára, hogy a legtisztább és egyben legszebb nemzeti ünnepet együtt méltathatja a testvértelepülés lakosaival. Emellett hangsúlyozta: a világon nem sok olyan ország található, amely annyit küzdött volna a függetlenségéért, mint Magyarország. – Őseink példamutatása adhat erőt akár a reménytelennek tűnő helyzetek megoldásához is. Ezért gondoljunk mindennap nagyjainkra, Árpád nagyfejedelemtől az ’56-os hősökig – hívta fel a figyelmet, kiemelve: a magyarságot ugyan országhatárok választják el, ennek ellenére összetartozunk. Bihari András, a Beregszászi Járási Tanács elnöke elmondta: a világszerte megtartott megemlékezések nem irányulnak senki ellen, soha nem sértettük más nemzetek önérzetét. Ez a nap ugyanis a szabadságszeretetről, annak hőseiről szól. – A szabadságért vívott harc hőseire fel kell hogy nézzen mindenki, függetlenül attól, mely országban él vagy milyen nyelven beszél. Ez Ukrajnára is vonatkozik. Hiszek abban, hogy a civilizált, valóban európai gondolkodású ukrajnai polgároktól távol áll, hogy meggyalázzák egy másik nép történelmi emlékműveit, megzavarják annak megemlékezéseit. Ünnepeljünk hát méltósággal, legyünk büszkék arra, hogy Kárpátalján, e csodálatos vidéken születtek apáink, dédapáink, és a történelem viharai ellenére sem tűnt el innen a magyar szó és a magyar szellem – fogalmazott Bihari András. Gajdos István, Beregszász polgármestere, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) elnöke kiemelte: a márciusi napok számunkra a reményt, a megújhodást hozzák el. – A kárpátaljai, ezen belül is a Bereg-vidéki önkormányza­tok számára rendhagyó módon a múlt év őszén megtartott voksolás hozta el a megújulást – hangsúlyozta a szónok. – Szövetségünk ismét bebizonyította, hogy megkerülhetetlen politikai erő Beregszászban és a járásban. Olyan erő, amivel határon innen és túl egyaránt számolni kell, hiszen még erősebben vagyunk jelen az önkormányzatokban, még határozottabban jeleníthetjük, s ha kell, védjük meg közösségünk érdekeit. Persze vannak, akiknek mindez nem tetszik. Vannak, akiknek nem tetszik az, hogy mi még egyáltalán létezünk. Sajnos vannak, akik megpróbálnak megalázni bennünket, híveinket, tagságunkat, például a támogatói nyilatkozatok kapcsán. Ám meggyőződésem, az idő bennünket, az összefogás híveit igazolja majd. Meggyőződésem, hogy amikor a nemzet vagy egy kisebb közösség egyesítéséről beszélünk, akkor nagy haszonnal jár felidézni Kossuth Lajos ide illő szavait: „Kik szabadságot szeretnek, ... s hódítási nagyravágyás nélkül, könnyen meg fognak egyezni. A béke nem lehetetlen. Különböző érdekek mellett is, ha ezen érdekek kiegyenlítéséhez józan értelem, jóakarat, testvériség járul”. Mi ebben a szellemben cselekedtünk eddig és így teszünk a jövőben is. Ez a járható út, ez adhat reményt arra, hogy közösségünket partnernek, egyenrangú félnek tekintsék Kijevben és Budapesten egyaránt. Ez az az út, amely reményt adhat arra, hogy megvédjük oktatási rendszerünket, anyanyelvünket, s biztosítsuk megmaradásunkat. Ez az az út, amely nem a magyar–magyar szembeállás elmélyítéséhez vezet – hangsúlyozta Gajdos István. A Beregszászi Magyar Gimnáziumban Horkay Zsuzsanna magyartanár vezetésével emlékeztek a magyar történelem eme kiemelkedő eseményére. Az ünneplőket Scher­czer Károly, a beregszászi külképviselet konzulja köszöntötte. A Beregszászi 4. Számú Középiskolában zenés-irodalmi műsort rendeztek. A Kossuth Lajos nevét viselő tanintézményben Kincs Gábor, Beregszász alpolgármestere hangsúlyozta: a mai fiataloknak kell tovább vinniük a márciusi ifjak örökségét. Ungvár Talán a kellemes tavaszias időjárásnak is köszönhető, hogy  az évek óta megszokottnál jóval többen látogattak ki  a megyeszékhelyen Petőfi Sándor szobrához, hogy  1848 márciusi ifjaira emlékezzenek. A  kokárdás sokaság  ünneplését ezúttal semmi és senki nem zavarta. A rendőrség az ígéretnek megfelelően  biztosította  a nyugalmat és a rendet, amit az sem zavart meg, hogy  a térhez néhány száz méternyire lévő Avgusztin Volosin-szobornál a Szvoboda  mintegy félszáz helyi aktivistája tartott fáklyás felvonulást. Március  pest-budai forradalmáraira emlékezve  nemzeti imánk elhangzását követően  Metenkó György,  a Dayka Gábor Középiskola tanulója elszavalta a Nemzeti dalt. Majd sorra váltották egymást a szónokok. Bacskai József ungvári főkonzul  szólt a magyar egységről, a nemzetet érő pozitív változásokról, illetve  tolmácsolta Orbán Viktor,  Magyarország  miniszterelnö­kének üdvözletét. A százhatvanhárom éve  történteket elevenítette fel  Zubánics László történész,  az Ukrajnai Magyar Nemzeti Tanács elnöke  és dr. Soós Kálmán,  a KMKSZ  Ungvári Járási  Középszintű Szervezetének elnöke. Rövid, de hatásos beszédében az ungvári magyarságnak a város fejlődésében játszott elvitathatatlan szerepét emelte ki  Viktor Pogorelov, aki hosz­szú     évek óta az első  ünne­­pünket megtisztelő polgármester. A rendezvény fényét  emelte  a Ráti Szent Mihály Gyermekotthon növendékeinek  előadása. Az ungvári Dayka Gábor Középiskolában 14-ik alkalommal rendezték meg a Nemzeti dal-mondó versenyt. Az 5–8. osztályosok mezőnyében ifj. Héder János (Dayka Gábor Középiskola) lett a győztes Bojcsuk Júlia (Drugeth Gimnázium) és Gyöngyössy Tibor előtt. A 9–11. osztályosok mezőnyében az ugyancsak daykás Metenkó György bizonyult a legjobbnak. Második helyen Gorzó Katalin (Dayka Gábor Középiskola), a harmadikon Hihinasvili Gábor (Drugeth Gimnázium) végzett. Az ungvári főkonzulátus a kicsiknél Balázs Gyula, a nagyoknál Kovács Szabina (mindkettő Dayka Gábor Középiskola) produkcióját különdíjjal jutalmazta. Munkács A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) a Munkács határában lévő, az 1848–1849-es szabadságharc egyik győztes csatájának helyszínén emelt podheringi emlékműnél tartotta központi rendezvényét. Beszédében Kovács Miklós elnök kiemelte: a nemzeti ünnep az, amikor a közösség a kiemelkedő teljesítményét méltatja. Azt a mozzanatot, amikor helyt tudott állni embert és nemzetet próbáló időben. Kárpátalján ezt nem is kell külön magyarázni, az itt élők tudják, hogy a nemzet csak akkor marad meg, ha ők helytállnak, ahogy tették az elődök 163 évvel ezelőtt vagy éppen 1956-ban. Técső Técsőn felvonulással kezdődött az ünnepség. Kossuth Lajos szobránál Ambrus Pál, az UMDSZ Técsői Járási Szervezetének elnöke mondott ünnepi beszédet, kiemelve: március 15-ét nem lehet „áthelyezni” semmilyen más dátumra. – Azt hiszem, ma újra történelmi időket élünk. Előtérbe került az összefogás a nemzeti együvétartozás kérdése, és ez irányban nagyon nagy lépésnek számít az egyszerűsített honosítási eljárás – hangsúlyozta a szónok. – Az egyesülés útjára lépett a magyar nemzet. Egyes jelek arra utalnak, hogy némelyek magyarabb magyarok akarnak lenni, és ezt nem a tettek mezején bizonygatják. Nem azzal, hogy esetleg többet tesznek a köz érdekében, hanem más eredményeit pocskondiázva, rágalomhadjáratokat folytatva mások kirekesztésével szeretnének előnyökhöz jutni. Senki sem hatalmazhat fel személyeket arra, hogy a kárpátaljai magyarságból kijelölje, ki a jó vagy a rossz magyar, kinek mi jár, mire érdemesült. Mint azt Ambrus Pál kiemelte, erőt kell meríteni a trikolór szimbolikájából a szükséges tettek véghezvite­léhez, hűségesnek kell maradni hagyományainkhoz és értékeinkhez, valamint meg kell maradnia a szabad hazánkba vetett töretlen hitnek. A művelődési házban a helyi magyar középiskola és a református líceum tanulói mellett a múlt évhez hasonlóan az idén is felléptek a Nyíregyházi Evangélikus  Kossuth Lajos Gimnázium növendékei, s ünnepi műsort adott az Arany Ősz Nyugdíjasklub énekkara. A 163 évvel ezelőtt történt eseményeket Kutlán György és Takács Tamás pedagógus idézte fel. Nagypalád Nagypaládon a Kossuth-szobor előtt rótták tiszteletüket a helyiek. Idén első alkalommal az ovisok is bekapcsolódtak. A tanulók zászlóval felvonulva jelentek meg. A buzdító nóták és versek mellett a zeneiskolások magyar táncokkal kápráztatták el az egybegyűlteket. A diákok felidézték a Pilvax kávéház eseményeit, a 12 pontot. László Dávid igazi Petőfiként szavalta el a Nemzeti dalt. Tóth István beregszászi főkonzul szerint napjainkban úgy teljesíthetjük az aradiak feladta leckét, ha már a legkisebb közösségben, a családban megálljuk magyarként a helyünket.  – Úgy gondolom, ma nincs olyan ember, aki ne emlékezne vissza, mi történt Budán 1848 márciusában. Felvetődik a kérdés: én megtenném-e? Az én válaszom őszinte: igen, bármikor kiállnék népem, a magyarság érdekében – hangsúlyozta a főkonzul. – Mivel nincs szükség véres küzdelemre, így teszem, ami tőlem telik. Lehet, nem marad fenn nevem az utókor számára, nem fognak rám így emlékezni. De nem is ez a lényeg, hanem a tudat, hogy minden tőlem telhetőt megtettem. Milován Sándor, a KMKSZ alelnöke szerint dolgoznunk kell magyarságunkért. Zubánics László, az Ukrajnai Magyar Nemzeti Tanács elnöke felhívta a figyelmet az emlékezés fontosságára, hangsúlyozva, hogy ne becstelenítsük meg ezt a hatalmas nemzeti hagyatékot. Bíró Vencel polgármester arra szólított fel, hogy ne legyen a magyarságon belül széthúzás. Hisz e napon bebizonyosodott, össze tudunk tartani. A példa megvan, csak követni kell! Kijev Az ukrán fővárosban élő magyar közösség a Petőfi-szobornál tartotta ünnepi rendezvényét. Nemzeti imánk, a Himnusz elhangzása után Bakos Csaba színművész a lánglelkű költő Nemzeti dalával fokozta a hangulatot. Ünnepi beszédet tartott Mórócz Miklós követségi tanácsos, Szulincsák Sándor atya és Dmitro Tkacs, Ukrajna volt magyarországi nagykövete. A magyar diplomáciai testület képviseletében Bayer Mihály nagykövet helyezte el az emlékezés koszorúját. KISZó-összeállítás
Kalandozás a fantázia világában
Szerző: ">99" /> | 2011.03.16. 17:58:48 |
Nigriny Editet sokáig csu­pán úgy ismertem, mint a kollégám nejét. Az alkotó – akinek most nyílt jubileumi tárlata a Kárpátaljai Népművészeti és Népi Építészeti Múzeumban – valódi énjét, lelkének gazdagságát, életfelfogását alkotásaiból most ismertem meg. S bizony van miről vallania. Az őt köszöntők számára, ha korábban nem, most biztosan nyilvánvalóvá vált: Edit asszony számára a családdal kezdődik minden. Maga sem tagadja, hogy kedvenc képei unokái portréi. Irántuk való szeretetét arcuk ihletett megrajzolása is bizonyítja. A valósághoz ragaszkodás jellemzi az egyéb munkáit, például a csendéleteit, virágkompozícióit is. Utóbbihoz való lelki kötődését több tucat mű illusztrálja. Bátran kijelenthető: a Párducliliom, az Íriszek, az Amarilliszok, a Magnóliák, a Tulipánok és Gerberák – és a sornak még messze nincs vége – nem csak a természet nekünk szánt ajándéka, hanem immár a Nigriny Edité is! Alkotásain egy-egy virág nem csak az univerzum részeként jelenik meg, hanem olyan csodaként, ami magában hordozza a világegyetem minden szépségét, gazdagságát, színárnyalatát. Csend­életeiben is arra törekszik, hogy „a cseppben láttassa a tengert”, az egyszerűben mutassa meg a nagyszerűt, legyen szó almáról, gyertyáról vagy éppen mozsárról. Az ünnepi eseményen karon fogva a grafikáihoz kísért, majd mosolyogva beszélt a műveiről. Igen, nem csupán a gondolat vagy az alkotás folyamatára, hanem a megszületett „gyermekre” is tiszta szívből, csillogó szemmel tekint, s akár évekkel később is ugyanaz az öröm rajzolódik ki az arcán, mint munkája befejezésekor. Hogy őt idézzem: „a Teknősbéka, a Tavaszra várva, a Vadlibák repülése, az Ádám és Éva, a Kék Duna keringő mind-mind a fantázia világába repítenek, s ez az, amit igazán élvezek a készítésük közben. Szeretem a bohócaimat, a dekoratív kompozíciókat. A Lucifer és a Csíkos macska különösen kedves a szívemnek.” Hogy mit lehet ehhez hozzáfűzni? Talán annyit, hogy Nigriny Edit munkái a szeretetet sugározzák, az élet apró dolgait nemesítik meg. S ez nem csupán műveiből, egész lényéből árad. Erről március 28-ig bárki meggyőződhet. A történeti hűséghez tartozik: a jubileumi tárlatot a 65 éves Magyar Melódiák ünnepi előadása gazdagította. Tóth Viktor
Ne legyen kettős mérce!
Szerző: trong> | 2011.03.16. 15:39:46 |
Kárpát-medence szerte nagyszabású ünnepi megemlékezéseket tartottak a szabadságharc tiszteletére. Ezeken mindenütt felolvasták Orbán Viktor kormányfőnek a határon túliakhoz intézett üzenetét is. (Ezt az alábbiakban változtatás nélkül közöljük.) A magyarországi politikusok szónoklatai azonban nem tudtak elszakadni az aktuálpolitikától, jobbára csak egyfajta üzengetés alakult ki a parlamenti pártok vezetői között. Dicsérte kormányának eddigi lépéseit a magyar miniszterelnök, és az EU soros elnök országának vezetőjeként kijelentette: „Nem hagyjuk, hogy Brüsszelből bárki is diktáljon nekünk.” Bírált Mesterházy Attila is az ünnepen: az MSZP elnöke szerint alkotmányos puccs zajlik Ma­gyar­országon, de biztos abban, el fog bukni. A Jobbik nagygyűlésén elsősorban a Fideszt érték kemény bírálatok, Vona Gábor pártelnök szerint az új alkotmánnyal a kormány csak be akarja tömni az emberek száját.  Az LMP részéről Schiffer András frakcióvezető egyebek mellett sürgette egyfajta nemzeti minimum megteremtését a külhoni magyarokkal való kapcsolattartásban, az ügyben egyébként egyik képviselőjük, Dorosz Dávid országgyűlési határozatjavaslatot is benyújtott, amiben javasolja, törvényileg deklarálják, hogy ne legyen kettős mérce: nincs jó és rossz kisebbségi magyar szervezet, magyar és kevésbé magyar kisebbségi magyar párt, olvasható a javaslatban. A magyar fővárosban március 15-én egy civil tiltakozó nagygyűlésre is sor került, melyen több mint tízezren demonstráltak a szabadságjogok szűkítését jelentő magyar médiatörvény ellen.
Állampolgárság: szavazati jog lesz, de milyen?
Szerző: ">05" /> | 2011.03.16. 15:33:15 |
A nemzeti ünnep alkalmából számos helyen tettek állampolgársági esküt az egyszerűsített honosítás első kérelmezői. Erdélyben Kolozsváron és Csíkszeredában, a Vajdaságban Szabadkán került sor ünnepélyes eskütételre, a budai Várban pedig csángó magyarok tettek állampolgársági esküt. Kárpátalján később kerül sor az első okiratok kiosztására. Az első eskütételek kapcsán újra vezető téma lett, vajon jár-e majd szavazati jog is hozzá. Semjén Zsolt, a nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes szerint a határon túli magyarok számára az állampolgárság mellett a valódi garanciát a szavazati jog jelenti. A Magyar Televízió Ma Reggel című műsorában tegnap azt mondta, akik most állampolgársági esküt tettek, őket ugyanúgy megilleti az alkotmány védelme minden téren. A kormányfő kereszténydemokrata helyettese kiemelte: az új alkotmány kimondja egyrészt, hogy egységes magyar nemzet van, illetve a korábbi alkotmány azon nagyon gyenge passzusát, hogy Magyarország felelősséget érez a határon túli magyarokért, úgy változtatják meg, hogy felelősséget visel a határon túli magyarságért. Ugyanakkor a határon túli magyarság számára az igazi garanciát az állampolgárság mellett a szavazati jog jelenti. Ettől kezdve bármilyen színezetű kormány van, gesztusokat kell tennie a határon túli magyarok számára, hiszen a szavazataival számolni kell – hangsúlyozta Semjén Zsolt. Kiemelte: ez a március 15-e úgy fog bevonulni a magyar történelembe, mint annak a kezdete, amikor nemzettársaink polgártársaink is lesznek. Hozzátette: az állampolgársági eskü a nemzet közjogi egyesítését jelenti. A kora ősszel megalkotandó választójogi szabályozás után következő lépésként az útlevelek kiadását említette, illetve az „egyetemes magyar életbe való” integrálást. Ezért indul el a tervek szerint szintén kora ősszel az összmagyar regiszter, amely lehetővé teszi, hogy a világon bárhol élő magyar rendszeres kapcsolatot tartson Magyarországgal. Kövér László, az Országgyűlés elnöke a Duna Televízió Heti Hírmondó című műsorában mondta el véleményét a határon túli magyarok választójogával kapcsolatban.  Szerinte szimpatikusabb megoldás lenne, ha saját képviselőket delegálnának a magyar parlamentbe. A házelnök kiemelte: a két alternatíva közül, miszerint vagy csak pártlistára adhassanak le voksot azok a magyar állampolgárok, akiknek nincs állandó magyarországi lakcímük, vagy saját képviselőket delegáljanak, neki az utóbbi a szimpatikusabb. Ezzel a módszerrel nem „engednék be” a magyar belpolitikába a nem magyarországi lakhellyel rendelkező külhoni magyarokat – tette hozzá. Kifejtette: mind a két elképzelés mellett és ellen vannak komoly érvek, de az első, a listás szavazásról szóló verzió azt a látszatot keltené, mintha a kormányoldalnak az lenne a fontos, hogy a magyar belpolitikát a határon túl élő magyarok döntsék el. Hozzátette: meg is vádolják ezzel a Fideszt a baloldalról. A második elképzelésben számára az a szimpatikus, hogy a közösségek a maguk sajátos képviseletét tudnák megteremteni a magyar parlamentben. A házelnök hangsúlyozta: a magyarországi kisebbségeknek is lesz parlamenti képviseletük. Úgy vélekedett: a határon kívül és belül élő kisebbségek parlamenti képviseletének esetében az unióban vagy a szomszédos országokban már alkalmazott modellt vesznek majd alapul. KISZó-feldolgozás
Élnek mint halak az akváriumban
Szerző: ">45" /> | 2011.03.16. 15:17:36 |
Egyre népszerűbb házikedvenc megyénkben a díszhal. A színpompás kopoltyúsok egy szépen „berendezett” akváriumban valóban otthonunk üde színfoltjai lehetnek. Gondozásukról kérdeztük a nagyberegi Dencs Elemért, aki már több mint tíz éve foglalkozik díszhaltenyésztéssel.   – Hogyan rendezzük be az akváriumot? – A helyválasztás, dekoráció, valamint a növények ültetését követően óvatosan, teljesen feltöltjük az akváriumot vízzel, és üzembe helyezzük a műszaki berendezéseket. Ez után jöhet a betelepítés. A halakat vásárlás után igyekezzünk a legrövidebb úton hazaszállítani, még akkor is, ha a kereskedésben a zacskóba oxigént adagoltak. Ugyanis igen érzékenyek a hirtelen hőingadozásra. Épp ezért meg kell várni, hogy a zacskóban lévő víz lassan átvegye az akvárium hőmérsékletét. A betegségek elkerülése érdekében a szállítóvizet nem ajánlatos az akváriumba önteni. Ügyelnünk kell a halak megfelelő összeválogatására is. Fontos, hogy hasonló körülményeket kedvelő, egymással jól megférő fajokat válasszunk. A halak többsége könnyen alkalmazkodik a számukra kialakított feltételekhez. A növények gondozása már kényesebb procedúra, a vízi petrezselyem sok fényt és magas hőmérsékletet kíván. A dús, életteli zöld levelek eléréséhez időnként tápsót kell önteni a vízbe. – Sok időt vesz igénybe a halak gondozása? – Napi ellátásuk nem tart tovább 5–6 percnél. Hogy halaink egészségesek maradjanak, növekedjenek és szaporodjanak, változatos táplálékra van szükségük, ezért érdemesebb többféle tápanyagot összekeverni. Az sem baj, ha akár több napra táplálék nélkül hagyjuk őket. Sokkal rosszabb a túletetés. Az  akvaristák körében most is él az a régi mondás, miszerint: „kis akvárium nagy gond, nagy akvárium kis gond.” Ugyanis a százliteresnél kisebb tartályokban  könnyen változhat a vízminőség, a hőmérséklet. Túlságosan felszaporodhatnak benne a halak anyagcseretermékei és a szerves anyagok. Emiatt kevesebb lesz az oxigéntartalom, ami algásodáshoz, és akár a halak tömeges elhullásához vezethet. A nagyobb méretű akvárium esetében egyszerűbb fenntartani a biológiai egyensúlyt, így kevesebb törődést igényel. Legfeljebb csak két-három havonként kell felönteni az elpárolgott vizet. – Milyen jelei vannak a megbetegedésnek, s mi a teendő ez esetben? – Valóban sok betegség támadhatja meg a halakat. Baj esetén a színük elhalványodik, étvágytalanok lesznek, úszásuk bizonytalanná válik, imbolyognak. Ha valamelyikük testére parazita került, akkor a kövekhez, durvább levelekhez dörgölődik. Betegség jele az is, ha az úszók összehúzódnak, a testen apró fehér pettyek jelennek meg vagy a pikkelyek borzoltak. A betegség megfelelő gondozással, néhány szabály betartásával megelőzhető. Fontos, hogy a kórokozók megjelenését, kifejlődését megakadályozzuk, ezért három-négy hetenként fertőtlenítsük a vizet. Ha beteg halat találunk, azonnal gyógykezeljük az egész állományt, ezután az akvárium vizének hőfokát 3–4 °C-kal emeljük a megszokott fölé. Ez elősegíti a gyógyulást. – Milyen műszaki eszközök szükségesek az akvárium karbantartásához? – Halaink és növényeink akkor érzik igazán jól magukat, ha megfelelő hőmérsékletű vízben élhetnek. A trópusi fajtáknak ahhoz, hogy teljes színpompájukban díszelegjenek, 24–28 °C-ra van szükségük. Ezért nagyon jó minőségű automata fűtőkre van szükség. A szűréshez és szellőztetéshez különböző teljesítményű légpumpák kaphatóak. Az ideális megvilágításhoz literenként kb. 2 watt energia szükségeltetik. Az akvarisztikában külső és belső szűrést alkalmaznak. Az előbbi nagyobb teljesítményű és könnyebb kezelni. Almási Irén, az UNE III. évfolyamos újságíró szakos hallgatója
Újabb nazca-alakzatok
Szerző: p> | 2011.03.16. 15:09:22 |
Két új ábrát, vagyis geoglifát találtak japán kutatók a híres perui Nazca-sivatagban. Ezeket állítólag a nazca indiánok készítették, akik az inka birodalom térhódítása előtti Peru bizonyos területeit lakták. A japán kutatócsoport Szakai Mazsatóval, a Jamagata Egyetem professzorával az élen emberi fejet és egy mind ez ideig azonosítatlan állatot formázó geoglifát talált. Az emberi fejnek látszó alakzat 4,2 méter hosszú és 3,1 méter széles. A szakemberek azonosították a két szemet, a szájat, valamint a jobb fület. A helyszínen talált kerámiatöredékek elemzése alapján úgy gondolják, hogy az egyik a nazca civilizáció korai időszakából, esetleg még régebbről származik. Az állatábrázolásnak vélt geoglifa 2,7 méter hosszú és 6,9 méter széles. A tudósoknak eddig nem sikerült kideríteniük, mikor készült a rajz. A kutatócsoport véleménye szerint a két geoglifát apró méretük miatt nem sikerült eddig meglelni a légi felvételeken.
"Kárpátalján ezen a pályán nem lehet karriert csinálni"
Szerző: ">80" /> | 2011.03.16. 14:51:51 |
Rovatunkban ezúttal Nagy Anikóval, a megyei filharmónia Magyar Melódiák Kamaraegyüttes szólóénekesével beszélgetünk egy kicsit másként. – 2009-ben Magyar­országon megnyerte a Csendül a nóta nemzetközi énekversenyt.   – Mivel az esélytelenek nyugalmával indultam, ezért el sem akartam hinni, hogy a zsűri döntése szerint én vagyok a legjobb. Nagy élmény volt találkozni a szomszédos országokból jött énekesekkel, és persze a magyarországi sztárokkal. Ennek köszönhetem, hogy külföldi meghívásokat kapok, elindult a karrierem.  – Azóta már többször megmérettette magát. – A Dankó Pista Énekversenyen második lettem, a Kisvárdán rendezett vetélkedőn különdíjat kaptam. Most pedig a Nóta TV vetélkedőjére hívtak meg.        – Húsz évvel ezelőtt Beregszászból indult a pályája. – Igen, és nagyon büszke vagyok a szülővárosomra, és arra is, hogy 14 éve a filharmónia énekese vagyok. – A színpad volt az álma? – Igen. S ami még érdekesebb, a Magyar Melódiák adta a lökést. A Beregszászi 8. Számú Középiskola előkészítő, úgynevezett nulladik osztályába jártam, amikor koncertet adott nálunk az együttes. Bár körülöttem nagy volt a hangzavar, én tátott szájjal hallgattam végig a műsort. Akkor döntöttem el, hogy  én bizony, ha nagy leszek, velük akarok énekelni. Jártam is szorgalmasan a zeneiskolába, ahol       Hegyi Irén tanított tangóharmonikázni. Ő az a pedagógus, aki még azzal is meg tudja szerettetni a zenét, aki sosem kedvelte azt. Éneket és táncot is tanított nekünk. – Mikor hagyott fel a harmonikázással? – Ungvárra felvételiztem a zeneművészeti szakiskolába. Az egyik meghallgatáson a tanár megkérdezte, miért cipelem ezt a nehéz hangszert, mikor énekelhetnék is. Rábeszélt, és váltottam. Egy évig azért tanítottam harmonikát a zeneiskolában, majd a lányom születése után abbahagytam. – Hány dalból áll a repertoárja? – Ezt számszerűen nem tudom megmondani, hiszen állandóan újakat tanulok. Most egy Jákó Vera-estre készülök, és hatvan darab általa énekelt nótát tanulok be, bár tudom, hogy valamennyit nem fogom előadni. – Sosem felejtette el a szöveget a színpadon? – Dehogynem! Legutóbb például beintettem a zenekarnak, hogy „húzzátok rá, fiúk”, én pedig táncoltam. Pillanatnyi rövidzárlat bárkinél felléphet. Madarász Katalin mesélte, hogy bizony vele is megesett ilyesmi.    – A legextrémebb és a legelegánsabb fellépőhely? – A filharmónia együttese bizonyos helyeken köteles koncertet adni. Egyszer a legnagyobb kánikulában egy szanatóriumban kellett fellépnünk. A hallgatóság az árnyékba húzódott, miközben mi majdnem leszédültünk az emelvényről, melyet a tűző napra építettek. A legelegánsabb pedig nemrég Budapesten volt, ahol egy sétahajón szórakoztattuk a közönséget. – Sok híres nótaénekest személyesen ismer. Ki tette a legnagyobb hatást önre? – Madarász Katalint említeném. Közvetlensége, kedvessége, egyszerűsége, segítőkészsége az, ami leginkább megkapott. Egyáltalán nincsenek sztárallűrjei. – Az énekesek rettegnek a torokfájástól. Van valami jó trükkje ellene? – Nem igazán. Az egyik kolléganőm negyed deci konyakra esküszik. – Smink? – Ez az, ami nem igazán megy. Általában megkérek valakit, hogy tegye színpadképessé az arcomat fellépés előtt. Ez nem mindig sikerül a legjobban, amit a lányom gyakran szóvá is tesz. A magánéletben pedig csak a legalapvetőbb dolgokat – rúzs, szemceruza – használom.     – Hogy tudja összehangolni a fellépéseket és a család ellátását? – Bevallom, nem könnyű. Bizony előfordult, hogy a kislányomat hol egyik, hol másik osztálytársának a szülei vitték haza iskola után, mert a férjem is dolgozott. Ma már egyszerűbb, hiszen felnőtt hölgy lett belőle, és Magyarországon tanul. – Ő is énekesnő lesz? – Bár van tehetsége hozzá, és egy ideig csellózott, szépen fest, és énekelt is, mégis úgy döntött, hogy pszichológus lesz. Jelenleg előkészítőbe jár, és ha sikerül a Károli Gáspár Református Egyetemen szeretné folytatni a tanulmányait. – Mit szóltak annak idején a szülei a pályaválasztásához? – Ők első perctől támogattak. Az édesapám hívta fel a figyelmem a Csendül a nóta megmérettetésre is, és az ő biztatására neveztem be. – A férje? – A párom nem magyar nemzetiségű, de kiválóan beszéli a nyelvet. Nem szakmabeli, a csapi vámraktáron dolgozik.    – Babona, fellépés előtti rituálé. – Olyan konkrét nincs, ha csak az nem, hogy mindig  ugyanazt a parfümöt használom. – Kikapcsolódás, hobbi? – A kötés nagyon megnyugtat. Ha a lányom itthon van, jókat beszélgetünk. – Befutottnak tartja magát? – Kárpátalján ezen a pályán nem lehet karriert csinálni. Későn is kezdtem. Viszont úgy érzem, amit ez alatt a rövid idő alatt lehetett, elértem, s ezzel elégedett vagyok.  Varga Márta
Ötösre vizsgázott a Vidi
Szerző: ">44" /> | 2011.03.14. 17:41:22 |
A Videotonnak minden, a Fradinak semmi sem sikerült a magyar labdarúgó Monicomp Liga 19. fordulójának rangadóján. Az első és második helyezett összecsapásán fordulópontokból rendre a Vidi jött ki jobban, s kínos, 5–0-ás csapást mért a végére pszichésen is összeomló zöld-fehérekre. Fölényes, megérdemelt sikerével Mezey György együttese végérvényesen a pontvadászat legnagyobb esélyesévé lépett elő, s ezek után nagy blamázs lenne, ha a székesfehérváriak nem szereznék meg történetük első bajnoki címét. A jó tavaszi kezdésnek köszönhetően a sportsajtó által bajnokaspiránssá avanzsált FTC mestere, Prukner László szerint jókor jött ez a kijózanító pofon. A csapatával szembeni felfokozott várakozásokat kommentálva elmondta, fél év alatt nem lehet bajnokcsapatot építeni. A zöld-fehérek bukását a ZTE és a Kaposvár használta ki a legjobban, ők nyerni tudtak, de rajtuk kívül a DVSC és a Paks is esélyes még a dobogó második fokára, ami ugye Európa Liga-kvalifikációt ér. Ám nemcsak az élbolyban szoros a küzdelem, a táblázat második felében szintén ádáz harc folyik. A nyolcadik Kecskemétet a tizennegyedik MTK-tól mindössze egyetlen pontocska választja el. A két kiesőhelyen álló alakulat, a Siófok és főként a Szolnok ellenben igen kilátástalan helyzetben van. Amúgy a harmadik tavaszi játéknapon folytatta remek sorozatát a Szombathely és a Vasas, a múlt héten edzőváltáson átesett Győr – Pintér Attila helyére Csertői Aurél érkezett – pedig „pontosan” távozott a Hidegkuti Stadionból. A Monicomp Liga 19. fordulójában: MTK–Győri ETO 0–0, Szolnok–Kecskemét 2–1 (Remili-2 – Tököli), Debrecen–Budapest Honvéd 2–2 (Czvitkovics, Salami – Debreceni, Hajdú), Kaposvár–Siófok 3–0 (Peric, Oláh, Balázs), Szombathelyi Haladás–Pápa 1–0 (Kenesei), Zalaegerszeg–Paks 1–0 (Horváth A.), FTC–Videoton 0–5 (Alves, Vasziljevics, Lencse, Andics, Polonkai),  Vasas–Újpest 1–0 (Rezes). D. Gy.
"Vérszerződés" Berekfürdőn
Szerző: ">94" /> | 2011.03.14. 16:18:33 |
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából a Jász-Nagykun–Szolnok megyei Berekfürdőre meghívást kaptak a Kárpát-medencei testvértelepülések küldöttségei is. Az ünnepi műsort követően dr. Varga Mihály, a Miniszterelnökség államtitkára, a térség országgyűlési képviselője ünnepi beszédében Magyarországnak a nemzet egésze iránti felelősségéről, illetve a kormánynak az elmúlt időszakban e téren végzett munkásságáról számolt be. Mint kifejtette, szívből támogatja a határon átnyúló kezdeményezéseket, hiszen ezáltal nem csupán egymás kultúráját, hagyományait ismerik meg, de összekötik azokat a szálakat is, amelyeket a XX. századi történelem oly durván elmetszett. A kárpátaljai magyarság nevében Zubánics László, az Ukrajnai Magyar Nemzeti Tanács elnöke szólalt fel. Jókai Anna Kossuth-díjas író zárszavában kifejtette, a történelem minden sebet képes begyógyítani, azonban ennek a „gyógyírnak” az összeállításához mindannyiunk igyekezetére szükség van. Berekfürdő testvértelepülései mintegy szimbolikus „vérszerződést” kötve aláírták a Kárpát-medencei települések első testvérvárosi közösségének megalakulásáról szóló dokumentumot, amely értelmében a testvérte­lepülési kapcsolat a jövőben egymás között is érvényes. Az okmányt többek között Tóth Bálint, Tiszapéterfalva polgármestere is ellátta kézjegyével. A jelenlévők megtekinthették Prófusz Marianna, a népművészet mestere szőttes-kiállítását. KISZó-információ
Faluhelyen hiánycikk a mesterember
Szerző: ">73" /> | 2011.03.14. 16:02:19 |
A városokban sem könnyű egy-egy jó szakembert találni, vidéken azonban még kilátástalanabb a helyzet. Számos településen hiánycikk az olyan iparos – cipész, varrónő, tv-, hűtőszekrény javító stb. –, akikre ha nem is mindennap, de rendszeresen szükségünk van. – Valóban nehezebb a helyzetünk, hiszen amíg a városban élők még válogathatnak is a mesteremberek közül, mi már annak is örülünk, ha találunk ilyet – ecseteli a csonkapapi állapotokat Kö­döböcz Attila helyi jegyző. – Településünkről sokan Beregszászban keresnek szakembert. Nem ártana, ha nálunk is lenne műszerész, autószerelő. Varrónőink vannak, 10–15 hölgy is átjár a szomszédos Mezőka­szony­ba dolgozni. A többi iparos nem hivatalosan végzi munkáját, hiszen egy kis településről van szó, ahol csak ebből nehéz, sőt lehetetlenség megélni. Valamennyien máshol is dolgoznak, így ezek a maszek szolgáltatások csak némi pluszbevételt hoznak. – Szobafestő-mázoló vagyok, s bár munka mindig akad, csak ebből nem tudnék megélni – erősíti meg szavait a hetyeni Barkaszi József. – Nyáron nagyobb a bevétel, olyankor nemcsak családok, hanem közintézmények is megkeresnek. Hogy anyagilag könnyebb legyen, gazdálkodással is foglalkozunk. Van néhány sertésünk, baromfink és egy kevéske földünk. Kárpátalja többi járásában is hasonló a helyzet. Torma László, Tiszaágtelek polgármestere egyetlen iparengedéllyel rendelkező mesteremberről tud.  – Hivatalosan foglalkozik szakmájával egy cipész, s van egy élelmiszerbolt. Vannak ezermesterek, de a műszaki cikkek, gépjárművek javítását a lakosság nagy része Nagydobronyban intézi. A hölgyek nagy örömére fodrászaink is vannak, bár a többség egymaga tanulta ki a mesterséget, s inkább hobbiszinten űzik – mesélte. Nehéz arról beszélni, mi mindenre lenne szükség Nagypaládon – mondja Szabó Ambrus helyi lakos. – Véleményem szerint azért foglalkoznak kevesen hivatalosan a szakmájukkal, mert az adók, az iratok intézése több pénzt vinne el, mint amennyi a bevétel lenne. Szükség esetén Nagyszőlősre, vagy Ungvárra utazunk. Autószerelő műhelyünk van, fodrászaink is, ki hobbiból tanulta ki, ki szakiskolát végzett. – Iparengedéllyel csak egy autószerelőnk rendelkezik A legnagyobb gond  az, hogy a fiatalok már nem szívesen foglalkoznak ilyen szakmákkal, míg az idősebbekből egyre kevesebb van – magyarázza Szalontai László barkaszói vállalkozó. – Volt kovácsműhelyünk, de már a kovácsaink is Munkácson dolgoznak. A legtöbb fiatal külföldön „próbál szerencsét”, hiszen egy vállalkozás beindításához nagyon sok pénz kell. Egy ungvári vállalkozó nemrég újraindította a településünkön levő malmot, így a falubeliek legalább munkához jutnak. A megyei statisztikai főosztály adatai szerint megyénkben a következő értékben vették igénybe a szolgáltatásokat 2010-ben: D. N.
"Sosem úgy ülök le, hogy most verset fogok írni"
Szerző: ">78" /> | 2011.03.09. 19:42:55 |
A közéletben szerepet vállaló, a közösségért érdemben munkálkodó, so­kak által vagy csupán szűk környezetben ismert, de tisztelt és meg­becsült emberek  gyakran fejtik ki szakmai ál­láspontjukat, mondják el véleményüket az írott és elektronikus mé­di­á­ban. Sokkal kevesebbet, olykor szinte semmit sem tudunk viszont ma­gánéletükről. Kulcslyuk című rovatunkban épp ezért kicsit másképp fag­gatjuk őket… Rovatunk mai vendége Csordás László, az Együtt című irodalmi folyóirat olvasószerkesztője. – Nemrég megkapta az Együtt nívódíját. Ez sikerélményt, elégtételt jelent önnek, vagy a „csak azért is megmutatom” fiatalos dacosság diadala? – Nagy meglepetés volt számomra ez a díj, hiszen a munkatársak az utolsó pillanatig titkolták előttem. A lelkemre kötötték, hogy legyek ott a díjátadó ünnepségen, és végül Vári Fábián László laudációjából derült ki bizonyosan, hogy én vagyok az idei kitüntetett. Mindenképp elismerést jelent. – Az egyik önnel készült korábbi interjúban úgy fogalmazott, hogy már tizenévesen eldöntötte: irodalmár lesz. Hogy jut ilyen eszébe egy tinédzsernek? – Hamar ráébredtem, hogy nem az én világom a giccskultúra. Egy idő után nem érdekelt az, amiről mindenki beszélt a környezetemben, például: a szappanoperák, a kibeszélő- és valóságshow-k. Ekkor kezdtem az irodalom felé fordulni, egyre inkább megszerettem, és azóta is részese vagyok. – Nem csak a lányoknak szeretett volna imponálni a versírással? – A mai lányok már nem igazán vannak oda a költészetért, jó ideig nem is mutattam meg senkinek a műveimet. 12-13 éves korom környékén pedig egyszerűen abbahagytam a versírást. Úgy láttam akkor, hogy még fejlődnöm kell, csak később állhatok a nyilvánosság elé az írásaimmal. Sokat olvastam, tanultam. Majd felvettem a kapcsolatot Bakos Kiss Károly költővel, aki biztatott, hogy írjak, és juttassam el hozzá a verseimet. 2009 végén jött el irodalmi debütálásomnak az ideje, akkor jelentek meg ugyanis először nyomtatásban a verseim az Együtt című folyóiratban. – A szülők nem szorgalmazták, hogy valamilyen „normális” szakma után kellene néznie? – Eléggé szabadelvű nevelést kaptam. Úgy vélték, nyugodtan foglalkozhatok azzal, amivel akarok, majd csak lesz belőlem valaki. Most sem szólnak bele semmibe. A legtöbb munkámat azért elolvassák. De azt is tudom, hogy nem mindegyik nyeri el a tetszésüket. – A verseiből, a kritikáiból az tűnik ki, hogy ami a szívén, az a száján, s igencsak másként látja a világot, mint a korosztályához tartozók. Nem tartják különcnek? – Erre azt mondanám, hogy a mai világban egy teljesen normális ember nem adja írásra a fejét. Lehet, hogy valaki különcnek tart, ám a legtöbben elfogadnak olyannak, amilyen vagyok. A szókimondásomból azonban néha valóban adódnak gondjaim.  – Kritikákat, tanulmányokat ír, melyekben az idősebb kollégák műveit veszi górcső alá. Ők hogyan viszonyulnak az ifjú titán megjegyzéseihez? – Volt, aki kissé rossznéven vette, ám a többségük elfogadja, ha más véleményen vagyok, mint a szerző. Sőt akadnak olyanok is, akik megköszönik az erős, de őszinte bírálatot. – Miként fogadja, ha az ön műveit éri kritika? – Őszintén megvallva, jobban örülök neki, mint a dicséretnek. Az olyan kritika, amelynek van alapja, nem bánt, amelynek nincs, azzal meg nem érdemes foglalkozni. – Netnaplót ír, melyben beszámol a mindennapjairól. Ezek szerint nyitott ember? – Annak tartom magam. Sokan elolvassák a bejegyzéseimet. A visszajelzések szerint érdekesnek tartják ezt a műfajt. – A kritika hangvétele függ a hangulatától? – Nem. Inkább úgy fogalmaznék, hogy az hoz ki a sodromból, ha egy összecsapott, rossz munkát kell olvasnom. Ilyenkor is igyekszem diplomatikusan fogalmazni, de ez nem mindig sikerül. – A versek rosszkedvből, jó hangulatban vagy valami elgondolkodtató helyzetben születnek? – Véletlenül. Sosem úgy ülök le, hogy most verset fogok írni. Bizonyos ideig érlelődik bennem egy gondolat, egy érzés. – Az irodalmi pálya sok buktatót tartogat, ami nem egy költőt, írót bizony igencsak megviselt már. Elég kitartó, hogy megbirkózzon majd az akadályokkal, eleget tegyen az elvárásoknak? – Alapvetően optimista alkat vagyok, s azt hiszem, ezzel nem lesz gond. Még a jövő titka, hogyan lesz tovább, de eddig is adódtak nehézségek, és leküzdöttem őket valahogy. Remélem ez a későbbiekben is menni fog. – Nem távolodott el egy kicsit saját korosztályától? – Nem hiszem. Amikor időm engedi, eljárok a baráti társaságomba. Igyekszem különválasztani a „szakmát” a magánélettől. Tudom, mikor lehet az irodalomról beszélni, és azt is, hol nem érdemes előhozni a témát. – Szeret a társaság középpontjában lenni? – Nem, inkább csendes megfigyelő vagyok. Gyakran mondják, hogy nehéz belőlem bármit is kihúzni. – Akkor önt zavarba ejteni sem könnyű? – Így van. Határozott vagyok, nem könnyen esem kétségbe.  – Barátnő? Ideál? – Jelenleg nincs. Nem hiszek az ideálokban. Szeretem a váratlan dolgokat. – Mi a kedvenc időtöltése? – Elsősorban az olvasás, inter­netezés. Utánuk jön minden más. – Mit szeretne elérni az irodalmi pályán? – Ezen még nem gondolkodtam. Belecsöppentem egy most felpezsdülni látszó irodalmi életbe, és ezt élvezem. A legközelebbi célom a PhD fokozat megszerzése, erre készülök, ez most a legfontosabb számomra. Varga Márta
Felügyelet alá vonnák a medicinát
Szerző: ">42" /> | 2011.03.09. 19:21:29 |
Az egészségügyi szolgáltatások színvonalának felmérését és társadalmi felügyeletét kezdeményezik a megyeszékhelyen. Roman Snicer, a megyei egészségügyi főosztály vezetője az ungvári Reform sajtóklubban elmondta, az orvosok és a betegek jogait, valamint kötelességeit ugyan szabályozza a törvény, ám csupán a hálózat vezetőségének segítségével lehetetlen javítani és kontrollálni a medicinát. – Ha valami sokáig a szemünk előtt van, az egy idő után már fel sem tűnik számunkra, olykor egy kívülálló jobban észreveszi és objektívebben értékeli a hiányosságokat, sőt látja azok megoldását is. Ezért támogatom a kezdeményezést – mondta. A társadalmi felügyelet részleteiről Fegyir Petkanics, a Potenciál társadalmi liga vezetője szólt. Elmondása szerint egy, az orvosok hibájából bekövetkezett személyes tragédia hatására vetődött fel benne a gondolat, hogy szükség lenne a kontrollra. Négy egészségügyi intézményben – városi klinikai kórház, megyei klinikai kórház, a megyei kardiológiai és a megyei onkológiai gondozó – panaszládákat helyeznek ki, s a páciensek a betegek érdekvédelmi honlapján – www.skarga.net – is jelezhetik, amennyiben nem elégedettek egy-egy orvos munkájával. Az ellátás színvonalának javítása, az orvosi vétségek számának csökkentése nem csupán a hálózat vezetőinek feladata, hanem a páciensek érdeke is. A rendszer biztonságosabbá tételéért mindkét fél erőfeszítéseire szükség van. A betegek nemegyszer szembesülnek jogaik megsértésével, orvosi műhibákkal, ám ezekről csak kevesen mernek beszélni. Ezen a gyakorlaton próbál meg változtatni a projekt, melynek eredményeit az egészségügyi főosztály vezetői kielemzik. Az egészségügyi szolgáltatások minősége Ungváron elnevezésű mikro-project a Kis léptekkel a társadalmi önszerveződés fejlesztéséért című program keretében valósul meg. Magyar Tímea
Ukrajnában is elkezdték
Szerző: ">41" /> | 2011.03.09. 18:20:02 |
A hazai pontvadászatban is véget ért a hosszúra nyúlt téli szünet, a hétvégén az elnyújtott ősz miatt már a 20. fordulóval vette kezdetét a Premier Liga tavaszi szezonja. A bajnokság kétharmadánál járva a legfontosabb kérdés eldőlt, a Sahtar Doneck címfosztása teljességgel elképzelhetetlennek tűnik. Még akkor is, ha a tavaszi nyitányon csak a 96. percben szerzett szerencsés góllal tudtak győzni a kiesőjelölt Szevasztopol otthonában. Sokkal érdekesebb lehet, hogy ki végez a második helyen, s szerez ezzel BL-kvalifikációs jogot. Az Európa Ligától nemrég búcsúzó Metalisztnál fogadkoznak, az elmúlt évek sorozatos bronzérmei után most már továbblépnek, s letaszítják a második helyről a Dinamót. Ám a pillanatnyi erőviszonyokat elnézve erre nem sok az esély, a Harkiv idei harmadik tétmeccsén is gólképtelennek bizonyult, míg a kijeviek a Besiktas elleni EL-formájukat átmentve kezdtek a bajnokságban. A napnál is világosabb, Jurij Szemin visszatérésével újra a régi lehet a Dinamo, amit a korábbi közönségkedvenc, Olekszandr Alijev hazacsalogatása csak erősíthet. A dobogós helyek sorsába elvileg még a Dnyipro is közbeszólhat. A Sevillával korábban UEFA-kupa győztes Juande Ramos mester valóságos ötösfogatot – Juliano, Rivas, Incoom, Strinic, Matheus – kapott a klubvezetéstől, mindez huszonegynéhány millió euróba fájt. Ám hiába a méregdrága erősítések, kezdésnek a Dnyeper-partiak hazai környezetben értékes pontokat hullajtottak el. A táblázat hátsó fertályát elemezve kijelenthetjük, a Zaporizzsja készülhet a búcsúra, s erre még a Szevasztopolnak van a legnagyobb sansza. Ám amennyiben Angel Cser­venkov legénysége úgy küzd majd, mint a nyitányon a címvédő ellen, megismételheti a Krivbasz tavalyi szenzációs tavaszi menetelését, s abban az esetben máris veszélybe kerülhet legalább öt gárda. A Premier Liga tavaszi nyitányának eredményei: Sze­vasztopol–Sahtar 0–1 (Luiz Adriano), Metalurg Doneck–Dinamo 0–2 (Popov, Jar­mo­lenko), Poltava–Metaliszt 0–0, Zaporizzsja–Mariupol 0–4 (Antonov-2, Putyivcev, Krivo­sejenko), Luhanszk–Luck 3–0 (Lazarovics, Belij, Kaszjan), Kri­v­basz–Obolony 2–2 (Iva­s­csenko-2 – Mandzjuk, Panasz), Dnyipro–Tavrija 2–2 (Szelez­nyov, Strinic – Platon, Fescsuk), Arszenal–Kárpáti 2–2 (Mazilu, Huszev – Balazhic, Milosevic). D. Gy.
Határ-sáv
Szerző: ">86" /> | 2011.03.04. 19:45:13 |
Kokaincsempészeket fogtak Egy kemény drogok csempészésére szakosodott  bűnszervezet három tagját vette őrizetbe  a nemzetbiztonsági szolgálat (SZBU) speciális egysége. A lapunkhoz eljuttatott tájékoztató szerint a bűnözők Magyarországról kokaint csempésztek Kárpátaljára. A banda, melynek vezetője többszörösen büntetett előéletű  ukrán állampolgár, előre megtervezte minden  akcióját. Egyik emberük az áru felkutatásával, a másik  a drog  határon való átjuttatásával  foglalkozott.  A banda tagjaira, amennyiben a bíróság bűnösnek mondja ki őket, nyolctól tizenkét évig terjedő  szabadságvesztés szabható ki. A napokban hasonló bűncselekmény vádjával egy német állampolgár ellen indult büntetőper. Az illető  a Tisza közúti határátkelőn  Porsche gépkocsijával kísérelt meg 105 gramm fehér port becsempészni az országba. Csehül járt  francia Nem hittek a vámosok annak a hazafelé tartó  francia kisteherautósnak, aki a nevetleni határátkelőn  jelentkezett vizsgálatra és állítása szerint nem volt semmi elvámolnivalója. A Csapi Vámhivatal munkatársai  átkutatták  a furgont, és a vezetőfülke padlólapja alatt, valamint az üléskárpit mögött 4200 doboz Marlboróra bukkantak. A csempészárut és a negyedmillió hrivnya értékűre becsült Ivecót elkobozták. Csokoládéba rejtették a drogot Gyanúsnak talált postai küldeményt nyitottak fel a napokban  a Csapi Vámhivatal  munkatársai. A küldemény egy doboz csokoládét tartalmazott, ám feltűnt, hogy  sérült a gyári csomagolás. A kibontott  dobozban  az  édesség közé rejtve száz darab tablettát, mint  kiderült, szintetikus kábítószert találtak.
Nyugdíjreform – biztosított-e a derűs öregség?
Szerző: ">05" /> | 2011.03.02. 22:56:33 |
Lapunk maroknyi alkotó gárdája folyamatosan arra törekszik, hogy még érdekesebbé, tartalmasabbá tegye a Kárpáti Igaz Szót az olvasók számára. Szeretnénk például, ha részt vennének a lapkészítésben. Az interaktívvá tételt szolgálja egyik újításunk. Szándékunk szerint rendszeres időközönként meghívunk szerkesztőségünkbe egy-egy felelős beosztású személyt, aki válaszol az önök kérdéseire. Ezúttal a megyei Nyugdíjalap helyettes vezetőjét invitáltuk meg a tervezett nyugdíjreform apropóján. Jana Brenyót Kőszeghy Elemér üdvözölte. Főszerkesztőnk bemutatta vendégünknek lapunkat, majd a szakember ismertette a Nyugdíjalap tevékenységét, illetve a reform legfontosabb kitételeit. Mint mondta, a megyei Nyugdíjalap januárban méltatta megalakulásának huszadik évfordulóját. A főosztályon kilencvenöt, a járási kirendeltségeken további nyolcszáz szakemberük dolgozik. Az alap 2001 februárjától vette át a megyei munkaügyi és szociális védelmi főosztálytól a nyugellátmányok megállapításának feladatát, majd 2007-től a rendvédelmi szervek munkatársainak nyugdíja, s a külföldi állampolgárok ellátmányának számfejtése is az ő feladatuk. Kárpátalján a magyarországi, szlovákiai és csehországi illetményeket intézik. Jelenleg kétszáznyolcvannégyezer-kilencszázöt civil, valamint kilenc és fél ezer a hadseregből leszerelt nyugdíjas él megyénkben. Az ellátmány felszámolásán kívül a nyugdíjjárulékok kezelése, ez év januárjától pedig a szociális járulékok begyűjtése is az ő feladatuk. A tb-, az ideiglenes munkakiesés esetén fizető és a foglalkoztatási alap járulékai a Nyugdíjalapon keresztül folynak. Az összegek elosztása viszont továbbra is az ő feladatuk. Ez a vállalkozók dolgát hivatott segíteni, hiszen ezentúl négy helyett egyetlen számlára fizetik be a kötelező járulékokat. – A nyugdíjrendszer gyökeres átalakítása halaszthatatlan. Egyik leglényegesebb eleme a nők nyugdíjkorhatárának emelése. Az indoklás szerint az ukrajnai férfiak átlagéletkora mára 64 évre csökkent, amire Európában szinte alig van példa. A statisztikai kimutatások szerint a nők közel tíz évvel tovább élnek. Ez tette szükségessé a gyengébbik nemre vonatkozó változtatást. Amennyiben öt évvel tovább dolgoznának, értelemszerűen kevesebb lenne a nyugdíjas nő, miközben az általuk fizetett járulékokból jelentősen bővülne a nyugdíjkassza. A Nyugdíjalap hiánya 2010-ben meghaladta a 30 milliárd hrivnyát. A nők számára tehát ötvenötről hatvanra emelkedik a nyugdíjkorhatár. A korábbi rend szerint vonulhatnak nyugállományba azok, akik 1956. január 31-e előtt születtek. A nők esetében 2020-ig félévente történik majd a korrekció. Ez a jelenlegi 44–54 éves hölgyeket érinti. Tehát, aki 1956-ban született, az 55 és fél éves korában, aki 1957-ben az 56, aki 1958-ban, az 56 és fél, aki 1959-ben az 57, aki 1960-ban, az 57 és fél, aki 1961-ben, az 58, aki 1962-ben, az 58 és fél, aki 1963-ban, az 59, aki 1964-ben, az 59 és fél, aki 1965-ben és ennél később született, az 60 éves korában válik jogosulttá a nyugdíjra. Emelkedik a nyugdíjkorhatár azon állami alkalmazott férfiak esetében is, akik 1952. december 31-e után születtek. 2011. február 1-jétől 2015. február 1-jéig a hivatásos katonák, a milicisták és a különleges alakulatok munkatársainak kötelező munkaviszonya húszról fokozatosan huszonöt teljes kalendáriumi évre nő (ez idáig egy ledolgozott évet kettőnek számítottak). Szintén újdonság, hogy az állami alkalmazottak – pedagógusok, orvosok stb. – nyugdíjba vonulásukkor – amennyiben rendelkeznek a szükséges munkaviszonnyal –, havi illetményük tízszeresét vehetik kézhez egy összegben. Ami a nyugdíj összegét illeti: azok a hölgyek, akik 1956. február 1-je és 1960. július 31-e között születtek, minden egyes munkával töltött plusz félévért nyugdíjuk 2,5 százalékát kapják pluszjuttatásként. A nyugdíj összegét 2015-ig a 2000-ben bevezetett személyi nyilvántartási rendszerben szereplő adatok, valamint a tetszés szerint kiválasztott öt év alapján számolják fel. A bért a plusz anyagi juttatások nélkül veszik alapul. 2015 után viszont már csak a 2000-ben kialakított nyilvántartási rendszert veszik majd figyelembe. A nyugellátmány maximális összege pedig tíz minimálnyugdíjnyi lehet. Azok az állampolgárok, akiknek nincs egyetlen nap munkaviszonyuk sem, a nők esetében az eddigi 55 helyett 58, a férfiak esetében a hatvan helyett 63 éves korukban kérhetnek szociális nyugdíjat. S még egy lényeges momentum, a minimális munkaviszony, mely feljogosít a résznyugdíj igénylésére, ötről tizenöt szolgálati évre nő. Hogy a kormány pontosan milyen változtatásokat eszközöl az eredeti tervekhez képest, egyelőre nem lehet tudni, ahogyan azt sem, mikor kerül az elfogadásra – mondta el Jana Brenyo. A szakember ezután az olvasóink által feltett konkrét kérdésekre válaszolt. – K. András kérdezi a Beregszászi járásból, számíthat-e gyug­díjkiegészítésre az a személy, aki többször is tagja volt a városi tanács képviselői testületének? – A megyei tanács képviselői, akik három cikluson át tagjai voltak a testületnek, valamint azok, akik négy cikluson át tagjai voltak a  megyei jogú városi  tanácsnak, jogosultak a nyugdíj-kiegészítésre. A járási tanácsi képviselőkre ez a törvény nem vonatkozik. – Hogyan hat ki a nyugdíj összegére, ha több helyen dolgozom egyszerre és ezáltal több nyugdíjadót is fizetek? – kérdezi egy ungvári magánvállalkozó. – Nyilvánvaló, hogy a munkával eltöltött évei száma nem nő, akárhány helyen is dolgozik egyszerre. A nyugdíja számfejtésekor viszont figyelembe veszik azt. Ha például valakinek kétezer hrivnya a fizetése, de magánvállalkozást vezet és fizeti a minimális nyugdíjjárulékot is, alapfizetéséhez hozzáadják a minimálbér összegét, és ebből számfejtik a nyugdíját. – Ki jogosult korkedvezményes nyugdíjra? – érdeklődik B. Márta ungvári lakos. – Két feltétele van annak, hogy valaki másfél évvel a nyugdíjkorhatár előtt nyugalomba vonuljon: a munkatörvénykönyv 40. cikkelyének 2. bekezdése alapján ennek egészségügyi okai lehetnek, amikor is nem tudja ellátni munkaköri feladatait. A másik feltétel a leépítés vagy a munkahely felszámolása, ami után az illetőnek jelentkeznie kell a foglalkoztatási központban, mely igazolja irányunkba a munkahely elvesztését. – A beregszászi járási Nagybégányból kérdezi egyik olvasónk: harminc év szolgálati idővel rendelkezik, hét évig a helyi kolhozban  dolgozott egészségügyi szakemberként. Szeretne korkedvezménnyel nyugdíjba vonulni, ám az említett hét évet nem akarják beleszámítani munkaviszonyába. Vajon miért? – A kolhozban végzett munkát bizonyos feltételek mellett fogadják el. Azok, akik 1965 után tagjai voltak a kollektív gazdaságoknak, igazolniuk kell, mennyi volt a számukra megállapított minimális munkanap és mennyit dolgoztak le abból. A munkakönyv alapján ezt nem lehet leellenőrizni. Ezekről az adatokról az archívumból kell készíteni kivonatot. E nélkül nem veszik figyelembe munkaviszonyát. – Mészáros János aknasz­latinai olvasónk kérdezi: a településen több a háború gyermeke státusszal rendelkező ismerőse kapott már kompenzációt. Ő miért nem? – A Miniszteri Kabinet idevágó rendelkezése alapján a háború gyermekei 49 hrivnya 80 kopijka pótlékot kapnak egységesen. A nagyobb összegű egyszeri kompenzációra, amiről az olvasó kérdez, csak azok számíthatnak, akik a megfelelő időben bírósághoz fordultak ez ügyben. A költségvetés deficitje miatt azonban azok kifizetése is nehézkesen halad. – A beregszászi járási Gutról érdeklődik egy olvasó: 2009 decembere óta nyugdíjas, de továbbra is dolgozik. Ha megszűnik a munkaviszonya, számíthat-e rá, hogy ellátmányát átszámolják? – Két lehetőség van a nyugellátmány újraszámfejtésére. Ameny­nyiben az illető annak megállapítása után további két évet ledogozott, kérheti újraszámolását. Ameny­­nyiben valaki csak egy plusz évet dolgozott, akkor is jogosult az újraszámfejtésre, de csak a nyugdíj megállapítását követő két év után. Ezt egyébként magának a nyugdíjasnak kell kérvényeznie. – Nagy Irén csapi olvasónk negyven évnyi munkaviszonnyal, négy felnevelt gyermekkel a háta mögött azt sérelmezi, hogy nyolcszáz hrivnya nyugdíjat kap csupán. Tömblakásban él, folyamatosan drágulnak a kommunális szolgáltatások, gyakorlatilag lehetetlen megélni ennyi pénzbőll. Várható-e a közeljövőben nyugdíjemelés? – Az idei évre elfogadott költségvetés értelmében, csupán a létminimum emelése kapcsán várható a járandóságok változása. Ez áprilistól 764, októbertől 784, decembertől 800 hrivnyára módosul. – Kovács Gáborné Csapról kérdezi: 41 év szolgálati ideje van, három éve lett nyugdíjas, de továbbra is dolgozik. Azt sérelmezi, hogy csak tizenöt hrivnyával növelték ellátmányát a legutóbbi emeléskor, jelenleg mindössze ezerhuszonhét hrivnyát kap. Miért ilyen keveset, ismerősei jóval nagyobb emelést kaptak? – Az oktatási dolgozók középkeresete kilencszáz–ezer hrivnya. Mivel a kérdező munkaviszonya magas, valószínűleg azért több néhány hrivnyával a havi járandósága. A pedagógusok bére sajnos a korábbi években is alacsony volt, hétszáz–nyolcszáz hrivnya, így nem is számíthatnak nagy nyugdíjra. Amennyiben úgy gondolja, helytelenül lett az felszámolva, fáradjon be főosztályunkhoz és kérje annak leellenőrzését. – Egy ungvári járási vállalkozó az iránt érdeklődik,  visszamenőleg is be kell-e fizetni az elmaradt nyugdíjjárulékot? Ha már le van zárva a múlt év negyedik negyedéve, követelhetik-e tőle, hogy utólag fizessen? – 2010 júliusában lépett érvénybe az a törvény, mely szerint minden vállalkozó köteles fizetni az egységes járulékot, ami most háromszáz hrivnya. Amennyiben az olvasó decemberig elmulasztotta, kénytelen lesz ezt megtenni, különben azon felül, hogy utólag befizettetik az elmaradt járulékot, még meg is bírságolják. – Perduk Oszkár botfalvai olvasónk azt szeretné tudni, ha a nyugdíjkorhatára elérésekor nem lesz meg a szükséges munkaviszonya, és tovább dolgozik, azokat az éveket beleszámítják-e? – Természetesen. Amennyiben a nyugdíjkor elérésekor valakinek megvan a minimális öt, de nincs meg a húsz éve (az új törvény szerint, amennyiben elfogadásra kerül, a minimális tizenöt, de hiányzik a harminc), a ledolgozott éveivel arányosan ítélik meg számára havi járandóságát. Miután eléri a húsz (harminc) évet, ha azt kérvényezi, járandóságát átszámolják. (Vendégünk természetesen csak a Nyugdíjalap kompetenciájába tartozó felvetésekre reagált. A lapunkhoz érkezett további kérdéseket, helyhiány miatt, egy következő lapszámunkban válaszoljuk meg.) Magyar Tímea
"...régebben nem tartoztam a »harcosok« közé..."
Szerző: ">78" /> | 2011.03.02. 22:46:40 |
A közéletben szerepet vállaló, a közösségért érdemben munkálkodó, so­kak által vagy csupán szűk környezetben ismert, de tisztelt és meg­becsült emberek  gyakran fejtik ki szakmai ál­láspontjukat, mondják el véleményüket az írott és elektronikus mé­di­á­ban. Sokkal kevesebbet, olykor szinte semmit sem tudunk viszont ma­gánéletükről. Kulcslyuk című rovatunkban épp ezért kicsit másképp fag­gatjuk őket… Rovatunkban ezúttal Magyar Vitával, a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceum igazgatónőjével beszélgettünk egy kicsit másként. – Miként reagálnak az idegenek, ha kiderül, hogy a mosolygós, kislányos külsejű hölgyben az igazgatónőt tisztelhetik? – Az első két évben adódtak ebből megmosolyogtató helyzetek. Amikor tanítani kezdtem, sokáig diáknak néztek. Többször meg kellett erősítenem, hogy én valóban az igazgatónő, illetve a tanárnő vagyok. Mostanság egyre ritkábban okozok meglepetést. Idővel pedig bizonyára egyre inkább szembetűnő lesz, hová is soroljanak. – Mióta áll az intézmény élén? – Három éve. A kollektívának pedig a kezdetektől, azaz 2003-tól vagyok a tagja. Végzettségem szerint informatika szakos tanár vagyok. – Egyházi oktatási intézmény élén állni kihívás vagy megtiszteltetés? – Elsősorban megtiszteltetés, hiszen ez azt jelenti, hogy megbíznak bennem, és alkalmasnak tartanak a líceum irányítására. Természetesen kihívás is, mert ma nem könnyű egy iskolát irányítani. Szerencsére a kollégák támogatnak, segítenek. – Mikor volt az a pillanat, amikor eldöntötte, hogy tanárnő lesz? – Mint minden gyerek, én is sok minden szerettem volna lenni, többek között pedagógus is. Erről azonban hamar lemondtam, talán azért, mert tanárcsaládból származom, így egyaránt jól ismertem a szakma jó és rossz oldalait. Egy időben az orvosi pálya felé kacsingattam. Már egyetemista voltam, de még akkor sem akartam a katedrát választani. A diploma megszerzése után úgy döntöttem, hogy megpróbálom, milyen is tanárnak lenni. Megtetszett, és ma már nagyon szeretem ezt a szakmát. – Tudja-e érvényesíti az akaratát az idősebb kollégákkal szemben? – Mivel évek óta ismerem őket és mindig is jó volt a kapcsolatom velük, eddig még nem kellett úgymond parancsolnom, elég csak kérnem. – A munkaköre megváltoztatta?   – Magabiztosabb lettem. Míg régebben nem tartoztam a „harcosok” közé, most tudom, hogyha nem magamért, de másokért ki kell állnom.   – A vallással csak akkor került szoros kapcsolatba, amikor az intézménybe került? – Vallásos nevelésben részesültem, a dédnagymamámtól tanultam imádkozni. Nagyon jó hitoktatóim voltak, és a mátyfalvai templomban jó alapot kaptam. Itt már csak gyarapítottam az addig megszerzett hitbéli ismereteimet. Tudatosan választottam az egyházi iskolát. – Hozták már kellemetlen helyzetbe a diákjai? – Mikor nevelőtanár és osztályfőnök voltam, megpróbálkoztak néhány provokatív kérdéssel. Ilyenkor csak annyit mondtam, hogy ezek a dolgok nem tartoznak azok közé, amit tudniuk kell. Mióta igazgatónő vagyok, már nem engednek meg maguknak ilyesmit. – Mivel tölti a szabadidejét? – Az attól függ, mennyire vagyok fáradt, mennyi időm van. Nagyon szeretek kézimunkázni: hímezni, kötni, horgolni. Van, hogy csak az olvasás tud lekötni. Máskor megnézek egy jó filmet, esetleg elutazok a keresztfiamat, a húgaimat meglátogatni. – Jut ideje informatikai tudása gyarapítására? – Igyekszem nem lemaradni, gyakran  már az egykori tanítványaim segítenek, hiszen közülük többen most tanulnak az egyetem informatika szakán. Ők naprakész tudással rendelkeznek. – Ha úgy adódna, milyen területen próbálná ki a legszívesebben magát? – A tudományos kutatás az, ami érdekelne. – Még nem találta meg a nagy Ő-t. Magasra tette a mércét?          – Mivel magam sem vagyok ideál, így nem támaszthatok különösebb igényeket mással szemben sem. Remélem, megtalálom a hozzám illő társat. – Hamarosan itt a nőnap. Minden ajándéknak örül, vagy inkább megmondja, mit szeretne kapni? – A nőnap nálunk egy kicsit mást jelent. A líceumban ugyanis március 7–8-án lelki gyakorlatot tartunk, 9-én pedig kápolnabúcsú lesz. Nekünk ez jelenti az ünnepet. Ami az ajándékot illeti, inkább adni szeretek. Ilyenkor igyekszem saját kezűleg készített dologgal meglepetést szerezni. Nekem az is nagy ajándék, ha kedvesen mosolyognak rám és megőriznek az emlékezetükben. Varga Márta
A Medvék az ungvári jégen
Szerző: embed> | 2011.02.28. 22:36:23 |
Húsz év után ismét volt Kárpátalja Kupa Két évtizedes kihagyás után a megyeszékhelyen ismét a korongé volt a főszerep. A Kárpátaljai Jégkorong Szövetség szervezésében bonyolították le a Kárpátalja Kupát. A trófeáért két-két ungvári és szlovák gárda lépett a jégre. A Pravoszláv parti pályán nem kímélték egymást a játékosok, de még a közönségnek is kijutott. Az elmúlt húsz évben legfeljebb tavaink és folyóink befagyott vízfelületén láthattunk jégkorongozókat. Azokat, akik a sportág húsz évvel ezelőtti hanyatlását követően sem fordítottak hátat a hokinak. Hétvégén viszont valódi pályán mérhették össze tudásukat a sportág szerelmesei. Az első körben a Kárpáti Medvék 5–3-ra legyőzte a Jevrotek Kassát, így bejutottak a döntőbe. A másik ágon a Poper Svidník a Sahtai Leopárdok (7–1) legyőzésével jutott a fináléba. A bronzmeccset 11–5-re a kassaiak nyerték, így a Leopárdok lecsúsztak a dobogóról. A döntő izgalmas, vérre menő csatát hozott, végül a hazaiak győzelmével (8–5) zárult. Bár a medvék rosszul kezdtek, az utolsó harmadik harmadban hat találattal itthon tudták tartani a kupát. A mérkőzés során a játék hevében a korong nem­egyszer elhagyta a játékteret. Míg a kapuk mögött a védőhálónak köszönhetően biztonságban érezhették magukat a nézők, az oldalt bámészkodókat többször is eltalálta. A mecénások nem titkolt célja, hogy feltámasszák a jégkorongot vidékünkön. Ennek első lépéseként hetekkel ezelőtt újraindult az ungvári jégkorongiskola, ahol tizenéves gyerekek heti három alkalommal edzenek. A következő lépés az volt, hogy az újjáalakult szövetség húsz év szünet után meghirdette a Kárpátalja Kupát. – A csapatok nem élsportolókból, hanem a sportág szerelmeseiből álltak össze, főleg azokból, akik korábban a Padijunban játszottak – nyilatkozta lapunknak Vaszil Jabrik utánpótlásedző, a torna egyik főszervezője. Ugyanez elmondható a szlovákiai ellenfelekről is, akiket jól ismertünk, hisz jégpálya híján hozzájuk jártunk hokizni. Meghívtuk az ivano-frankivszki, lembergi, hmelnickiji és kijevi gárdákat is, ám ők a hétvégi bajnoki forduló okán nem vállalták a részvételt. Márciusban hasonló kaliberű rendezvényt tervezünk, ahova minden valószínűség szerint az ukrán csapatok is eljönnek, de azt sem tartom kizártnak, hogy magyarországi résztvevője is lesz a tornának – hangsúlyozta Vaszil Jabrik. Szabó Sándor
A gyümölcsfák kora tavaszi védelme
Szerző: ">90" /> | 2011.02.28. 22:21:14 |
A gyümölcsfákat sok károsító támadja mag, védelmük nagy körültekintést és ismeretet igényel. A védekezést gyümölcsfajonként másképpen kell megvalósítani. Őszibarack Az őszibarack legsúlyosabb betegsége a tafrinás levélfodrosodás, amelynek kórokozója kifejezetten hidegkedvelő, hatását legintenzívebben 2–3 °C átlaghőmérséklet és a csapadékos időjárás mellett képes kifejteni. Lappangási ideje hosszú, 2–3 hét. A megtámadott leveleken először apró piros foltok jelennek meg, majd a levél jellegzetesen torzul. A hőmérséklet emelkedésével a betegség veszélye csökken, a virágzás után már ritka a fertőzés. A levélfodrosodás elleni védekezést megelőző jelleggel kell elvégezni, mert a tünetek megjelenése után a folyamat már visszafordíthatatlan. Két réztartalmú gom­baölőszeres kezelés a rügypattanás előtt és utána (a pirosbimbós állapotig) a fertőzés kezdeti szakaszában védelmet nyújt. A virágzás kezdetétől, az időjárástól függően 5–10 naponként szükséges védekezni. Felszívódó és kontakt szerek – külön és kombinációikban – egyaránt felhasználhatók. A felszívódó szerek a kezdeti lisztharmatfertőzés ellen is védelmet nyújtanak, és hosszabb hatástartamúak, mint a kontakt szerek. Ilyen készítmények az Atemi C, a Score 250 EC, a Folicur Solo. A kontakt szerek a levélli­kasz­tó betegség ellen is hatásosak. Ezek: a Captan 50 WP, a Merpan 50 WP az Orthocid 50 WP, a Buvicid K, a Bravo 500, a Clortosip L, a Mycoguard 500 SC, a Delan 750 EC, a Delan 700 WG, az Efuzin 500 FW, a Tiuran Granuflow. Meggy A meggy legjelentősebb betegsége a virágzáskor fertőző meggymonília. A betegség tünetei a meggy virágán, hajtásán, vesszőjén, ágán és a gyümölcsön észlelhetők. A fertőzés következtében először a virágok fonnyadnak és barnulnak, a körülöttük lévő levelekkel együtt. Később az egész hajtás elszárad. Az egészséges és a fertőzött hajtásrészek határán mézgacsepp jelenik meg. A fás részeken rákos sebek keletkeznek, melyeken mézgafolyás látható. A gyümölcsön a sebek körül egyre nagyobbodó barna színű rothadás figyelhető meg, amelyen szürke penészpárnák elszórtan alakulnak ki. A gyümölcs elszárad és a fán marad. A védekezést a tünetek megjelenése előtt kell megkezdeni. Nagyon fontos a rezes lemosó permetezés. A virágzás alatt, fehér-bimbós állapottól kezdve 2–3 alkalommal védekezzünk, az időjárástól és a szerek hatástartamától függően. A kontakt szerek rövid hatástartamúak. Ilyenek: Dithan FL, Dithane DG, Dithane M45, Manex IL, Vondozeb DG, Vondozeb Plus, Merpan 50 WP, Mer­pan 50 WDG, Or­tho­cid 50 WP. A felhasználható felszívódó és mélyhatású szerek a Chinoin Fundazol 50 WP, a Kolfugo Super, a Top­sin-M 70 WP, a Rovral 50 WP, a Rovral 25 FW, a Ronilan DF, a Sumilex 50 WP, a Chorus 75 WG, a Folicur Solo, a Rubigan 12 EC, a Saprol, a Sporgon 50 WP, a Systhane 12 E, a Systhane MZ és a Topas 100 EC. A vegyszeres védekezés mellett fontos még a mechanikai védekezés is, amely a fertőzött hajtások, ágrészek levágását, szellős lombozat kialakítását jelenti. Kajszibarack A kajsziban az utóbbi években nagy kárt okoz a monília. Tünetei a meggyéhez hasonlók, a betegség gyors lefolyású. Mivel a kajszi igen korán virágzik, az optimális környezeti feltételek (hideg, esős, párás időjárás) kedveznek a kórokozónak. A nagyfokú virágelhalást követi a termőnyárs tömeges elszáradása, ami a következő évek termésére is hatással van. Jellegzetes tünet a fertőzés helye körüli mézgakiválás. Az elhalt virágokon megjelenő penészpárnákról a kórokozó később a megmaradó gyümölcsök rothadását okozhatja. Védekezésre a meggynél felsorolt szereket lehet használni az ott leírtak szerint. Szilva A szilva esetében is virágzáskor fertőz a monília, de a tünetek csak később, a gyümölcsön jelennek meg. A szilvánál a poloskaszagú szilvadarázs okoz még nagy veszteséget. Lárvái a gyümölcskezdemény felső részén rágják be magukat, és azt belülről kiodvasítják. A gyümölcs belsejét fekete ürülék tölti ki. A kártevő igen korán tömeges gyümölcs-hullást okoz. A szilván még egy nyílás található, ahol a lárva elhagyta a gyümölcsöt. Szétnyomva a lárva és a károsított gyümölcs poloskaszagú. Védekezésül a virágzás előtt és a sziromhullás után is a szükséges kezelés. A következő szerek közül választhatunk: Bulldoc 25 EC, Bi58 EC, Enduro 258 EC, Fyfanon EW, Fyfanon 50 EC, Rogol R 40 EC, Sinoratox 40 EC, Sumi Alfa 5 EC, Decis 2,5 EC, Zolone 35 EC. Alma Almában ilyenkor három fő kórokozó károsít. Az almafa-varasodás tünetei a rügyfakadás után észlelhetők. A leveleken néhány milliméteres olajzöld foltok láthatók, melyeket barnás bevonat fedhet. Erős fertőzés esetén a foltok jellegzetesen varasak, a levelek lehullanak. A gyümölcs a fertőzés hatására torzul, lehullik. A kórokozó a rügypattanás után jelenik meg, már ekkor védekezni kell ellene. Az egérfüles állapottól zöldbimbóig réztartalmú szerekkel védekezhetünk, ami a tűzelhalás ellen is védelmet nyújt. Az alma lisztharmat kórokozója a rügyekben telel át. A fertőzött rügyek nem csukódnak be, rojtossá válnak, végükön finom, szürkésfehér bevonat látható. Az ilyen rügyből fejlődő levelek kicsik, keskenyek, szélük befelé görbül. A későbbi fertőzések innen indulnak. Fontos védekezési lépés metszéskor a fertőzött hajtásvégek eltávolítása. A védekezés első lépése a fertőzött rügyekből jelentkező fertőzés megállítása, és utána a lombozat fertőzésmentesen tartása. Az alma tűzelhalásos betegsége 1996-ban jelent meg Közép-Európában. Először a virág, majd a kocsányon keresztül a gyümölcs is megfertőződik, amely fony­nyad, megfeketedve mumifikálódik és az ágon marad. A fiatal, még nem fásodott hajtásvégek is fertőződnek, amelyek vége pásztorbotszerűen meghajlik. Ezek a hajtások megbarnulnak, elfeketednek, de nem hullanak le. A fertőzött növények külsőleg olyan benyomást keltenek, mintha tűz perzselte volna meg őket. Meleg, párás időben piszkosfehér, krémszínű baktériumnyálka-cseppek jelennek meg a fertőzött növényi részeken. A fás részeken lilás színű kéregelhalások, fekélyes sebek keletkeznek. A baktérium az ágak rákos sebeiben, a rügyekben telel, ahonnan a virágzás idején eső, szél, rovarok segítségével kerül a virágzatra. A virágzatból és hajtásokból a törzsbe húzódik, gyakran egész ágak teljesen elhalnak. A mechanikai védekezés során a fertőzött részeket úgy távolítsuk el, hogy az egészséges részből is 40–60 cm-t vágjunk le. A lemetszett részeket azonnal meg kell semmisíteni. A metszőollók fertőtlenítése 10%-os hypóoldattal történjen. A vegyszeres védekezés lehetőségei-rügyfakadástól pirosbimbós állapotig réztartalmú készítményekkel kell permetezni. Bőséges permetlémennyiséget juttassunk ki. A pirosbimbós állapot után ezek a készítmények a perzselés veszélye miatt már nem használhatók. Virágzás idején indokolt esetekben az árugyümölcsösökben engedélyezett a leghatásosabb antibiotikum hatóanyagú Strep­tomicin-készítmény felhasználása. A virágzás kezdetétől az Ali­ette 80 WP 3–4 kg-os dózisban, majd sziromhullástól a termés viaszosodásáig Ka­sumin 2 L készítmény 4 l/ha dózisban 3–4 alkalommal alkalmazható. Tippek és tanácsok Lemosó permetezés rügypattanás előtt 2–3%-os bordói lével. Őszibaracknál a gyakorlatban a 3–4% töménységű bordóilé oldat vált be (eredményes). A permetezés mindig hatásosabb és olcsóbb, ha egyszerre használunk felszívódó (szisztematikus) és kontakt szereket. Ilyenkor nézzünk utána a szakkönyvben, vagy magunk végezzük el keverési próbát. A felsorolt kémiai szereken és módszereken kívül még sok más is létezik. Ki-ki választhat lehetősége, szaktudása és szakmai tapasztalata alapján. Bodnár István kertészmérnök
Múltunk iskolája
Szerző: ">97" /> | 2011.02.28. 22:13:05 |
A Papi Általános Iskola tájismereti múzeumát 1986-ban alapította Kecskés Béla költő, az intézmény történelem- és földrajztanára. A gyűjtőmunkába a tanulók is bekapcsolódtak. Nemcsak használati tárgyakkal, hanem például az I. világháborúból megmaradt katonai eszközökkel is gyarapodott az állomány, amely kezdetben a második szinten kapott helyet. – Béla bácsi 1996-ban végleg itt hagyott minket, a tárlat gazda nélkül maradt – avat be a részletekbe Lakatos Mária szervezőpedagógus, a múzeum vezetője. – Akkor jöttem vissza szülési szabadságról, s úgy gondoltam: meg kell menteni az értékeket. Újraszerveztem, átformáltam a gyűjteményt, az alsó szintre költöztünk, s végül a gyerekek, a tanárok segítségével egy etnográfiai múzeumot hoztunk létre. Felajánlásaikkal a szülők is támogattak minket. A múzeum négy részből áll. Az elsőben a régi paraszti ház úgynevezett tisztaszobája van eredethűen berendezve. Az ágy 1871-es „évjáratú”, s Tóth Imre keze munkáját dicséri. Az állószekrény az 1930-as években készült. A komód és a – más vidékeken tulipánosnak nevezett – láda mellett egy asztal és két „gondolkodó” szék is a berendezés részét képezi. Tükör és fogas is van, amelyre régen az ünneplő ruhát akasztották. A függöny mellett kézimunkák vannak kirakva. Egykor az asszonyok hímeztek, szőttek, fontak a téli időszakban, azaz előállították mindazt, amire szükségük volt. Régen a tisztaszobát két alkalomkor használták: a születéskor és a halálkor. A fiatalasszony itt feküdte ki a hathetes gyermekágyat, amit annak leteltekor elhagyott. S itt ravatalozták fel az elhunytat, a temetést követően ebben a helyiségben ülték meg a tort a rokonok, a szomszédság, a siratóasszonyok.  A második részt a háztartási eszközök képezik. Egy ügyesebb parasztember kifaragta nemcsak a kanalakat, hanem a kanáltartót is. A községben nem volt fazekasmester, a vizes- és tejes­csuprot a nagyszőlősi piacon szerezték be. Egy évben egyszer mentek a vásárra. Az ökrösszekérrel több napig tartott az út, s ekkor minden olyan használati tárgyat megvettek, amire szükségük volt s helyben nem tudtak előállítani. Két szilke is a gyűjtemény részét képezi. A kisebbikben a saját készítésű lekvárt tárolták, míg a nagyobbikat jelentősebb eseményekkor, például lakodalmakkor vették elő. Szabad tűzön főzték benne például a töltött káposztát. Lakatos Mária nagymamája, aki immár betöltötte a 96-ik életévét, még emlékszik az ízére. – A harmadik részt a paraszti ruházat alkotja – folytatja beszélgetőtársam. – Papit uradalmi birtokként említi Lehoczky Tivadar is, amely három részből: Csonkapapiból, Kistanyából és a Fuchs-tanyából állt. Utóbbit ma már Kispapinak nevezik. Ide azokat a cselédeket költöztette be az uraság, azaz a Kerecsényi család, akik neki dolgoztak, s végül itt maradtak. A viseletek között hétköznapi és ünnepi paraszti ruházat is található, asszonyoké és férfiaké egyaránt. A módosabb gazdáktól is megmaradt néhány darab. Egy konfirmációs ruha is van itt, ám az sajnos nem eredeti, hanem fénykép után készítettük.  A múzeumban megtekinthető egy hálóruha bugyogóval. Mindkettő kézi készítésű, az alját csipke szegélyezi. Természetesen ezt nem minden asszony engedhette meg magának. A nagymamák elmondása szerint volt olyan időszak, amikor se pénz, se lehetőség nem volt arra, hogy fehérneműt készítsenek vagy vásároljanak. Így a nagy szoknya alatt semmi nem volt, no de hát erről nem tudott mindenki. Tudni kell azt is, hogy a XIX–XX. század fordulóján, miután a férfi megházasodott, sohasem láthatta meztelenül a nejét. Ezért használták a hálóruhát. Tárlatvezetőnk nagyapja is így élte le az életét. A negyedik részt az írásos dokumentumok alkotják. Lakatos Mária férjének a nagyapja a csehszlovák érában került a településre népi tanítóként, később református kántortanító volt. 1957-ig igazgatóként, ezután a Hetyeni Elemi Iskola igazgatóhelyetteseként tevékenykedett, s minden kinevezési okmányt megőrzött. Emellett tanfolyamok elvégzését igazoló iratok, bizonyítványok, adóslevelek, adóívek, behajtási papírok és számos olyan dokumentum is a gyűjtemény részét képezik, amelyek hozzátartoztak az akkori élethez. Egy könyv pedig fényképpel együtt azon tanítókat sorolja fel, akik 1931–40 között a községben dolgoztak. Beszélgetésünk közben Lakatos Mária elmondta, a bútorok jelentős része nem szorult javításra, hiszen csak ritka alkalmakkor használták őket. Bár az ágyat megtámadta a moly, de pénz híján saját erővel és fantáziával, no meg némi molyirtóval megoldották a kérdést. A ruhák esetében más a helyzet. A szálló por sok kárt okoz, s a régi anyagok könnyen tönkremennek. – A községből sok mindent megvásároltak a kereskedők – magyarázza a múzeum vezetője. – Van olyan tárgyunk, amiért mi is fizettünk, mert nem akartuk, hogy kimenjen a faluból. De szerencsére nem ez a jellemző. Jelenleg a helyhiány okozza a legnagyobb gondot. Az eddig összegyűlt anyag már egy falumúzeumot is megtöltene. Lenne is egy erre alkalmas, 1728-ban (!) épült ház. Ám az magántulajdon, s egy gazdasági udvart alakítottak ki a portán. Talán egyszer tájházként funkcionál majd. Tóth Viktor
Határ-sáv
Szerző: ">00" /> | 2011.02.25. 20:48:41 |
Kábítószer a Mercedesben A nemzetbiztonsági szolgálat (SZBU)  kábítószer-csempészés vádjával indított büntetőjogi eljárást  egy ukrán állampolgár ellen. A kábítószert  a Tisza közúti határátkelőn a Csapi Vámhivatal munkatársai  fedezték fel. Az SZBU által szerzett füles nyomán a Spanyolországból Mercedesével hazafelé tartó férfit már  várták. Autójában 118, fehér porral  megtöltött, a laboratóriumi vizsgálat szerint kábítószert tartalmazó kapszulát találtak. A nyomozás fényt derített  a drog megrendelőjére is.  Tettéért a vinnicai  férfi  öttől tíz évig terjedő szabadságvesztésre számíthat. Milliós fogás az ukrán–román határon Egymillió hrivnya értékű cigarettára bukkantak  a vámosok egy sót szállító vasúti szerelvényben  a nevetlenfalui  határátkelőn. A Csapi Vámhivatal  sajtószolgálatának tájékoztatója szerint az öt tehervagonból álló, sót és kerámialapokat szállító vonat  Romániába tartott. A kísérőokmányok  azonban  gyanúsnak bizonyultak, ezért elrendelték  a vagonok átvizsgálását. Nem kis meglepetésre  a sóval  megrakott zsákok közül 140 ezer doboz Viceroy márkájú cigaretta került elő, aminek becsült értéke egymillió hrivnya. A rekord mennyiségű csempészáru feladója után nyomozás indult.
Győzike hetyeni festője
Szerző: ">92" /> | 2011.02.23. 22:00:18 |
Mint arról lapunk múlt csütörtöki számában beszámoltunk, a hetyeni Barkaszi József lett a Szülőföldünk 7 kárpátikuma játék egyik nyertese. A „bronzérmest” otthonában kerestük fel. – Szeretem a Kárpáti Igaz Szó ilyen kezdeményezéseit, már korábban is volt, hogy részt vettem rajta – mondja Barkaszi József, miközben hellyel kínál minket. – Igaz, akkor nem értem el helyezést. Olvasónk tősgyökeres hetyeni. Szakmája szerint szobafestő-mázoló. A szakma fortélyait még az 1980-as évek elején sajátította el a beregszászi szakközépiskolában. – Úgy-ahogy meg tudok élni belőle – mondja. Mivel szezonmunkáról van szó, a tél a pihenést jelenti számára. Tavasszal és nyáron akad bőven megrendelés. Szülőfaluja mellett Csonkapapiból és Beregsomból is gyakorta hívják, emellett több iskolában is rendszeresen ő végzi a felújítást. – Régebben néhány évig Magyarországon dolgoztam, például Gáspár Győzőnél, illetve az apjánál is. Győzike, ha nincs a közelben kamera, teljesen hétköznapi, közvetlen ember – fejti ki. – Miután a gyomromra megoperáltak, már nem akartam tovább enni a vendégmunkások kenyerét. Itthon? Mára szinte egyedül maradtam. Több pályatársam még fiatalon itthagyta e világot. De van segítségem a 21 éves fiam személyében, amikor kiveszi az éves szabadságát. Leszerelése óta a beregszászi rádiógyárban dolgozik. A kislányom, Evelin nyolcadikos. A feleségem helyben, a Nemes kocsmában dolgozik. A falusi ember szeret gazdálkodni, mondja Barkaszi József. Öt sertést nevelt, csak hát ilyen árak mellett jelenleg nem éri meg ezzel bíbelődni. Korábban 17,5-ért adta kilóját élősúlyban, miközben 80 hrivnyába került egy mázsa takarmány. Utóbbiért ma már 220–230 hrivnyát kell kipengetnie a vevőnek, miközben a hús ára 14–15 hrivnyára csökkent. –  Amellett, hogy szívesen fejtem a keresztrejtvényeket, rendszeresen kijárok a barátokkal a hétvégi meccsekre Mezőkaszonyba, Somba – válaszolja, amikor szabadidős tevékenysége iránt érdeklődtünk. – Még a Téli Kupa mérkőzéseire is kimegyünk, bár a színvonallal nem vagyok teljesen elégedett. Régen, amikor mi is futballoztunk Hetyenben, Papiban – az 1980-as évekről beszélek –, más volt a foci. Itt, a faluban nincs csapat, de a községi tanács éppen most akarja létrehozni.  Korábban még mi, öregfiúk is rendszeresen rúgtuk a bőrt. Ezek után talán nem lepődnek meg, ha azt mondom: örömmel látnék egy sporttal, a labdarúgással kapcsolatos játékot. Születtek Kárpátalján nagy játékosok! És akkor újra beküldeném a szelvényt. Tóth Viktor
Tévhitek a koffeinről
Szerző: ">12" /> | 2011.02.23. 21:51:22 |
Leghétköznapibb koffeinforrásaink a kávé és a tealevél. Az energiaitalok átlagos koffeintartalma 160 mg körül van, míg egy csésze forró csokoládé kb. 4 mg-ot tartalmaz. Megtalálható fájdalomcsillapítókban, meghűlés elleni gyógyszerekben, vagy egyes fogyókúrás tablettákban is 16–200 mg közötti mennyiségben. Azonkívül, hogy a koffein önmagában enyhe fájdalomcsillapító hatással bír, növeli az ilyen gyógyszerek hatékonyságát is. A koffeinfogyasztással kapcsolatban számos tévhit terjedt el. 1. Függővé tesz. Az emberek gyakran állítják, hogy a koffein rabjai, mintha azt mondanák, hogy vásárlási, munka- vagy televízió­függők. A „függőség” kifejezés valójában erős befolyásoltságot, szenvedélybetegséget jelent, és súlyos elvonási tünetekkel jár. Ha az illető nem kapja meg a megfelelő dózist, türelmetlenné válik, szervezete pedig egyre többet és többet kíván az anyagból bármi áron. A koffein tartalmú italok fogyasztói nem tartoznak ebbe a kategóriába. Az 1994-ben megjelent „Mentális betegségek kézikönyve” számos szenvedélybetegséget jellemez. A koffein, mint függőséget okozó anyag, nem szerepel benne. 2. A terhes nők jobb ha kerülik. Csakúgy mint majdnem minden más, a koffein is fogyasztható mértékkel. A legtöbb orvos és kutató egyetért abban, hogy a csekély mennyiségű koffein fogyasztása semmilyen káros hatással nem lesz a terhesség kimenetelére, vagy a csecsemő egészségére. 3. Növeli a csontritkulás esélyét. A csontritkulás vizsgálatokkal megállapított rizikófaktorai – az elégtelen kalcium- és D-vitamin-bevitel, a magas fehérjetartalmú étrend, a dohányzás, a menopauza, az alacsony ösztrogénszint, az alacsony testsúly és a fizikai aktivitás hiánya. Számos alaposan ellenőrzött tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a mérsékelt koffeinbevitel nem növeli a csontritkulás kialakulásának esélyét. A Penn State Medical School által, 188 változókorban lévő nő bevonásával végzett tanulmány szerint az egész életen át fogyasztott koffeinnek (kb. 800 mg naponta, ami 6–7 csésze kávénak felel meg) semmilyen hatása nem volt a csontsűrűségre. Mindazonáltal a koffein kis mennyiségű kalcium-kiválasztódást okoz a vizeletben, ami egy-két evőkanálnyi tejben előforduló mennyiséget jelent. Ezért élelmezési szakértők azt javasolják a nőknek, hogy fogyasszák tejjel a kávéjukat, igyanak egy pohár tejet naponta, vagy ha erős kávéfogyasztók (több mint öt csésze kávé naponta), pótolják a kalciumbevitelt. 4. Növeli a szívbetegségek kockázatát. A korábbi viták ellenére ma már a tudósok egyetértenek abban, hogy a rendszeres koffeinfogyasztásnak igen kicsi vagy semmilyen hatása nincs a vérnyomásra, a koleszterinszintre vagy a szívbetegségekre. Kutatások azt mutatják, hogy az első alkalommal történő koffeinbevitel enyhe vérnyomás emelkedést okoz (hasonlót, mint amilyet lépcsőmászáskor tapasztalunk), a változás minimálissá válik, majd eltűnik a rendszeres fogyasztással. 5. Káros hatással van a gyermekek egészségére. A gyerekek általában kevesebb koffeint fogyasztanak, mint a felnőttek. Az elsődleges koffeinforrás számukra az üdítőital és a tea. A legtöbb gyerek ugyanúgy képes feldolgozni a koffeint, akárcsak a felnőttek. Tanulmányok azt mutatták, hogy a koffeintartalmú ételek és italok mérsékelt fogyasztása nem volt kimutatható hatással a vizsgálatban részt vevő gyerekek aktivitási szintjére vagy koncentráló képességére.
Az iskolában is otthon
Szerző: ">59" /> | 2011.02.23. 21:50:16 |
A bentlakásos iskoláról sokaknak a rémisztő körülmények és rideg szobák jutnak eszébe. A nagy­bereznai internátus teljesen más képet nyújt a látogatóknak. Tiszta, rendezett termek, mosolygós gyerekek fogadtak. Az intézményről Irina Skurko igazgatóhelyettes mesélt. – Iskolánk 1963-ban nyitotta meg kapuit. Kevesen tudják, hogy nem egyszerű bentlakásos intézmény a mienk, hiszen szanatóriumként is működünk. Hozzánk orvosi beutalóval szív- és légúti megbetegedésekkel kerülnek a kis diákok. Éppen ezért nehezebb dolgunk van: a mi növendékeink nem tanulnak olyan könnyen, mint egészséges társaik, de igyekezetben nem szenvednek hiányt. Könnyítésként kevesebb tanórájuk van, s azok is 40 percesek, így nincsenek annyira megterhelve. Hogy megbirkózzunk a tantervvel, szombaton is oktatunk. – Hogyan viselik azt a gyerekek, hogy távol vannak a családtól? – Mindent megteszünk azért, hogy úgy érezzék magukat nálunk, mint otthon. Van sport- és edzőtermünk, számítógépes szobánk. Sokat segítettek az ungvári Rotary Klub tagjai, akik számítástechnikával, bútorokkal láttak el bennünket. Nagy népszerűségnek örvendenek a különböző szakkörök, elsősorban a rajzkör, ahol kreativitásukat bizonyíthatják az „ifjú művészek”. Ügyelünk a táplálkozásukra is. Naponta ötször étkeznek. Egészséges, de kalóriadús ételeket kapnak. Sajnos vannak olyanok, akik nem a legjobb körülmények között nőttek fel, nekik az iskola az egyetlen otthonuk. Jelenleg 247 diákunk van, ebből ketten árvák, kilenc gyermek szüleit pedig megfosztották a szülői jogok gyakorlásától. Ők sokkal jobban érzik magukat nálunk, mint otthon, ahol a bántalmazás sem volt ritka. – Hogyan telik a nyári szünet? – Ekkor sem feledkezünk meg senkiről. Vannak diáktáboraink, ahol 120 főt tudunk elhelyezni. Az arra rászorulók egészségük érdekében gyógy­üdülőkben töltik az idejüket, s nagyon szeretik a különböző kirándulásokat is. Próbáljuk színesebbé tenni a mindennapjaikat, rendszeresen utaztatjuk őket, rendezvényekre járnak. Voltak már Lembergben, Ungváron, Mun­kácson, s nem olyan rég a Szinevéri-tónál. Negyedik éve rendszeresen ellátogatunk a Krímre, a „Fiatal Tűzoltók” rendezvényére. – Hogyan jellemezné a diákjait? – Csupa jót mondhatok róluk, még azokról is, akik nem voltak mintagyerekek. Sokan a nehéz gyerekkor miatt viselkedtek kirívóan, de mindig sikerült jó embert faragni belőlük. Az a véleményem, hogy a falusi gyerekek sokkal egyszerűbbek városi társaiknál. Nagyon erős a csapatszellem, szívesen segítik egymást mindenben, az újakat például a beilleszkedésben. Számos volt tanulónk a mai napig visszajár. – Segítik-e a diákokat a pályaválasztásban? – Igyekszünk támogatni a fiatalokat, hiszen vannak olyan családok, ahol ez a kérdés a szülők részéről fel sem merül. Sokan a középiskola befejezése után szakmát választanak, de volt már rá példa, hogy növendékünk a későbbiekben vörös diplomával a kezében tért vissza hozzánk. Dankulinec Nikolett
Euro-2012: szurkolói övezet Ungváron
Szerző: ">60" /> | 2011.02.23. 21:45:22 |
A tervek szerint több ukrán nagyváros mellett Ungváron is szurkolói övezetet (fanzone) létesítenek a jövő évi ukrán–lengyel közös rendezésű labdarúgó Európa-bajnokság idejére, ahol a rajongók óriáskivetítőkön követhetik nyomon a mérkőzéseket. Nemrég erről tárgyalt a kivitelezéssel megbízott cég és a városvezetés. Több helyszínt is megtekintettek, de végleges döntés nem született. Mindeközben az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) nyilvánosságra hozta a jegyárakat. Az Eb-helyszínekhez hasonló szurkolói övezetek kialakítását tervezik Zapo­rizzsjában, Dnyipropet­rovszk­­ban, Luhanszkban, Szimferopolban, Odesszában, Krivij Rihben, Polta­vában, Jaltán, Vinnicában, Ivano-Frankivszkban és Ungváron. Információk szerint a megyeszékhely azért is került a listára, mivel vidékünkön az elmúlt években óriási erőfeszítések történtek a labdarúgás népszerűsítését és fellendítését illetően. A tervek szerint egy kisváros infrastruktúráját alakítják ki Ungvár belvárosában. A szurkolói zónában óriáskivetítő, több tucat büfé és sok-sok szórakoztató program várja a labdarúgás szerelmeseit. Előreláthatóan 5–6 ezer négyzetméternyi területen 10–15 ezren nézhetik a mérkőzések élő közvetítését. De képernyőre kerülnek a találkozók ismétlései, a legszebb gólok és a kuriózumok is. Hogy gyorsabban teljen az idő, zenekarok és DJ-k szórakoztatják a közönséget, a színpad előtt pedig egy kis méretű (42x22 m) műfüves pályát is felállítanak. Itt a kísérőprogramok keretében a játékos kedvű szurkolók maguk is labdába rúghatnak. Futball-kvízeket és -tornákat szerveznek. Aki megéhezik, a lelátók mellett felállított gasztronómiai standok kínálatából választhat a gyorséttermi menük és az ukrán konyha specialitásai közül. Aki megszomjazik, az az üdítőkön túl több tucat sörmárkából választhat. A szurkolói zóna várhatóan reggeltől éjfélig tart nyitva, a belépés ingyenes lesz. A legolcsóbb jegy 30 (jelenlegi árfolyamon 327 hrivnya), a legdrágább 600 euróba (6540 hrivnya) kerül majd az Eb-re. Az európai szövetség tájékoztatása szerint a házigazda országok váráslóerejét figyelembe véve a legjutányosabb belépők feleannyiért megvásárolhatók, mint a 2008-as, Ausztriában és Svájcban lebonyolított kontinenstornán. A 2012. július 1-jén sorra kerülő döntőre már 50 euróért is be lehet jutni Kijevben, a legjobb ülőhelyekért viszont 600 eurót kell leszurkolni. A csoportmérkőzésekre a belépők 30–120 eurót kóstálnak. Az árusítás első szakasza idén március 1-jétől 31-ig tart az UEFA honlapján. Sz. S.
"Építkezéssel" a zöldövezetekért
Szerző: trong> | 2011.02.23. 21:16:45 |
Rendhagyó módon fejezték ki tiltakozásukat azok, akik az építőipar reformja ellen demonstráltak a megyei állami közigazgatás épülete előtt. Ungvár leterített térképére „építkeztek”. A kötőanyaghoz szükséges homok a kapzsiságot, a cement a korrupciót, a víz pedig a politikai süketséget jelképezte. A térképen elhelyezett téglák a város teljes beépítése elleni tiltakozást szimbolizálták.
"...a művésznek minden megbocsátható, de a műnek semmi!"
Szerző: ">79" /> | 2011.02.23. 16:45:04 |
A közéletben szerepet vállaló, a közösségért érdemben munkálkodó, so­kak által vagy csupán szűk környezetben ismert, de tisztelt és meg­becsült emberek  gyakran fejtik ki szakmai ál­láspontjukat, mondják el véleményüket az írott és elektronikus mé­di­á­ban. Sokkal kevesebbet, olykor szinte semmit sem tudunk viszont ma­gánéletükről. Kulcslyuk című rovatunkban épp ezért kicsit másképp fag­gatjuk őket… Rovatunk mai vendége Bakos Kiss Károly költő, kritikus, a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet munkatársa. – Mivel foglalkozik egy kritikus? – Nem tudom igazán megmondani. Szűkebb hazámban nincsenek is szigorú értelemben vett kritikusok, akik hivatásuknak tekintenék a szakmai jellegű kritikát. Kevesen vagyunk ahhoz, hogy egy Osvát Ernőhöz, Ignotushoz hasonló szakembert „kitermeljünk”, eltartsunk. Általában maguk az alkotók vállalnak hasonló szerepeket, talán, mert ismerni vélik a szakmájukat. A kritika egyébként nálunk még nagyon fejletlen. – A való életben is nagyítóval szemléli az ön körül történő dolgokat? – Természetesen. Az értelmiségi lét velejárója a folytonos figyelem a bennünket körülvevő jelenségek minden aspektusára. Lényegében kötelességünk is a társadalmi folyamatok „szemmeltartása”, és a természettudományok legújabb felfedezéseinek az ismerete. Egy művész nem lehet hiteles anélkül, ha nem ismeri azt a létet, amit meg szeretne mutatni.   – Ha önt éri kritika, hogyan reagál rá? – Ha nem személyeskedő, és szakmai szempontból megalapozott, akkor igyekszem erényt kovácsolni belőle. Ekkor, ha a kritika jogos, magamra vagyok dühös. Egyébként senki sem szereti, ha negatív kritika éri. Aki azt vallja, az nem mond igazat. Emellett van egy elméletem, hogy a művésznek minden megbocsátható, de a műnek semmi! Az alkotónak mindig és feltétel nélkül törekednie kell arra, hogy műve tökéletes legyen. Sértődéseknek itt helye nincs.    – Ki volt a legnagyobb hatással pályája, eddigi élete alakulására? – Lengyel János mellett és közvetítésével Vári Fábián László. Neki elhittem, hogy valóban érdemes költészettel és irodalommal alaposabban is foglalkoznom, hogy van keresnivalóm a pályán. – Első versét 12 évesen írta. Emlékezetből el tudná most mondani? – Nem. Akkor még fogalmam sem volt arról, hogy mit teszek, csak követtem az ösztöneimet. Adott volt a zenei és ritmusérzék, a bővülő szókészlet. Úgy írtam felező nyolcast, meg daktilusokat, hogy nem tudtam, hogy azt írok. De Weöres szerint eleve minden ember költőnek születik, csak a szerencsésebbje idejében kinövi.   – Magyarországi tanulmányai során kipróbált sok mindent. Alkalmi munkákból tartotta fenn magát. Mi több, színészkedett is. Nem találja ezt kissé olyan Jack London-os kalandnak? – De, azt hiszem az is. A megélhetés kényszere feltétlen parancs. Meg aztán gyakorta bízom magam a szerencsére. Tapasztalatszerzésnek sem utolsó a kacskaringós életpálya. Bár mindig kényelmes kispolgári életet szerettem volna. – Több ismert irodalmárral találkozott már, kinek a barátságára a legbüszkébb? – Hosszú a névsor. A legbüszkébb mentorom, Vári Fábián László barátságára vagyok. – Milyen a nőideálja? – Nincs határozott ideálom. Legyen sok köze a szellemi és a fizikai esztétikumhoz. Bár számomra az intelligencia és a műveltség is szellemi esztétikum.    – Ha egy költő szerelmes, akkor nem rejtheti el az érzelmeit? Az érzés nemcsak a verseiben, de hétköznapi életében is feltűnik az embereknek? – Dehogy.  Hiszen, „amikor verset ír az ember, nem írni volna jó”... mert nem a vele megesett dolgokról kell írnia, hanem az ilyen „megesésről”, az élet eme megkérdő­jelezhetetlennek látszó eseményéről a tapasztalatai tükrében. A költők hétköznapjai ugyanolyan, talán kiábrándító módon laposnak tűnnek, mint bárki másé. Pedig a legegyszerűbb életvitelt folytató emberek is élhetnek társadalmi álarcaik mögött igen intenzív és magas etikumú lelki életet. A mi dolgunk ezeket a tényeket felfejteni.  – Eddig elért eredményei, díjai közül mire a legbüszkébb? – Természetesen az elsőre, az Együtt nívódíjra. – Gondosan ügyel az öltözködésére, mi több, férfiként egyedi stílust visel. Ez tudatos? – Nem gondolom, hogy az öltözködési stílusom egyedi lenne, bár ezt nem is nekem illik megítélni. Igyekszem az alkalomhoz illően öltözködni. Legfeljebb egy-két ízlésesnek tartott eszközzel kiegészíteni. – A nyakában lévő érdekes bross a kabalája? Netán babonás? – Lekopogom, nem. A viccet félretéve az Ön által említett ruhadarab nyakkendő, a fémcsat pedig szkíta turul. Szerintem decens és szép darab. Nem mellesleg praktikus is. – Mennyire ragaszkodik a tárgyakhoz? – Eléggé. Valahogy felruházódnak egyfajta erőtérrel, ami persze csak számomra érzékelhető. – Van olyan vágya, titkos álma, amit mindenképpen szeretne megvalósítani? – Igen. Valami igazán jelentős szellemi produktumot, műalkotást létrehozni. Hogy bebizonyíthassam kétséget kizáróan önmagamnak is, hogy nem születtem hiába. – Hogyan fogalmazná meg ars poeticáját? – Keats angol költőtől kölcsönöztem, melyet Tóth Árpád ültetett át magyarra: „Igaz szépség s szép igazság! – Sohse /Áhítsatok mást, nincs főbb bölcsesség!”... Fedák Anita
Az átváltozás sohasem egyszerű
Szerző: ">42" /> | 2011.02.23. 15:38:51 |
A napokban Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című darabját adta elő immár sokadik alkalommal a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház. A debreceni Szász Zsolt rendezésében bemutatott előadáson Csongort Ferenczi Attila, Tündét Tarpai Viktória alakította. A két főszereplővel eddigi pályájukról beszélgettünk, félszemmel a kulisszák mögé is bekukkantva. A fiatal színésznőt kislány kora óta vonzza a színpad, a szereplés. – Tízéves voltam, amikor Nagymuzsalyban Vid­nyánsz­­ky Éva néni elindította a Ficseri Gyermekstúdiót. Tizenhét éves koromig voltam a tagja – mondja Tarpai Viktória. – Közben szavalóversenyeken, színjátszó-találkozókon vettem részt, így kaptam kedvet ehhez a pályához. Tizenhárom évesen Vidnyánszky Attila gyerekszereplőnek kért fel a Gyilkosság a székesegyházban című darabba, két év múlva pedig a Dorottyában játszottam. Miután leérettségiztem, egy évig segédszínész voltam, majd 2002–2005 között a Budapesti Magyar Színi Akadémián tanultam. Bár még két évre visszamentem a magyar fővárosba, végül mégis visszahúzott a szívem. Immár három éve, hogy a beregszászi színház tagja vagyok. Tarpai Viktóriának nem ez volt az első főszerepe. Oszt­rovszkij Vihar című darabjában Katyerinát alakította, később az Ahogy tetszik­ben, a Liliomfiban, illetve néhány előadás erejéig a Háztűznézőben is színre lépett. Ezt követte a Csongor és Tünde. – Az eddigiek közül melyik tetszett a legjobban? – Mindenképpen a Katye­rina, lelkileg ez a figura áll legközelebb hozzám. De mindig igyekszem éppen abba a szerepbe beleélni magam, amit játszom. Tünde megformálása nagyon nehéz, hiszen a meseszerű tündérvilágba nem könnyű beleélnie magát az embernek. Hősszerelmest játszani a szerepek egyik legnehezebbike, gonoszt mindig könnyebb alakítani, mint egy ilyen figurát. Figyelni kell arra, hogy a karakter ne legyen túl nyafogós, mégis érződjön a gyengédség, a szerelem. A nyelvezet is nehézkes, hiszen nem hétköznapi szövegről van szó.   Beszélgetőpartnerem szerint nem leányálom a színészélet. A laikus ember csak azt látja, hogy szépen játszanak s milyen jó az előadás. Talán senkinek nem jut eszébe az, mekkora munka fekszik benne. Viktória mégis színésznőként szeretné leélni az életét. Ferenczi Attila színészi karrierjét is szavalóversenyek, színjátszó körök előzték meg. Az Ungvári Közművelődési Szakközépiskola befejezése után egy évig se­gédszínészként tevékenykedett a színháznál, ám már azelőtt is aktívan részt vett a társulat életében. – Az első évfolyam vizsgaelőadásán a Vidnyánszky Attila által rendezett Boldog herceg című mesében én alakítottam a főszereplőt. Tudásomat én is a Budapesti Magyar Színi Akadémián fejlesztettem. Ugyanazok a tanárok tanítottak, mint Viktóriát, sőt, még az osztályfőnökünk is ugyanaz az ember volt. Ezért sokat szoktunk beszélgeti a régi szép diákévekről. Hazajöttem, és immár kilenc éve igyekszem erősíteni a társulatot. – Nagyon sok darabban láthattuk már játszani. – Megmondom őszintén, nekem Csongor alakítása jelentette az eddigi legnehezebb feladatot. Hozzászoktunk a Vidnyánszky-féle stílushoz, Szász Zsolt technikája pedig idegen volt a számunkra. Mint ahogy már Viki is mondta, egy egyszerű szerepet sokkal köny­nyebb „megfogni”. Ott van például a Liliomfiban a Gyuri pincér. Az azért tetszett, mert azt az instrukciót kaptam, hogy nem kell semmiféle figurát hoznom, csak a szituációt kell megélnem. Tehát én akkor Ferenczi Attilaként léptem a színpadra, s ennél nagyobb könnyebbség nincs. Énekelhettem, amit nagyon szeretek. Nemsokára előadjuk a Tekén­tetes úr című mesét, melyben istállómestert alakítok. Ezt is könnyű volt megtanulnom, hiszen az alany végig közmondásokban beszél, ami nekem nagyon bejön. Viszont Csongor a magas röptű mélyfilozofikus nyüglődéseivel, a szerelemkeresésével, a lét és a nemlét értelmének kutatásával igencsak nehéz házi feladatnak bizonyult. – Most, a huszonvalahányadik előadás sem köny­nyebb? – Nem bizony – válaszol Viktória. – Nem az a fajta színész vagyok, aki félvállról veszi a dolgokat. Ez a feladat nagy kihívást jelentett számomra. Ezért újra és újra arra törekszünk, hogy jobban csináljuk. Amikor Törőcsik Mari nálunk vendégszerepelt, kérdezte, milyen előadásra készülünk. Mikor mondtuk, hogy a Csongor és Tündére, mondta nekünk, hajdanában ő is alakította Tündét, és számára sem bizonyult könnyűnek. – Sok produkcióban szoktak improvizálni. Ebben a darabban ez lehetséges? – Nem igazán – mondja Ferenczi Attila. – Szövegvilága teljesen eltér például a Liliomfiétól. Talán az ördögöket alakítóknak fér bele a figurájukba egy kis változtatás. Az én szövegemben viszont még egy félremondott szó is nagyon hamisan hat. Most is végigpróbáltuk jóformán az egész darabot, legalábbis a fontosabb szövegeket. Ezt minden egyes fellépés előtt megtesszük, mégis ugyanolyan érzésekkel lépünk színpadra, mint a legelső alkalomkor. Hegedűs Csilla
Órák rabságában
Szerző: ">63" /> | 2011.02.22. 00:00:00 |
Elképzelhető, hogy  harminc év után Ukrajnában megszüntetik a téli, valamint a nyári időre történő átállást. Ennek lehetőségét és várható hatásait  szakemberek vizsgálják. Tény, hogy  az  óramutatók őszi és tavaszi előre-hátra állítgatása  régóta vita tárgyát képezi. Ráadásul bő egy hónap múlva újra aktuális lesz a kérdés. A szakemberek eddig mindig a gazdaságosságot emlegették, mert állítólag  komoly összegeket, tekintélyes men­nyiségű elektromos energiát  lehet ezáltal megtakarítani. Lapunk vidékünk gazdasági szakembereit kérdezte  az átállás célszerűségéről. Vaszil Vovkanics, a megyei gazdasági főosztály  helyettes vezetője  szerint  országunknak semmi gazdasági haszna nem származott  abból, hogy téli vagy éppen nyári idő szerint éltünk. Az  átállások  inkább bajokat okoztak, felfordulást a közlekedésben, az állattartásban. Mert bármennyire furán hangzik, mondta a szakember,  a tyúkok, a tehenek is megsínylenek minden embert érintő változást. Nem  tudja, de szerinte senki más sincs tisztában azzal, jelentett-e bármilyen megtakarítást a megye számára  az óraigazítás, mondta el lapunknak Valerij Onufrij közgazdász, a megyei statisztikai főosztály helyettes vezetője. Ez irányú méréseket vagy adatgyűjtést  ugyanis  soha senki nem folytatott. Így nem is lehet egyértelműen kijelenteni, hogy  származik-e belőle gazdasági haszon. A szakember szerint az ország  az EU-ba igyekszik, tehát Brüsszelhez, de legalábbis a szomszédos országokhoz kellene igazodni  az időmérésben is. Kijev azonban  most is Oroszország felé kacsingat, ahol  már döntöttek arról, hogy felhagynak  a mutatók ide-oda tologatásával. Kárpátaljának különben leginkább a közép-európai idő felel meg mind gazdasági, mind élettani szempontból. Az ország gazdaságát kellene végre rendbe tenni és nem efféle csip-csup ügyekkel foglalkozniuk a politikusoknak, véli Valerij Onufrij. Arról,  hogyan hat szervezetünkre az óraátállítás, Szentimrey Zoltán ideggyógyászt kérdeztük. A szakember elmondta, ez  egy olyan drasztikus beavatkozás az emberi szervezet biológiai órájába, amellyel csak nehezen lehet megbirkózni, hiszen alapvetően az alvás-ébrenlét ritmusában keletkezik zavar. Miközben a nyári időszámítással veszítünk egy órát, az őszi óraátállítással visszakapjuk azt, így a biológiai óránk is helyrebillen. – Persze minden szervezet más és más, így vannak, akiknél kellemetlen tünetek jelentkezhetnek. Az átállás okozhat fokozott álmosságot, alvászavart, koncentrációzavart, de megváltozhat a pulzusszám és a vérnyomás is, másokra viszont akár jótékony hatással is lehet. Egyes felmérések szerint, az átállást követő hétfői napon sok országban megszaporodnak a háztartási és közúti balesetek. Leginkább az idős emberekre érdemes figyelnünk ebben az időszakban, hiszen az ő szervezetük belső óráját ez jobban megviseli. Kell egy kis idő, hogy visszatérjen szokásos ritmusához. Ha szerencsénk van, ez két-három nap alatt megtörténik – állítja az ideggyógyász. Néhány apró trükkel azonban megkönnyíthetjük a kritikus időszakot. Ilyenkor érdemes sokat pihenni. A munkából hazaérve szánjunk több időt a relaxálásra. Főzzünk egy forró teát, vegyünk a kezünkbe egy kellemes olvasmányt vagy hallgassunk zenét és üljünk kedvenc fotelünkbe. A lényeg, hogy  amennyire csak lehet, lazuljunk el. Ez nyugtatóan hat majd ránk és szervezetünkre is. A másik módszer, ha veszünk egy jó meleg fürdőt. Öntsünk a kádba kedvenc habfürdőnkből vagy tengeri sónkból. Ezek szintén nyugtató hatással lehetnek  testünkre, lelkünkre. S bár az óra áthúzása során felborul a bioritmusunk, fáradtabbak, figyelmetlenebbek, szétszórtabbak lehetünk, mégis azt tanácsolom, ne engedjük, hogy ez befolyásolja napjainkat. Legyünk vidámak, pihenjünk sokat! Balogh Csaba, Magyar Tímea
Aki lencsevégre kapta a harmóniát
Szerző: ">99" /> | 2011.02.22. 00:00:00 |
Az ungvári Lőrincz István fotóművész képeit szemlélve megerősödött bennem a felismerés: az alkotó leginkább a portrékon keresztül mond el a legtöbbet. Ezt bizonyította számomra az ókemencei Mihajlo Beleny szobrász vagy a nagydobronyi Hidi Endre keramikus egy-egy elkapott mozdulatát megörökítő munkája. Kissé arrébb sétálva egy szlovákiai város székesegyházáról készült képe előtt változott a véleményem. Tájképeinek sokszínű világa arról győztek meg, hogy az Ung-parti város fotóművésze igazából azt az életérzést próbálja megörökíteni, ami éppen akkor, ott a lelkéből feltör. Elég, ha csak az Olaszországban készült panorámafotókra utalok, hiszen például a velencei hidakról, a gondolásokat megörökítő vagy a híres Dózse-palotáról készült képek mindegyike a szépség és a harmónia egy-egy bizonyítéka.    Az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Tannyelvű Humán- és Természettudományi Karán nyílt tárlaton közel 50 művészfotót tekinthetnek meg az érdeklődők. A matematikus diplomával rendelkező alkotó le sem tagadhatná, hogy egykoron a tudományok királynőjének hódolt. A művészi lelemény mellett alkotásain a pontosság, a precizitás is tetten érhető. Példa erre a lányáról, Lőrincz Katalin festő- és keramikus­művészről készült műve. A kiállítást, amelyet többek mellett Bayer Mihály, Magyarország kijevi nagykövete is megtekintett, Spe­nik Sándor nyitotta meg. A magyar kar dékán­helyettese ismertette a  fotóművész pályáját, kitért  könyvillusztrátori tevékenységére. A Magyar  Fotósok  Világszövetsége, a Munkácsy   Mi­hály Képzőművészeti Egyesület tagjának alkotásai március 30-ig tekinthetők meg az UNE magyar karán. Fedák Anita
Elhunyt Valerij Onufer
Szerző: ">00" /> | 2011.02.22. 00:00:00 |
Hétfőre virradóra életének 58. évében tragikus hirtelenséggel elhunyt Valerij Onufer egykori kiváló FIFA-bíró. Játékvezetői karrierje 1984-ben kezdődött, 1992-ben ő dirigálta a független Ukrajna labdarúgó-válogatottjának első mérkőzését, melyet az ungvári Avangard-stadionban játszottak a kék-sárgák a magyar válogatott ellen. Ugyanebben az évben a FIFA nemzetközi játékvezetői karának tagja lett. Ezt a pozícióját 45 éves koráig – FIFA nyugdíjkorhatáráig –, 2002-ig megőrizte, és több mint 250 mérkőzést vezetett, többek között az ukrán bajnokságban és kupában, a világ-és Európa-bajnokságokon, valamint az Európa Kupa-sorozatokban. Ezt követően se vonult nyugdíjba, egész életét a futballnak szentelte. Részt vállalt vidékünk labdarúgóéletének szervezésében is. A sípmester óriási népszerűségnek és tiszteletnek örvendett vidékünkön és az egész országban.
Ungvárra került a Barátság Kupa
Szerző: ">42" /> | 2011.02.22. 00:00:00 |
Kárpátaljai siker született a Cup of friendship 2011 elnevezősű országos ifjúsági teremlabdarúgó tornán. Az Olimpiai Tartalékok Szakosított Labdarúgó Iskolájának ’99-es korosztálya nem talált legyőzőre a nyugat-ukrajnai mezőnyben. – Idén első alkalommal rendezték meg az országos ifjúsági teremlabdarúgó-tornát. Az ungvári iskola a nyugat-ukrajnai zónához tartozik, a meccseket Lemberg­ben rendezték – mondta Fülöp Sándor  utánpótlásedző, a győztes csapat mestere. – A mieink a csoportkörben olyan neves csapatokat győztek le, mint a Lembergi Sportiskola, a Naftovik Ohtirka és az Energetik Ne­tisin. Az elődöntőben a tornafavoritnak számító Lem-bergi Kárpáti ellen diadalmaskodtak. A döntőben 3–0-ra legyőztük Podolszk korosztályos válogatottját. A gyerekek kitettek magukért, erejükön felül teljesítettek, megérdemelték a trófeát. (szabó)
Papi iskola kanadai mecénással
Szerző: ">92" /> | 2011.02.19. 00:00:00 |
Károly László alighanem jól ismeri a Bereg-vidéket. Mezőkaszonyban született, korábban igazgatóként dolgozott Mezőváriban, s immár negyedik éve vezeti a Papi Általános Iskolát. Elmondása szerint idekerülésekor már sok kollégát ismert, s jól fogadták. – Mezőváriban nagyobb volt az iskola, a kollektíva és a gyereklétszám. Ugyanakkor tapasztalatom szerint egy kisebb intézmény vezetése nem jár kevesebb munkával, dolgozni, tanítani ugyanúgy kell – mondja a direktor. – Fontos, hogy a tanulók szeressék az alma matert, a szülők pedig érezzék, jó helyen vannak gyerekeik. Az iskola saját, 2011. január 26-án megyei szinten bejegyzett múzeummal rendelkezik. Lakatos Mária szervezőpedagógus igazgatja féltő gonddal. Szeretnék megteremteni azokat a körülményeket, amit elvár tőlük a közösség, mondja Károly László. 2007-ben az osztálytermek 60 százalékában rendbe tették a fűtési rendszert. Egy évre rá modern műanyag nyílászárókra cserélték ki a régi ablakokat – ebben az elsők között voltak a beregi régióban. Később megújult az épület külső burkolata is. Ebben a járási oktatási osztály nyújtott segítséget, s ígéretet tett, hogy idén tavasszal megkezdődik a tornaterem renoválása is. A tervek szerint 2011-ben egy új kazánt helyeznek üzembe. – Aki betér hozzánk, a bejárat fölött egy fényképet láthat – folytatja beszélgetésünket az igazgató. – Dr. Lengvári György szerepel rajta. Tudni kell róla, hogy a pénzügyi és gazdasági szakember kárpátaljai származású, s jelenleg Kanadában él. Cseresznye Albert volt református tiszteletesen keresztül léptünk kapcsolatba, s azóta nagy támogatónk, a nyílászárók cseréjét például ő finanszírozta. Sajnos, még nem járt nálunk, viszont videoüzenetet küldtünk neki, amiben megköszöntük, amit értünk tett. – Mennyire sújtja a papi tanintézetet a demográfiai krízis? – Ha az elmúlt négy évet veszem alapul, csökkenő gyermeklétszámról tudok beszámolni. És itt nem arról van szó, hogy a szülők ukrán osztályokban vagy más iskolában taníttatják csemetéjüket. A születés lett kevesebb. 2007-ben 112 tanulónk volt, jelenleg 103 van. Tavalyelőtt húsz, tavaly tizenkét elsős volt, most 14 várható. – A 9. osztály után merre veszik az irányt? – 40–50 százalékuk a Me­ző­kaszonyi Középiskolában folytatja, de legutóbb többen kerültek a Beregszászi Magyar Gimnáziumba is. Ez az intézmény tehetségtelen gyereket nem vesz fel. Nos, ebből is kitűnik, hogy megfelelő alapokat szereztek nálunk. Sokan választják a beregszászi szakközépiskolákat vagy a Jánosi Mezőgazdasági Líceumot. A Papi Általános Iskola egykori növendékei megtalálhatók az Ungvári Nemzeti Egyetemen és a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán is. Károly László ugyanakkor sajnálattal említette: bár lenne kinek hazajönni – bőség zavara elsősorban a földrajz és történelem szakosok körében van –, de az intézmény jelenleg sajnos nem tud munkát adni. A kollektíva 18 pedagógusból áll, s a bővítésére csak akkor lenne mód, ha párhuzamos osztályok nyílnának. Erre most nincs esély. Mint mondja, fontos a megfelelő szakirány kiválasztása, hiszen a fiataloknak sem mindegy, hogy egyetemi vagy főiskolai diplomával a zsebükben például a beregszászi kábelgyárban, esetleg a rádiógyárban tudnak majd elhelyezkedni, vagy pedig tanulmányaiknak megfelelően a pedagógusi pályán. – Ha már a tornaterem felújítását említette, óhatatlanul az asztalitenisz nívós oktatása jut az ember eszébe. – Intézményünkben működik a járási sportiskola kihelyezett asztalitenisz tagozata Paczuk Sándor vezetésével. A gyerekek nagyon szép eredményeket értek el, például a Kárpát-medencei Összmagyar Nemzeti Diákbajnokságról mindhárom éremfajtából hoztak haza. Emellett rendszeresen részt vesznek járási és megyei versenyeken, s nem is akárhogyan. De büszkén említhetjük, hogy múlt évben egy négy-négy lányból és fiúból álló csapat egyedüliként képviselte Kárpátalját Odesszában az összukrajnai olimpián. Nagy élmény volt a gyerekeknek, már csak azért is, mert 21 napot tölthettek ingyen a tengerparti városban. Tóth Viktor
Síszezon: mínuszok és pluszok
Szerző: ">78" /> | 2011.02.17. 00:00:00 |
Nagyjából a síszezon derekán járunk. Hát igen ki gondolná, míg a Kárpátok lábánál a tavasz kopogtat, addig fent a hegyekben a havas sportok szerelmesei hódolhatnak szenvedélyüknek. Bár a mondás úgy tartja, hogy „nem eszik meg a farkasok a telet”, néhány éve gondot okoz a síeléshez szükséges hó minősége, vastagsága. Emiatt főleg azok a pályák vonzóak, amelyeken hóágyúk segítségével állítják elő a sikláshoz elengedhetetlen havat. Ilyen például az Ungvártól mintegy 60 kilométerre festői környezetben fekvő Kraszija sícentrum. Saját járművel A nagybereznai járási sítelepet a megyeszékhelyről menetrendszerű autóbusszal és vonattal is megközelíthetjük. Igaz, így csak Csontosig (Kosztrino) jutunk el, ahonnan még közel öt kilométert kell megtennünk, hogy a felvonókhoz jussunk. Ezért a legcélszerűbb, ha személygépkocsival vágunk neki az útnak. Mi is így tettünk. Korai indulással akár a hegycsúcson fogadhatjuk a napfelkeltét. A hegyek és völgyek között kígyózó, helyenként kátyúkkal tűzdelt jeges, csúszós úton érdemes betartani a közlekedési szabályokat. Csontost elhagyva egy mellékút vezet a sípályához, itt már nemigen járt hókotró. A keskeny útszakasz végén a sítelep parkolójában még nem kell mélyen a zsebünkbe nyúlni. A napi parkolás 10 hrivnyába kerül. Zsebmeccő árak A parkolóban fizetett összeg ugyanis aprópénz a felvonó napi díjához, sí- és snowboard(hódeszka)bérlés­hez és a síoktató órabéréhez képest, nem beszélve a büfék feláras tarifáiról. A pénztárnál kifüggesztett árlista szerint a felvonók egyszeri használata hétköznap 20, míg hétvégén 25, a napi bérlet 130 és 150, míg a heti bérlet 790 hrivnyába kerül. A 12 éven aluliaknak és a nyugdíjasoknak 50 százalék kedvezmény jár. Ezért az összegért egy mágneskártyát kapunk – letéti díja további 10 hrivnyát kóstál –, mely a felvonóknál nyitja a kapukat. Mielőtt azonban felvonóra ülnénk – amennyiben  nincs sífelszerelésünk – irány a kölcsönző. A sílécekért hétköznap 80, míg hétvégén 100 hrivnyát kell fizetni, a snowboard 90 és 120 hrivnya között mozog. A gyerekméret, vagyis a 120 centiméternél kisebb léc és a 35-ösnél nem nagyobb síbakancs 40 százalékkal olcsóbb. Ha kiválasztottuk a kellékeket, két bódéval arrébb befizethetünk egy síiskolába. A profi oktatók órabére sportágtól függően 150–170 hrivnya. Tíz alkalom 700 hrivnyát kóstál. Ha a nagy csúszkálásba megszomjaznánk vagy épp megéheznénk, akkor a pálya több pontján és a hegy lábánál is működő büfékben csillapíthatjuk szomjunkat és éhségünket. Ezek a vendéglátó egységek komoly felárral dolgoznak. Így sokan a kocsijukban vagy a hegy lábánál majszolgatják otthon csomagolt szendvicsüket és szürcsölgetik gőzölgő, a termosz által forrón tartott teájukat. Az igazgató optimista A felvonónál belebotlunk Hrihorij Klimintovszkijba, a sípálya igazgatójába, aki szokásos vizitjéről érkezett. Egyelőre elégedett, hisz a több évtizedes tapasztalatnak köszönhetően Ukrajnában egyedülálló módon közel 600 méteres szintkülönbséggel tudnak hóágyúzni, vagyis három kilométer hosszan valamennyi pálya alkalmas a síelésre. Az ágazat szemmel láthatóan fejlődik, gombamód nőnek ki a semmiből a szállodák és panziók. Csak tavaly két új komplexum került átadásra, s mindemellett a szolgáltatások is évről évre bővülnek. – Tavaly december elején a természetes hó híján elkezdtük a hóágyúzást, előbb az alsó szakaszt, majd a felsőt is beterítettük – mondta az igazgató. – Így december közepén megnyitottunk és év eleje óta az összes felvonónk állandóan működik. Két ratrak, azaz hótaposógép segítségével folyamatosan karbantartjuk a pályákat. Ebben van a jövő, az égiekre nem lehet számítani, hisz évek óta hóínség sújtja a Kárpátokat – osztja meg gondolatait a szakmai körökben hócsinálónak nevezett szakember. A visszajelzések alapján a turisták elégedettek a szolgáltatásokkal az ár-érték aránnyal. Ezt támasztja alá, hogy hétvégenként közel 2000–2500 pihenni és sportolni vágyó fordul meg a Kraszija lankáin. A pályák hossza 500 métertől 3500 méterig terjed, reálisan egy időben háromezren is hódolhatnak szenvedélyüknek. A hómennyiség, ami most van, számításaik szerint április közepéig kitarthat, árulta el az igazgató. Márciusban már sokan azt hiszik, hogy vége a síszezonnak, elolvad a hó. Csakhogy míg Ungváron rügyezésnek indulnak a fák,  itt még nappal sem kúszik nulla fok fölé a hőmérő higanyszála. A kétkedőknek azt javasolja, érdeklődjenek az információs vonalukon, s honlapukon webkamerák segítségével élőképet is kaphatnak a hóhelyzetről. – A katasztrófa-elhárítók munkatársaival van szerződésünk – tért ki a biztonságra. – Így egy esetleges balesetnél szakképzett emberek látják el a bajba kerülteket. De ahogy látták, a bejáratnál egy mentőautó is parkol, a személyzete mindenre fel van készülve, ha kell, rövid idő alatt kórházba szállítjuk a sérültet. A balesetek kilencven százaléka végtagtörés, s zömük a vakmerőséghez és a hozzá nem értéshez vezethető vissza. Újév napján áramszünet miatt közel 140 turista ragadt a felvonókon, ennek ellenére 45 perc alatt sikerült mindenkit biztonságban lehoznunk, ami a jó szervezésről tanúskodik. Mindenre fel vagyunk készülve. – Honnan érkeznek leggyakrabban a turisták? – Idén sok magyar, szlovákiai és fehérorosz turista látogatott el hozzánk. Egyre nagyobb számban érkeznek oroszok. De még többen jönnének Kelet-Ukrajnából és Oroszországból is, ha ismét működnének az úgynevezett téli vonatjáratok. A síoktató tanácsai Hrihorij Klimintovszkijtól megtudtuk, az idén itt megnyílt az ország egyik legjobb síiskolája, az Oleny, ahol tíz síoktató várja a kezdőket. Vezetőjük, Gyima lapunknak elmondta,  a téli sport a kilencvenes években szinte eltűnt a köztudatból, ám az ezredforduló óta ismét reneszánszát éli. Viszont nehéz semmissé tenni az említett tíz évet. – Sokan azt gondolják, tudnak síelni, míg mások azt hiszik, hogy autodidakta módon megtanulhatják a technikát – mondta. Ha valóban élvezni szeretnénk a síelés és a snowboardozás szépségeit, akkor mindenek­ellőtt egy szakképzett síoktatóhoz kell fordulnunk. Egyéntől és erőnléttől függ, ki mennyi idő alatt tudja elsajátítani az alapokat. Akad, aki 1–2 óra alatt simán megtanulja a helyes technikát, de olyan is van, akinek a 10 óra is kevés. Turisták a szomszédból Egy háromfős csoporttal futunk össze a pénztárnál. Szóba elegyedünk. Elárulják, Kisvárdáról érkeztek. 20 év után tértek vissza megnézni, mi változott. Nem is tartanám fel őket, hisz látom, gondolatban valahol már a lejtőkön járnak. Kicsit arrébb egy családba botlunk bele, ők a Balaton-melléki Kővágóörsről utaztak idáig. Pedig számukra az osztrák Alpok csupán karnyújtásnyira van. – Meg se tudom számolni, hányadszor vagyunk itt, szinte minden télen jövünk – meséli Kerner Gábor családfő. – Sajátos hangulata van a vidéknek, rendkívül szép a táj, elfogathatóak az árak, meg amúgy is szeretünk Kárpátaljára járni. Elégedettek vagyunk a szolgáltatásokkal, leginkább az szól mellette, hogy nincs agyonglobalizálva. Voltunk már több helyen is, de az innen 2–3 kilométerre található Vadvölgy panzióhoz hasonlóval még nem találkoztunk, nagyon otthonos és családias a vendéglátás. Vadvölgy szelíd kutyákkal Gondoltuk, megnézzük magunknak a „vadvölgyet”. Tényleg nincs messze. Viska falucska egyik csendes kis utcája végében találjuk a kőből és fából épült takaros panziót. A mesebeli építmény szinte beleolvad a lélegzetelállító tájba. Nem mindennapi faragványok szegélyezik a bejárathoz vezető lépcsőt. A hét vezér vigyázó tekintete kísér minket az ajtóig, ahol két berni pásztor, mint később kiderült, Samu és Artúr fogad minket. A gazdi is előkerül, mégpedig Gönczy Miklós, a panzió tulajdonosa, akivel a búbos kemencénél beszélgettünk. – Mi olyan szolgáltatást nyújtunk, ami máshol nem kapható – kezdi. – Otthonias panziónak mondanám magunkat. Itt mindenkinek megvan a saját helye, ha valaki első este leült valamelyik asztalhoz, azt másnap nem foglalja el senki. Megpróbálunk mindenki számára testre szabott szolgáltatást nyújtani, hisz nem vagyunk egyformák. A tavalyihoz és az azt megelőző időszakhoz képest feleannyian jöttek az idén. Változnak a szokások és hagyományok. Megszűntek a különböző tréningek. December végén és január elején komoly tömegeket vonz ide a síturizmus. Aki most jön síelni, az megáll a sípályánál, iszik-eszik, öltözködik és szürkületkor megy is haza. Nagyon sok összetevője van a dolognak, de a kiesés nagy hányada a problémás és gyakran több órás határátkeléssel magyarázható. Nem beszélve a jegesedésről, ami igencsak jellemző a Kraszijára. Sokan nem mernek sílécet csatolni, szinte naponta összetöri magát valaki. A panziótulajdonos elmondta, náluk 250 hrivnyába kerül a szállás és a háromszori étkezés egy személynek. A szomszédos hotelok és vendéglátóegységek, állítása szerint, 140 százalékkal drágábbak. Szabó Sándor
"A sportszeretetemet az édesapámtól örököltem..."
Szerző: ">76" /> | 2011.02.17. 00:00:00 |
A közéletben szerepet vállaló, a közösségért érdemben munkálkodó, so­kak által vagy csupán szűk környezetben ismert, de tisztelt és meg­becsült emberek  gyakran fejtik ki szakmai ál­láspontjukat, mondják el véleményüket az írott és elektronikus mé­di­á­ban. Sokkal kevesebbet, olykor szinte semmit sem tudunk viszont ma­gánéletükről. Kulcslyuk című rovatunkban épp ezért kicsit másképp fag­gatjuk őket… Rovatunk mai vendége Balogh Attila esze­nyi református lelkész, Ung megye esperese. – Nem ön az első lelkipásztor a családban, hiszen édesapja jelenleg is Csapon szolgál. Természetes volt, hogy az ő nyomdokaiba lép? – Nyugodtan mondhatom, hogy a templomban nőttem fel, hiszen még alig voltam hároméves, de már vasárnaponként ott voltam az istentiszteleteken. Az édesapám példája valóban inspirált, mégsem ez volt a döntő érv, amiért ezt a hivatást választottam. Isten elhívása után indultam el ezen a pályán. – Néhány évtizeddel ezelőtt csak titokban, a retorziókat vállalva lehetett pap valaki. Ma könnyebb helyzetben vannak a tiszteletesek? – Az tény, hogy napjainkban szabadon, tiltások nélkül hirdethetjük Isten igéjét, ám maga a szolgálat nem vált könnyebbé. Sokszor találjuk magunkat szembe  rosszindulattal, rágalmakkal, pletykákkal. Ahogy mondani szoktuk: a parókia falai üvegből vannak, hiszen mindenki belelát a lelkipásztor életébe, illetve látni véli azt is, ami nincs. – Hogyan viseli a vádaskodásokat, vagy, ha azt állítják: bort iszik és vizet prédikál? – Igyekszem nem vizet prédikálni, tehát aszerint élni, amit a szószékből a híveknek is prédikálok. Csak így lehet csökkenteni a támadási felületet. – Nem érzi úgy, hogy néha gúzsba köti a hivatása, hiszen nem teheti azt, rendezheti úgy el  a vitás kérdéseket, mint az átlagember? – Az Úristen nagy türelemmel és megfontoltsággal áldott meg. Még nem fordult elő, hogy kikeltem volna magamból, a hangomat sem emeltem fel soha. – Elítéli azokat, akik nem járnak templomba? – Nem és nem is tehetném. Az én feladatom, hogy Isten igéjét hirdetve hívjam templomba az embereket. Ám ezt nem lehet erőszakkal cselekedni, mindenki számára kívánatossá kell tenni. – Három kisfiú édesapja. Tudja, illetve lehet-e egyáltalán távol tartani őket a világ rossz oldalától? – Szerintem ezzel minden szülő megpróbálkozik, ám úgy tapasztaltam, hogy lehetetlen feladat. Már nem is a televízió az első számú köz­ellenség, hanem az internet kísértése. A feleségemmel mi is igyekszünk korlátozni a tévénézés és a számítógép használatát. Ám ezt elég nehéz, hiszen a gyerekben ott a vágy. A többiek is azt teszik, így ő sem szeretne lemaradni. Annyit tehetünk, hogy jobban odafigyelünk, igyekszünk megértetni velük, mik is az igazi értékek az életben. – A feleségével már lelkészként ismerkedett meg? – Teológushallgatóként találkoztunk, így már nem volt titok számára, hogy mivel is fogok foglalkozni. Mivel akkor a kisgejőci lelkésznek és feleségének segített a hitoktatásban, nem állt távol tőle a hivatásom. Az Ungvári Nemzeti Egyetem magyar nyelv és irodalom szakán szerzett diplomát, majd pedig elvégezte a hitoktatóképzőt. Sok terhet levesz a vállamról mind a gyermeknevelés, mind a szervezőmunka és a hitoktatás terén. – A neve nemcsak az eszenyi gyülekezettel, hanem a község focicsapatával is összeforrt. Ha nem lett volna lelkész, most valamelyik csapatban rúgná a bőrt? – Akár ez is megtörténhetett volna. Különben most is játékos vagyok, hiszen a lelkészválogatottban focizok, és az edző is én vagyok. Az eszenyi futballklub elnökének tisztét szintén én töltöm be. A sportszeretetemet az édesapámtól örököltem, a nővérem is nagy rajongó. – Szokott a csapatért imádkozni? – Természetesen. Ez az a többlet, amit mint pap megtehetek a fiúkért. – Milyen érzés, ha önnek kiabálnak be a szurkolók? – Mivel a lelkészválogatottban játszom, és az ellenfeleink is általában kollégák, így nem igazán fordul elő ilyen. Természetesen egymás ugratása, a tréfás megjegyzések itt sem maradnak el. – Mindig kiáll az igaza mellett? – Az igazság mellett, és ez nagy különbség. Mert nem biztos, hogy nekem van igazam. – A barátai csak a lelkészekből kerülnek ki? – Az igazi barátaim igen. Ám vannak olyanok is, akik más pályán mozognak, de bebizonyították, hogy érdemesek a barátságomra, nem éltek vissza a bizalmammal. – Sok vicc és anekdota főszereplői a papok. – Én szeretem a humort, viszont nagyon kevés viccet ismerek. Maga a vicc és az anekdota alapja a túlzás, így a papokról szólóak is ilyenek. Mivel nem ingem, nem veszem magamra. Néha azért nagyon sok a csúsztatás bennük. Életünkkel, életvitelünkkel meg kell cáfolnunk ezeket az állításokat. – Hobbi? – Szívesen utazgatnék, de kevés időm van rá. Nem is a hely lenne a lényeg, hanem az, hogy a családommal nyugodt környezetben töltsek néhány napot. – Hisz a csodákban? – Van egy szép énekünk, mely így kezdődik: Az Úr csodásan működik. Én az ő csodájában hiszek, mert képes megváltoztatni valamennyiünk életét, gondolkodásmódját. Varga Márta
Az új KRESZ még várat magára
Szerző: ble> | 2011.02.09. 23:33:32 |
„A munkatársaink között sokféle ember található” Lapunk maroknyi alkotó gárdája  folyamatosan arra törekszik, hogy még érdekesebbé, tartalmasabbá tegye a Kárpáti Igaz Szót az olvasók számára.   Szeretnénk például, ha  részt vennének a lapkészítésben. Az interaktívvá tételt szolgálja egyik újításunk. Szándékunk szerint rendszeres időközönként meghívunk szerkesztőségünkbe  egy-egy felelős beosztású személyt,  aki válaszol  az önök kérdéseire. Első alkalommal  a megyei közlekedésrendészet  vezetőit invitáltuk meg a tervezett KRESZ-módosítások apropóján. Jurij Vekajt, a kárpátaljai DAI helyettes vezetőjét és Anna Trofimcsuk  szóvivőt  Kőszeghy Elemér üdvözölte. Főszerkesztőnk bemutatta  vendégeinknek  lapunkat, majd az alezredes  szólt a közlekedésiek mindennapjairól, illetve az új sebességmérő radarról. A Turkan nevű készülékből egyelőre négy van (mert meglehetősen drága) a közlekedésiek birtokában és csak a főútvonalak  balesetveszélyes szakaszain használják.  De nemcsak a  műszer új, az alkalmazása is eltér a korábbi gyakorlattól. A gyorshajtókat automatikusan emeli ki a közlekedők közül és azt is kimutatja, nem áll-e a jármű körözés alatt. A rendőrök nemcsak lefotózzák, hanem ki is nyomtatják a felvételt. Majd megállítják a gyorshajtót és felveszik a jegyzőkönyvet. A fotó pedig bizonyítékként szolgál. A sebességhatár túllépése egyébként  a leggyakoribb szabálysértés. A legtöbb baleset is emiatt történik. Az előző évben húsz százalékkal csökkent a sérüléses  balesetek száma, melyekben 40 százalékkal kevesebben haltak meg, mint 2009-ben, tudtuk meg vendégeinktől. Az eszmecsere az olvasók kérdéseivel és  azok megválaszolásával folytatódott. – A közlekedési rendőrök sajátos feladatkört látnak el, ami megfelelő viselkedési normákat is megkövetel. Hol képezik ki őket és tanulnak-e jó modort? – Doneckben  van  egy szakiskola, amit nemrég közlekedésrendészeti akadémiának minősítettek át. A jelentkezők hathónapos tanfolyamon vesznek részt. Ez egy műszakilag remekül felszerelt intézmény, ahol a leendő járőrök elméleti és gyakorlati  képzésben részesülnek, majd  a szolgálati helyükön tovább fejleszthetik a szerzett tudást. – A rendőrök miért nem tartják be a KRESZ-t? Megbüntettek-e már valakit kollégáik közül? – A munkatársaink között sokféle ember található. A többség rendes, törvénytisztelő. Ám akadnak, akik rossz fényt vetnek a testületre. Ezekkel  külön foglalkozunk.  Indokolt esetben  fegyelmit indítunk ellenük. – Mit tehet a gépkocsivezető, ha leállítja a rendőr? – Feltétlenül engedelmeskedjen, de csak  a szolgálatban lévő rendőr felszólításának. Őt  a mellén viselt jelvényéről ismerhetik fel. A járőr köteles bemutatkozni és csak utána kérheti az illető jogosítványát, forgalmiját, biztosítási kötvényét, a műszaki vizsgáról szóló igazolást, illetve a jármű használatára feljogosító okmányt.  De ellenőrizheti az izzókészletet, az oltókészülék és az elsősegélydoboz meglé­tét is. Ha  valaki közben durvaságot, sértő magatartást tapasztal a rendőr részéről,  bátran jelentse a DAI bizalmi telefonvonalán (3-22-86). A mobilkészülékek világában ez pillanatok alatt megtörténhet. Sokan ezt teszik, de a nevüket nem hajlandóak elárulni. Az ilyen hívásokat azonban nem rögzítjük és figyelmen kívül hagyjuk. Nem reagálunk a névtelen levelekre sem. Egy alkalommal én magam szálltam ki egy esetet kivizsgálni. Azonban kiderült, a panaszos valótlan nevet és lakcímet adott meg. De olyan példákat is fel tudok hozni, amikor a leállított  autós szállt szembe a munkatársunkkal. Többen szándékosan provokálják a rendőrt. Bizony előfordul, hogy elfogy a türelem. – Sokan a legkorruptabbaknak a  közlekedési rendőröket tartják. Miért? – A közlekedési rendőr  folyamatosan  kontaktusban van a lakossággal. Kint áll az utak mentén, mindenki látja és valamiért úgy gondolják, hogy csak önös anyagi haszon céljából inti le a közlekedőket. Bizton állítom, nincs ilyen. Sértő ez a népi előítélet. Sokkal gyakoribb, hogy a szabályok ellen vétő próbál felajánlani  bizonyos összeget a felelősségre vonás  elkerülése érdekében. A munkatársaink egyre több ilyen vesztegetési kísérletet vesznek jegyzőkönyvbe. – Nagypalád  félreeső helyen van. Ennek ellenére naponta többször látni a község és Fertősalmás közötti  úton rendőröket. Oda miért jut munkatárs, ha létszámhiánnyal küzdenek? – Nálunk minden nap eligazítással indul. A  járőrszolgálatba lépő kollégák e szerint ott  posztolnak, ahova aznapi parancsuk szól. – Van-e joga a rendőrnek fél órán belül kétszer megállítani ugyanazt a járművet? – Van. – Milyen indokkal állíthatják meg az autóst? – A járőr  számos esetben leintheti a közlekedőt. Ha az illető túllépte a sebességhatárt, ha nincs  érvényes forgalmi engedélye, vagy  netalán körözött személyt, lopott járművet keresnek. A napokban például egy munkácsi ékszerüzlet  kirablói utáni  hajsza  során kellett minden autót  ellenőrizni. Eközben olyanokat is megállítottak, akik nem vétettek semmilyen szabály ellen.   Ilyenkor  az intézkedő köteles elnézést kérni. Az erről szóló szabály különben benne van a KRESZ-ben. – Előfordul, hogy a rendőrök saját gépkocsival állnak az  útszélen. Szabályos-e az ilyen szolgálattevés? – Sajnos nincs elegendő szolgálati gépkocsi. Ezért gyakori, hogy  a napiparancsban előírt   helyre, de csakis oda, saját gépkocsijukon kell eljutniuk a kollégáknak. – Alkalmazhatnak-e helyszíni bírságot? – Nem.  Csak a jegyzőkönyv felvételére  terjed   ki a jogkör. – Gyakran tűnik úgy,  hogy a közlekedésiek mindenáron büntetni akarnak. Származik-e anyagi hasznuk   a befolyó bírságokból? – Semmilyen hasznunk nincs abból,  ha megbüntetünk valakit. A bírságok ugyanis az államkasszába folynak be. A DAI  azokból   egyetlen  kopijkával sem részesül. Ezért  nem fűződik érdekünk ahhoz, hogy mindenáron bírságoljunk. Szerintem túlságosan is toleránsak a járőreink a szabálysértőkkel szemben. –  Mennyire kompatibilisek az EU-s és az ukrajnai közlekedési szabályok? Miért nem egységesek például a körforgalomban való áthaladás vagy a nappali fény használatának szabályai? – Szerintem  maximálisan közelítünk a nemzetközi normatívákhoz. Nappali fényhasználat nálunk csak  rossz látási viszonyok közepette ajánlott. Egy időben kötelezővé tették, de az autósok tiltakozása hatására visszavonták azt. A körforgalomról pedig csak annyit, hogy Kárpátalján kívül más régiókban szinte ismeretlenek az ilyen csomópontok. Ezért nincs is rájuk külön szabály. Vidékünkön az adott település önkormányzatának hatásköre az áthaladás szabályainak előírása. Ezekre a kihelyezett táblák figyelmeztetnek. –  Mikorra várható az új KRESZ bevezetése? – Az EU-s szabályokkal a lehető legnagyobb összhangban  lévő ukrajnai KRESZ egyelőre csak a tervek szintjén létezik. Nem tudnám megmondani, mikor kerül bevezetésre. Balogh Csaba
"A mi viszonyaink nem kedveznek az álmodozásnak"
Szerző: ">78" /> | 2011.02.09. 23:17:36 |
Rovatunkban   ezúttal Szilvási Zoltánnal, Nagy­dobrony polgármesterével beszélgettünk egy kicsit másként. – Mi akart lenni gyerekkorában? – Gépészmérnök, meg is szereztem a szakképesítést, ám másfelé sodort az élet.     – Mikor először indult a polgármester-választáson, gondolt-e arra, hogy háromig meg sem áll? – Az igazat megvallva fel sem merült bennem. Ám a falu lakosai a múlt évi helyhatósági választásokon immár harmadik alkalommal szavaztak nekem bizalmat. Ez, gondolom, azt jelenti, elégedettek a munkámmal. – Ismeretlen terep volt a hivatali munka? – Nem, mert két évig a községi tanács földmérnöke voltam, előtte pedig vállalkozó, üzemvezető és a vámhivatalban is dolgoztam. – Az emberekkel való munka sosem hozza ki a sodrából? – Mi tagadás, előfordul. Nagy lélekszámú a községünk, így ezer és egy fajta problémával keresnek fel. Az emberek türelmetlenek, idegesek, el vannak keseredve, hiszen sokan közülük anyagi gondokkal küszködnek. A polgármesternek így egyebek mellett pszichológusnak is kell lennie. Ám amikor valaki fenyegetőzéssel szeretné elérni kérése teljesítését, az valóban az utolsó cseppet jelenti a pohárban.       – Mi az, amit nem tudott ebben a munkában megszokni? – Az állam teremtette reménytelen helyzetet, azt, hogy évről évre kisebb költségvetésből kell gazdálkodnunk. Jó lenne, ha egyszer mindenre telne, ne kellene megszorításokkal, létszámcsökkentéssel foglalkoznom. – Hogyan képzelné el az ideális helyzetet? – A magyarországi példa alapján. Van a polgármester, mellette a jegyző, akinek megvan a saját feladatköre. Nem kellene a földkérdéstől a könyvelésen át mindennel foglalkoznom, mindenhez értenem. Jobb munkamegosztással sikeresebben és gyorsabban dolgozhatnánk. – Bizonyára a sok panaszos és kérelmező humoros helyzeteket is teremt. – Volt már olyan, hogy nem tudtam megállni nevetés nélkül. – Változott az évek során? – Én úgy érzem, nem, igaz, jobb emberismerő lettem. – Szokott álmodozni? – Inkább tervezgetek. A mi viszonyaink nem kedveznek az álmodozásnak. Szerencsére az eddigi elképzeléseink többségét sikerült megvalósítanunk. – Hány tagú a család? – Hárman vagyunk. A feleségem a helyi bankfiók vezetője, a fiam most 17 éves. A budapesti Vasas Labdarúgó Akadémia harmadéves növendéke, és csak havonta egyszer jön haza. – Hogy fogadta, amikor a gyerek a focit választotta hivatásául? – Jómagam is focirajongó vagyok, így nem próbáltam lebeszélni. Már kiskorától erre készült, és mindvégig kitartott az álma mellett. Előbb Ungváron tanulta a labdarúgás fortélyait, majd felvételizett a magyarországi tanintézménybe. Neki erről szól az élete, és van is tehetsége hozzá. Természetesen drukkolok neki, hogy sikeres legyen, megtalálja a számítását. – Mi a program, ha együtt a család? – Semmi extra, élvezzük egymás társaságát, hiszen ritkák ezek az alkalmak. Általában szombaton jön meg és másnap már megy is vissza. Néha mi is ellátogatunk hozzá, és akkor egy napot töltünk együtt Pesten.    – A feleségét kerítette már hatalmába a féltékenység zöld szemű szörnyetege? – Nem. Ő is egész nap a munkahelyén van, és szintén sok emberrel kerül kapcsolatba. – Unatkozott valaha? – Ilyen problémám eddig még nem volt, és azt hiszem, egyelőre nem is áll fenn ennek a veszélye. – Mi volt a legmeglepőbb ajándéka?   – A 2009-ben kapott állami kitüntetés, a Halickij-rendjel, melyet kevés polgármester tudhat a magáénak. – Kikapcsolódás? – Focizni szoktam. – Mit szeretne még megvalósítani? – A község szennyvízproblémáját. Ha ezt megoldanám, akár jöhetne az utódom is.  Varga Márta
Az "érett gyümölcs" ára
Szerző: ">96" /> | 2011.02.08. 00:00:00 |
A nagypaládi zeneoktatás az individuumra épít A nagypaládi Cholnoky Imre Művészeti Iskolában jelenleg 99 gyerek próbálja elsajátítani a dallamvilág titkait. A hangszerválasztékra nem lehet panasz, elvégre zongora, hegedű, fúvós hangszerek, citera és harmonika is rendelkezésre áll. Ráadásként pedig a tánc és a rajzolás alapjai is elsajátíthatók. Minden nebuló kötelező jelleggel énekoktatásban részesül. Individuális foglalkozásokat tartanak, azaz a gyerek tehetségéhez mérten követelik a tananyagot. Egy abszolút hallással rendelkező fiatal esetében viszont az évi teljesítményen felüli programmal dolgoznak.  – Sokáig helyhiánnyal küszködtünk, éveken át csak néhány osztály állt rendelkezésünkre – kezdi beszélgetésünket Terem­ta Inna igazgató. – Miközben egyre többen jelentkeztek, a helyiségek száma változatlan maradt. A problémát hat éve sikerült megoldanunk. A zeneiskola épülete valamikor a Cholnoky család birtokában volt. Egy, még élő leszármazott kutatni kezdte felmenői életét, és közben ránk talált. Amikor meglátta keserves helyzetünket, felajánlotta segítségét. Azóta sok minden változott. Megvásárolták az épület addig állami tulajdonban lévő részét, melyben koncerttermet alakítottak ki, és megtörtént a táncterem korszerűsítése. Az intézményben 17 oktató dol­gozik. Az igazgató büszkén említi, hogy visszatértek az évekkel ezelőtt kibocsátott diákok, és most már ők próbálkoznak a „lehetetlennel”. Nekik még sokkal nagyobb a munkakedvük, s unszolás nélkül is többet teljesítenek a vártnál. A kemény áldozatvállalásnak megvan az eredménye. A kis nebulók több versenyen vesznek részt, és szinte soha nem jönnek haza üres kézzel. Szereztek első helyet szolfézsból, zongorából másodikat, hegedűből különdíjat. A kórus, a citera- és a táncegyüttes állandó résztvevője a járási és megyei versenyeknek, s több alkalommal külföldön is megmutathatták tehetségüket. A különböző megemlékezések, koncertek szervezésekor egyre inkább számítanak rájuk. Az itt tanulók körében a legkedveltebb hangszer „ősidők óta” a zongora. A tánc is nagyon népszerű. Cserepes Renáta három csoportban 34 gyerekkel foglalkozik. A népi és modern tánc mellett klasszikusokat is tanulnak. Örök probléma, hogy a fiúk nem mutatnak akkora érdeklődést, mint a lányok, ami a páros táncok oktatásánál okoz komoly nehézséget. A pedagógus szerint a gyerekek igen hamar elsajátítják a modern táncot, már akkor felcsillan a szemük, ha egyáltalán felvetődik a kérdés. Teremta Inna megjegyezte, régen dédelgetett álmuk vált valóra, amikor fiókintézetet nyitottak Csepében és Tiszabökényben. Mindkét településen az iskola néhány termét ajánlották fel számukra. Amíg Fertősalmáson is nem sikerül találni egy helyiséget, a gyerekek a szomszédos Nagypaládra utaznak. Ugocsa más településeiről szintén érdeklődnek a zeneoktatás iránt, ám az utazási nehézségek sok szülőt visszatántorítanak. – Remélem, ez a probléma is megoldódik egyszer – tervezget az igazgató. – Mikor először jöttem ide, nem gondoltam volna, hogy valaha a mienk lesz az egész épület. Ahogy ezt elértük, úgy más tervünk is valóra válhat, persze csak összefogással. – Tapasztalata szerint mennyire változik a gyerekek érdeklődése? –  Húsz éve kezdtem tanítani. Akkor az itt tanulók felének nyilvánvaló hajlama volt, ami mára 30 százalékra csökkent. De azt szoktuk mondani, nincs lehetetlen. Az első két év biztosan nagyon nehéz a tanárnak és a diáknak is, de aztán leküzdünk minden akadályt, gyönyörködünk az „érett gyümölcsben”. Intézményünknek nem csupán az a feladata, hogy a művészetet oktassa, nagy szerepe van a gyerek szellemi fejlesztésében is. Ezért gondolom úgy, hogy akik a mienkhez hasonló iskolába járnak, többet érhetnek el az életben, mint akik nem.  Nagy Nikolett
Félmeztelenül tüntettek az erkélyi meztelenkedésért
Szerző: ">78" /> | 2011.02.03. 00:00:00 |
Egy új fővárosi tervezet szerint Kijev egyes erkélyein tilos lesz meztelenkedni, sőt a tulajdonosoknak tisztán kell majd tartaniuk balkonjaikat. Így akarják szebbé tenni a városképet azoknak a stadionoknak a közelében, amelyekben a 2012-es foci Eb idején meccseket rendeznek majd. A FEMEN nevű csoport szokásához híven a félmeztelenül tiltakozott az intézkedés ellen. A FEMEN 2008-ban alakult, és azzal igyekszik felhívni magára, illetve az általuk támogatott ügyekre a figyelmet, hogy tagjai mindig a mellükkel adnak hangot nemtetszésüknek. Legutóbb február 1-jén léptek akcióba Kijevben, ahol a városvezetés úgy döntött, szabályozni kívánják azt, hogy a lakosok mit csinálhatnak az erkélyeiken, illetve mennyire kell azokat tisztán tartani. A tisztaság mellett fontos a megfelelő viselkedés is, ezért azt is szabályoznák, milyen ruhában lehet az erkélyen megjelenni. Egészen pontosan azt, hogy félmeztelenül vagy meztelenül nem szabad a balkonon tartózkodni.A tüntetők a magánszféra megsértéseként értékelték az intézkedéseket, ezért „Köpés az erkélyről”, „Magántulajdon”, „Erkélyeket az embereknek” és „Lázadás a balkonon” feliratú táblákat lóbáltak az egyik érintett belvárosi erkélyről.
"Az avatott ember szemét bántja a giccs"
Szerző: ">30" /> | 2011.02.03. 00:00:00 |
Rovatunk mai vendége Homoki Gábor, a Ti­sza­péterfalvai Művészeti Iskola igazgatója. – Keramikus végzettsége ellenére a festészetben találta meg magát. Annak idején rosszul választott? – Bár azt vallom, hogy véletlenek nincsenek, előfordult, hogy eddigi életemet váratlan dolgok alakították. Egyik barátom, aki szintén péterfalvai, de ma már Horvátországban él, kerámia szakra jelentkezett és én is vele tartottam. Kétezerben fejeztem be az Ungvári Erdélyi Béla Művészeti Főiskolát, majd egy évig pedagógusként dolgoztam szülőfalum művészeti iskolájában. A következő évben felvételt nyertem a Lembergi Művészeti Akadémia kerámia szakára, majd visszatérve szülőfalumba, oktatni kezdtem. 2004-ben neveztek ki a tanintézet igazgatójává. Az akadémián, illetve a főiskolán sok más művészeti tantárgyat is tanultam, kompozíciót, rajzolást stb., így másban is kipróbálhattam magam. Ekkor jött a festészet. De az agyagozással továbbra is foglalkozom az iskolán belül, a gyerekeket tanítom szobrászatra, keramikára, illetve formatervezésre. – Tanulmányai alatt előfordult, hogy meztelen emberi testet kellett lefestenie? – Természetesen, hiszen az aktfestészet kötelező tananyag. Viszont a modellre nem úgy kellett tekintenünk, mit egy ruhátlan nőre, hanem, mint megrajzolásra szánt almára, virágra vagy bármilyen más feladatra. Egyébként nem tartozik a kedvenc témáim közé. – Ha meglát egy Goya-festményt, mondjuk a Meztelen maját, akkor csak a művészi technikát figyeli? – Nem, egy férfi mindig a nőt látja meg elsőként. Aztán azt veszi szemügyre, hogy van megfestve, milyen a hangulata a képnek, a művész mennyire tudta átadni a modell valódi egyéniségét. – Amikor az agyag már forogni kezd a korongon, a keze irányítja vagy az agya, hogy mi lesz belőle? – Azt tanították, mielőtt a formázáshoz látunk, a fejünkben már ott kell lennie a tervnek, hogy mi lesz a puha masszából,  váza, tál, kancsó vagy valami más. Ezt aztán lerajzoljuk. Persze a munka folyamán soha nem százszázalékosan az születik meg, amit előre megtervezünk, hiszen a hangulatunk, kedélyállapotunk irányítja a kezünket. – Van kedvenc műve, amitől semmi pénzért nem válna meg? – Mindegyik kedves, de a családról készültek állnak legközelebb a szívemhez. – Kinek mutatja meg elsőként, ha elkészül egy képpel? – A feleségemnek. Ő nem szakmabeli, könyvelői diplomával rendelkezik és kisvállalkozóként a kereskedelemben tevékenykedik, ennek ellenére kiváló a kritikai érzéke és őszintén elmondja, ha valami nem tetszik neki a munkámon. És általában igaza is van. – Egy művész más szemmel nézi a világot, például betérve egy ajándéktárgyboltba azonnal kiszúrja, mi az eredeti és mi a giccs? – Ha egy művészi tárgyon, legyen az iparművészeti alkotás, kép vagy szobor, kirívó hibák vannak, azt akarva-akaratlanul észreveszem. Az avatott ember szemét bántja a giccs. – Ha valaki nem azt látja, amit a művész szeretne megmutatni az alkotásában,  mindig a nézőben van a hiba? – Ez változó. Ha szakember veszi észre mondjuk a kompozíciós hibát a munkán, akkor figyelembe kell venni az észrevételeit és tanulni belőle. A kritika elfogadásával kiküszöbölhetők a további bakik. Én például két síkon haladok. Egyrészt a realizmust preferálom, tehát a képeim egyfajta tükrök is. Illetve van egy másik, amit mind inkább magaménak érzek, ez pedig az absztrakt. Most ezeket próbálom egyesíteni és egyéni alkotói stílust kihozni a kettőből.       – Ha rosszul sikerül egy napja, mondjuk gondok akadtak az iskolában, este már nem is vesz ecsetet a kezébe? – Ellenkezőleg, az alkotás elvonja a figyelmemet a gondokról, és ahogy a költő kiírja magából azt, ami fáj, úgy a képzőművész is a vászonra viszi ami bántja.   – Egy művészeti alapítvány létrehozására készül. Mi ezzel a célja? – Tavaly karácsony előtt szerveztünk egy ünnepi koncertet Tisza­péterfalván a kultúrházban, amelyre rekord számú közönség jött el. Ekkor vetődött fel, a járási közigazgatás elnöke, Rezes Károly indítványozására, hogy hozzunk létre egy jótékonysági alapot a magyar nemzeti kultúra fejlesztésére. Első lépésként a néptánc mellett beiktatva a tanmenetbe, a népzene oktatását kezdjük el. Ugyanis fakultatívan iskolánkban már 1987-től működik néptánc- és -zeneoktatás, 1999-től már koreográfia szak is nyílt, népzenei kurzust azonban a mai napig nem sikerült hivatalossá tenni. Így a következő tanévtől szeretnénk egy népi hangszeres osztályt indítani. – Szabadidejét mivel tölti, van valamilyen hobbija? – A festészet a hobbim. Ezenkívül érdeklődöm a hagyományos fazekasság, a régi magyar mesterek munkái iránt. Egy archaikus technikát alkalmazva készítek edényeket és dísztárgyakat, mintegy szemléltetőként a tanítványaimnak. – Eljutott már Korondra, az erdélyi fazekasság őshazájába? – Sajnos eddig még nem. – Az öltözködésében inkább a bohó művész stílusát, vagy a klasszikus ruhákat kedveli? – Az iskolában az igazgatói rangnak megfelelően kell öltöznöm, de nem vagyok az a szigorú öltönyös típus. Otthon lezser ruhákba bújok. – A művész csak az ecsetet, a korongot forgatja ügyesen, vagy a fakanalat is? – Szeretek főzni, de csak bizonyos ételeket. A bográcsgulyást például mindig rám bízzák... Fedák Anita
Sportvilág
Szerző: ">88" /> | 2011.01.28. 19:19:21 |
Elmentek a próbajátékosok A kizárólag próbajátékosok alkotta FK Zakarpattya 3–0 arányban legyőzte a 24 éven aluliakból álló megyei ifjúsági válogatottat. A találkozón korábbi értesüléseinkkel ellentétben mégis pályára lépett a Beregvidéki FC ifjú tehetsége, Csonka György, akit már a nyáron is csábítottak az ungváriak, de egye­lőre a futballista kivár. Amúgy a meccs után Igor Gamula vezetőedző a 18 próbajátékosból 14-et elküldött, csak Szantrapinszkih, Melnik, Nudnij és Olefir folytatja a felkészülést a mieinkkel. Leleplezték az új Ferrarit Pénteken Maranellóban leleplezték a Ferrari idei Formula–1-es gépét, az F150-est, amellyel a tavalyi szezonhoz hasonlóan 2011-ben is a spanyol Fernando Alonso és a brazil Felipe Massa száll harcba a világbajnoki pontokért. Első ránézésre a gép nem sokat változott tavalyi elődjéhez képest: az orron és az oldaldobozokon finomítottak, az első szárny teljesen új, de a hátsón még nem lehet felfedezni sok módosítást, a mozgatható elemet egyelőre nem kapta meg a gép. Benne van a KERS, ami 2009 után visszatér az F1-be, de nincs már dupla diffúzora, mert azt betiltották.
Euro 2012: beindult a gépezet
Szerző: ">30" /> | 2011.01.28. 19:12:45 |
Az elmúlt hetekben felgyorsultak az események a 2012-es ukrán–lengyel közös rendezésű labdarúgó Európa-bajnokság körül. Több hír is napvilágot látott, köztük, hogy Michel Platini, az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) elnöke nagy előrelépést tapasztalt az Eb előkészületeiben. Valamint, hogy március elsejétől már jegy váltható a kontinensviadalra. Ráadásul kiderült, hogy a zozulica lehet az ukrán vuvuzela. Mégse korrumpáltak Ezeknél az értesüléseknél talán még fontosabb, hogy a ciprusi ügyészség bizonyítékok hiányában megszüntette a vizsgálatot az Eb rendezési jogának odaítélésével kapcsolatban. Az ügyben Szpirosz Marangosz, a szigetország futballszervezetének korábbi tisztségviselője tett feljelentést vesztegetés gyanújával. Maran­gosz elnézést kért az ügyészségtől és a rendőrségtől, hogy fölöslegesen adott munkát a hatóságoknak. Az UEFA közleményében örült a döntésnek, de Marangosz elleni keresetét nem vonta vissza. – Az UEFA elégedetten nyugtázta, hogy a ciprusi ügyészség lezárta az ügyet. Emellett nagy elégtétel, hogy a rendőrség semmilyen információt vagy bizonyítékot nem talált Marangosz szavainak alátámasztására. A vádaskodás teljesen alaptalannak bizonyult – áll a kontinentális szövetség közleményében.  A ciprusi sportági szövetség elnökségének korábbi tagja azt állította: bizonyítékokkal és tanúkkal tudja igazolni, hogy az UEFA négy magas rangú tisztségviselője 9,15 millió eurót kapott, s ezért cserébe a nagy esélyes Olaszországgal szemben a lengyel–ukrán pályázatra voksolt a Cardiffban 2007. április 18-án megejtett szavazáson. A rendezés jogát 8:4 arányban a kelet-európaiak nyerték el az olaszokkal szemben, míg a magyar–horvát pályázat egyetlen szavazatot sem kapott. Platini elégedett A negatív visszhangok után jöjjön valami pozitívum is. Michel Platini, az UEFA elnöke elégedett a lengyel–ukrán előkészületekkel. – Nagy előrehaladást tapasztaltunk, új stadionok és repülőtér terminálok létesültek. A felkészülés gyors üteme biztosíték arra, hogy időben elkészül a szükséges infrastruktúra – fejtette ki a francia sportdiplomata. Előzőleg Donald Tusk lengyel miniszterelnök is arról beszélt, hogy az előkészületek rendben haladnak, s az 500 nap múlva kezdődő kontinensviadalra minden szükséges létesítmény el fog készülni. Tusk arra számít, hogy a rendezvénynek köszönhetően 30 ezer új munkahely létesül Lengyelországban, közgazdászok pedig azt is kiszámolták, hogy legalább két százalékponttal megdobja a GDP növekedési ütemét. Borisz Kolesznyikov, az Eb-t koordináló miniszterelnök-helyettes is derűlátó. Nemrég bejelentette, hogy augusztus 24-én, Ukrajna függetlenségének 20. évfordulóján felavatják az új kijevi stadiont. A sportcsarnok felújítása még tart, a tervek szerint július elsején fejezik be a munkálatokat. A Dinamo Kijev első európai kupamérkőzését vélhetően már itt játszhatja le a 2011–2012-es szezonban. Jegyárak az előző  Eb-ről Március elsejétől igényelhetők jegyek – közölték hét elején, 500 nappal a rajt előtt a lengyel szervezők. Azokat a kontinentális szövetség, az UEFA honlapján lehet majd megrendelni. Az UEFA 1,4 millió belépőt bocsát ki a viadalra, egy részüket a kijutó nemzetek szövetsége értékesíti majd. A jegyárak csaknem megegyeznek majd az osztrák–svájci közös rendezésű Eb és a Lech Poznan Európa Ligás mérkőzéseire szóló jegyárakkal, jelentette ki Adam Olkovic, a Lengyel Labdarúgó Szövetség alelnöke. Ez azt jelenti, hogy a legolcsóbb ticket 45-60 zloty (130–170 hrivnya), míg a legdrágább 170 zlotyt (480 hrivnya) kóstál. Arról egyelőre nincs információ, hogy Ukrajnában mennyibe fognak kerülni a belépők. Érdekes tény, hogy Adam Olkovic kijelentésével ellentétben a 2008-as kontinensviadalon a legolcsóbb jegy 45 euróba kerül és drágább volt, mint a németországi vb hasonló kategóriájú belépője. Ami az alelnök számításában ugyebár a legdrágább jegyárhoz áll közel. A 2010-es dél-afrikai világbajnokságon a FIFA szabta meg az árakat, így Dél-Afrikában a legolcsóbb vb-belépő 18 dollárba kerül, a világ más országaiban 71 dollárt kértek, de a stadionok így is több selejtezőn kongtak az ürességtől. Zozulica a vuvuzela nyomdokaiban Egy cserépből készült sípot kínálnak az Eb hivatalos hangszeréül az ukrán szervezők. A nemzeti hangszer, a zozulica (kakukkocska) a dél-afrikai vuvuzelát lenne hivatott helyettesíteni. Az agyagból égetett, madarat formázó ukrán sípból egyszerűbb dallamokat, illetve madárhangokat lehet kicsikarni. Ezeket a gyermekjátéknak számító hangszereket az 5-7 centistől a 20-22 centimétert is elérő példányokban állítják elő a kézművesek. – A zozulicának viszonylag halk, kellemes a hangja, nem olyan irritáló, mint a dél-afrikai vuvuzelának – nyilatkozta Olekszandr Kucser­javij, az Ukrán Sportmarketing Szövetség elnöke, aki hozzáfűzte, hogy a javaslatot már az Euro-2012 kontinensbajnokság szervezőbizottságához is eljuttatták. A kárpátaljai származású Sztefan Resko, az Ukrán Labdarúgó Szövetség küldötte az ötlet kapcsán kétségbe vonta, hogy az UEFA hozzájárulna ilyen kemény cseréphangszerek bevite­léhez a stadionokba. Ezt az akadályt azonban ki lehetne küszöbölni, ha a zozulicát sikerülne műanyag kivitelben is előállítani. Sz. S.
Határ-sáv
Szerző: ">38" /> | 2011.01.28. 19:07:13 |
Hamis iratokkal  próbálkozott A csempészfortélyok közt gyakori  az okirathamisítás. Így próbált meg  gépkocsit behozni az országba az  az ukrán állampolgár, aki  az  Uzsgorod határátkelőn  jelentkezett vámvizsgálatra. Az illető Daimlerchrysler márkájú kisteherautót vásárolt külföldön. A vámhatóságnak bemutatott iratok szerint a jármű 2000 euróba került. A Csapi  Vámhivatal munkatársai azonban  már gyakran  találkoztak ilyen járművel,  melynek vámértéke több     mint  6000 euró. A hatóság elkobozta a gépkocsit és  eljárást indított a csempész ellen. Az órákról megfeledkezett Az ukrán állampolgár állítása szerint  feledékeny volt, a Csapi Vámhivatal munkatársai szerint viszont  a vámtörvényeket próbálta kijátszani a Felsőnémeti–Ungvár közúti határátkelőn. Földink hazatérőben hajtott be az ukrán vámterületre, ahol  kijelentette, nincs  semmi elvámolnivalója. A mikrobuszt átvizsgáló vámosok azonban felfigyeltek egy dobozra, melyből 299 darab GFF márkájú karóra került elő. A több mint 83 ezer hrivnya értékű  csempészárut a hatóság elkobozta.Hasonlóan járt annak a kisteherautónak a vezetője is,   aki a Tisza közúti határátkelőn kísérelte meg kijátszani a vámosok éberségét. Ő 176 pár olasz női- és gyermeklábbelit  próbált  becsempészni az országba.
Kisebbségi problémákról egyeztettek
Szerző: ">38" /> | 2011.01.28. 18:13:08 |
Az ukrán–magyar határ menti régió humanitárius együttműködésének fejlesztési lehetőségei szerepeltek a napirendjén annak a nemzetközi kerekasztal megbeszélésnek, melyre a minap került sor a megyeszékhelyen. A megbeszélésen jelen volt többek között Ivan Kacsur, a megyei állami közigazgatás alelnöke, Andrij Szerbajlo, a megyei tanács elnökhelyettese, Tóth István, a Magyar Köztársaság beregszászi főkonzulja, Szalipszki Endre, a Magyar Köztársaság ungvári konzulja, számos ukrajnai magyar szervezet vezetője. A megyei nemzetiségi osztály által kezdeményezett tanácskozás résztvevői áttekintették, mi valósult meg az ukrán–magyar kormányközi kisebbségi vegyes bizottság 14. ülésén elfogadott ajánlások közül. Kiderült, hogy míg egyes kérdésekben pozitív elmozdulás érzékelhető, sok probléma továbbra is megoldásra vár. Ilyen többek között a tankönyvkiadás, az ukrán nyelv oktatásának, a magyar emelt szintű érettségi és egyetemi felvételi vizsgák, az egyházi líceumok fenntartásának kérdése. Tóth Mihály, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség tiszteletbeli elnöke előadásában indítványozta az 1944-ben lágerekbe hurcolt magyar férfiak rehabilitációját, s javasolta a kárpátaljai magyarság kulturális autonómiájának napirendre tűzését. A résztvevők egyetértettek abban, hogy mindkét oldalnak erőfeszítéseket kell tennie az évek óta fennálló kisebbségeket érintő problémák megoldása érdekében. A megbeszélésen zárónyilatkozatot fogadtak el, mely az ukrajnai magyar és a magyarországi ukrán kisebbségeket érintő problémák megoldására tesz javaslatokat. A nyilatkozatban foglaltakat a következő kormányközi vegyes bizottság ülése elé terjesztik. Magyar Tímea
Szombati színes
Szerző: ">37" /> | 2011.01.28. 18:09:51 |
Froclizás a volán mögött Nő a volán mögött? Két-három évtizeddel ezelőtt még sokan felkapták a fejüket a látványra, s esetenként még riportok főszereplőivé is váltak. Manapság már nehéz bárkit is meglepni ezzel. Egyre több hölgy szerez jogosítványt. Ami nem változott: a férfiak továbbra is lekicsinylően beszélnek vezetői képességeikről.  A gyengébb nemhez tartozók „természetesen” úgy vélik: ugyanúgy bánnak az autójukkal ha nem különbül, mint bármelyik férfi. Úgy tűnik tehát, hogy egy újabb jelképes színtér jelent meg a nemek több évszázados harcában. – Az utóbbi időben valóban nagyon sok nő iratkozik be tanfolyamainkra, de nehéz általánosítani, megmondani, hogy esetleg nehezebben tanulnának vagy rosszabbul vezetnének – állítja Molnár László, aki hivatásos oktatóként keresi kenyerét Ungváron. – Sokan viccelődnek a szebbik nem parkolási szokásairól, de állítom, ez is csak kitartó gyakorlás kérdése. Sajnos, sokszor tapasztalom, hogy hiába tanítottam a diákjaimat a KRESZ-re, a szabályok betartására, a jogosítvány megszerzése után fittyet hánynak rá. Ez ellen sajnos tehetetlen vagyok. Ez a fajta magatartás azonban inkább a férfiakra jellemző. Egy másik, neve elhallgatását kérő oktató egyetért kollégájával. Mint mondja: a felkészítéskor még nem tudható, kiből milyen sofőr válik. Elsősorban  a  kitartáson múlik, hiszen senki sem születik volánnal a kezében. Vannak, akiket nem is érdekelnek a szabályok, s csak a rendőrök közelében ügyelnek azok betartására. Igaz az is, jegyzi meg beszélgetőpartnerem, hogy sokan egyszerűen megvásárolják a jogosítványukat. Erről nem ildomos beszélni, de tapasztalata szerint ez így van.  Pedig nem kevés pénzről van szó, különösen az autósiskola tarifái mellett. A „B” kategóriás jogosítvány szabályos megszerzése az ő autóiskolájában körülbelül 3300 hrivnyába kerül.  A hölgyekről nem tud rosszat mondani. Persze ők is különbözőek. Az évek során viszont megfigyelte, hogy a fiataloknak kön­nyebb dolguk van, hamarabb sajátítják el ezt a mesterséget. Az idősebbeknek ezzel szemben, nemtől függetlenül, több időre és tanulásra van szükségük. – Én már több mint húsz éve vezetek. Ez idő alatt a legkülönfélébb járművezetőkkel találkoztam – mondja tapasztalatból Pallai Sándor taxisofőr. – Szomorú, hogy egyre gyakoribbak mifelénk a balesetek, hiszen nemegyszer olyanok is kocsiba ülnek, akiknek még jogosítványuk sincs. Sok nő óvatosan vezet, olykor indokolatlanul lassan. A kezdők gyakran okoznak torlódást az utakon, gyakorlatlanok, bizonytalanok a volánnál.  De ez nem azt jelenti, hogy idővel ne válnának jó sofőrökké. Szerintem a legnagyobb problémát a figyelmetlenség, az alkoholfogyasztás és eleve a szabályok semmibevétele okozza. Nemtől függetlenül. A közlekedésrendészet ungvári járőrszolgálatának parancsnoka egyértelműen nőpárti. A gyengébb nem képviselői sokkal megbízhatóbb vezetők, állítja Vitalij Lis­csinszkij. Igaz, könnyebben vesztik el a fejüket, mint férfitársaik, de a KRESZ betartására sokkal inkább odafigyelnek. Nem kezdik el nyomni a dudát, ha valaki előttük lassabb tempóban halad, vagy például gyalogost enged át. Bár számszerű kimutatást nem készítenek, de az tény, hogy a hölgyeket sokkal ritkábban kell megbírságolni. – Bosszant, ha az emberek csodálkozva néznek, amikor a volán mögött ülök – jegyzi meg Vitalija Tajgler orvos. – Elvégre nem én vagyok az egyetlen nő, aki gépkocsit vezet! A baráti körömből is többen viccet csináltak a vezetői tudásomból. A jogosítványomat még 1992-ben szereztem, de rendszeresen mintegy két éve vezetek, azóta van saját gépkocsim. Az elején nem volt könnyű hozzászoknom az utak zsúfoltságához, a kátyúkhoz. Igaz, automata sebváltóm van, ami jelentősen megkönnyíti a dolgomat. A közlekedési szabályokat mindig betartom, és igyekszem óvatosan vezetni. Nos, a fentebbiekből úgy tűnik, a nemek harca egyelőre eldöntetlen marad. Bár, ha jobban odafigyelünk a véleményekre, nincs itt szó semmilyen küzdelemről, csupán ártatlan és kölcsönös froclizásról. Dankulinec Nikolett újságíró-gyakornok
Aknaszlatina megmenekülhet
Szerző: ">38" /> | 2011.01.28. 18:00:04 |
A szlatinai tárnaomlások helyszíne mellett tartotta meg  soros ülését a rendkívüli esetekkel és a technogén-ökológiai katasztrófákkal  foglalkozó állami bizottság, melynek munkáját Viktor Baloga katasztrófa-elhárítási miniszter vezette. A bizottság tagjai felmérték a sóbányában és a településen kialakult  katasztrofális állapotokat, megszemlélték az omlások közvetlen közelébe került áramelosztó állomást. A tárcavezető újságíróknak elmondta, határozott célja volt, hogy  a kormánykörökben ülő politikusok  is lássák, milyen helyzetbe került Aknaszlatina.  Csak a személyes benyomások, tapasztalatok révén lehet megértetni, amiről évek óta csak hiábavaló vita folyik – mondta Viktor Baloga. – Ezek után biztosra veszem, hogy két-három hónap alatt sikerül valamit elérni. Mivel a bánya tárnáit víz árasztotta el, be kellett szüntetni a só kitermelését és  az allergológiai kórházakat is bezárták. A mélyben lejátszódó folyamatok felderítésére mindenekelőtt egy szakszerű  és pontos helyzetfelmérésre van szükség. Ugyanakkor elkészíteni  a térség és a bánya megmentésére szolgáló állami programtervezetet a megyei közigazgatás feladata. – A 2012-től 2014-ig szóló cselekvési tervre költségvetési források állnak rendelkezésre – mondta a miniszter. – A megye vezetői lehetőséget kapnak arra, hogy minden kopijka felhasználását nyomon kövessék. Viktor Baloga tehát meg akarja menteni a nagy múltú sóbányát és a település  végveszélybe került 292 családi házát, a két iskolát, a helyi kórházat és rendelőt. Az allergológiai kórház föld alatti kórtermeit pedig egy új és biztonságos helyen alakítják majd ki. A program révén normalizálódik Aknaszlatina helyzete és   7500 lakosának jelentősen javulnak az életkörülményei. KISZó-információ
"Nem vagyok az a pityergős típus"
Szerző: ">45" /> | 2011.01.26. 14:57:47 |
A közéletben szerepet vállaló, a közösségért érdemben munkálkodó, so­kak által vagy csupán szűk környezetben ismert, de tisztelt és meg­becsült emberek  gyakran fejtik ki szakmai ál­láspontjukat, mondják el véleményüket az írott és elektronikus mé­di­á­ban. Sokkal kevesebbet, olykor szinte semmit sem tudunk viszont ma­gánéletükről. Kulcslyuk című rovatunkban épp ezért kicsit másképp fag­gatjuk őket… Rovatunk mai vendége Molnár Hajnalka, a kisdobronyi óvoda vezetője. – Két falu között ingázik, miközben egy harmadik szülötte.  – Tiszaágteleki vagyok, Nagydobronyban lakom, ám napjaim nagy részét a munkám révén Kis­dobronyban töltöm. Talán az itteni eseményekről tudok a legtöbbet, hiszen már este van, mire hazaérek, így az ottani történésekről csak késve vagy egyáltalán nem értesülök.    – Végzettsége szerint biológia–kémia szakos tanár. Mennyi ideig dolgozott a pedagógusi pályán?  – Az akkor még Ungvári Állami Egyetem esti tagozatán végeztem, miközben az ungvári botanikus kertben dolgoztam nyolc évig. Gyermeknevelési szabadságra is onnan mentem, majd a Nagydobronyi Iskolaközi Tankombinátban zöldség- és virágtermesztést tanítottam. Ám a tanintézményben hamarosan létszámcsökkentésre került sor, ami engem is érintett. Ekkor épp megüresedett Kisdobronyban az óvodavezetői állás, s felajánlották nekem. Mivel nem akartam munka nélkül maradni, elfogadtam. Az élet fintora, hogy rá egy évre hívtak vissza előző munkahelyemre, akkor már az igazgatóhelyettesi állás betöltésére. Én azonban maradtam, s ezt sosem bántam meg. – Mit szeretett meg a legjobban ebben a munkában, és mit hagyna el belőle szívesen? – A gyerekek bizalma és szeretete az, ami szívet melengető, ez babonázott meg. Viszont a sok papírmunka, s az, hogy az óvodavezetőnek a villanyszereléstől az ácsmunkáig mindenhez kell értenie, nincs igazán ínyemre. Ezen azonban egyelőre nem tudok változtatni. – Milyen gyerek volt? – Ezt az édesanyám tudná megmondani. Ahogy visszaemlékszem, csintalan. Igyekeztem felhívni magamra a figyelmet. Bizony néha helyre is tettem a pajtásaimat, ha nem az én akaratom érvényesült.  – Változott, mióta az óvoda élére került? – Természetesen. Először is türelmesebb és edzettebb lettem, és a több mint két évtized alatt szerzett tapasztalat sem elhanyagolható. Ennek birtokában, és persze  kitartással és elszántsággal könnyebben veszem az akadályokat.  – Magánemberként is ilyen eltökélt? – Nyugodtan mondhatom, hogy megedzett az élet, és amit eltervezek, azt végig is csinálom. Nehéz eltántorítani a célomtól.  Örök optimista vagyok. Ha ma nem sikerül valami, azt holnap újra megpróbálom. – Bizonyára előfordult már, hogy bármennyire is igyekezett, mégis érte kritika.  – Volt rá példa. Nem csinálok belőle nagy ügyet. Kibeszélem magamból, vagy valakivel megvitatom, és túlteszem magam rajta. – Nem is haragszik az illetőre? – Nem, és vitát sem provokálok. Úgy tartom, jobb a békesség. – Bevallja, és bocsánatot kér ha ráébred, hogy tévedett vagy megbántott valakit? – Senki sem tévedhetetlen, s a következményeket vállalni kell. Minden esetben bocsánatot kérek. – Mikor sírt utoljára? – Nem vagyok az a pityergős típus. Néha elérzékenyülök, de a mécses csak nagyon ritkán törik el. – A biológiát már ki is törölte az életéből?   – Nem egészen. Bár itt a munkahelyemen nem tudom gyakorolni, viszont otthon a virágaim nevelése során igen. Míg más a tengerparton töltődik fel, addig én a növényeim között. Megnyugtatnak, és mindig találok rajtuk valami csinosítanivalót. – Valami más kikapcsolódás? – A tévénézés, esetleg a zenehallgatás. – Fiatalon maradt özvegy. Új társat nem talált? – Hét éve a férjem tragikus hirtelenséggel meghalt. Ez nagy csapás volt számomra. Nehéz volt kiheverni. Az eltelt évek alatt meg sem fordult a fejemben egy új kapcsolat, társkeresés gondolata. Különben sem vagyok egyedül, hiszen itt a lányom, akit nemrég jegyeztek el, s hamarosan férjhez megy. – Készül az új szerepre? – Nem hiszem, hogy arra fel lehet készülni. Persze, szeretnék jól kijönni a vőmmel és a lányom bizalmát sem szeretném elveszíteni. Hogy mindez sikerül-e majd, nem tudom, de igyekezni fogok, hogy ne okozzak csalódást. – Nem szólt bele a gyereke párválasztásába? – Az enyémbe sem szóltak bele a szüleim. Annyit mondtak, amilyen rózsát szakítok, olyat szagolok. Ezt a bölcsességet tudom a lányom figyelmébe is ajánlani. Varga Márta
Eseménydús év előtt az ukrán és a magyar válogatott
Szerző: ">92" /> | 2011.01.25. 11:26:06 |
Biztató őszi teljesítmény után hasonló folytatást várnak tavasszal a szurkolók és a szövetségi kapitány a magyar labdarúgó-válogatottól. Az ukrán válogatott hazai mérkőzésekkel hangolna a hazai Eb-re. Egervári Sándor nem változtatott a célokon. A mester helyén kezeli az őszi eredményeket. Bár tudja, hogy a vártnál egy picit előrébb jár a válogatott, ez nem ok arra, hogy az eredeti terveket, célkitűzéseket módosítsa. Továbbra is a következő, 2014-es világbajnoki szereplés a cél, amihez a megkezdett csapatépítéssel juthat el a válogatott. A kapitány örül a szurkolók támogatásának és reméli, hogy idén is a tavalyihoz hasonló, szerethető válogatottat láthat a közönség. A Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) tájékoztatása szerint a magyar válogatott Azerbajdzsán ellen játssza első mérkőzését, Egervári Sándor együttese idegenben február 9-én mérkőzik meg az azeriekkel. A szövetségi kapitány a Magyar Hírlapnak elmondta, nem avat újoncot a nemzeti együttes, a találkozón, hozzátette, nem kísérletezget, azoknak szavaz bizalmat, akik ősszel is megkapták a lehetőséget és bizonyították rátermettségüket. A tréner azt a taktikát gyakoroltatná, amit a hollandok elleni csatákra tervez. Zömében hazai meccsekkel készülne a hazai Eb-re az ukrán válogatott. A tavalyi a szövetségi kapitányok és a kísérletezések éve volt. Augusztusban átmeneti időre Jurij Kalitvincevet nevezték ki az ukrán labdarúgó-válogatott élére, miután Miron Markevics lemondott posztjáról. Noha a kinevezése óta eltelt hét hónap alatt egyetlen meccset sem veszített a nemzeti csapat, Markevics azért távozott mégis, mert szerinte a szövetség indokolatlanul vont le kilenc pontot bundázásra hivatkozva a Metaliszt Harkivtól, amelynek ő vezetőedzője. A segédedzőből szakvezetővé avanzsált Kalitvincev vezénylésével öt meccset játszott a válogatott, s két győzelem, két döntetlen és egy vereség a mérlege.   Kalitvincev alatt is rezeg a kispad, ugyanis a szakember a mai napig csak megbízott szövetségi kapitányként irányítja a válogatottat. Sőt a Gazzetta dello Sport olasz sportnapilap novemberi értesülései szerint Marcello Lippi, az olasz válogatott volt szövetségi kapitánya válthatja őt. Állítólag Hrihorij Szurkisz, az Ukrán Labdarúgó Szövetség elnöke tárgyalt is az olasz szakemberrel, mégpedig a genfi Svájc–Ukrajna barátságos mérkőzést követően. Később Hrihorij Szurkisz kategorikusan cáfolta ezeket az információkat. Ezek minden alapot nélkülöző pletykák, hiszen van már egy szövetségi kapitányunk, aki irányítja a válogatottat – utalt arra Szurkisz, hogy Jurij Kalitvincevvel képzelik el a folytatást is, viszont a megbízott státusz maradt. Az ukrán válogatott a hagyományos ciprusi négyes tornán lép először pályára idén. Február 8-án Románia lesz az ellenfele, a román válogatottal egyébként tavaly májusban már meccseltek, akkor az ukránok 3–2-re győztek. Ha a kék-sárgák nyernek, akkor a házigazda vagy Svájc lehet az ellenfél. Nem mellékesen az ukránok két éve megnyerték ezt a tornát, a döntőben a szerbeket múlták felül. Az ukrán szövetség tájékoztatása szerint március végén az olaszokkal, míg június elején a franciákkal lépnének pályára. Az utóbbit információk szerint a kijevi Olimpiai Stadion megnyitójához időzítik. Ezt követően a svájci, az osztrák és a német válogatott is ide látogat, ugyanis az ukrán szövetség a hazai meccseket preferálja. Az őszi időszakra továbbá tárgyalások folynak a horvát, a spanyol, az iráni, a bolgár és az izlandi szövetségekkel is. Sz. S.
Galambok a "kifutón"
Szerző: ">06" /> | 2011.01.25. 10:37:03 |
A 2009-ben alakult megyei galambászok klubja szervezésében immár harmadik ízben került sor Ungváron kiállításra. Kicsik és nagyok egyaránt élvezettel nézelődtek, figyelték a szebbnél szebb, büszkén pózoló madarakat. A kétnapos rendezvényen 360 darab, 50 fajhoz tartozó díszgalambot csodálhattak meg a látogatók. A hagyományos fajták mellett több különleges példány is bemutatkozott. Közéjük tartozik a budapesti, a bécsi és a sziléziai is. Sokan kíváncsiskodtak a postagalambok kalitkái előtt. Közöttük a sztár a Pikisnyij névre hallgató, amely a múlt év bajnoka. Teljesítménye pedig rekordnak számít: 12 óra alatt tette meg a Dnyipropetrovszk és Ungvár közötti 1600 kilométeres távolságot. A rendezvény legfiatalabb, 17 éves galambtulajdonosa nem titkolta, hogy hasonló babérokra szeretne törni kedvenceivel. A galambászok elárulták, tenyésztés terén a nyugati fajtákat részesítik előnyben, mert ezek viselik a legjobban a kárpátaljai időjárási viszonyokat, a hegyvidéki terepet. KISZó-feldolgozás
Himnusz-mondó verseny és fotókiállítás
Szerző: ">98" /> | 2011.01.24. 16:25:19 |
Mint ahogy lapunkban beszámoltunk, Kárpátalja számos településén, intézményében megemlékeztek a Magyar Kultúra Napjáról. Az ungvári Dayka Gábor Középiskolában immár 13. alkalommal került sor a Himnusz-mondó versenyre. Tárczy Tímea, az intézmény szervezőpedagógusa lapunknak elmondta, a korábbi évekhez képest kevesebben indultak, de éppen ez volt a cél. A hangsúlyt ugyanis ezúttal nem a mennyiségre, hanem a minőségre helyezték. A Dayka Gábor Középiskolát és az Ungvári Drugeth Gimnáziumot képviselő 24 induló éppen fele-fele arányban oszlott meg a két kategória: az 5–8., illetve a 9–11. osztályosok között. – A zsűri elnöki tisztét Szalipszki Endre, az ungvári főkonzulátus konzulja töltötte be. Tagja volt Dupka Nándor, aki a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségét képviselte, Keszler Stella tanulmányi igazgatóhelyettes, Csordás László, az Együtt című irodalmi kiadvány olvasószerkesztője, valamint Marcsák Gergely egyetemi hallgató, volt tanítványunk, aki több ízben is megnyerte a Himnusz-mondó versenyt – mondja Tárczy Tímea. – Színvonalas rendezvény volt, s a cél, azaz a minőség előtérbe helyezése sikerült. Jóval kevesebb volt a hiba, mint korábban. Ebben az is közrejátszott, hogy  ezúttal minden gyerek magyar volt, az előző években a szláv anyanyelvűeknél azért érezni lehetett némi akcentust. Az ítészek döntése értelmében az 5–8. osztályosok kategóriájában ifj. Kovács Péter (Drugeth Gimnázium) lett a legjobb ifj. Héder János (Dayka Gábor Középiskola) és Dunda Fruzsina (Drugeth Gimnázium) előtt. A 9–11. osztályosok között Molnár Izabella (Drugeth Gimnázium) állhatott a képzeletbeli dobogó legfelső fokára. Második helyen Gorzó Katalin (Dayka Gábor Középiskola), a harmadikon Metenkó György (Dayka Gábor Középiskola) végzett. Minden résztvevőt emléklapban és ajándékban részesítették, a dobogósokat külön is. Az ungvári főkonzulátus az 5–8. osztályosok között szereplő Rimár Viktóriát (Dayka Gábor Középiskola) és a 9–11. osztályosok között induló Kácser Enikőt (Drugeth Gimnázium) különdíjban részesítette. Ünnepi rendezvényt tartott a Munkácsi Állami Egyetem Humán- és Természettudományi Kolledzsé­nek magyar tagozata is. – Az eseményen Pomo­gáts Béla irodalomtörténész, a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága – Anyanyelvi Konferencia elnöke oklevéllel ismerte el kollégánk, Burkáló István zongoraművész munkásságát – nyilatkozta lapunknak Kótun Jolán pedagógus. – A magyar csoportok hallgatói és tanárai ünnepi műsort adtak elő, külön kiemelve Munkács városának helyét a magyar kultúrtörténetben. A városalapító mondától kezdve a XX. század végéig áttekintették a település történelmét, elemezve például a vár szerepét, Munkácsy Mihály művészetét. A festőóriást an­no Munkács díszpolgárává avatták. A mai kései utódok megkoszorúzták köztéri szobrát. A Magyar Kultúra Napján jelen volt a dr. Hajdu Lajos polgármester vezette magyarországi Berekfürdő küldöttsége, köztük Kocsis Csaba, aki Vári Fábián László megzenésített verseit adta elő. A Tiszapéterfalvai Képtárban a már említett Kocsis Csaba 30 művészfotójából Hévjó berek vízben… címmel nyílt kiállítás. A sokoldalú szerző Munkács után itt is kezébe vette gitárját. Saját dalai mellett ismert költők megzenésített verseivel köszöntötte a kultúra napját. Beregszászi Alexandra, a Tiszapéterfalvai Művészeti Iskola tanulója három zenedarabot adott elő fuvolán. A telt házas rendezvényen szó volt Kölcsey Ferencről, a Himnusz születéséről és szerepéről. Tóth Bálint helyi és dr. Hajdu Lajos berekfürdői polgármester testvértelepülési szerződést kötött. KISZó-összeállítás
Ukrán egység - ünneplés szerény külsőségek között
Szerző: ">73" /> | 2011.01.24. 15:43:59 |
Úgy tűnik, egyes ünnepeknek határozottan árt, ha hivatalossá minősítik. Míg 1990-ben az ukrán földek egyesítésének évfordulóján a lelkes polgárok élő láncot alkottak Lemberg és Kijev között, az idén már csupán a fővárosban a Dnyeper jobb és bal partján összesereglett mintegy 600 fiatal a Paton hídon találkozva tették ugyanezt. Hiába, kelet és nyugat egysége mostanság inkább a reményekben él, a politikai valóság, emlékezzünk csak a legutóbbi választások eredményeire, egészen másról árulkodik. Január 22-ét Viktor Jus­csenko 1999-ben emelte az ukrán egység hivatalos ünnepévé. Talán nem felesleges emlékeztetni arra, hogy ehhez milyen történelmi eseményt vett alapul.  Az Osztrák–Magyar Monarchia szétesése során 1918. október 18-án megalakult a kelet-galíciai Ukrán Nemzeti Tanács. Ez egy jó hónappal később megtartott választások eredményeként 150 tagú képviseleti és törvényhozó testületté alakult. November 13-án kikiáltották a Nyugat-Ukrán Népköztársaságot, s elnökévé Petrusevicset választották. Az új államfő már novemberben felhívásokkal fordult Wilson amerikai elnökhöz és az antant hatalmakhoz. Közbelépésüket kérte Bukovina román megszállása és a kelet-galíciai lengyel támadás ellen. Az ukránok csak három hétig, november 22-ig tudták tartani a lengyel erőkkel szemben Lvovot, melynek eleste után az új főváros Szta­niszlav lett. Itt deklarálták 1919. január 22-én a nyugati és a keleti ukrán állam egyesülését. Ez azonban névleges maradt, mert mindkettő megtartotta autonómiáját, teljes szervezetét. (Tankönyvtár/História 1994/07). Az ukrán társadalom mind a mai napig megosztott ennek az erőltetett jogfolytonosságnak a megítélésében. A korábbi elnök és Julija Timosenko, általában, a nacionalizmus felé hajló erők e napot a történelmi igazságtétel dátumának tartják. A baloldalinak mondott politikusok, elemzők – mint azt Kszenyija Szokulszkaja a Podrob­nosztyi hírportálján közreadott tanulmányában is jelzi – az 1919-es kaotikus helyzetre hivatkozva megkérdőjelezik a deklaráció történelmi jelentőségét, azt, hogy valóban pozitív hagyományt hordoz. A kettős szemlélet inkább következménye, mintsem előidézője a jelenlegi ukrán politikai életben tapasztalható szembenállásnak. Az egység hiánya az ünneplés mikéntjén is tükröződött. A más-más helyszínen emlékezők előtt felszólaló szónokok mindegyike az egység, az összefogás fontosságát hirdette. Viktor Janukovics államfő az Ukrajna palotában mondott beszédében úgy fogalmazott, hogy ma az egység fontosabb, mint valaha. Julija Timosenko a Szófia téren összesereglett mintegy háromezer híve előtt szintén az egység megteremtése mellett tett hitet. A Batykivscsina elnöke még hozzátette: az egységesülésnek nem politikusok, hanem eszmék körül kell megtörténnie. Az „Egy nemzet vagyunk” jelszóval megrendezett nagy­gyűlés, melyet tucatnyi párt, társadalmi szervezet koordinált, s melyen olyan ismert politikusok is részt vettek mint Arszenyij Jacenyuk, Vjacsesz­lav­ Kiri­lenko, Ana­tolij Mat­vijenko, Petro Po­rosenko, Mi­kola Marti­nyen­ko, a Pod­rob­nosz­tyi állítása szerint összesen kétezer fővárosit vonzott. A legnépesebb megmozdulásra Lembergben került sor. Az akció keretében, melyben a Szvoboda és a Régiók Pártja aktivistái is részt vettek, ötezren alkottak élő láncot Sevcsenko és Bandera szobra között. A hírügynökségek jelentése szerint Odesszában mindössze 150-en, Doneck­ben 70-en demonstráltak. Horváth Sándor
Mi kell még a dúcon túl?
Szerző: ">60" /> | 2011.01.24. 14:39:50 |
Ha végre van fedél a feje felett, a galamb rögtön megéhezik. Az utcai galambokból kiindulva sokan mindenevőnek gondolják, pedig épp ellenkezőleg: elég válogatós. A galambok tartása, gondozása során ugyanis az egyik legfontosabb feladat a teljes értékű takarmányozás, mivel ezeknek a szárnyasoknak viszonylag rövid az emésztőrendszerük. A táplálék rövid ideig van a tápcsatornában, tehát a tápanyagoknak kevés idejük van felszívódni. Ezért galambjaink koncentrált, energiában, fehérjében és zsírokban gazdag, jó minőségű és megfelelő mennyiségű takarmányt igényelnek. Napraforgó, kendermag – ezek jó fehérjeforrások, viszonylag magas az olajtartalmuk (32–44%). Tehát ezek rendkívül jó energiahordozók. Fénymag – fehérjetartalma viszonylag magas (17%), zsírtartalma közepes (6%), ezért energiatartalma is a közepes tartományban mozog. Borsó, lencse – fehérjetartalmuk magas (23–26%), zsírtartalmuk viszont csekély (mindössze 1%), ennek ellenére energiában dúsak. Kukorica – fontos A-vitamin forrás, de a magas energiatartalma miatt csak annyit adhatunk nekik belőle, amennyire szükségük van. Ezenkívül kedvelik a fehér- és vöröskölest, árpát, csillagfürtöt és a lóbabot. Ezeket a galambok szívesen eszik, ezért nem árt óvatosnak lenni az adagolásnál, mert könnyen elhízhatnak tőle szárnyasaink. Ha viszont betartjuk az előírt mennyiséget és akkor sem adunk nekik repetát, ha szépen kérik, akkor erősek, egészségesek és fénylő tollazatúak lesznek. A fent felsorolt magok nem hiányozhatnak a takarmányból, csupán az arányuk változhat időszakonként. Az alábbi táblázatból megtudhatjuk, mikor, milyen arányú magkeverékre van szüksége madarunknak: Ehhez annyi kiegészítésre van szükség, hogy a tenyészga­lambok­nak a szaporodásra való felkészüléshez A-, D- és E-vitamin-kiegészítést (mint például csukamájolaj vagy  sörélesztő), valamint ásvá­­-   nyi­a­nyag-kiegészítésként emész­­tőgrittet és konyhasót kell adnunk. Akik már januárban megkezdik a tenyésztést, még jobban figyeljenek oda az előkészületekre (nem szabad elhanyagolni a paraziták elleni védekezést és a vakcinák beadását). Tubijainkat etethetjük kézből, de etetőedényből is. Persze ez nem csak a kedvünktől, hanem a rendelkezésünkre álló szabadidőtől és a galambok számától is függ.Több madárnál mindenképpen  ügyeljünk  a  megfelelő vályúhosszúságra, hogy az összes galamb egyszerre és kényelmesen elférjen az etető előtt. Tavasztól őszig naponta kétszer, reggel és este is etessünk.
Csundák Annamária a jók legjobbika
Szerző: ">07" /> | 2011.01.21. 21:39:27 |
2010-ben a téli sportágak képviselői vitték a prímet A napokban a megyei ifjúsági és sportfőosztály kollégiumi ülésén megválasztották a 2010-es év legeredményesebb kárpátaljai sportolóit és edzőit. A grémium külön díjazta az olimpiai és nem olimpiai sportágakat. Az olimpiai sportágakban az élen Csundák Annamária snowboardos (hó­deszka) végzett, aki az új-zélandi junior világbajnokságon aranyérmes lett paralel óriás-műlesiklásban, és nem mellesleg vidékünk legjobb eredményével – versenyszámában 16. lett – tért haza a vancouveri téli olimpiai játékokról. Második helyen végzett Anatolij Gerej vívó, aki a tavalyi junior Európa-bajnokságon felállhatott a dobogóra, valamint a felnőttek között a Világkupa-sorozat etapjain előkelő helyezéseket ért el. Harmadik Penyák József snow­boardos, aki szintén rajthoz állt a vancouveri téli ötkarikás játékokon és a 22. helyen ért célba. A téli sportok vitték a prímet, ugyanis a tízes listán szerepel még a freestyle-os (síakrobatika) Enver Ablajev és Sztaniszlav Kravcsuk, valamint az alpesi síző Anasztaszija Szkrjabina és a sífutó Ivan Biloszjuk is. Az edzők mezőnyében a megyei vívóválogatott mestere, Anatolij Gerej végzett az élen, második Csernij János, az ukrán snowboard válogatott trénere,  harmadik Csun­dák Marina, a megyei snow­board válogatott edzője. Ugyancsak felkerült a listára és elismerésben részesült Nagy Róbert, a Beregvidéki FC edzője. A Vérke-parti gárda tavaly a megyén belül és azon túl is minden trófeát besöpört. Elhódították az Ukrán Amatőr Csapatok Kupáját, ezzel a beregszászi fiúk történelmet írtak, hisz ez még egyetlen kárpátaljai csapatnak sem sikerült. A 2010-es idény a kupahalmozó és címvédés felé menetelő beregszászi gárdáról szólt. Ezzel vidékünk minden idők legeredményesebb amatőr csapatává avanzsált. A nem olimpiai sportágak listáját a Harkivban élő, de kárpátaljai származású Za­har Jefimenko indítja. A sakknagymester tavaly az ukrán válogatottal aranyérmes lett az Oroszországban rendezett sakkolimpián. Második a nagyszőlősi Vaszil Potokij, aki a dobogó legfelső fokán végzett a kézi súlyzós junior Európa-bajnokságon. Olekszandr Pokorszkij a harmadik. Ő a Jet (repülőgép) Modell világbajnokságon junior kategóriában diadalmaskodott. Az edzők között Andrij Fedorisko a megyei fekve nyomó válogatott trénere állhatott a dobogó legfelső fokára. Vitalij Pokorszkij, a repülőgép-modellezők edzője lett a második, míg a harmadik helyen az ilosvai Anatolij Vajda, a megyei dámajáték-válogatott trénere végzett. Sz. S.
MTV: ismét Buday
Szerző: ">02" /> | 2011.01.21. 20:49:12 |
Főzzünk együtt szombat délelőttönként Finom ételek, ismert személyiségek, nevezetes városok - megannyi érdekességet kínál egyszerre Buday Péter műsora. A sztárséf sok meglepetést tartogat a kulináris élvezetek kedvelőinek és a kultúra iránt vonzódó nézőknek. Újabb epizódokkal jelentkezik január 22-étől a Magyar Televízió képernyőjén a Most a Buday! című főző-sorozat szombat délelőttönként 11.30-tól az m1-en. A műsor az ismert szakács segítségével nem csupán az ízletes ételek készítését mutatja be a nézőknek, hanem izgalmas helyszínekről, érdekes személyiségekkel nem mindennapi ötleteivel ismerteti meg hétről hétre az érdeklődőket. A cseppet sem apró termetű mesterszakács fára mászik, barlangba látogat, tojást patkol, úszik, fut, de közben alapanyagokat válogat, főz, süt, párol, magyaráz. Az első adás január 22-én 11.30-tól látható az m1-en 25 percben. Az első vendég a Magyar Televízió Önök kérték népszerű háziasszonya, Bényi Ildikó lesz, aki kislányával, Fannival és Budayval süt-főz Dobogókő tetején, a téli erdő egyik tisztásán. A zamatos étel elkészítése után még arra is jut a szereplőknek idejük, hogy hóembert építsenek, szánkózzanak, síeljenek a hólepte hegy dombjain. A magazin első alkalommal 2008. március 8-án debütált a Magyar Televízióban és szombatról szombatra kínált változatos ételeket a közszolgálati csatorna nézőinek. Összesen 51 új epizód készült a Most a Buday! című adásokból és az évek alatt a nézők kérésére többször is megismételte a televízió az eddig sugárzott részeket. Ebben a műsorban minden megtörténhet. A legkülönbözőbb helyszíneken főzött a sztárséf, többek között állatkertben Hajas Lászlóval, vitorlás hajón Szerednyey Bélával, focipályán Hevesi Tamással, fa tetején egy kalandparkban Jegyes-Tóth Krisztával, Babamúzeumban Feke Pállal, tűzoltóautóban Dömsödi Gáborral és még számos más izgalmas közegben. Miközben az ismert vendégekkel jókat főztek és érdekes dolgokat kipróbáltak a szerkesztők, arra is törekedtek, hogy minél több város nevezetességeit is megismerjék Buday és vendégei kalauzolásával.
"...ne jussunk a felvidéki, vajdasági és kárpátaljai magyarok sorsára"
Szerző: ">08" /> | 2011.01.21. 20:30:15 |
Mint az emlékezetes, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács december elején székelyudvarhelyi kongresszusán döntött arról, hogy kezdeményezi és támogatja a Tőkés László értékrendjét vállaló és képviselő Erdélyi Magyar Néppárt megalakítását. A romániai párttörvény szerint egy új politikai alakulat megalakításához összesen 25 ezer aláírást kell összegyűjteni az ország 18 megyéjében, illetve a fővárosban. Megyénként legalább 700 aláírásnak kell szerepelnie a listákon. A legújabb bejelentések szerint gőzerővel folyik a szignók gyűjtése, az év közepére tervezik a hivatalos pártbejegyzést.  Ám a romániai magyar közélet jegyzett szereplői lassítanák Tőkésék szándékát. Eckstein Kovács Péternek, az RMDSZ egyik elnökjelöltjének azt a kérdést tette föl a Marosvásárhelyi Rádió, hogy megválasztása esetén milyen kapcsolatokat alakít ki az RMDSZ-en kívüli magyar politikai szervezetekkel: a Magyar Polgári Párttal, a Székely Nemzeti Tanáccsal, illetve, ha létrejön, az új magyar párttal. „Két kategóriát látok. A politikai pártokkal versenyhelyzetben vagyunk, ez a politika harcról és szavazatszerzésről szól. Minden más, nem politikai pártként működő szervezet, mint az EMNT, SZNT, a partnerünk, mert a célkitűzéseink nem mondanak ellent egymásnak. Ezekkel lehetséges az együttműködés, az együttgondolkodás, a minél szorosabb kapcsolat.” Kelemen Hunor, a másik elnökjelölt szerint az erdélyi magyarság parlamenti képviseletét komolyan veszélyeztetné egy új magyar párt megalakulása: „Egy új politikai alakulat megjelenése nem szolgálja az egységes politikai képviseletet. Mi 2008-ban, 2009-ben baráti jobbot nyújtottunk az EMNT-nek, az MPP-nek. Az EMNT-vel meg is tudtunk egyezni 2009-ben. Úgy gondolom, hogy az az egyezségnek hosszú távúnak kell lennie. Azt tudom ígérni, hogy akár szövetségi elnökként, amennyiben megválasztanak, akár képviselőként, politikusként azt fogom javasolni, hogy adják fel a pártalapítási szándékukat, mert az nem hoz semmi jót, a három az kevesebb, mint az egy, a kettő is kevesebb, mint az egy. Az a javaslatom, hogy találjunk közös  megoldást, hogy ne veszélyeztessük az erdélyi magyar képviseletet a   parlamentben, az Európai Parlamentben” – mondta el Kelemen Hunor.„Ebben mi is hibásak vagyunk. Amikor két magyar civakodik, ott nincs százszázalékosan tiszta és százszázalékosan hibás fél. Nyilvánvaló, hogy ha megalakul az új párt, az egy új helyzet lesz. Jézus tanítványai sem értettek mindenben egyet. Egyetértésnek, összefogásnak kell lennie. Azon kell dolgozni, hogy ne jussunk a felvidéki, vajdasági és kárpátaljai magyarok sorsára” – tárta fel a véleményét Sógor Csaba EP-képviselő.
A halak szerelmese
Szerző: ">99" /> | 2011.01.21. 20:19:43 |
Ki-ki a maga módján tudatosan vagy ösztönösen törekszik arra, hogy minél élhetőbbé tegye környezetét. Egyesek virágokkal, növényekkel veszik körül magukat, mások a házi- vagy éppen egzotikus állatokat kedvelik. Ám vannak, akik a halakra esküsznek. – Nincs megnyugtatóbb, mint egy kényelmes fotelból szemlélni az izgalmas vízi világot. A jól megtervezett és ápolt akvárium akár a legszebb dísze lehet lakásunknak, nem zajos, nem hullajtja a szőrét-tollát és talán ez a legegyszerűbb módja annak, hogy a természetet otthonunkban tud­juk – vallja   Dencs Elemér, a nagyberegi református gimnázium igazgatója, aki tizenegy éve foglalkozik akvarisztikával. – Mindig is érdekelt a biológia, már gyerekkorom óta sorra vásároltam a szakkiadványokat, de a halakkal kapcsolatos rész valahogy nem kötötte le a figyelmem. Egészen addig, míg Enikő lányom haza nem hozott néhány díszhalat. Ettől kezdve kíváncsi gyerekeim sorra ostromoltak a kérdésekkel, így aztán kénytelen voltam utána olvasni a témának. A kis pikkelyeseknek viszont új otthonra is szükségük volt, nem maradhattak a befőttesüvegben.  – Feleségemnek, Ildikónak eszébe jutott, hogy a padláson van egy régi akváriumunk, így gyorsan megtörtént az átköltöztetés. Ám nem sokáig örülhettek. Egy tisztítás alkalmával megtörtént a baj: eltört az akvárium. Új után kellett nézniük, s ismét költöztek a halacskák. – Közben már gyarapodott a számuk – mondja. – Lassan ezt is „kinőtték”. Mivel a szaküzletekben drágának találtam e kellékeket, a legközelebbi magyarországi utazásomkor felkerestem az egyik akvarista ismerősömet. Ő avatott be az akváriumkészítés fortélyaiba. Hazatérve, neki is álltam a munkának. Az első ötven literes egész jól sikerült. Egyre jobban érdekelt minden, ami ezzel a területtel kapcsolatos. Azon kaptam magam, hogy „beleszerettem” az akvarisztikába. Közben pedagógusi pályám a beregújfalui iskolába vezetett. A biológiai szakkör foglalkozásain a nebulókkal sikerült rövid idő alatt megszerettetnem a házi kedvencek ezen fajtáját. Ezután tucat számra készítettem akváriumokat a diákjaim számára. Közben a faluban is híre ment bolondosnak tűnő hóbortomnak, s sorra kaptam a megrendeléseket.  400 és 500 literes akváriuma valóban szemet gyönyörködtető vízivilágot varázsol elénk. Mint a tanár úr elmondta, egy-egy akvárium kialakításánál nagyon fontos a helyválasztás, a dekoráció, valamint a növények ültetése. Az sem mindegy, mikor és milyen körülmények között helyezzük be a halakat.  – Óvatosan, teljesen feltöltjük az akváriumot vízzel, és üzembe helyezzük a hozzá tartozó műszaki berendezéseket – magyarázza. – Ezután jöhetnek a halak. Az sem mindegy, milyen fajtákat költöztetünk össze. Bizony vannak, melyek a magányt kedvelik inkább, s olyan is, mely tápláléknak tekinti lakótársát.   Ám, ha mindent szakszerűen csináltunk, akkor a halak gondozása naponta már csak néhány percet vesz igénybe. Igaz, a növények ápolása kényesebb procedúra. Például a vízi petrezselyem sok fényt, és magas hőmérsékletet kíván. A dús, életteli zöld levelek eléréséhez időnként tápsót kell önteni a vízbe. S mi lenne az a kívánság, amit az aranyhaltól kérne?  – Egy ezer literes akvárium – vágja rá rögtön Dencs Elemér. Almási Irén, az UNE III. évfolyamos újságíró szakos hallgatója
Elköltöztetik a medvét
Szerző: ">99" /> | 2011.01.21. 19:56:57 |
Eltávolítják Ungvár köztereiről  a sokak által giccsesnek titulált  színes medveszobrokat,   tájékoztatta   a médiát Alla Hajatova,  az önkormányzat szóvivője. Az egyiket a Bozdos parkba, társát pedig  a főposta szomszédságában lévő sziklakertbe  költöztetik. Előtte azonban a szobrok új köntöst és megerősített  talapzatot  kapnak. Egyedül a Lehoczky utcában lévő mackó marad a helyén.
Milyen focivébét rendez majd Oroszország?
Szerző: ">17" /> | 2011.01.19. 18:04:55 |
A 2018-as futball-vb rendezési jogának elnyerését követő eufória után a kontinensnyi óriásország elemzői számolgatni és aggódni kezdtek, a nemzetközi sajtó pedig kétkedik, hogy sikeres lehet-e a torna. A nyolc év múlva rendezendő világbajnokságra Anglia is pályázott, sikertelenül, ezért az oroszokat azóta is az elkeseredett brit sajtó támadja. „Maffiaállam kapta a labdarúgó-világbajnokságot”, ilyen és ehhez hasonló cikkekben elsősorban Kreml-ellenes elemzők kritizálják a FIFA döntését. Oroszország gazdaságilag nagyot vállal. A 13 rendező város két legtávolabbi pontja – a Lengyelország és Litvánia által határolt Kalinyingrád és a szibériai Jekatyerinburg – között 2500 kilométer a távolság. A 16 stadionból tizenhármat az alapoktól kezdenek, három meglévőt felújítanak. Moszkva és Szentpétervár között autópályát kell építeni, az ország központi részén fel kell újítani az utakat és vasútvonalakat, új repülőtéri terminálok és szállodák kellenek mind a 13 városban. A Transparency Interna­tional korrupciólistáján Orosz­ország 178-ból a 154., rosszabbul áll, mint például Zimbabwe és Haiti. A WikiLeaks-ügyben kiszivárgott amerikai források szerint az oroszországi korrupció mértéke meghaladja az évi 300 milliárd dollárt. A szocsi olimpia büdzséje 30 milliárd dollárról indult, azóta már megháromszorozódott, a 2018-as vb alapköltségvetése is hasonló, de pénzügyi szakemberek szerint aligha lehet megúszni 50 milliárd alatt. A végső összeget a korrupció miatt is nehéz megbecsülni. A Vedomosztyi című orosz lap úgy tudja, Szocsiban egy 50 kilométeres útszakasz 4,9 milliárd euróba került. A gazdasági napilap úgy fogalmaz, ez olyan drága, mintha kaviárból készülne az út burkolata. Elemzők szerint az átláthatatlan pénzügyi összefonódások és kapcsolatok miatt hasonlóan zajlanak majd a vb-vel kapcsolatos építkezések is. Oroszországban komoly probléma még a rasszizmus, és az egyre szélesebb körben tapasztalható futball­huliganizmus. 2002-ben, mikor kiestek a világbajnokságról, Moszkvában zavargások kezdődtek, két ember meghalt. Részeg szurkolók autókat gyújtottak fel, kirakatokat törtek be és a járókelőkre támadtak. Az orosz ultrák körében divat, és a megosztókon rengeteg videó látható az ultrák közötti, előre egyeztetett, több száz fős verekedésekről. Vlagyimir Putyin szerint ezek a problémák több nyugat-európai országban is megvannak, s állítja, a vb-n nem lesznek hasonló esetek. Az orosz elnök a jeggyel rendelkezőknek vízummentességet és a helyszínek közötti ingyenes közlekedést ígért. Az új-zélandi The Press elemzése megemlíti a lakosság egyes rétegei közötti éles gazdasági különbséget, és biztos abban, hogy az oroszok egy ilyen világeseményre a szegénység látszatát is eltüntetik az utcákról. A moszkvai olimpia idején a koldusokat és a hajléktalanokat eltávolították a stadionokhoz vezető utakról, a homlokzatokat felújították, mintha a látogató egy modern városrészbe érkezne. Az újság a módszert a Patyomkin-falvakhoz hasonlította.    Putyin hisz abban, hogy a világbajnokság kapcsán megváltozik a Nyugat véleménye Oroszországról: „Sok a sztereotípia, ezek gyökerei még a hidegháborúhoz vezethetők vissza. De a valóság más. Aki eljön majd, látni fogja, felkészültünk a világbajnokságra”. A valós problémák ellenére az orosz rendezés már a szavazás előtt biztosnak tűnt, hiszen Sepp Blatter többször is kijelentette, nagyon elégedett a pályázattal. A FIFA-elnök a szavazás után is elégedett volt, a futball újabb területet hódított meg. KISZó-összeállítás
Nincs több titok?
Szerző: ">60" /> | 2011.01.19. 15:26:58 |
A Sziklás Madonna címet Leonardo da Vinci két vallásos tárgyú képe is viseli: a korábbi, 1483 és 1486 között festett változatot a Louvre őrzi, a későbbi (1491–1508) pedig a Londoni Nemzeti Galéria gyűjteményét gazdagítja 1880 óta. A Heródes elől Egyiptomba menekülő Szent Család egy sivatagi barlangban talált menedéket, és itt találkoztak a gyermek Keresztelő Szent Jánossal, valamint a védelmére rendelt arkangyallal. A festmény sziklás barlangot ábrázol a középen ülő Szűz Máriával. A másfél évig tartó restaurálás során bebizonyosodott, hogy a festmény teljes egészében Leonardo da Vinci műve, s nem pedig asszisztenseivel festette, mint korábban a művészettörténészek feltételezték. A tévedést az okozta, hogy a képet valójában sohasem fejezte be a művész, így a festmény különböző részei különböző „készültségi fokot” mutatnak. Így az angyal kezét csupán vázlatosan festette meg, míg a főalakok fejét igen aprólékosan dolgozta ki. A kép megtisztítása során újból napvilágra került számos olyan részlet, amelyek az 1948–49-ben felvitt lakkréteg alatt rejtőzködtek. Az évtizedek alatt a fedőréteg igen csak megrongálódott, elhomályosítva a finom árnyalásokat. Az infravörös fény alkalmazásával azt derítették ki, hogy a festmény alatt két másik vázlata rejtőzködik. Ezek egyike teljes mértékben különbözött az alkotás tematikájától, míg a másik a Sziklás Madonna volt, ám lényeges eltérésekkel.
"...én a szülőfalumat választottam"
Szerző: ">36" /> | 2011.01.19. 15:18:56 |
A közéletben szerepet vállaló, a közösségért érdemben munkálkodó, so­kak által vagy csupán szűk környezetben ismert, de tisztelt és meg­becsült emberek  gyakran fejtik ki szakmai ál­láspontjukat, mondják el véleményüket az írott és elektronikus mé­di­á­ban. Sokkal kevesebbet, olykor szinte semmit sem tudunk viszont ma­gánéletükről. Kulcslyuk című rovatunkban épp ezért kicsit másképp fag­gatjuk őket… Rovatunkban ma  Tóth-Tihor Evelinnel, a Beregújfalui Művelődési Ház művészeti vezetőjével beszélgetünk egy kicsit másként. – Másfél évvel ezelőtt még Bartha Gusztáv Flanc c. drámájában Etusként láttam a megyei bábszínház színpadán. Soha nem vágyott színésznői babérokra? – Mielőtt felvételt nyertem az Ungvári Közművelődési és Művészeti Főiskola rendezői szakára, természetesen megfordult a fejemben. Sőt, a tanintézetben rengeteget szerepeltem a színpadon. Azonban a negyedik évfolyamon lehetőség nyílt, hogy felvegyem a tantárgyak közé a pedagógiát és államvizsgát tegyek belőle. A szakmai gyakorlatra több évfolyamtársamat a beregszászi magyar színházhoz irányították, én a szülőfalumat választottam. A gyerekek csoportjával foglalkoztam, nagyon szép műsort sikerült összeállítanom. Úgy érzem, jól döntöttem, mikor inkább a helyi művelődésszervezést vállaltam.   – Munkácson, a megyei betlehemes fesztiválon a beregújfalui csoport képviselte a megye legmagyarabb járását. Igazi kihívás ez egy fiatal népművelő számára... – Halász László, a Beregszászi Járási Művelődési Osztály vezetője választott minket. Valószínűleg azért, mert ma is élő, eredeti, helyi gyűjtésű, tehát autentikus pásztorjátékot adnak elő a csoport 15–16 éves tagjai. – Nem nehéz kamaszokkal szót érteni? – A próbákon előfordul, hogy késnek vagy tréfálkoznak és ezzel elvonják egymás figyelmét, de valójában nincs különösebb gond velük. – Rendcsinálás okán még soha nem emelte fel a hangját? – A kiabálással nem érnék el semmit. A csendes és okos beszéd sokkal hatásosabb. A fiatalokat nehéz kizökkenteni a tévé és a számítógép világából, és rávenni, hogy délutánonként a hideg klubban próbákra járjanak. Pedagógiai hozzáállással, jó nevelési módszerrel azonban ez megoldható.    – Ez szakmai titok vagy másokkal is megosztható? – Nincs ebben semmi rejtély: jó színdarabot, verset, táncot kell választani, és olyan fiatalra osztani, akiben megvan a kellő tehetség. Aztán tudatosítani vele, hogy azt rajta kívül senki más nem tudja úgy előadni, csak és kizárólag ő maga. Mikor pedig már ott áll a színpadon, csiszolok a lépéseken, a mozdulatokon, a jeleneteken. – Aki ilyen jó szervező, akár egy üzleti vállalkozásba is belevághatott volna... – Meg sem fordult a fejemben. Én szeretem azt, amit csinálok. – A férje mit szól ahhoz, hogy néha késő estig a klubban kell maradnia a próbák miatt? – Ő is ott van. Sőt, ha valamilyen kellékre van szükségem egy jelenetben, szalad és elhozza. Megérti, hogy nekem ez a munkám és teljes szívvel és odaadással tudom csak végezni. – Nehezen dolgozza fel, ha kritika éri? – Attól függ, hogy rosszindulatú vagy építő jellegű-e a bírálat. Mint mindenkinek, elsőre persze rosszul esik, aztán elgondolkodom rajta. Ha irigységet vagy más negatív érzelmeket gyanítok mögötte, nem foglalkozom vele. Viszont ha szakmai jellegű, meghallgatom és igyekszem kijavítani a hibámat. – Egy néprajzkutatónak a falu igazi kincsesbánya. Ebből a szempontból könnyű itt a dolga egy népművelőnek? – Valóban, hagyományőrző és   -tisztelő község a miénk. Még ma is számtalan mese, népdal és mondóka számít közkincsnek. Nagy részük, elsősorban Punykó Mária, iskolánk egykori magyartanárának köszönhetően, már könyv formájában is megjelent. A falu valamennyi lakosát bevonva minden évben sikeresen megszervezzük a halfesztivált. Tavaly a fonót vittük színpadra, csupa nyugdíjas korú beregújfalusi szerepelt benne. Puskás Géza bácsi, településünk nótafája szívesen lép fel bármilyen rendezvényünkön. Ha fellépésről, szereplésről van szó, az idősek azonnal  jönnek.   – A beregi szőttes világhírű. Ült már esztavátában? – Nem tudok szőni, de a stafírungomból természetesen nem hiányoztak a terítők és abroszok. És ha már kézimunkáról ejtünk szót, inkább a kötés áll közelebb hozzám. – Gyűjtögető típus vagy köny­nyen megválik a már szükségtelennek vélt tárgyaktól? – Inkább az utóbbi. Mindegyikhez köt valamilyen emlék, családi történet, ezért mindent megőrzők. Ugyanakkor a könyveket nem azért gyűjtöm, mert szépen mutatnak a polcokon. – Minek nem tud ellenállni? – A szépnek. Szeretem körbevenni magam stílusos és harmóniát sugárzó dolgokkal. – Ha egy jó tündér teljesítené három kívánságát, mi lenne az? – Az első: egészség a családom minden tagjának. Aztán az európai szintű művelődési és szabadidőközpont mihamarabbi elkészülése, amit polgármesterünk, Sütő Lajos tervez megvalósítani a közeljövőben. A mostani kétszintes művelődési ház földszintjén lenne a polgármesteri hivatal, a felső szinten  kapna helyet a koncertterem, a könyvtár,  az öltözők stb. És végül. Mivel az esküvőnk a férjemmel késő őszre esett, már nem tudtunk elutazni nászútra. Talán egy külföldi út, mondjuk Egyiptomba, az mindkettőnk nagy álma. Fedák Anita
Hatgólos hátrányból négygólos győzelem
Szerző: ">62" /> | 2011.01.17. 18:47:56 |
Több mint kéthónapos szünet után lépett ismét hazai környezetben pályára az Ungvári Kárpáti élvonalbeli női kézilabdacsapata. Az ellenfél ezúttal a Dnyiprjanka Herszon együttese volt, amely azzal a céllal érkezett hozzánk, hogy pontjai számát gyarapítva szépítsen eddigi helyezésén. A dobogós helyen álló hazaiak számára viszont kötelező volt a kettős győzelem. Nem tudni, hogy a bajnoki versenyfutásba a dán–norvég közös rendezésű Európa-bajnokság miatt beiktatott több mint egyhónapos szünet, vagy a péntek délutáni szieszta volt-e túlságosan hosszú a Petrov­szkij-gárda számára, ám tény, a hazai kedvencek igen álmosan kezdték az első összecsapást. Ezt a szundikálást az ellenfél ki is használta, öt perc alatt öt gólt szerzett. Viszont ezzel a Dnyip­r­janka nagyjából el is lőtte minden puskaporát. Az első játékidő további részében a hazaiak szinte állva hagyták vetélytársaikat. A precíz védekezésből indított villámgyors ellentámadásaik rendre góllal végződtek. Olajozottan működött a vendéglátók gépezete, pecsenye­vörösre tapsolhatták tenyerüket a szemet gyönyörködtető kézilabdára kiéhezett ungvári szurkolók. A szünetig kialakult ötgólos (14–9) különbség mégis inkább a vendég együttes számára mondható hízelgőnek. A játék képe a kézi­labdahívek legnagyobb örömére a második félidőre sem változott. A Kárpáti saját nevelésű fiatal hálóőre, Natalija Hajovics lehúzta a rolót a Dnyiprjanka támadói előtt, a góllövésben pedig elsősorban Marina Lebe­gyeva, Natalija Szemal és az Eb-t megjárt Natalija Turkalo jeleskedett. Ennek következtében hamar tíz gólra nőtt a hazai előny, ami egészen a találkozó végéig megmaradt (32–22). Első nap: magabiztos győzelem. Ez eddig rendjén is van. Ám a tény sok sportágban, a női kézilabdában pedig pláne, azt a veszélyt rejtegeti magában, hogy elbizakodottá teszi a győztest a második mérkőzés előtt. Ilyen esetben a sportoló úgy érzi, lehet lazítani, elég kimenni a pályára, játszani sem kell, a siker biztos. Mindezt azért említjük, mert valami ilyesmi történhetett szombat délelőtt a Ju­nyiszty­ban. A visszavágó első felében rá sem lehetett ismerni a néhány órával korábban még sziporkázó együttesre. Lányaink szó szerint leragadtak a saját hatos vonaluknál, ráadásul „levegős” volt a védekezésük, a támadásaik pedig vérszegények, hogy a pontatlan lövéseket és a kihagyott 7-eseket már ne is említsük. Meg is lett a böjtje, hatgólos (10–16) vendégelőnnyel vonultak a csapatok az öltözőbe.     Hogy ott mi történt? Csak a vezetőedző és a csapattagok a megmondhatói. A lelátókon helyet foglaló szurkolók eddig az enervált játék, most pedig a pálfordulás láttán ámultak! Mert egy teljesen más együttes jött ki a második játékrészre. Mintegy varázsütésre, ismét régi fényében csillogott a Kárpáti! A lányok nem ismertek elveszett labdát, egyik rohamot vezették a másik után, s a lelkes közönséget is magukkal ragadva úgy felpörgették a játékot, hogy a vendégek levegőhöz sem jutottak, legfeljebb annyi erejük maradt, hogy szemmel kövessék a formás és főleg eredményes hazai támadásokat. Pillanatok alatt nagyon beindult a Kárpáti-gépezet. Tíz perc sem kellett hozzá, hogy lányaink teljesen szétzilálják az első félidő játéka alapján még értékes bajnoki pontokban reménykedő Dnyiprjankát. Szemalék nemcsak egyenlítettek, hanem a vezetést is átvették, amit a 48 minutumban négygólosra növeltek. Itt már nem volt mese! Az előnyt a Kárpáti a mérkőzés végéig megőrizte, s végeredményben 30–26-ra nyert, amivel megtartotta nagyon előkelő második helyét a bajnoki táblázaton. – Bárki bármit is mond, nem volt előre megtervezett a második mérkőzés koreográfiája – nyilatkozta a találkozó után Borisz Petrovszkij vezetőedző. – Az volt a baj, hogy eléggé nagy mellénnyel léptek pályára kéziseink. Vért izzadtunk ezért a nagyon fontos két bajnoki pontért. Úgy látom, a szünetben alkalmazott fejmosás jót tett a lányoknak. Remélem, tanultak a történtekből, mert különben hamar búcsút inthetünk dobogós reményeinknek. E hét végén további bajnoki pontok reményében Lembergben, a  Halicsanka ellen lép pályára az Ungvári Kárpáti. Nigriny Szabolcs
A vér ára
Szerző: ">38" /> | 2011.01.17. 18:34:28 |
Az európai joggyakorlat szerint sem az emberi szerveknek, sem a vérnek nem lehet piaci ára, így ezért egyetlen donor sem kaphat pénzt. Viszont más szabályok vonatkoznak a vérturistákra, amit a szomszédos Magyarország vállalkozó szellemű állampolgárai ki is használnak. Ausztriában egy plazmaadást 15 euróval honorálnak, minden ötödik alkalommal 40 euró bónusz jár, s ha valaki leadja a maximális évi mennyiséget, azaz ötven alkalommal jelentkezik, pályázhat az év végén kiosztott ajándék plazmatévék egyikére. Vagyis ez esetben a donor 1150 eurót kereshet. A hír kapcsán Oleg Scsadejnél, a megyei vérátömlesztő állomás főorvosánál érdeklődtünk a hazai viszonyokról. – A díjazás megállapítása nálunk, ahogy Európa-szerte mindenhol, az önkéntesség és a térítésmentesség elve alapján történik, a felajánlott összeg jelképesnek számít, maximum egy üdítőt, illetve egy szendvicset tud belőle vásárolni a donor. A „sima”, általában a Vöröskereszt által szervezett véradás térítésmentes. Csak az ungvári donorok 6–8 százalékának honorálására van lehetőség. A járásokban erre egyáltalán nem futja. Ukrajnában jelenleg egy liter vér ára százhatvan hrivnya. Az egy alkalommal levehető 450 milliliteres mennyiség a 14 hrivnyás ételjeggyel mintegy 94 hrivnyát tesz ki. Ezenkívül az illető az eljárás napján és a következő napra kimenőt kap. A tiszteletbeli donorok még több kedvezményre jogosultak: 50 százalékos gyógyszervásárlási engedményre, térítésmentes fogprotézisre, elsőbbséget élveznek a szanatóriumi kezelésnél, saját maguk határozzák meg, mikor veszik ki éves szabadságukat, az öregségi nyugdíj számfejtésekor 20 százalékos kiegészítésre számíthatnak. Kárpátalján 2284 tiszteletbeli donor van. Ahhoz, hogy valaki megkapja ezt a státust, minimum 40 alkalommal kell leadnia 450 milliliternyi életmentő folyadékot. A főorvosnak nincs tudomása róla, hogy Kárpátaljáról is szerveznének a magyarországihoz hasonló turistautakat. Mint mondja, egyelőre elegendő tartalékkal rendelkeznek, ám a véradói kedv az elmúlt tíz évben legalább a harmadára csappant. – Ebben, úgy vélem, elsősorban a szociális-gazdasági tényezők játszanak közre. Megszűntek az állami nagyvállalatok, több ezer korábbi donor most határainkon túl dolgozik. Az emberek valahogy önzőbbek lettek, mindenkit leköt a saját problémája. A segítségnyújtás fontossága már csak akkor merül fel bennük, amikor közeli családtagjuk kerül bajba. Ezenkívül némileg a fertőző betegségektől való félelem is közrejátszott abban, hogy ma gyakorlatilag a rászorulók családtagjai a fő donorok – mondta el Oleg Scsadej. Holott az aggodalom megalapozatlan. Minden donornál egyszer használatos, steril eszközöket alkalmaznak, nem történhet meg, hogy csapolás közben inficiálnak valakit. Az is kizárt, hogy a vérkészítményt kapó személy megfertőződjön, ugyanis minden egyes milliliter szigorú immunológiai szűrésen megy át (HIV, hepatitisz B,C, szifilisz stb.). A készítményt ezután fél évig -40 fokon lefagyasztva tárolják, s amennyiben a véradón ez idő alatt valamelyik kizáró betegség tünetei jelentkeznek, a tőle csapolt készítményt megsemmisítik. Persze nem mindenkiből válhat donor. Az illető véradás előtt szigorú laboratóriumi és orvosi vizsgálatokon esik át, így többek között belgyógyász, bőr- és nemi betegségeket kezelő szakorvos, kardiológus vizsgálja, közel 100 paraméternek kell megfelelnie. Magyar Tímea
Egy környezetvédő iskola
Szerző: ">99" /> | 2011.01.17. 15:19:58 |
A Borzsovai Általános Iskolában jelenleg 95-en tanulnak. Hogy ez sok vagy kevés, nézőpont kérdése. Sass Katalin igazgató szerint örömre ad okot, hogy a korábbi évekhez képest az idén nőtt a létszám. 16-an jöttek az első osztályba, míg korábban volt, hogy csak öten. Véleménye szerint a szülők megértették az anyanyelven történő oktatás jelentőségét. Az ezt megelőző három évben a „nagy nyomás” miatt vagy a beregszászi ukrán iskolát, vagy a két tannyelvű Nagy­muzsalyi Középiskolát választották. – Egyedi esetként az is előfordult, hogy az egyik szülő visszahozta a gyerekét, hogy magyarul tanuljon – mondja Sass Katalin. – Belátta: nem úgy halad a csemetéje, ahogy kellene, lehetne. Egyébként 22 pedagógus dolgozik nálunk, közülük négyen beutaznak. Ugyanennyi a már nyugdíjas tanárok száma, ők minimális óraszámban oktatnak. Három kollégánk nemrég kapta kézhez egyetemi vagy főiskolai diplomáját. – Merre veszik az irányt a tanulók a  9. osztály után? A továbbtanulás vagy valamilyen szakma elsajátítása vonzza őket? – Amióta bevezették a tesztrendszert, sokan olyan iskolát választanak gyermeküknek, például Beregszászban vagy Nagyszőlősön, ahol az érettségi bizonyítvány megszerzése mellett szakmát is elsajátítanak. Ez ugyebár nem zárja ki a későbbi továbbtanulást. A fiúk körében az autószerelés és a számítógéppel kapcsolatos lehetőségek a legnépszerűbbek, a lányok főként titkárnőnek, ügyintézőnek tanulnak. Akik már 9. osztályban úgy gondolják, hogy szeretnének egyetemre kerülni, a Nagyberegi Református Líceumot választják. Az intézmény életével kapcsolatban az igazgató örömmel jegyezte meg: haladnak a korral. Új komputereket kaptak a járástól, a termet is felújították. A tanulók körében talán ez számít a leginkább menő szakkörnek. Olyannyira, hogy Sass István pedagógusnak nem arra kell figyelmeztetni a nebulókat, hogy kezdődik az óra, hanem arra, hogy már vége van. Az intézményben emellett tánc- és színjátszó szakkör is működik, amit Lőrincz Erzsébet szervezőpedagógus vezet. Modern- és néptáncokat tanít, a tapasztalat szerint az előbbi egy picit népszerűbb. Az ukrán nyelvet délutáni – nem kötelező – foglalkozásokon is oktatják. Ez főként a fiatalabbak körében népszerű. – Van egy környezetvédő csapatunk, mely járási és megyei szinten is sikeres bemutatót tartott arról, milyennek látja Kárpátalja környezetét most, s milyennek képzeli el a jövőben – folytatja Sass Katalin. – Ez a csapatmunka elég népszerűnek számít, hiszen nem betanult szövegeket adnak elő, hanem ők maguk is kutatnak. Megvizsgálják és lefényképezik például, milyen környezetszennyezés van Bor­zsova környékén. És megmozgathatják a fantáziájukat, amikor arra keresik a választ, hogyan lehetne ezeket megelőzni a jövőben. Beszélgetésünk közben szó esik arról, hogy az intézménynek lényegében csak egy tornateremre lenne szüksége. Tavasszal és ősszel nincs gond, de a tél folyamán nagyon nehéz lekötni a tanulókat. A jelenlegi iskolaépületet 1981-ben adtak át. Bár immár három évtized telt el azóta, a második épületrész máig befejezetlen. Tető is csak 1991-ben került rá. Egyre jobban romlik az állaga. A szárny a tanács tulajdonába került, ezt követően pedig elkészült egy rekonstrukciós terv. Az elképzelések szerint itt kapna helyet a községháza, a felcserközpont, a klub, a könyvtár, s egy faluház is működne benne, az iskolának pedig lenne tornaterme. A megvalósítás a komoly anyagi befektetés miatt nem éppen egyszerű… Tóth Viktor
Sikamlós pályán: a kárpátaljai havas sport felemás tele
Szerző: ">00" /> | 2011.01.14. 19:58:13 |
Vidékünk sportolóinak részvételével javában zajlanak a téli sportágak világversenyei. Az elmúlt években nemzetközi porondon egyre jobb eredményeket értek el versenyzőink. Ennek legfőbb bizonyítéka, hogy a tavalyi vancouveri téli olimpián öt kárpátaljai is magára ölthette az ukrán nemzeti mezt. December elején elrajtolt a 2010/11-es idény, melyet eufemisztikusan a négy év múlva esedékes ötkarikás játékok előszobájának is nevezhetnénk. A felkészülésről és az eddig elért eredményekről Minay Zoltánnal, a megyei téli olimpiai központ vezetőjével beszélgettünk. A versenyzők túltették magukat az olimpiai kudarcon és júliusban elkezdték a felkészülést a 2010/11-es idényre, valamint a négy év múlva esedékes 2014-es szocsi téli olimpiára, mondta el lapunknak a szakember. Ugyanis, ahogy arról már korábban beszámoltunk, az új szabályok szerint nem csak az olimpiát megelőző év számít a kvalifikációnál, hanem négy esztendő átlagát veszik alapul, így a sportolók elsősorban a Világkupa-sorozatokra koncentrálnak. Már az idei szezon vízválasztó lehet. – Míg az olimpiát megelőző időszakban megoldódtak az anyagi gondjaink, a játékot követően ismét szűkítették a büdzsét – panaszkodik Minay Zoltán. – Mindezt a gyenge szereplésre fogják, ám ezzel a téli sportok jövőjét veszélyeztetik. A válogatott tagok állami finanszírozásban részesülnek. A snowboardosoknál (hódeszka) ezzel nincs is gond, nyár végén rendben megkezdték a felkészülést és bár a korábbi évekhez képest a mostani szezonban gyengébben rajtoltak, nincs okunk panaszra. A Nemzetközi Sí Szövetség adatai szerint legjobbjaink, Penyák József és Csundák Annamária felemás eredményt értek el az eddigi négy Világkupa-etapon. Penyák egyelőre csak keresi régi formáját. A legutóbbi két versenyen nem szerzett pontot, diszkvalifikálták, csakúgy, mint az első versenyén, így összetettben a 77. helyre csúszott vissza. Annamária junior világbajnokként hozza a kötelezőt, pillanatnyilag a 29. Legközelebb Olaszországban állnak rajthoz, és készülnek a törökországi Univer­siadéra. Nem szabad elfelednünk, hogy az olimpiai kvalifikációhoz a legjobb harmincban kell lenniük négy év múlva. A felnövekvő generáció között meg kell említenünk még Olekszandr Gasparovicsot és Csundák Alexandrát, akik az Európa-kupa etapokon már bizonyították tehetségüket. A központ vezetője ugyanakkor elmondta, a többi szakágban rosszabb a helyzet. A lesiklóknál Anasztaszija Szkrjabina és Tamara Hiszem a mostani idényben még nem állt rajthoz. A lányok megelégelték a mostoha körülményeket. Anasztaszija feltételekhez kötötte a folytatást. A szövetségnek eljuttatott nyílt levelében kihangsúlyozta: a jövőben nem akar szakács, utazásszervező, sofőr, síléc-karbantartó lenni. Ugyanis a sportolók a beidegződés szerint egyedül szervezik az edzőtáborozásokat, versenyeiket. Mondhatjuk, patthelyzet alakult ki. Viszont tehetséges fiatalok itt is akadnak, hisz hárman – Ivan Kovbasznyuk, Igor Gon és Anasztaszija Gorbunova – rajthoz állnak a január végi svájci junior Európa-bajnokságon. – A gyenge olimpiai szereplésüket követően frees­tyle-osaink (síakro­ba­ták), Enver Ablajev és Szta­niszlav Kravcsuk futball­nyelvvel élve kispadra kerültek – fogalmazott Minay Zoltán. Az éremesélyesként számon tartott kárpátaljai Kravcsuk negyedik olimpiáján állt rajthoz, de hiába a sokéves tapasztalat, a döntőbe jutás nem sikerült. A kvalifikáción 197,39 ponttal csupán a 19. lett, a másik kárpátaljai, Ablajev a 22. helyen zárta az olimpiát. Ezt követően a szövetség megvont mindenféle támogatást a sportolóktól, ezzel lehetetlen helyzetbe hozta őket. Így szeretnék a veterán korú sportolókat lecserélni, de szem előtt kell tartani, hogy náluk jobb nincs az országban. Tudomásom szerint kaptak egy esélyt, amennyiben a februári Világkupa-etapon jól teljesítenek, visszakerülhetnek a pikszisbe. Ablajev idei legjobb eredménye egy Európa-kupa második hely, míg Kravcsuk nemrég Kanadában állt először rajthoz egy nemzetközi versenyen, ahol második lett. A sífutók egy finnországi nemzetközi versenyre készülnek. Továbbra is három kárpátaljai erősíti a válogatottat – Mirosz­lav és Vaszil Biloszjuk, valamint Vaszil Koval. Eddig több hazai és nemzetközi versenyen is rajthoz álltak, a szakember bizakodó a jövőt illetően. – Lesznek-e vidékünkön versenyek? – Kárpátalján több szakágban is február végén és március elején lesznek az országos bajnokságok. Szabó Sándor
Jön a Honvéd és a Debrecen!
Szerző: ">58" /> | 2011.01.14. 19:52:09 |
Némileg módosult az FK Zakarpattya január 20-án kezdődő téli felkészülésének programja. Az első meccsét január 24-én játssza a megyei válogatott ellen. Utóbbi csapatban csak 24 éven aluliak lépnek majd pályára. A találkozó célja, hogy a Zaki szakmai stábja éles helyzetben is lássa a klubnál esetlegesen szóba jöhető kárpátaljai futballistákat. „Szeretnénk a jövőben nagyobb hangsúlyt fektetni sajátjainkra, hogy a tehetséges kárpátaljaiak ne más megyék csapataiban kamatoztassák tudásukat. Ez is egy lépés ezen az úton” – mondta el lapunknak Ivan Sic. A klubigazgató nem titkolta, megkísérlik magukhoz csalogatni az éremhalmozó Beregvidéki FC fiatal üdvöskéjét, Csonka Györgyöt. A csapattal kapcsolatos további magyar vonatkozású hír, hogy február első napjaiban a nagy múltú Budapest Honvéd és a címvédő Debreceni VSC is Kárpátaljára érkezik, hogy megmérkőzzön az ukrán másodosztály harmadik helyezettjével. A klubigazgató tájékoztatása szerint a budapesti együttessel február 3-án csapnak össze az Ungvárhoz közeli Kamelot szálló műfüves pályáján. Az edzőmeccs 13 órakor (kijevi idő) kezdődik. A 2009-ben BL, tavaly ősszel pedig EL-szereplő DVSC-t február 6-án fogadja a Zaki. Ivan Sic szeretné, ha a jelenlegi legjegyzettebb magyar együttessel a legmagyarabb kárpátaljai városban, Beregszászban találkoznának. Szerinte a helyi stadion is megtelne. Azt mondta, kapcsolatba lépnek a város vezetésével, hogy oda vihessék a Zaki–Loki párharcot. Kérdésünkre válaszolva leszögezte, a megállapodás szerint mindkét klub az első számú csapattal, valamint az éppen náluk lévő próbajátékosokkal érkezik hozzánk. D. Gy.
Határ-sáv
Szerző: ">38" /> | 2011.01.14. 19:45:31 |
Hamis  okmányok Egyre többen próbálkoznak fiktív iratokkal gépjárműveket behozni Ukrajnába. A napokban például két mikrobuszt és egy nyerges vontatót akartak átcsempészni  az államhatáron. Az esetek érdekessége, hogy  a járművek vezetői  szabályosnak tűnő okmányokat nyújtottak be  a vámvizsgálatkor. Az iratok ellenőrzése során azonban  ma már a vámosok segítségére van egy speciális nemzetközi adatbázis. Így kiderült ki, hogy  sem az eredeti tulajdonosról, sem a vételárról szóló  adatok nem felelnek meg a valóságnak. Füvet  csempészett Marihuánát kísérelt meg átcsempészni a határon  egy ukrán állampolgár, aki az Ungvár közúti határátkelőn akadt fenn a vámvizsgálaton. A Szlovákiából hazatérő földink csomagjaiban   egy gyanús dobozra bukkantak. A laboratóriumi vizsgálat során kiderült, hogy  abban marihuána lapul.  Mélyhűtött  cigaretta Tekintélyes mennyiségű cigarettára bukkantak egy mélyhűtött árut szállító  kamionban a Csapi Vámhivatal munkatársai  a Tisza közúti határátkelőn. A vámhivatal sajtószolgálatának tájékoztatója szerint a Citroen nyerges vontató lengyel vezetője  az előírásnak megfelelően felmutatta  a szükséges okmányokat. A vámosoknak azonban szemet szúrt, hogy  a kamion  Lengyelország felől  egy másik határátkelőn áru nélkül lépett be Ukrajnába, az országból való kilépéskor pedig szintén üres volt a raktér. Ezért alaposabb vizsgálatnak vetették alá  a kamiont. Ennek során kiderült, hogy  a hűtőkocsi elején a külső és belső burkolat közül kiszedték a hőszigetelő réteget, helyére pedig  3500 karton, ukrán zárjeggyel ellátott cigarettát rejtettek el. A hatóság  lefoglalta a 24 500 hrivnyára értékelt dohányárut, a nyerges vontatót  elkobozták.
Festészet és borkultúra
Szerző: ">38" /> | 2011.01.14. 19:29:57 |
A Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet (KMMI) szervezésében került sor Simon M. Veronika Munkácsy-érmes, Aranyecset díjas festőművész tárlatának megnyitására Beregszászban, az Európa–Magyar Ház galériájában.  – Realista festőnek mondanám magam – fejtette ki a művésznő. – Tudomásom szerint itt, Kárpátalján nagyon sok jó alkotó tevékenykedik. A húsz sorozatom mindegyike mintegy harminc alkotásból áll. Ezekből azokat hoztam el, amelyekkel talán az itt élőknek is tudok újat mutatni. Anyaországi barátoknak köszönhetően immár másodszor kerül sor olyan magyarországi művészek bemutatkozására, akik tovább híresítik azt a palettát, amely Kárpát-medencei magyar művészetet képviseli, mondta Zubánics László, a KMMI elnöke. – A tárlatmegnyitó apropója nem csupán az, hogy megtekinthetők Simon M. Veronika festményei. A Brindisi Szent Lőrinc Borrend tagjai is ellátogattak, hogy itt, Beregszászban kössék szorosabbra azokat a kötelékeket, amelyeket valamikor a múlt század húszas éveiben a történelem elvágott – hangsúlyozta Zu­bánics László. A rendezvényt színesítette a Beregszászi Művészeti Iskola tanárainak és diákjainak előadása. Simon M. Veronika egy Munkácsy Mihály-portrét ajándékozott az Európa–Magyar Háznak. A tárlat február 11-ig tekinthető meg. Hegedűs Csilla
"Balatonnyi" víz a földeken
Szerző: trong> | 2011.01.14. 18:06:27 |
A múlt év  csapadékos időjárása   alaposan próbára tette a kárpátaljai települések lakosait. A síkvidéki járásokban  jókora mezőgazdasági területek kerültek víz alá. Majd az átázott földeken gaz verte fel az ültetvényeket.  Ezért be sem lehetett takarítani a termést, tájékoztatta lapunkat Nagy István, a megyei mezőgazdasági főosztály helyettes vezetője.  A nagyobb baj az, mondta a szakember, hogy  az átázott és vízzel borított földeken az őszi munkák is elmaradtak.
Pályázatunkra érkezett
Szerző: ">81" /> | 2011.01.12. 22:35:34 |
Kakanyába Már többször olvastam az újságban a felhívást, hogy lehetőség van részt venni egy pályázaton, amelynek témája az UNOKA. Tiszta nagybetűvel írtam, mert ma már biztos vagyok benne, hogy mióta ők megszülettek, mindennél fontosabbak a családban. Legalábbis mi, nagyszülők, meg vagyunk erről győződve. Engem három unokával ajándékozott meg a sors. A legkisebb, Máté alig egyhónapos, a legidősebb, Kamilla elmúlt hároméves, a középső, Gábor még nincs hároméves. Gábor még csak most kezd beszélni. Pár hónappal ezelőtt úgy próbált kommunikálni, hogy kitalált magának egy saját nyelvet. Egyes szavait sikerült megfejteni, mivel sokszor úgy használta azokat, hogy egyszerűen felcserélte benne a hangokat, például: cipő = picő stb. De volt olyan szava is, mint például a „bibe”, amely őnála „viz”-et  jelentett. Nos, tulajdonképpen itt kezdődik a történet, amiről írni szeretnék. Ugye ismerős a jelenet, mikor a nagyapa négykézláb a szoba közepén, a hátán az unoka (esetleg kettő) és megy a „csidu”. Vagy akár a hőc-hőc, katona, vagy a „keljfeljancsi”. Én mindezeken kívül még arra is rászoktattam a kis Gábort, hogy felvettem a nyakamba és úgy jártunk-keltünk az udvaron vagy akár a szobában, miközben a nagymama vette a „sót”. Nos, amikor az unokámnak eszébe jutott, hogy a nyakamba akar ülni, megállt előttem, belém csimpaszkodott és felfelé mutogatva azt hajtogatta, hogy „kakanyába”. Először nem értettem, mit is akar, de az anyja, vagyis a lányom segítségével kitaláltuk a szándékát. Mondanom sem kell – ez a „szolgáltatás” mind a két unokámnak kijár. Ha úgy adódik, hogy egyszerre játszhatok mindkettőjükkel, akkor felváltva lovagolnak a vállamon. Kamilla persze már szépen beszél, és úgy kér: „Papó vegyél a nyakadba, légyszi”. Gáborral szinte naponta találkozom, mivel egy településen élünk. Kamillával sokkal ritkábban, mert ők külföldön laknak. Nemrégiben  Kamillával töltöttem pár órát. Persze nem maradhatott el a lovaglás sem. Meglepődtem, amikor a legnagyobb unokám – aki ugyebár már szépen, értelmesen beszél – úgy kéredzkedett a nyakamba: „Papó vegyél a kakanyába, légyszi”. Mondom neki: – Gyermekem,  te már tudsz értelmesen beszélni,  miért mondod a nyakadba helyett, úgy mint Gábor? – Hát azért, Papó, mert így jobb. Első gondolatom az volt, hogy lám-lám, milyen ragadós is a rossz példa, de eltelt egy pár nap, és rájöttem (remélem így igaz), hogy valami más van emögött. Talán többet jelent neki a „kakanya”, mint egyszerű lovaglást. Tisztelettel: id. Kővári László, Szürte
Tíz fogadalom nem csak szilveszterre
Szerző: ">98" /> | 2011.01.12. 22:22:36 |
Az újévi fogadalmakat nehéz betartani, ám ha a pároddal közösen terveztek el valamit, ami ráadásul a kapcsolatotoknak is jót tesz, akkor talán nincs minden veszve. A következőket nemcsak szilvesztereste lehet megfogadni, hanem az év bármelyik napján. 1. Tegyetek jót! Karácsony táján mindenkit megszáll a kedvesség és a segítőkészség, ám ezt nem kell elhanyagolni az év többi napján sem. Szervezzetek valami olyan közös programot, aminek során nemcsak együtt vagytok, de jót is cselekedtek közben. A közös élmény közelebb hoz majd titeket egymáshoz. 2. Figyeljetek oda, mit esztek! Amikor szerelmes az ember, a párjával gyakran összebújik a kanapén, hogy megnézzenek egy filmet, közben pedig ezerrel nasizzanak. Ezzel nincs is semmi gond, azzal viszont annál inkább, hogy mivel tömitek a fejeteket! A pizzarendelés helyett inkább főzzetek valamit közösen. Így pontosan tudni fogjátok, mi kerül a gyomrotokba – és figyelni tudtok arra, hogy az a valami lehetőleg egészséges legyen. Ráadásul egy közös főzőcskézés nagyon szórakoztató és meghitt tud lenni. 3. Izzadjatok közösen! Nem, nem feltétlenül az ágyban, vízszintes izzadásról van szó. Sportoljatok együtt, akár egy kondi­teremben, de kocoghattok is. Ha közösen jártok el mozogni, motiválni tudjátok egymást, és az együtt töltött idő sem rövidül meg amiatt, hogy rohannod kell az aero­bikedzésre. 4. Tartsátok az együttléteket a teendőitek első helyén! Ha mindketten elfoglaltak vagytok, tanulnotok vagy dolgoznotok kell, netalántán az otthoni munkába is be kell segíteni, hajlamosak lehettek arra, hogy megfeledkezzetek arról, mennyire fontos az együtt töltött idő. Mindig szakítsatok időt arra, hogy nyugodt körülmények közt együtt lehessetek, és soha-soha ne feledkezzetek meg az intimitás fontosságáról a nagy rohanásban. Ha különböző indokokkal mindig lemondjátok a közös programokat, egy idő után teljesen eltávolodhattok egymástól. 5. Ne kerteljetek! Ha valami bajotok van a másikkal, ne fojtsátok magatokba, hanem beszéljétek meg a dolgot. Egyszerűbb megvitatni a problémákat, mert így azonnal megoldást találhattok rájuk. Ha viszont hallgattok a másik hibáiról, és magatokban forrongtok, egyszer majd kirobban belőletek a sok sérelem, de akkor már veszett ügy lesz az egész. 6. Legyetek őszinték az érzéseitekről! Egy jó kapcsolat alapja az őszinteség, ám ez nem csak azt foglalja magában, hogy nem hazudsz a másiknak arról, hol töltötted az előző estét. Az is beletartozik, hogy az érzelmeitekről nyíltan beszéljetek. Ha majd kicsattansz, annyira imádod a másikat, mondd el neki! Ha felidegesít és le tudnád ütni, azt se hallgasd el! Bármit is érzel, mindig oszd meg gondolataidat a másikkal. 7. Telefon kikapcs! Amikor együtt vagy a pároddal, feledkezz meg a telefonodról és a facebookról – csakis vele foglalkozz! Ha állandóan a mobilodon pötyögsz, az olyan, mintha nem is lennél a másikkal. 8. Figyelj oda a másikra! Bármilyen apró, akár badarságnak tűnő problémával keressen meg a szerelmed, mindig hallgasd meg és igyekezz tanácsot adni neki. Lehet, te azt gondolod magadban, hogy baromságon emészti magát, neki viszont fontos lehet a dolog. Sose nézd le a problémáit; te sem örülnél neki, ha valaki kiröhögne azért, amit érzel. 9. Ne feledkezzetek meg a barátokról! Fontos, hogy nyitottak legyetek egymás barátaira, és még ha nem is szimpatikusak nektek a kedvesetek haverjai, akkor se kezdjétek el szidni őket. Madarat tolláról, embert barátjáról – ha utálod a párod barátait, azzal őt is utálod egyben. 10. Játsszatok! Attól, hogy tinédzserkorba léptetek és a felnőttek életvitelét koppintjátok, nem szabad megfeledkezni a játék öröméről. Szánjatok időt arra, hogy néha gyerekek módjára önfeledten játsszatok! Akár egy játszótéren, akár otthon egy társas körül, de mindig álljatok készen egy kis mókára! KISZó-összeállítás
"Meg kell érni ahhoz, hogy az ember megélhessen dolgokat"
Szerző: ">36" /> | 2011.01.12. 22:16:39 |
A közéletben szerepet vállaló, a közösségért érdemben munkálkodó, so­kak által vagy csupán szűk környezetben ismert, de tisztelt és meg­becsült emberek  gyakran fejtik ki szakmai ál­láspontjukat, mondják el véleményüket az írott és elektronikus mé­di­á­ban. Sokkal kevesebbet, olykor szinte semmit sem tudunk viszont ma­gánéletükről. Kulcslyuk című rovatunkban épp ezért kicsit másképp fag­gatjuk őket… Rovatunkban ma László Károly técsői református lelkésszel beszélgetünk egy kicsit másként. – Közel húsz éve áll Isten szolgálatában. A Kárpátalja egyetlen szatmári településéről, Nagy­pa­ládról indult, műszaki diplomás fiatalember életében mikor következett be az elhatározás, hogy mégis inkább az egyházi pályát választja? – Ezt a döntésemet egy családi tragédia előzte meg, az unokatestvérem fiatalkori halála. Valóban elvégeztem a Nagyszőlősi Politechnikumot, a katonai szolgálatom letöltése után fél évet a helyi műszergyárban dolgoztam. Osztályvezető voltam, a balesetek megelőzése volt a feladatom, lényegében papírmunkával foglalkoztam. Az elhivatás a lelkipásztori szolgálat iránt három-,  négyéves lelki tusa után érlelődött meg bennem. 1992 nyarán helyeztek ki a Felső-Tisza-vidékre, Técsőre. Már az első napokban tapasztalnom kellett, hogy egy magára maradt nyájat kaptam. Előttem különböző lelkészek végeztek itt szolgálatot, akik nem tudták megteremteni a hívők közötti egységet. Tudtam, hogy nagyon sok feladatom lesz, de ez még nagyobb lelkesedéssel töltött el. Éreztem, hogy ez a munka teljes embert követel, hiszen szinte mindent a nulláról kellett kezdenem: nem volt parókia, a templomtető beázott és még hosszan sorolhatnám a gondokat. Büszke vagyok rá, hogy mára, a folyamatos építkezéseknek köszönhetően jó körülmények között tarthatjuk meg az istentiszteleteket.  – Hogyan látja az egyház szerepét a szórványvidéken? – Megtartó ereje mellett óriási feladatokat lát el. Alig vagyunk 1500-nál többen. Tehát úgy is mondhatnám, hogy minden hívő után menni kell, meg kell szólítani őket, magunkhoz hívni. Csak egy példa: Nagy­bocskón mára mindössze 8 református maradt. A vegyes­ házasságok lemorzsolták a híveket. Akna­sz­latinán a maroknyi nyáj korábban csak házaknál tudott imádkozni, ma már egy lotharingiai gyülekezetnek köszönhetően saját imaházuk van. Rahón 12 éve fogott össze a kicsiny református közösség, ahol Egry Margit néni irányításával, aki szinte az egész családját megmozgatta a nemes ügy érdekében, 2008-ban templomot szentelhettünk.   – A lelkészeknek a hétvégeken is dolgozniuk kell, sőt az esküvők, illetve temetések miatt kötetlen a munkaidejük. Hogyan tolerálja ezt a család? – Az idő múlásával a feleségem és a fiam is mellém állt a munkavégzésben. Hiszen látták, ez egy missziós kötelezettség. Megértették utóbb is, mikor karácsonykor az úrvacsoraosztás után nem maradhattam a családdal, mert indulnom kellett a szórványban élő hívekhez. Nagyon későn értem haza, de valószínűleg akkora boldogság, lelki béke sugárzott az arcomról, hogy ez a szeretteimre is átragadt és valóban szívet melengető ünnepünk volt.  – Jut-e ideje kikapcsolódni, netán valamilyen hobbira?   – A szabadidőmben többnyire olvasok, fejlesztem a tudásom. Szívesen elbabrálok a kertben, legutóbb nyolc fát ültettem.  – Azt mondják az ismerősei, hogy a tiszteletes úrnak egyfajta lelki ráhatása van a gyarló, megtévedt hívekre. Ön ezt hogyan látja? – Mindig is hittem a szó erejében. Amikor egy italozó életvitelt folytató személy jön el hozzám, hogy segítsek, akkor külön hangsúlyt kap minden mondat. Lehet, hogy hatással vagyok az emberekre, de tény, hogy mindig meg tudom őket győzni a jóról. Hogy ez a személyes kisugárzásomnak köszönhető-e, nem tudom.   – Minek örült legutoljára? – Amikor egy elcsüggedt, megtört embert sikerült visszatérítenem lelki békéje megtalálásához. Aki vasárnap már ott ült a templomban és felszabadultan, csillogó szemmel együtt énekelte a zsoltárokat a nyájjal. Ennél nagyobb ajándék nem is érhetne egy tiszteletest. – Áldozatos munkájáért megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet. Milyen gondolatokkal vette át? – A sok éves nehéz munkánknak volt ez az elismerése. – Műszaki diplomásként azért vállalja, hogy egy elromlott háztartási eszközt megjavít, vagy inkább tárcsázza a mestert? – Egy elromlott vasalót, vízmelegítőt még bevállalok, de a televízió vagy számítógép javítását már inkább szakemberre bízom. – Ha tehetné, min változtatna? Ifjú lelkészként, a mostani többéves bölcsességgel, az elvégzett missziós munkával a háta mögött ismét a szórványvidéket választaná? – Meg kell érni ahhoz, hogy az ember megélhessen dolgokat. Az első kérdésre a válaszom: szívesen kitörölném azokat a 15-19 éves kori  napokat, amikor fiatalként nagyon akartam élni. Mint említettem, az unokatestvérem halála döbbentett rá, hogy az ember nem irányítja a sorsát. Ami a másodikat illeti: Isten döntötte el, hogy Técsőre kerüljek. Egy olyan helyre, amely ukrán településekkel körülvéve mégis meg tudta tartani az itt élők hitét és magyarságát. A Felső-Tisza-vidéken a magyar ember nagyon egyedül érzi magát és a templom azon helyek egyike, ahol találkozhat felekezeti társaival. Az istentisztelet után pedig óriási öröm látni az emberekkel teli templom előtti teret, ahol mindenki megáll egy beszélgetésre. Ilyenkor érzem, kevesen vagyunk bár, de mégis sokan...   Fedák Anita
Aranylabda: Messi duplázott
Szerző: ">90" /> | 2011.01.12. 21:58:21 |
A zürichi FIFA-gálán a futballszervezet díjazta 2010 legjobbjait, az először kiosztott közös FIFA-Aranylabdát váratlanul nem a világbajnok Xavi vagy Iniesta, hanem a tavalyi győztes Lionel Messi nyerte. A díj átvételekor az argentin maga is azt nyilatkozta, hogy nem számított az elsőségre. Az újságírók, a világ szövetségi kapitányainak és a válogatottak csapatkapitányainak szavazatai alapján ez lett a végeredmény: Messi 22,65 százalék, Iniesta 17,36, Xavi 16,48. További sorrend: Sneijder (14%), Forlan (8%), Cristiano Ronaldo (4%), Casillas (3%), David Villa (2%). Messi ezzel megvédte címét. A 23 éves játékos lett a legfiatalabb duplázó, és Marco van Basten 1988–89-es sikere óta az első, aki egymást követő években nyerte el az Aranylabdát. Ez eddig amúgy összesen hat futballistának sikerült. 1974 óta ez az első eset, hogy választható volt a világbajnok aranylabdásnak, mégsem ő nyert. Akkor a vb-döntőben vesztes holland Johann Cruyff verte Franz Beckenbauert. Messi 60 gólt lőtt 2010-ben, a Barcával megnyerte a spanyol bajnokságot, de a világbajnokságon nem talált be, csapata 4–1-re kikapott Németországtól a nyolc között, és kiesett. A 2004-es nyertes Andrij Sevcsenko óta ő az első, aki sikere évében a válogatottal nem nyert semmit, illetve klubcsapatával nem győzött európai kupában. Seva annó csak olasz bajnok lett a Milannal. Az argentin természetesen bekerült az Év Csapatába is: Casillas – Maicon, Pique, Lúcio, Puyol – Sneijder, Iniesta, Xavi – Messi, David Villa, Cristiano Ronaldo. A Barcelona utolérte a Juventust és a Milant az elnyert aranylabdák számában (nyolcat szerzett eddig a katalánoknál játszó futballista: Cruyff 2, Messi 2, Suarez, Sztoicskov, Rivaldo, Ronal­­dinho; Juventus: Platini 3, Sivori, P. Rossi, R. Baggio, Zidane, Nedved; AC Milan: van Basten 3, Rivera, Gullit, Weah, Sevcsenko, Kaká). Először díjazták az év legjobb edzőjét, itt sem a világbajnok spanyol Vicente del Bosque, hanem az Interrel triplázó José Mourinho nyert, megelőzte Pep Gu­ardiolát is, aki a Barcával néhány hete 5–0-ra legyőzte a portugál jelenlegi csapatát, a Real Madridot. Az első három eredménye: Mourinho (35,9%), del Bosque (33,1%), Guardiola (8,4%). A Puskás-díjjal 2010 legszebb gólját jutalmazták, Hamit Altintop vehette át a török válogatottban Kazahsztánnak lőtt szenzációs kapásgóljáért – a díjat a legyőzött kapus adta át. A női futballisták között Marta Vieira da Silva, a Santos játékosa zsinórban ötödször nyerte el a legrangosabb egyéni díjat! KISZó-összeállítás
Szilveszteri fogadalmak
Szerző: trong> | 2011.01.12. 19:49:06 |
Az év utolsó napjának jellegzetessége, hogy szinte mindenki fogadalmat tesz. Leszokom a dohányzásról, nem eszem este hat óra után, ezentúl pontosan érkezem a megbeszélésekre, rendet tartok az íróasztalom fiókjában,  betartom a határidőket … és még hosszan sorolhatnánk az ehhez hasonló ígéreteket, melyek többnyire szilveszter éjszakáján hagyják el a szánkat. Vajon mennyire tartjuk be a felfokozott hangulatban hozott döntéseinket? A kérdés megválaszolására Na­talija Brataszjukot, az Ukrán Pszichoterapeuták Kárpátaljai Egyesületének elnökét kértük fel. – A gyakorlat azt mutatja, hogy az ilyenkor tett könnyelmű kijelentések igen­csak tiszavirág-életűek. Ha valaki úgy dönt, hogy változtatni szeretne valamin, azzal ne várjon szilveszterig. Nem kell időponthoz kötni, hiszen megvalósítása csakis az ember akaratán múlik. A szilveszteréjszakán kívül több­nyire pozitív és negatív stresszélmények váltanak ki könnyelmű ígéreteket. Holott azok sikeréhez elsősorban megfontolt elhatározásgra van szükség. Motivációk, célok kellenek ahhoz, hogy a tervbe vett dolgokat véghezvigyük. S amint eldöntöttünk valamit, időhúzás helyett azonnal kezdjünk hozzá. A szilveszter éjszakája ugyanis nem rendelkezik semmilyen mágikus erővel, mely előbbre vinné ügyünket. Nem árt, ha a hasonló döntésre jutott emberekhez csatlakozunk, hasonszőrűek között ugyanis könnyebb betartani az ígéretet, amit ne másnak, hanem elsősorban önmagunknak tegyünk – javasolja a pszichoterapeuta. (magyar)
A lángoló tüzet csillapító áttetsző víz
Szerző: ">38" /> | 2011.01.12. 19:33:17 |
Újabb színnel bővült a kárpátaljai magyar festők palettája Az ungvári skanzenben – hivatalos nevén Kárpátaljai Népművészeti és Népi Építészeti Múzeumban – ezekben a napokban a Nagyszőlősön született, jelenleg családjával az ungvári járási Sis­lócon élő, Szakállas-Szidák Ilona első önálló kiállítását tekinthetik meg a művészetkedvelők. Ismerkedjünk meg a művésznővel. – Későn érő típus vagyok, hiszen december elsején töltöttem be a hatvanat – vallotta be a megnyitón a ma is fiatalos Ilona. – Csúsztunk egy hónapot, de örülök, hogy összejött a tárlat, és végre a nagyközönségnek is bemutathatom a munkáimat. Az első szülés a legnehezebb, a többi már könnyebb lesz – teszi hozzá optimizmussal. – Forgassuk kicsit vissza az idő kerekét és kezdjük a gyökereknél. – Kötődésem e szóhoz, illetve a fogalomhoz kettős. Amennyiben a felmenőimről beszélünk, édesapám művészet-beállítottságú ember volt, festeni is ő tanított meg. Én a valóságos gyökerekkel kezdtem pályafutásomat. A tüzelőnek odadobott fa- és szőlőgyökerekből próbáltam különböző figurákat alakítgatni, kisebb-nagyobb sikerrel. – Hol tanult? – Az Ungvári Állami Egyetem vegyész karán. –  Úgy értem, festeni hol tanult? –  Sehol. Autodidakta vagyok, nincsenek és nem is voltak tanáraim. Csak szellemi tanítómestereim vannak. Megismerkedtem a klasszikusok és a kárpátaljai festők alkotásaival. Ma is amatőr festőnek tartom magam, kezemet a lelkem vezeti, azt festem meg, ami belülről jön, ami kikívánkozik belőlem. – Ez elég? – Amint látja. Ha már önálló tárlatom van?! – Hogyan és mikor jön az ihlet? – Reggel felkelek – a napnak egyébként ezt a szakát szeretem a legjobban  –, tornázom, súlyzózom, több száz kilót mozgatok meg, majd iszom egy kávét. Közben már tolonganak a fejemben a gondolatok, olyanok, amelyeket vétek lenne elengedni a nagy semmibe. Ilyenkor valami ellenállhatatlan késztetést érzek arra, hogy papíron vagy vásznon megörökítsem őket, mert úgy érzem, ezt másoknak is látniuk kell. Megpróbálok olyan impulzusokat kibocsátani magamból, amelyek a festményeim szemlélőinek hasznosak lehetnek. – Milyen gondolatok röpködnek a fejében? – Mindenekelőtt a tengerekre és nagy vizekre gondolok. – Meglepő, hiszen Nagyszőlős környékén jobbára csak a rosszemlékű árvizek idején találkozik ilyesmivel az arra járó. – Bizonyára szakmai ártalom. Analitikai vegyészként diplomáztam, ami a víz nélkül elképzelhetetlen. Ettől a mai napig képtelen vagyok szabadulni. Ebben a témában a viharos tengerek megfestőjét, az orosz Ivan Ajvazovszkijt tartom legnagyobbnak. Műveit eredetiben is többször megnéztem. Csodálatos élmény volt. A lányom állandóan nyaggatott, hogy fessek neki egy vörös vitorlát. Első munkáim egyike volt. Azt hiszem, ekkor szakadt rám a „vízözön”. Egyébként a horoszkópom szerint lángoló nyilas vagyok, és az áttetsző, tiszta víz engem rendkívüli módon megnyugtat és lecsillapít. – Más témák? – A mezei virágok és a tájképek. A csendes, nyugodt és csodálatos kárpátaljai táj. Szeretem, amikor idilli a hangulat körülöttem. S a természet is ezt szereti. Nem tudok betelni a csobogó patakok hangjával, az erdők illatával, bizonyára azért, mert mezővárosban születtem. A hegyi ember a völgyet, a mezei a szirteket áhítja. Engem is vonzzanak az ellentétek. – Isten is megérintette. – Nagyszüleim ihlették a vallási témájú munkáimat. Ez is én vagyok, nem hagyhattam ki őket, mert akkor nem lett volna teljes a kép. Úgy érzem, velük és a kínai selyem szőtteseimmel együtt már az. Nigriny Szabolcs
Mérget rejtő "kinder"
Szerző: trong> | 2011.01.10. 18:10:14 |
Az elmúlt napokban szinte minden híradás arról szólt, hogy Németországban   közel ötezer baromfitenyésztő telepet zártak be, miután az onnan származó tojásban és hústermékekben rákkeltő dioxin­ra bukkant az élelmiszerek minőségét ellenőrző hivatal. A hatóságok gyors közbelépése nyomán máris kiderült, hogy a takarmányba mérget tartalmazó  zsírsav került.
Évösszegzett a Munkácsy Egyesület
Szerző: ">38" /> | 2011.01.10. 15:25:18 |
Az öt évvel ezelőtt létrejött Munkácsy Mihály Képzőművészeti Egyesület életében a 2010-es esztendő mind történésekben, mind a bemutatók számát tekintve lényegesen gazdagabb volt az azt megelőző évnél. Ez  részint a tagok több kitüntetéssel is elismert szorgos alkotótevékenységének, másrészt a magyarság történelméhez és művészeti életének évfordulóihoz kötődő, átgondolt szervezőmunkának köszönhető. A sort januárban a sárospataki Újbástya rendezvénycentrum galériájában megrendezett kiállítás nyitotta, amelyen az egyesület három festőművésze vett részt – Klisza János, Réti János és Soltész Péter, akik az Ukrajnai Képzőművészeti Szövetség tagjai.  A Magyar Kultúra Napja alkalmából Soltész Péter kapta a Hollósy Simon Képzőművészeti Díjat, Matl Péter pedig átvehette a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet (KMMI) Munkácsy Mihály-emlékplakettjét. A szobrászművész alkotásaiból akkor a beregszászi Európa–Magyar Házban bemutató nyílt. Az ungvári falumúzeum kiállítótermében rendezett tárlaton Bartos József, Mihajlo Beleny, Puhlik-Beleny Magdolna, Cser­nyiga Gyula, Harangozó Miklós és Turák Angéla társaságában Klisza Krisztina, Kutasi Xénia, Lőrincz Katalin, N. Matlach Edit, Picur Zoltán és Soltész Gabriella munkái kerültek a közönség elé. Április folyamán Ungváron a Nemzetiségek Kulturális Központjában Lőrincz István, az Art Panoráma Szalonban pedig Picur Zoltán fotóiban, míg Budapesten a Magyarok Házában Réti János grafikáiban gyönyörködhetett a nagyérdemű. A nyár folyamán Zentán, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézetben, illetve a benei faluházban rendeztek bemutatót az egyesület tagjai, majd Tiszabökényben és Tiszapéterfalván a képző- és fotóművészek alkotótáborának keretében nyílt tárlat, adózva ezzel az ötletgazda, Balla Pál emlékének. Az ősz sem maradt események nélkül. Mint mi is beszámoltunk róla, október 15-én töltötte be 65. életévét Soltész Péter, aki ez alkalomból a KMMI Munkácsy Mihály-emlékplakettjét vehette át. A fontosabb események sorába tartozik még, hogy a Munkácsy Mihály Egyesület tagjai alkotásaikkal ott voltak az ilosvai járási Hátmegen (Zahattya) rendezett I. Erdélyi Béla Művészfesztiválon, valamint a Magyar Kultúra Alapítvány által szervezett XV. Kárpát-medencei Napokon. Idén legalább tizenkét tárlatot, újabb tehetséges, s arra méltó képzőművészek jelentkezését, illetve tagjainak sorába vételét tervezi az egyesület. Nigriny Szabolcs
Különös fegyverbarátság
Szerző: ">35" /> | 2011.01.10. 15:22:34 |
Különleges fegyverbarátságról meséltek nekem magyar újságíró-barátaim Budapesten. Elmondták, hogy a II. világháború egyik ukrajnai frontszakaszán szinte bajtársi szövetség formálódott a megszálló magyar hadsereg és a független Ukrajnáért küzdő Ukrán Felkelő Hadsereg (Ukrajinszka Povsztancsa Armija, UPA) harcosai között. Mivel igazán érdekelt a dolog, megkértem beszélgetőtársaimat, részletesen mondják el mindazt, amit e furcsa kapcsolatról tudnak. Édesapám, Szőlősi János 1942–43-ban több mint egy évet raboskodott egy német–román koncentrációs munkatáborban. Körülményes hazatérése után elmondta, hogy az istállókból átalakított cellákban az említett ukrán fegyveresekből tucatnyi besúgót tartott a tábort felügyelő német katonai és csendőri hatóság. A reggeli sorakozónál referáltak az éjszaka látottakról-hallottakról, ennek következtében pedig az ott raboskodó civil foglyokat szigorúan megbüntették, súlyos testi fenyítésben részesítették, gyakorta ki is végezték. Így a tábor rabjai ezeket az ukrán felkelő harcosokat csak árulókként és német besúgókként emlegették. Ám itt a kérdés egészen más: milyen minőségben kezelték azokat az UPA-tagokat, akik tárgyaló viszonyban álltak Szombathelyi Ferenc magyar vezérkari főnökkel? „Inkább Sztálin akasztasson fel, mint Hitler lövessen főbe” – állítólag ekként reagált Szombathelyi Ferenc egy 1943  november végén tartott titkos budapesti megbeszélésen a „saját független államukért harcoló Ukrán Felkelő Hadsereg” küldöttségének arra a kérésére, hogy a magyar hadvezetés szakítson Németországgal. Legalábbis Ivan Hrinyov, a tárgyalás egyik ukrán résztvevőjének visszaemlékezése szerint, aki azt is felidézte, hogy a kérés mekkora megdöbbenést váltott ki a magyarokból: a teremben mindenki elnémult és Szombathelyire meredt. Mindezekről újságíró-kollégáimmal való beszélgetésem után Schweitzer András az ismert magyar gazdasági és politikai hírmagazinban, a HVG-ben is megjelentetett egy írást. Tette ezt Olek­szandr Pahirja kárpátaljai történész HVG-hez eljuttatott tanulmánya alapján, akit úgy mutattak be, mint aki a magyar–ukrán II. világháborús kapcsolatok feltárásán munkálkodik. Schweitzer András cikkében említi, hogy az 1943-as novemberi megbeszélésen a magyar kormány hivatalosan nem vett részt – csak a külügyminisztérium egyik tanácsosa, megfigyelőként –, de az ukrán delegációt a helyszínen úgy tájékoztatták, hogy a találkozó Horthy Miklós kormányzó tudtával történik. Arról is tudomást szerezhetünk, hogy a két fronton: a náci Németország és a kommunista Szovjetunió ellen is harcoló UPA Budapestre küldött fegyvereseit Szombat­helyiék mindenesetre magyar honvédruhában, katonai repülőgépen juttatták el a fővárosba, és a résztvevők általános megnemtámadási egyezményt kötöttek. Megállapodtak, hogy a magyar vezérkar fegyvereket játszik át az UPA harcosainak úgy, hogy a németek ne szerezzenek tudomást a tranzakcióról. Magyarán szólva a honvédség értesíti az ukrán felkelőket, honnan „rabolhatják” el a harceszközöket. Ráadásul a magyar hadvezetés abba is beleegyezett, hogy kiképzőtiszteket bocsásson az UPA rendelkezésére oly módon, hogy azok látszólag dezertáltak a magyar hadseregből. Ezt megerősíti Ravasz István magyar történész is, aki a 2005-ben kiadott 1939–1945 című könyv szerkesztőjeként és részben szerzőjeként egy egész fejezetet szentelt e furcsa viszonynak, aminek a magyar levéltárakban kevés nyoma maradt. Szombathelyi Ferenc ugyanis – azt követően, hogy 1944 tavaszán, Magyarország megszállása után német kérésre felmentették a vezérkar éléről – számos dokumentumot megsemmisített, köztük az ukrán tárgyalások anyagát is. Ravasz István úgy tudja, az említett budapesti látogatás, illetve az ukrán küldöttséggel Lembergbe utazó Marton András alezredesnek Dmitro Kljacskivszkij UPA-vezérezredessel folytatott tárgyalása végül nem zárult írásos egyezménykötéssel, de az ukrán levéltári anyagok és helytörténeti kutatások tanúsága szerint a terepen mégis fordulat állt be. 1943 végétől ugyanis a magyar hadsereg különböző érveléssel inkább kivonta magát a németek – a partizánellenes harc jegyében gyakran a polgári lakosság ellen irányuló – „pacifikáló” akcióiból. Az UPA pedig több alkalommal segített a honvédségnek, hogy a kialakult nehéz helyzetben élelemhez jusson. Mi több, 1944 januárjában Rivne város régiójában még közös hadmozdulatuk is volt. Az ukrán nemzeti felkelők fegyverekért cserébe lehetővé tették egy szovjet bekerítéssel fenyegetett magyar egység számára, hogy kitörjön a formálódó gyűrűből, és visszajusson táborába. A HVG-ben Schweitzer András rámutatott, hogy az időnként egymás ellen is harcoló ukrán fegyveres csapatokból az 1940-es évek elején Voliny megye környékén megalakult UPA távolról sem a „jófiúk” gyülekezete volt. A hamarosan több tízezres irreguláris partizánsereggé duzzadó haderő amellett, hogy egyszerre harcolt a nyugatról érkezett megszállókkal és a Szovjetunióval, remélve, hogy a két katonai tömb lassan kivégzi egymást, egy harmadik „ellenséget” is talált: a helyi lengyel lakosságot. Közülük, szabályos etnikai tisztogatással tízezreket mészároltak le. A brutális kegyetlenséggel végrehajtott akciók lebonyolítását segítette, hogy az UPA-fegyveresek egy része a németeknél szolgált, zsidók legyilkolásában is részt vevő milíciákból dezertált. A helyzet rohamosan változott, és az ukrán fegyveresek a második magyar hadsereg doni veresége utáni demoralizáltságát kihasználva röplapokat kezdtek terjeszteni, arra buzdítván a honvédeket, hogy ne segítsék a németeket Ukrajna kifosztásában. Volt foganatja: sok kárpátaljai, feltehetően ruszin származású katonát sikerült a soraikba átcsábítani, egyesek a fegyverüket és ruházataikat az UPA tagjainak adták át, cserébe azért, hogy hazaszöktessék őket. Ugyanakkor számos példa akadt a magasabb szintű szövetségkötésre is, miáltal a Vörös Hadsereggel, illetve a kommunista partizánegységekkel is küzdeni kényszerülő magyar csapatok legalább az UPA-ellenállókkal szemben védve voltak. Ám hamarosan fordulat következett be. Magyarország 1944. március 9-i német megszállása döntő befolyással volt az UPA és a magyar honvédség viszonyára is. A keleti frontra az első magyar hadsereg érkezett, Szombathelyi Ferencet leváltották, az új hadvezetés pedig ellenfélnek tekintette az ukrán fegyvereseket. A szövetséget a szovjet haderő gyors előrenyomulása élesztette újjá. Hídvégi Lajos tartalékos hadnagy a Magyar Hadtörténeti Levéltárban őrzött visszaemlékezésében azt írja, valamikor 1944 nyarán a Rafajlova (jelenleg Vinnica megye) nevezetű község elöljárója (sztarosztája) a magyar honvédség és az UPA együttműködéséről tárgyalt Mar­kóczy János vezérőrnagy­gyal, ami sikerrel járt. Az ukrán harcosok kézifegyverekért cserébe kiszabadítottak egy szovjet fogságba esett magyar őrcsapatot. Feltehető a kérdés: meny­nyit tudott a német katonai kémelhárítás az effajta kü­lönmegállapodásokról? Ravasz István egy olyan esetről is megemlékezik, amikor egy német futártiszt a biztonság kedvéért magyar zászlót és jelzéseket kért a gépkocsijára, amikor egy nagyobb erdőn kellett áthaladnia. Az is biztos, hogy az UPA számára 1944-re a Kárpátokhoz érő Vörös Hadsereg lett a fő ellenség, így az – egészen az 1950-es évekig Moszkva ellen küzdő – ukránok katonai akciói a már visszavonuló németeknek is kapóra jöhettek. Vaskeba Iván újságíró
teszt
Szerző: p>pont | 2011.01.10. 14:38:02 |
teszt
A tudomány legjei 2010-ben
Szerző: ">98" /> | 2011.01.05. 20:02:51 |
Biológia Brit tudósok bizonyították az evolúció egyik eddig csak elméletben létező alaptételét, amely szerint a fajok egymásra hatása sokkal jelentősebb az alkalmazkodás folyamatában, mint az élőlényt körülvevő környezet változása. Bejelentették, hogy 2007 óta több mint százhúsz eddig ismeretlen állat- és növényfajt fedeztek fel Borneó szigetén. Ausztrál kutatók megfigyelték, hogy a hosszúszárnyú bálnák legendás énekét lassan felváltja a mutogatás. Mára olyannyira eluralkodott a lárma az óceánokban, hogy a tengeri óriások nem hallják egymás „szavát”, így inkább uszonyaik segítségével kommunikálnak. Egy brit kutatás szerint több százezer növényfajjal kevesebb létezik, mint eddig hitték. A legkorábbi szárazföldi növények, a májmohák (Hepaticopsida) spóráit találták meg Argentínában. A felfedezés tízmillió évvel korábbra teszi a szárazföld növények általi meghódítását, és bizonyítja, hogy azok sokszínűsége 472 millió évvel ezelőtt fejlődött ki.  A NASA bejelentése szerint: a baktérium, amely egy kaliforniai sóstó üledékes rétegében él, s foszfor helyett mérgező nehézfémet, arzént épít be fehérjéibe és örökítő anyagába. Csillagászat Megtalálták a Naprendszeren kívüli eddigi legfiatalabb, 35 éves bolygót, nem sokkal később pedig felfedezték a legöregebb, közvetlenül az ősrobbanás után keletkezett, 13,7 milliárd éves csillagot. Kimutatták, hogy a Hold egyes krátereiben közel két méter vastag jégréteg található, míg a Marson a jég egy része feltehetően elolvadt, majd újra megfagyott. Óriáscsillag születését fényképezte le a Herschel-űrteleszkóp. Felfedezték a világegyetem eddigi legtávolabbi, 9,6 milliárd fényévre lévő galaxishalmazát és az eddigi legfényesebb és legnagyobb csillagot.  Szupermasszív feketelyuk ősi robbanása hozhatta létre azt a két óriási „buborékot” a Tejútrendszerben, amelyet a NASA Fermi gammasugár-űrteleszkópja fedezett fel. Fizika A világ legerősebb lézerével egy megajoule energiát jutattak bizonyos célpontba amerikai kutatók, ami kulcslépés lehet a magfúzió felé. A németországi Max Planck Intézet asztrofizikusai megfejtették a Világegyetem evolúciójában kulcsszerepet játszó szupernóva-robbanások természetét. Orosz és amerikai fizikusok Dubnában előállították a periódusos rendszer 117-es rendszámú elemét. Ausztrál tudósok mindössze hét atom felhasználásával megalkották a világ legkisebb tranzisztorát. Brit kutatók megmérték a rejtélyes neutrínó tömegét, amely a hidrogénatom tömegének alig egymilliárdod része. A látható világegyetemet alkotó pozitív töltésű szubatomi részecskékről, a protonokról kiderült, hogy méretük négy százalékkal kisebb, mint azt korábban gondolták. A felfedezés megváltoztathatja a kvantum-elektrodinamika alapvető számításait. A CERN nagy hadronütköztető­jében új fizikai jelenséget, a keletkező részecskék közti kapcsolatok egy különleges fajtáját figyelték meg. A CERN nagy hadronütköztető­jében a Nap középpontjában uralkodónál egymilliószor magasabb, tízbillió fokos hőmérsékletet sikerült elérni, ezen a hőmérsékleten bármely anyag az univerzum születése előtti „őslevessé” bomlik le néhány mikroszekundum alatt. A hadronütköztetőben a fizikusoknak sikerült antianyagot előállítani és csapdába ejteni. Genetika Német fejlődésbiológusoknak először sikerült megmérniük az evolúció sebességét. A lúdfű (Arabidopsis thaliana) genetikai fejlődését 30 generáción át nyomon követve arra a következtetésre jutottak, hogy az örökítőanyag minden egyes építőeleme átlagosan 143 millió generációnként mutálódik, ami roppant gyors tempónak számít. Amerikai tudósok feltárták a kokainfüggőség kialakulásának agyi genetikai mechanizmusát. Repülésre képtelen, szárny nélküli szúnyogokat hoztak létre génmódosítással amerikai és brit kutatók, hogy segítségükkel kiszorítsák a dengue-láz vírusát hordozó rovarokat. Amerikai kutatók olyan géncserét írtak le, amelynek során állat szerzett gént gombától. A levéltetvek azért képesek az állatvilágban egyetlenként biztosítani karoti­noid szükségletüket, mert egy gombától több millió éve megszerezték az ezt kódoló gént, és beillesztették saját genetikai állományukba. Amerikai tudósok egy kiürített baktérium felhasználásával létrehozták az első olyan élő sejtet, amely ember alkotta DNS-sel rendelkezik. Ez az első lépés a mesterséges élet felé. Az eddigi legkisebb működő és irányítható molekuláris robotot készítették el DNS-molekula felhasználásával amerikai kutatók. Felfedezték az emberi sokszínűség genetikai hajtóerejét, bizonyítva egy meghatározott gén az emberi sokféleség kialakulására gyakorolt különleges befolyását. Egy Japánban őshonos igen ritka, ám szokványos kinézetű fehér virág, a Paris japonica rendelkezik a legújabb kutatások szerint a világ eddig felfedezett legnagyobb genomjával: ötvenszer hosszabb, mint az emberé. A 2008-ban indult 1000 Genom elnevezésű nagyszabású nemzetközi projekt vezetői bejelentették, hogy sikeresen térképezték fel az összes emberi génváltozat 95 százalékát.
Amikor a diák is beleszólhat a "nagyok" munkájába
Szerző: ">18" /> | 2011.01.05. 19:54:44 |
Ukrajnában a bolognai rendszer bevezetése óta minden felsőoktatási tanintézetben, illetve fakul­tánson alakult hallgatói önkormányzat vagy diákszövetség. Az elfogadás előtt álló új felsőoktatási törvény külön paragrafusban ismerteti az egyetemek és akadémiák diákságát tömörítő ifjúsági szervezetek munkájának szabályait, és szélesíti jogkörüket. Az Ungvári Nemzeti Egyetemen két ilyen tömörülés is működik. A Kárpátaljai Magyar Diákok és Fiatal Kutatók Szövetsége (KMDFKSZ, elnöke Seremet Sándor) a tanintézetben tanuló 12 ezres diáklétszámból a több mint ezer fős magyar anyanyelvű hallgatókat és aspiránsokat fogja össze, míg a Magyar Tannyelvű Humán- és Természettudományi Kar Hallgatói Önkormányzata (HÖK, elnöke Kovács Róbert) mindazokat, akik a magyar karon tanulnak, és aktívan részt vesznek annak oktatási, művelődési és tudományos munkájában. A HÖK elnöke tagja a diák-dékánok szövetségének, a magyar kar Tudományos Tanácsának sőt, szavazati joggal is rendelkezik. Vagyis nélküle nem dönthetnek semmilyen olyan kérdésben, amely a magyar kart, illetve a hallgatókat érinti. – A HÖK elnökét az egyetemen társadalmi dékánként emlegetik. Mit takar ez? – 2009-ben fogadta el a nemzeti egyetem a diák-dékánok tanácsának alapszabályát, amelyben többek között az szerepel, hogy elsődleges feladatuk az egyetemisták érdekeinek képviselete és védelme. Biztosítania kell a harmonikus és zökkenőmentes tanulást, az alkotómunkát, illetve a tudományos kutatómunka feltételeit. A tanintézetben történő változtatások, konferenciák, sportrendezvények, szabadidős programok stb. kapcsán ki kell kérni az elnökség véleményét is, illetve meg kell hallgatni javaslataikat. Én is tagja vagyok a magyar kar tudományos testületének, ahol a dékán, a tanszékvezetők és a szakszervezeti elnök rendelkezik még szavazati joggal. – Sikerült-e valamilyen kapcsolatot kialakítani más felsőoktatási intézmény hallgatói önkormányzatával? – Még nem, hiszen nemrég alakultunk, de nyitottak vagyunk minden javaslatra. Egyelőre az egyetem diákszakszervezetével és a KMDFKSZ-szel vannak közös programjaink. Ide tartozik a munkalehetőségek felkutatása, pályázatok benyújtása. – 2010-ben milyen rendezvények köthetők a magyar kar diákságához? – Tavasszal nagyszabású szépségversennyel, illetve a ballagással zártuk a tanévet. Szeptemberben az egyetem megalapításának 65. évfordulójára rendezett kiállításon fakultánsunkat Olga Gvoz­gyak rektorhelyettes külön dicséretben részesítette. Itt a szépen rajzoló és valamilyen kézművességben – hímzés, kerámia, gyöngyfűzés stb. – jeleskedő diákjaink kaptak lehetőséget a bemutatkozásra. November a kulturális napok jegyében telt: zenés irodalmi matiné keretében emlékeztünk meg Erkel Ferenc születésének 200. évfordulójáról, egy műveltségi vetélkedőn pedig a magyar kar négy szakirányán tanulók – a filológusok, a történészek, a fizikusok és a matematikusok – remekeltek. De nem feledkeztünk meg nemzeti évfordulóinkról sem. Október 6-án a magyar nyelv és irodalom szakosok, míg október 23-án a történészek adtak emlékműsort. Ez évre is sok tervünk van. A februári szünidő után a magyar kar napjával indítunk, amelynek előkészületei már el is kezdődtek. Fedák Anita
"...nehezen válok meg a műveimtől..."
Szerző: ">29" /> | 2011.01.05. 19:50:31 |
A közéletben szerepet vállaló, a közösségért érdemben munkálkodó, so­kak által vagy csupán szűk környezetben ismert, de tisztelt és meg­becsült emberek  gyakran fejtik ki szakmai ál­láspontjukat, mondják el véleményüket az írott és elektronikus mé­di­á­ban. Sokkal kevesebbet, olykor szinte semmit sem tudunk viszont ma­gánéletükről. Kulcslyuk című rovatunkban épp ezért kicsit másképp fag­gatjuk őket… Rovatunk mai vendége Villásek Tibor munkácsi festőművész. – Művészdinasztiából származik. Ez kötelezte arra, hogy tovább vigye a hagyományt? – Valóban, családunk szinte valamennyi tagja kötődött a művészethez. Édesanyám zenész volt, az édesapja és az öccse festőművész, a nagybátyja pedig a világhírű alkotó, Erdélyi Béla. Mérnök édesapám szintén festett. Tehát én már az ötödik vagyok a famíliában, aki ezt a művészeti ágat választotta. Azt is mondhatom, hogy festékek és képek között nőttem fel. Már 15 éves koromtól kiállításokon veszek részt. Büszke vagyok rá, hogy olyan nagyokkal lehettem alkotótáborokban, mint Soltész Zoltán, Kontratovics Ernő, Glück Gábor, Koczka András. Volt szerencsém figyelni őket munka közben, s örömmel vettem kritikájukat, tanácsaikat. A Nyíregyházán négy éve létrejött Kárpátok Művészeti és Kulturális Egyesület alapító tagja vagyok. – Nem főállású festő. – A művészetből Kárpátalján nem lehet megélni. Ráadásul nehezen válok meg a műveimtől, ezért fontos egy biztos jövedelemforrás. A Munkácsi Képzőművészeti Iskola gondnoka vagyok. – Van olyan képe, amelytől nem vált meg? – Igen, nem is egy. – Kedvenc témája? – Tájképfestő vagyok, akárcsak az édesapám, de vannak csendéleteim és portréim is. – Ezek szerint szereti a természetjárást. – Valóban, kedvenc időtöltésem. A festészetnek köszönhetően már az egész Kárpátalját bejártam. – Kedvenc helyei? – Rahó, Ökörmező és Munkács környéke. – Nem próbálta ellesni a nagy előd stílusát? – Az egy különleges, egyedi, amit nem igazán lehet utánozni. Én a magam útját járom. – A pályán előny vagy hátrány Erdélyi rokonának lenni? – Nem szeretnék visszaélni a nevével. A lelkem mélyén azonban büszke vagyok rá. – Egyéni tárlata még nem volt? – Már többször szóvá tették és fel is ajánlották a lehetőséget. Én viszont úgy gondolom, még nem jött el az ideje. Ha egyszer rászánom magam, annak tökéletesnek és színvonalasnak kell lennie. – Előfordult már, hogy valamelyik képét legszívesebben eldugta volna, ám valakinek pont az tetszett a legjobban? – Igen. A még befejezetlen munkámat az egyik kijevi műgyűjtő azonnal megvásárolta. – Akkor nem is kellene úgy igyekeznie. – Azt már nem! Addig bütykölöm a képet, amíg ki nem hozom belőle a legjobbat! Maximalista vagyok. – Lehet a mai értelemben sztár egy festő? – Persze, csak a rajongók köre sokkal szűkebb, mint mondjuk egy színészé. – Ki a műveinek az  első kritikusa? – A gyerekeim, akik szintén művészi pályán mozognak. A lányom és a fiam önszorgalomból elvégezte a festőiskolát. A lányom a tanárképző főiskolán tovább képezte magát, most a tanulók házában kerámiázni tanítja a gyerekeket. A fiam a főiskolán könnyűipari szakon szerzett diplomát. Formatervezőként dolgozik, igaz, ő már a technika, vagyis a komputer segítségével alkot. – Vannak próbálkozások a festmények komputerizálására is. – Az sosem lesz igazi művészet. A gép alkotta kompozíciót sokszorosítani lehet, míg a festményből csak egy eredeti létezik. Az már akkor sem lesz ugyanaz, ha maga az alkotó másolja vagy festi meg újra. – A családban vannak művészeti viták? – Megbeszéljük a dolgainkat, de nem vitatkozunk. – A felesége mivel foglalkozik? – Végzettsége szerint óvodapedagógus, ám több mint tizenhárom évig a helyi magyar iskolában napközis tanítóként dolgozott, s már nyugdíjas. – Az érzékeny, könnyen megbántódó művészek sorába tartozik? – Az adott helyzettől függ. Sértődésemnek azonban nem adok hangot, de sokáig emésztem magam, vagy kifestem magamból a bánatom. – Nehezen viseli a kritikát? – Az őszintét szívesen meghallgatom, ám a hozzá nem értő halandzsát már kevésbé. – Ha lehetősége nyílna rá, a világ melyik múzeumát keresné fel? – Az Ermitázst és a Tretyakov képtárt szeretném megnézni, de a legnagyobb álmom a Louvre. Varga Márta
Félmilliárdból újul meg a kijevi aréna
Szerző: ">53" /> | 2011.01.05. 19:43:19 |
– A kijevi Olimpiai Stadion teljes felújítása a 2012-es labdarúgó Európa-bajnokságra várhatóan 500–550 millió dollárba kerül majd – mondta Borisz Kolesznyikov miniszterelnök-helyettes és az infrastruktúráért felelős miniszter.A 70 ezer fő befogadására képes arénában rendezik meg a kontinenstorna fináléját. Az 1923-ban átadott stadionnak a mostani az ötödik átalakítása és felújítása.
Tegyünk a lehangoltság ellen!
Szerző: ">66" /> | 2011.01.05. 19:29:10 |
A téli időszakban szervezetünknek nem csak a hideg és a különböző vírusok, baktériumok támadásaival kell szembenéznie, de meg kell birkóznia a rövidebb és sötétebb nappalok okozta változásokkal is. A napfényes órák csökkenése az endokrin rendszerben is átalakulásokat idéz elő, állítják a szakemberek. A melatonin a tobozmirigy által termelt hormon, mely a napszakokhoz alkalmazkodó természetes alvási ciklus fenntartásáért felelős. Termelődése a sötétedés beköszöntével fokozódik, fény hatására pedig csökken. A biológiai óra agyi központjának közvetlen idegi összeköttetése van a retinával (a szem ideghártyájával), így azonnali információkat kap a külvilág fényviszonyairól. De kapcsolatban áll a szintén cirkadián ritmusban működő tobozmiriggyel is. Ha sok fényt kap – tehát ha az élettani körülmények között – „nappal” van, a melatonin­termelés, s így annak szintje a vérben lényegesen alacsonyabb, mint „sötétben”. A melatonin­termelődés, illetve koncentrációjának „csúcsa” hajnali 4 óra körül van. Télen sokszor akár hetekig is borús, ködös napokkal kell szembenéznünk. Mindez serkentően hat a melatonin termelődésére. A magas melatonin szint azonban depresszióhoz vezethet. Ez a jelenség áll olyan megfigyelések hátterében, melyek azt igazolták, hogy az északi országokban, ahol kevesebb a napos órák száma, magasabb az öngyilkosságok aránya. A déli országokban viszont, ahol a napsütéses órák száma magasabb, a lakosság vidámabb, kevésbé hajlamos depresszióra. A téli időszakban jelentkező lehangoltság ezért nem keverendő össze az évszaktól függetlenül is fennálló depressziós tünetekkel. A rosszkedv ez esetben inkább hangulatváltozásként jelentkezik, s nem okoz tartósan fennálló, egyre fokozódó tüneteket, sok esetben az érdeklődés teljes elvesztésével járó depressziós betegséget.  A  téli lehangoltság máris alábbhagy, amint kisüt a nap, tavasszal pedig mintha kicserélődnénk, a természettel együtt mi is megújulunk.A lehangoltság ellen sokat tehetünk, ha kialakítunk egy napirendet, amelyhez alkalmazkodunk. Az alkalmazkodás során törekedjünk saját biológiai óránk szükségleteinek kielégítésére. A rendszeres napi étkezések, megfelelő mennyiségű alvás mellett a testmozgás is kedvező hatású. Az edzések során endorfin, azaz boldogsághormon szabadul fel a szervezetünkben, mely kiváló ellenszer a téli lehangoltságnak. A helyes napirend mellett fontos, hogy a megszokott tevékenységeinket olykor-olykor másra cseréljük fel. Az áthangolódás, a rendhagyó programok új élményekkel töltik fel a szervezetet, ez szintén segíthet a rosszkedv elűzésében. Az ideális életciklus kialakítása különösen a több műszakban, éjszaka munkát végző személyek számára okoz problémát.
Az ungvári hetek
Szerző: ">11" /> | 2011.01.05. 19:22:12 |
Erős késztetéssel és merész párhuzammal a nagybányai nyolcakhoz hasonlítanám őket, hetüket a közel ötvenből, akik 1970-ben fejezték be az Ungvári Erdélyi Béla Iparművészeti Szakközépiskolát és a még ma is álló épület – igaz, mára funkciója más – patinás falainál emlékeztek a maguk mögött hagyott negyven évre. A többiek egy része távolba szakadt, mások talán a zord időjárástól riadtak meg, s vannak persze közöttük olyanok, akik már az örök vadászmezőkön állítanak emléket a halhatatlanságnak. Ők, heten: kő- és fafaragók, grafikusok, festők, keramikusok, dekoratőrök és restaurátorok.   A nagyétkűek szerint negyven még gombócból is sok, hát még esztendőből! Politikai csapdákkal és gazdasági válságokkal, fejük fölött tornyosuló viharfelhőkkel és anyagi bizonytalanságokkal teletűzdelt négy kemény évtized, amely nem tette könnyűvé a művészi útkeresést. És mégis talpon maradtak, családot alapítottak, alkottak, kiállítottak. Negyven év tapasztalatát borzasztóan nehéz egyetlen mondatban összefoglalni, ám ők ezzel is megpróbálkoztak. Csarnovics István (fafaragó, restaurátor): „Mindig arra törekedtem, hogy alkotásaim erőteljesek legyenek, visszaadják a gondolataimat”. Petro Hodanics (restaurátor, novellista, az Ukrán Írószövetség kárpátaljai szervezetének vezetője): „A festők között is vannak költők és prózaírók, akik lelket adnak a rejtett szimmetriának, a tudatos egyensúlynak”. Mihajlo Holics (szobrász): „A hegyek és völgyek, a mélységek és  domborulatok találkozása dönti el a forma életrevalóságát”. Jendrék Tibor (kőfaragó): „Hogy az elgondolásból kompozíció legyen, olyan környezetbe kell helyeznem, amely megfelel sajátosságainak”. N. Matlach Edit (festő, grafikus): „A színeket a harmónia törvényeinek rendelem alá és nem félek, hogy emiatt harsognak a festményeim”. Réti János (grafikus, festő): „Minden festményen van egy sajátos szín, ami mindennek a kulcsa, s uralkodik a többi fölött. Ezt kell megtalálni”. Ivan Szidun (kő- és fafaragó): „A fehérség átütő fénye ragyogóbbá és frissebbé teszi a kompozíciót”. Más és más nézet. S valahol mégis azonos. Egymás mellett magyar és ukrán, mint negyven éve az iskolapadban. N. Sz.
Jegy a múltba?
Szerző: ">53" /> | 2011.01.05. 19:15:49 |
Hiába barátkozott, Timosenkót marcangolta a tigris A lezáruló Tigris éve az ukrán nagypolitika színpadán a sokak szerint inkább egy medvére hasonlító Viktor Janukovicsnak kedvezett, semmint legfőbb ellenlábasának, Julija Timosenkónak. Mindez annak ellenére, hogy a bájos politikus asszony bő egy évvel ezelőtt szinte elárasztotta az országot az őt egy fehér tigrissel ábrázoló dekoratív falinaptárral. Ám mindhiába remélt segítséget az év horoszkópállatától, a 2010 elején tartott elnökválasztáson elszenvedett veresége alapjaiban határozta meg az ő és az egész ország esztendejét. Az államfőválasztás február 7-én megtartott második, döntő fordulójában a győztes jelöltre 12,5 millióan szavaztak. Viktor Janukovics február 25-én foglalta el az előtte öt évig számottevő eredmények nélkül elnöklő Viktor Juscsenko hivatalát, s aránylag rövid időn belül mindent maga alá gyűrt. Kezdte a megyei kormányzók és a rendvédelmi szervek vezetőinek komplett cseréjével. A legnagyobb szolgálatot azonban az alkotmánybíróság tette neki azzal, hogy semmissé nyilvánította a 2004-es politikai reformot. Ennek nyomán az ország új elnöke megkapta mindazon teljhatalmú jogkört, amivel korábban az európai közösség és a hazai ellenzék által sokat kritizált Leonyid Kucsma is bírt. Innen kezdve a parlament és a kormány egyfajta bólogató játékszere lett az elnöknek. A belpolitikai történések hatására sok külföldi elemző úgy értékelt, hogy Ukrajna ezzel megváltotta jegyét a múltba. A belpolitikai átrendeződést éles külpolitikai váltás kísérte. A hivatalos kommünikék nagy előszeretettel a több lábon állás politikájával igyekeztek magyarázni a helyzetet. Legfőképp azt, hogy a narancsos időszak elhúzódó fagyos viszonya után Kijev ismét felmelegítette kapcsolatait Oroszországgal, s ezzel egyidőben parkolópályára tette az amúgy is csak erőltetett NATO-tagság ügyét. Az ukrán–orosz egymásra találás legelső és leglátványosabb aktusa a „harkivi megállapodás” volt. Ukrajna első fővárosában áprilisban aláírt egyezmény értelmében az orosz gázár mérsékléséért cserébe meghosszabbították a fekete-tengeri orosz hadiflotta szevasztopoli  állomásoztatását. Azt viszont azóta sem magyarázta meg senki, hogy a harkivi paktumban foglaltak ellenére a nyáron miért emelték mégis drasztikusan a gáz árát, sőt, további áremelkedések várhatók. Az ukrán–orosz barátság egyébként leginkább a gazdasági együttműködésben merült ki, számos közös vállalat alakult és gigaprojektek indultak el. Ám néhány fontos területen az ukrán fél egyelőre kivár. Így például a mai napig nem tudni biztosan, lesz-e közös gázkonzorcium, vagy hogy Ukrajna csatlakozik-e az Oroszország által kitalált vámügyi unióhoz és az egységes gazdasági térséghez. Ám az jól érzékelhető, ha kell, Kijev a tárgyalóasztalnál szívesen beáldozza a nyelvkérdést vagy a történelmet a gazdasági előnyökért cserébe. Az ukrán külügy kiváló diplomáciai érzékét dicséri az, hogy Kijev Moszkva felé fordítva tekintetét azért Brüsszelre is figyel. Sőt, végső soron akár eredményesnek is nevezhető az Európai Unió és Ukrajna kapcsolatainak alakulása a múlt évben. Jelképes volt, hogy Ja­nukovics első külföldi útja Brüsszelbe vezetett, ám ennél fontosabb, hogy Kijevnek világosan vázolták, mit kell tennie a vízumrendszer eltörlése érdekében, valamint utolsó szakaszába ért a felek között a szabadkereskedelmi övezet megteremtésének ügye. Magyarország uniós elnöki félévében jelentős előrelépés várható az EU által meghirdetett Keleti Partnerségben is, amiben Ukrajna szintén érdekelt. Visszaevezve a hazai vizekre, 2010-ben az ország megpróbált elindulni a reformok útján. Egyelőre inkább kevesebb  mint több sikerrel. A felháborodás azonban így is tekintélyes. A parlamenthez még nyáron benyújtott, a későbbiekben viszont többször visszahívott és számos pontján módosított adókódex története jól szimbolizálta a kapkodást, s azt is bizonyította, hogy a jelenlegi hatalom emlékeiben azért még igencsak élénken élnek a 2004-es Majdan-események. Jól érzékelhetően fél egy országos tiltakozó hullám esetleges következményeitől. Ezt felismerve a kisvállalkozók elérték, hogy ha csak ideiglenesen is, de egyelőre a régi szabályok szerint működhetnek. Az ország fő reformere címet Szerhij Tihipko miniszterelnök-helyettes érdemelte ki. Az elnökválasztáson meglepően jól szereplő politikus azt sem bánja, hogy jelentősen csökkent a népszerűsége, amióta vele azonosítják a megszorításokat, az átfogó, s ennél fogva távolról nem fájdalommentes ágazati átalakításokat. Úton-útfélen hangoztatja, nem mehet ezután is minden úgy, mint eddig, mert az az út járhatatlan, s reformok sokaságával riogat. 2011-ben módosulhat a munkaügyi, a lakásgazdálkodási, a választási, a vámügyi és más fontos törvénykönyv. A nyugdíjreformról nem is beszélve. Ugyanakkor nagy kérdés, lesz-e kellő politikai akarat ezek véghezviteléhez. Ugyanis egy-egy reform, s pláne egyszerre több, kifutási ideje legalább két év, s ma még nem lehet tudni, hogy a 2012 őszén esedékes parlamenti választásokon ezek a ma még csak papíron létező változások kinek kedvezhetnek. Persze az is lehet, hogy a Régiók Pártja megkockáztatja az ellenzék által is sürgetett március végi választást. Főként, hogy a múlt év október végi önkormányzati választásokon a hatalompártnak a legtöbb helyen sikerült megerősíteni pozícióját. Mindenesetre az oppozíció feltehetőleg a politikai meghurcolásokra hegyezné ki a kampányát, s feltupírozva helyeznék középpontba Bohdan Danilisin volt gazdasági és Jurij Lucenko egykori belügyminiszter vizsgálati fogházban játszódó történetét, hogy már Julija Timosenko napi rutinná váló főügyészségi kihallgatásait ne is említsük. Persze korántsem biztos, hogy a megosztott ellenzéki szereplők képesek lennének összefogni akárcsak egy kampány erejéig is. Dunda György
Petőfi koszorúi
Szerző: ">00" /> | 2011.01.05. 18:54:21 |
A világ és a Kárpát-medence, azon belül Kárpátalja magyarsága január 1-jén Petőfi Sándorra, a lánglelkű költőre, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc mártírjára emlékezik. Szűkebb pátriánkban a költő születésének 188. évfordulója alkalmából koszorút helyezett el Petőfi ungvári szobránál Bacskai József, a Magyar Köztársaság Ungvári Főkonzulátusának vezetője. Szép hagyomány, hogy az év első napján Petőfi Sándor születésének évfordulóját méltatja a Beregvidéki Magyar Kulturális Szövetség (BMKSZ). Pirigyi Béla, a BMKSZ elnöke üdvözlő szavai után Tóth István, a Beregszászi Konzulátus újonnan kinevezett főkonzulja példaértékűnek nevezte, hogy a város magyarsága ragaszkodik anyanyelvéhez, kultúrájához. A szabadságharc dalnokának alakját Csobolya József és Zubánics László történész idézte fel. Kincs Gábor, Beregszász alpolgármestere úgy vélte, aki Petőfire emlékezik, az nemcsak legnagyobb költőnk előtt hajt fejet, hanem erősíti nemzeti hovatartozását is. Ugyanakkor együtt kell élni azzal a ténnyel, fejtette ki, hogy az ukrán tannyelvű iskolákban a gyerekek a szünetben magyarul beszélnek, miközben az anyanyelvű oktatási intézmények első osztályaiban a létszám alig haladja meg a minimálist. Meggyőződése szerint ezen csak és kizárólag összefogással lehet változtatni. KISZó-összeállítás
Szilveszter a rácsok mögött
Szerző: ">79" /> | 2010.12.29. 20:12:16 |
Nagyon egyszerű, mosolyodtak el rendőrismerőseim, amikor arra kértem őket, segítsenek bejutni az ungvári börtönbe. Csak be kell zúzni valamelyik üzlet kirakatát és  akár több hétig is ott vendégeskedhet... Mivel nem efféle bejutásra, hanem egy riport elkészítésére  gondoltam, inkább az egyenes úttal próbálkozom. Többszöri egyeztetés után a helyszínen vagyunk fotós kollégámmal. A börtön bejárata előtt kis tér. Jobbra  az 1956-os forradalom itt fogva tartott hőseinek emlékműve. Baloldalt  a rácsok mögé vezető vasalt ajtó. Felette kétoldalt táblák. Az egyik szerint a megyei vizsgálati fogházba, a másik  alapján  a 9. számú büntetés­végrehajtási intézménybe  vezet. A masszív ajtó zárva. Csak a kaputelefon használata után nyílik. Keskeny előtér. Mosolygó, előzékeny fiatal  egyenruhás hölgy a rácsos ablak túloldalán. Igazolványt kér és a jövetelünk céljára kíváncsi. Néhány percet várni kell Vladiszlav Verbicsre, az intézmény helyettes igazgatójára. Nem is olyan nehéz ide bekerülni, konstatáljuk, amikor  vendéglátónkat követve átlépünk a rácsokkal körülzárt világba.  A maroktelefont le kell adni, nem vihető be a készülék. Kis cédulát kapunk. – Erre nagyon vigyázzanak – mondja Vladiszlav Verbics. – Kilépéskor problémák lehetnek, ha elveszítik. Magas kőfallal körülvett udvarra érünk. A fal mentén többszörös  elektromos védőrendszer huzalai futnak, a tetején szögesdrót-kerítés, melynek végén  egy fülkében minden irányba figyelő őrszem ül. Nyomasztó egy hely. – Üljenek le – mondja  az igazgatóhelyettes, amikor belépünk a hivatali szobájába,  majd sejtelmes mosollyal elnézést kérve helyesbít –, akarom  mondani, foglaljanak helyet. A hivatal ablakain is rácsok. Érthető: börtönben vagyunk. Kérdésünkre, miért van két neve az intézménynek, máris érkezik a válasz: – Mert ez egy univerzális létesítmény. Tudják, többféle büntetés­végrehajtási  intézmény van az országban. A mienk börtön  és vizsgálati fogház egyben. A könnyebb  bűncselekményekért elítélteken kívül ülnek itt gyilkosok, rablók. Sőt, van öt életfogytiglanis  rabunk is. Utóbbi kontingens  felől érdeklődünk. Vendéglátónk  engedélyezi, hogy  egyikükkel találkozzunk. Csak egy kikötése van: nem fotózhatunk. Kissé  csalódottan  követjük a beszélőbe, ahol egy jókora asztal mellé ülve várjuk, hogy  bevezessék  az elítéltet. Andrijnek hívják, 38 éves, Kijevben él a felesége és a lánya, tájékoztat a helyettes igazgató, és ő a világ legpechesebb  börtönlakója. Hogy miért, azt már a bilincsbe vert  morcos férfi mondja el néhány mondatban. – Egy nagy balfácán vagyok. Budapesten gyilkosságért ítéltek el 18 évre. Tizenhatot lehúztam belőle. De már nem bírtam tovább. Gyötört a honvágy,  látni akartam a lányomat, aki közben felnőtt nő lett, s akit csak fényképről ismerek – mondja elcsukló hangon. A marcona arcélen könnycsepp fut végig. Majd a két őr biztatására folytatja: – A múlt év elején kérésemre átadtak az ukrán  hatóságnak. Ám amiért Magyarországon tizennyolc évet kaptam, azért nálunk életfogytiglani jár... A zömök testalkatú férfi jelzi, nem kíván többet beszélni. Döbbenten nézünk utána. Ha nem hajtja a honvágy, jövőre szabadulhatott volna. Így azonban leghamarabb huszonöt év múlva folyamodhat kegyelemért. Ukrajnában ő az egyetlen olyan elítélt, aki   csöbörből ilyen vödörbe jutott. – Az életfogytiglaniak  legnagyobb büntetése  a bezártságon kívül a magány és az unalom – magyarázza Vladiszlav Verbics. – Látogatót félévente egyszer fogadhatnak, de a hozzátartozók korlátlan mennyiségben küldhetnek  csomagot. A cellájukban televíziót nézhetnek, ha kapnak odakintről, rádiót is hallgathatnak, újságot, könyveket olvashatnak. Munkát azonban nem adhatunk nekik. Régebben kartondobozokat gyártottak az ungvári börtönlakók, de ezekre már nincs szükség. Néhány  kevésbé szigorú feltételek mellett fogva tartott szerencsés a konyhán és a  mosodában dolgozhat. A kenyeret is helyben sütik. – Naponta friss péktermékkel látjuk el  az elítélteket. Naponta háromszor van étkezés. Szerintem megfelelő az ellátás. Ünnepna­pokon, így  újévkor és karácsonykor valamivel jobb a koszt. A tüdőbajosok viszont, akikből egyre több van – mondja a helyettes igazgató – folyamatosan  kalóriadúsabb  ételeket kapnak. A szilveszteri menü például rántott hal lesz rizzsel vagy tatárkával. Az egyháznak köszönhetően némi gyümölcs is kerül az asztalra. A rácsok mögött semmi más nem utal  az ünnepre. A fogvatartottak legfeljebb újabb rovátkával jegyezhetik,  még egy év letelt a büntetésből.  Az ungvári fegyintézetben jelenleg mintegy 600 személyt tartanak fogva 6 és 14 személyes cellákban. Kivételt csak az életfogytig­lanosok képeznek,  nekik nélkülözniük kell a társaságot. Nagyon megugrott a létszám, két éve fele- ennyien voltak, mondja búcsúzóul vendéglátónak. A kijáratnál leadjuk a cetlit és átvesszük a telefonjainkat. Mögöttünk becsapódik a nehéz vasalt ajtó. Megkönnyebbülten konstatáljuk, idekint  a levegő is más. Balogh Csaba
Rózsika szilveszterei
Szerző: ">66" /> | 2010.12.29. 20:07:26 |
Kádár Rozália ugyan közel negyven éve él Beregszászban, ám kevesen tudják róla, hogy egy nagyszőlősi járási kis településen, Gyulán született. A nyugdíjas magyartanárt az eltelt évek alatt nagyon sok diák ismerte meg, mint pedagógust. Mi viszont arra voltunk kíváncsiak, hogy őrizte meg emlékében gyerekkora újévi hangulatát.   – Gyula nagyon eldugott falu a Nagyszőlősi járásban, de számomra a világ legszebb települése. Amikor gyermekeimmel utaztunk haza, s feltűntek a házak a hegyek lábainál, mindig elmondtam nekik: látjátok, ez az én falum! Ilyen nincs több a világon. S ez a családban szállóigévé vált. – Hogy emlékszik vissza a gyulai ünnepekre? – A templomban óévbúcsúztató istentiszteletet tartottak. Gyerekként nagyon vártuk, hogy éjfélkor megszólaljon a harang. Ilyenkor sokan összegyűltek. A férfiak óévbúcsúztató éneke igencsak megérintette a szíveket. Hazafele jövet az emberek egymásnak boldog újévet kívántak. Nem pezsgővel koccintottak, mint most, hanem finom házi borral. Mindenki pohárral a zsebében indult el. Sajnos az 1950-es évek elején nagy volt a szegénység. Ezért ami értékesíthető volt, élelmiszerre cserélték el. Egyszerűen nem lehetett edényeket venni, ritka volt az a háztartás, ahol poharakkal tudták várni a köszöntőket. Visszatérve a szilveszterre. Ilyenkor senki sem sietett, hosszasan elbeszélgettek, sokat énekeltek. De nemcsak a felnőttek tisztelték meg egymást. A gyerekek versekkel, énekekkel köszöntötték nagyapát, nagymamát, dédapát, dédanyát. – Volt-e csupán Szőlősgyulára jellemző szokás? – Akkor a faluban csak reformátusok éltek, és náluk nincsenek babonák, például, hogy újév napján először férfi lépjen be a házba, mert ha nem, akkor az év nem lesz szerencsés. – Volt-e valamilyen jellegzetes újévi étel? – Ilyenkor már általában mindenki túl volt a disznóvágáson, így sült kolbász, oldalas savanyúsággal került az asztalra, a sütemény pedig szilvalekváros kifli volt. – Azóta jó fél évszázad telt el. Mennyiben változott a világ? Milyen volt az újév a gyerekekkel, és milyen, immár az unokával? – Valóban sokat változott a világ. Akkor még másak voltak az igények, valahogy jobban igazodtak a lehetőségekhez. Egyetemi éveinkben például egyedül varrtuk a kisestélyi ruhánkat a szilveszteri bulira, olyan anyagból, amit az ösztöndíjunkból meg tudtunk vásárolni. És nagyon szépek voltak, legalábbis a fiúk így mondták. A műszaki haladás, az életmód megváltoztatta a szokásokat. Mi a gyerekeinkkel még általában nagyobb családi körben ünnepeltük az újévet, leggyakrabban édesanyáméknál, később a kisebbik húgomnál. Nekik volt ugyanis legelőször tévéjük, és videójuk. S más lett az újévi menü is. December 31-én leggyakrabban húsos derelyét készítettünk. A gyerekek együtt játszadoztak, a férfiak beszélgettek. No mi nők sem maradtunk ki a csevelyből, csak nekünk közben a kezünk is járt. Aztán, amikor elkezdődött a tévéműsor, rámeredtünk a képernyőre, jókat nevettünk az akkor még tényleg humoros szórakoztató kabarékon. Éjfélkor immár pezsgővel köszöntöttük az újévet. A durranást a gyerekek is hallhatták, és ezután ők elvonultak aludni. Mi, felnőttek pedig hajnalig mulattunk. Most a gyerekeim és kis unokám körében várom majd az újévet. Együtt fogunk készülni rá, ahogy tettük ezt karácsonykor is. A menü egyszerű: virsli különféle salátákkal. Ám nem maradhat el a „szerencsét hozó” lencsesaláta sem, és természetesen nosztalgiából lesz pelmenyi is, amit a fiammal és ötéves unokámmal, Fecókával készítünk. Nagyobb programokat nem szoktunk szervezni, a tévé előtt várjuk az éjfélt. A Himnusz eléneklése (még most is elcsukló hangon, könnyes szemmel énekeljük) után pezsgővel köszöntjük az új évet és egymást, emlékezünk apukára, aki sajnos már nem lehet közöttünk. Tényleg nagyot fordult a világ: ma már nem viszünk poharakat a zsebünkben, mert hogy nem is megyünk sehova. Mindenki bezárkózik és azon van a vita, hogy kristálypohárba, vagy sima pohárba töltsük a pezsgőt. Sőt, a gyerekek is koccinthatnak kölyökpezsgővel.   Hegedűs Csilla
"...mindig büszkén vállaltam, hogy roma vagyok..."
Szerző: ">36" /> | 2010.12.29. 20:04:29 |
A közéletben szerepet vállaló, a közösségért érdemben munkálkodó, so­kak által vagy csupán szűk környezetben ismert, de tisztelt és meg­becsült emberek  gyakran fejtik ki szakmai ál­láspontjukat, mondják el véleményüket az írott és elektronikus mé­di­á­ban. Sokkal kevesebbet, olykor szinte semmit sem tudunk viszont ma­gánéletükről. Kulcslyuk című rovatunkban épp ezért kicsit másképp fag­gatjuk őket… Rovatunkban ezúttal Horváth Miro jogásszal, a Romani Cser­heny Megyei Ifjúsági Roma Szervezet vezetőjével,  a Tisza-1 Telvízió rendezőjével, újságíróval beszélgettünk egy kicsit másként. – A keresztnevével több változatban is találkozhattak már az ungváriak. Melyik az igazi?    – A személyi igazolványomban a Miroszlav szerepel. Ám a kollégák gyakran szólítanak Mironnak, Szláviknak is. A Miro különben roma becenév. – Gyerekként mi szeretett volna lenni? – Igazából csak a foci érdekelt. Idős nagyszüleim neveltek fel. A nagymamám mindig azt hajtogatta, hogy nekem tanulnom kell, és akkor a szerencse is rám talál. Igaza lett. Most ugyanezt próbálom a lányommal, Kamillával, aki 11 éves és a négyéves fiammal, Aladárral is megértetni: tanulniuk kell, hogy többre vigyék, mint én. – Több foglalkozása is van. Melyik volt az első, és hogyan jött a többi? – A szakközépiskola elvégzése után a Romani Jag című újságnál helyezkedtem el, mint gépkocsivezető. Fuvaroztam az újságírókat, láttam hogyan dolgoznak, és tetszett ez a munka. Egy idő után fotózással is megbíztak a munkatársak. Mikor látták, hogy van hozzá tehetségem, azt ajánlották, próbáljak rövid interjúkat készíteni. Mivel meg voltak elégedve az eredménnyel, egyre több feladatot kaptam, végül főállású újságíró lettem. Főleg sporttémájú cikkeket írtam, mert ez állt hozzám a legközelebb. Mind a mai napig nagy focirajongó vagyok. Idővel a szerkesztőségben arra buzdítottak, próbálkozzak meg a továbbtanulással. Mikor felvételt nyertem az egyetemre, ők finanszírozták a tanulmányaimat is. Sokat köszönhetek nekik. Szerkesztő-műsorvezetőként második éve dolgozom, előtte a Szvit FM rádióadó roma kisebbségi műsorát vezettem. Úgy tudom, én vagyok Ukrajnában az egyetlen roma újságíró. Az ifjúsági szervezetet pedig már 10 éve irányítom. – A jogi diplomát szegre akasztotta? – Nem. Többedmagammal ingyenes jogi tanácsadást nyújtok a romáknak. Most például sok munkát ad a személyi igazolványok kiállításához szükséges dokumentumok beszerzése. Sokan ugyanis semmilyen irattal nem rendelkeznek. Anélkül pedig számos kedvezménytől elesnek: nem kapnak nyugdíjat, szubvenciót, gyermekgondozási segélyt stb.   – Nevezhetjük ezt önkéntes munkának? – Igen. Egy ideig volontőr is voltam. Három évig dolgoztam Budapesten egy volontőri program keretében. Én voltam az ukrajnai koordinátor. Ezalatt szinte  egész Európát bejártam, legalábbis azt a részét, ahol romák élnek. Rövid ideig laktam Berlinben, Párizsban, Rómában. Nagyon szerettem azt a munkát, sok tapasztalatot és tudást szereztem az utazások alatt.                 – A származása miatt bizonyára nehezebb volt az életútja. – Sosem tagadtam, mindig büszkén vállaltam, hogy roma vagyok, és erre tanítom a gyerekeimet is. Az előítéletekkel viszont valóban meg kellett küzdenem. Többszörösen bizonyítanom kellett, hogy érek annyit, mint egy nem roma, én is képes vagyok ugyanazt a munkát elvégezni. El kellett érnem, hogy ne vegyenek egy kalap alá a törvénytelen dolgokat elkövetőkkel, a tolvajokkal. Hiszek benne, hogy eljön az idő, amikor nagyobb esélyt és lehetőséget kapnak nemzettársaim, hiszen sok értelmes és okos fiatal van közöttünk. – Sokfelé megfordult a világban. Bárhol letelepedhetett volna.      – Bizonyára. Nemrég például az SZTB kijevi tévécsatornához hívtak  a roma műsor vezetésére. Közel háromszorosát ígérték az itteni fizetésemnek. Hízelgő ajánlat, de nem fogadtam el. Nekem itt, Kárpátalján van dolgom. – Mára bizonyította, mire képes. A  sajátjai nem éreztetik, hogy eltávolodott tőlük? – Nem titkolom, előfordulnak ilyen hangok. Ugyanakkor többen vannak, akik hálásak a segítségért, és bizalommal fordulnak hozzám. Szeretném megértetni velük, ne várják ölbe tett kézzel, míg a sorsuk jobbra fordul. Nekik kell megtenni az első lépéseket. – A sok munka mellett hatalmas felelősség is hárul önre. – Valóban, hiszen nagyon sok ember sorsa, életének jobbra vagy rosszabbra fordulása múlhat a válaszomon, tanácsomon. Ám azt is az én rovásomra írják, ha valamelyik roma kerül bajba. Rengeteg munkám fekszik mindabban, amit elértem, és még mindig sok a terv, a teendő. Néha az az érzésem, hogy egyfolytában csak építkezem, az eredmény viszont alig látszik.              – A felesége hogy viseli mindezt? – Be kell vallanom, emiatt bizony vannak konfliktusok közöttünk. Róza háztartásbeli, és valóban sokat van egyedül a gyerekekkel. Nekem viszont az életem a nyüzsgés. – Unatkozott már valaha? – Mostanában nem. Mikor külföldön dolgoztam, volt rá példa. – A romákhoz sok babona fűződik. – Tudok róla, ám én hívő ember vagyok, nem foglalkozom a babonákkal. Tény, hogy ez a kultúránk része. – Sok vicc szereplői is. – Ezek többségét magam is ismerem. Mit szólok hozzá? Ahonnan füst száll fel, ott tűz is van! – Van-e szilveszteri, újévi családi tradíció? – Nincs semmi olyan, amihez ragaszkodnánk. Igyekszünk együtt tölteni az ünnepet, de már előfordult, hogy a munkám miatt nem lehettem a családommal. – Tesz újévi fogadalmat? – Nem. Inkább kívánni szoktam. – Az idén mit fog kérni? – Rosszabbra ne forduljon a sorsunk, továbbra is kerüljenek el bennünket a háborúk. Béke és megértés uralkodjon az otthonainkban. Varga Márta
Ahogy mi láttuk...
Szerző: ">73" /> | 2010.12.29. 19:58:07 |
Év végén jó szokásunk összegezni, számot vetni. A kárpátaljai sport örömökben gazdag évet zárt. Azon­ban gondokból, problémákból, botlásokból is akadt. Szubjektív összeállításunkban felidézzük a mögöttünk hagyott esztendő legfontosabb kárpátaljai vonatkozású történéseit: avagy 2010, ahogy mi láttuk… Olimpiai évnyitó Az év első és mondhatnánk vidékünket érintő leggrandiózusabb sporteseménye, tőlünk több ezer kilométerre, a kanadai Vancouverben történt. A február 12 és 28 között megrendezett XXI. téli olimpiai játékokról van szó. A 47 fős ukrán különítményt öt kárpátaljai erősítette. Elsőként állhattak rajthoz olimpián snow­boar­d­osaink (hódeszka), Csundák Annamária és Penyák József. A női párhuzamos óriás-műlesiklásban Annamária a kvalifikációból utolsóként jutott tovább, a nyolcaddöntőben viszont a később bronzérmes osztrák Kreiner Marion búcsúztatta, így a 16. helyen végzett. Ezzel a kárpátaljai sportolók közül a legjobb eredményt érte el. Ugyanebben a szakágban a férfiak mezőnyében Penyák Józsefnek nem sikerült kvalifikálnia magát a legjobb 16 közé, így a dobogós helyezésről álmodozó sportolónak be kellett érnie a 22. helyezéssel. Leszerepeltek freestyle-osaink (síakrobatika) – Enver Abla­jev és Sztaniszlav Kravcsuk – is. Az éremesélyesként számon tartott kárpátaljai Kravcsuk negyedik olimpiáján állt rajthoz, de hiába a sokéves tapasztalat, nem sikerült a döntőbe jutás. A kvalifikáción 197,39 ponttal csupán a 19. lett, a másik kárpátaljai, Ablajev a 22. helyen zárta az olimpiát. Ötödikként ölthette magára a nemzeti mezt Anasztaszija Szkrjabina alpesisíző. Szkrja­bina három szakágban állt rajthoz, de nem jutott be az óriás-műlesiklás és a Super-G döntő futamaiba, szlalomban a 47. lett. Az olimpián elmaradt a várt siker, viszont augusztusban Csundák Annamária történelmet írt a hazai snowboard (hódeszka) sportban. A fiatal versenyző az új-zélandi junior világbajnokságon aranyérmes lett paralel óriás-műlesiklásban. Feltámadt a Kárpáti A Zaki ismételt kiesése után Kárpátalja egyedüli élvonalban szereplő együttese az Ungvári Kárpáti női kézilabdacsapata. A kézilabda-hívek számára nem sok örömöt hozott az év első fele. A kiesés réme fenyegette őket, amikor a csapatvezetés végső kétségbeesésében visszahívta az idénykezdettől Szlovákiában tevékenykedő korábbi sikeredzőt, Borisz Petro­v­sz­kijt, arra gondolván, hogy Ungváron talán egy „fecske” is csinálhat nyarat. Nem így lett. Lányaink az utóbbi évek leggyengébb teljesítményét nyújtva a tavalyi huszáros hajrával negyedik, azaz nemzetközi kupaszereplést jelentő helyezése után csak az utolsó előtti, hetedik helyen végeztek. Azonban az újabb bajnoki nyitány elfeledtette a korábbi kudarcokat. Az Ung-parti gárda a második helyen telel a bajnoki tabellán. A folytatás hazai környezetben január 14 és 15-én következik. Két szint között a Zakarpattya liftje A Zaki tovább folytatta liftezését az élvonal és a másodosztály között. Tavasszal az Ung-partiak még a papírformánál is simábban pottyantak ki az élvonalból, ugyanekkor történelmet is írtak, hisz a rendkívül okosan és csupa szívvel futballozó házigazdák az Avan­gard-stadionban telt ház előtt szenzációs módon legyőzték a kétszeres KEK-győztes, sokszoros BL-szereplő és ukrán rekordbajnok Dinamo Kijevet. Az őszi produktumuk alapján korántsem egyértelmű, hogy az elmúlt évek liftezéséhez hasonlóan most is azonnal sikerül a legfelső szintre visszajutni. Minden szinten szinte mindent A Beregvidéki FC idén a megyén belül és azon is túl minden trófeát besöpört. Elhódították az Ukrán Amatőr Csapatok Kupáját, ezzel a beregszászi fiúk történelmet írtak, hisz ez még egyetlen kárpátaljai csapatnak sem sikerült. Lapunk hasábjain vidékünk legnépszerűbb sportágának hívei hétről hétre nyomon követhették a megyei labdarúgó élvonal – a megyei bajnokság, a téli és a Szuper Kupa – eseményeit. A 2010-es idény a kupahalmozó és címvédés felé menetelő beregszászi gárdáról szólt. Ezzel vidékünk minden idők legeredményesebb amatőr csapatává avanzsált. A Szerednyei FC surranó pályán felállhatott a dobogó második fokára, míg a mindvégig agilis FK Polena a bronzéremmel vigasztalódott. Hosszú évek után leszorult a dobogóról a Munkácsi FC. Járási mustra Rendszeres olvasóink idén nemcsak vidékünk labdarúgó élvonalának alakulását kísérhették figyelemmel. Elindult „Járási mustra” sorozatunk, melyben magyarlakta járásaink labdarúgó pontvadászatainak eredményeit követtük nyomon hétről hétre. Emellett szakági és csapatvezetők értékelték és elemezték a pályán történteket. Ung-vidéken az első osztályban Nagydobrony diadalmaskodott, míg a második vonalban Onokóc nyert. A Munkácsi járásban Alsókerepec megvédte bajnoki címét, csak úgy, mint a Bereg-vidéken a Beregszászi Zirka, nem mellesleg a csapat a Kárpátaljai Bajnokok Ligája labdarúgótornát is megnyerte. Idén először a Beregszászi járásban elrajtolt a másodosztály, melynek győztese a Beregszászi Druzsba lett. Ugocsában a Feketeardó „Gyula” állhatott a dobogó legfelső fokára. Taroltak labdarúgó-palántáink Vidékünk ifjú focistái ismét bizonyították, van jövője a kárpátaljai labdarúgásnak. Legvérmesebb reményeinket is felülmúlták, ugyanis a VII. Kárpát-medencei Összmagyar Diákbajnokság magyarországi döntőjében mindkét korosztályban kárpátaljai csapat diadalmaskodott: a Nagydob­ronyi Középiskola és a Beregsomi Általános Iskola növendékei állhattak a dobogó legfelső fokára. Szép sikerek ezek, melyek komoly reményekre jogosítanak. Lapunk hasábjain a kezdetektől nyomon követtük az Aranycsapat Alapítvány által életre hívott Kárpát-medencei Diákbajnokság eseményeit. Arról is elsőként számoltunk be, hogy történelmet írt az összmagyar diákválogatott a dél-afrikai Hessequa tartományban megrendezett Nemzetek Kupáján (Hessequa Cup). Veretlenül végeztek – 12 gólt lőttek és egyet sem kaptak – a dobogó legfelső fokán a kárpátaljai különítménnyel: Fejes Tibor szövetségi kapitánnyal és a három ígéretes labdarúgó-palántával: Fejes Rolanddal, ifj. Gajdos Istvánnal és ifj. Bidzilja Pállal. Legendák vidékünkön Ungvár díszpolgára lett Szabó József neves labdarúgóedző, minden idők egyik legjobb szovjet középpályása, aki nem mellesleg idén ünnepelte 70-ik születésnapját. Jozsef Jozsefo­vics, ahogy országszerte szólítják őt, itt-tartózkodása alatt exkluzív interjút adott lapunknak. Megfogalmazta az egyetemes fociról alkotott véleményét, mesélt kedvenceiről és kegyvesztettjeiről, a magyar válogatottal való viszonyáról, véleményezte a bundaügyet és a vide­ó­bíró bevezetésének gondolatát. Azt sem titkolta, ha meghívnák, a Zaki kispadjára is leülne. Első kézből számoltunk be Szerhij Bubka, az Ukrán Nemzeti Olimpiai Bizottság  elnökének, a huszadik század rúdugró ikonjának kárpátaljai vizitjéről. A sportdiplomata többek között tájékozódott a kárpátaljai sportélet fejlődésének üteméről, az infra­struktúra helyzetéről. „Nagyon jól éreztem magam, úgy vélem, hasznos és eredményes volt a látogatásom” – értékelte lapunknak kétnapos kárpátaljai útját Bubka. A választási kampány hajrájában Ungváron vizitelt Dr. Vasököl. A megyeszékhelyre látogatott Vitalij Klicsko, hogy az általa fémjelzett UDAR (Ukrán Reformokért Demokrata Szövetség) pártot népszerűsítse. Szabó Sándor
Mit hoz a Nyúl éve 2011-ben?
Szerző: trong> | 2010.12.29. 19:14:51 |
A legenda szerint Buddha az egyik újév napján magához hívta a királyságában élő állatokat. Ezek közül csak tizenkettő fogadta el a meghívását. Először érkezett a Patkány, aztán a Bivaly, a Tigris, a Nyúl, a Sárkány, a Kígyó, a Ló, a Bak, a Majom, a Kakas, majd a Kutya, és legutoljára jött a Disznó. Buddha azzal kedveskedett az állatoknak, hogy elnevezett róluk egy-egy évet, és ettől fogva minden újszülött örökölt a születési évét uraló állatok tulajdonságaiból.
Kis karácsony, nagy karácsony
Szerző: ">53" /> | 2010.12.22. 20:18:02 |
„Harang csendül, ének zendül…” –  írja Ady Endre Karácsony című költeményében, de vajon Kelet-Ázsiában is felcsendülnek a karácsony hangjai, vagy ez csupán az európai kultúrkör sajátossága?  A válasz: nem, hiszen világ szerte egyre többen ünneplik meg a karácsonyt. Mind több helyen jelennek meg a nyugati világ által jól ismert jelképek. A Fülöp-szigetek például Kelet-Timoron kívül az egyetlen olyan ország Délkelet-Ázsiában, ahol a lakosság döntő része, több mint 80 százaléka keresztény. Itt van a világ leghosszabb karácsonyi ünnepségsorozata. Már szeptember elején elkezdődik a készülődés, a valódi ünneplés azonban december 16-án indul. Minden reggel hajnali misét tartanak, a templomok előtt pedig rizslisztből készült karácsonyi süteményeket, bibingkát és puto bumbongot árulnak. Szenteste mindenhol éjféli misére, Misa de Gallotra gyűlnek össze, ami egyben a karácsony kezdetét is jelöli. Az utcákat felvonulók árasztják el. Közülük választanak ki egy párt, hogy eljátsszák a menedéket kereső József és Mária történetét. Az éjféli mise után pedig a családok együtt vacsoráznak. Ebben az időszakban sokfelé tartanak tűzijátékot is. Vietnamban a karácsony az év negyedik legnagyobb ünnepe. Ennek oka, hogy a hagyományosan buddhista, taoista és konfuciánus vallású országban számos vietnami tért át a keresztény hitre a francia uralom idején. Hívők és nem hívők egyaránt rajongással várják a december 24-ét. Ekkor a templomokban éjféli misét celebrálnak, ezt követően pedig a családok együtt vacsoráznak. A pulyka és karácsonyi puding itt is népszerű étek, sőt, a karácsonyfa-állítás és a Mikulás-várás is egyre divatosabbá válik. Thaiföldön december 25-e nem számít ünnepnapnak. A hivatalok és az iskolák ilyenkor is nyitva vannak, az emberek azonban nagy lelkesedéssel vetik bele magukat a karácsonyi ünnepkörbe. A gyerekeket vibráló színű, díszes ruhákba öltöztetik, a legtöbb iskolában pedig ilyenkor különleges tanítási napot rendeznek, speciális foglalkozásokkal és játékokkal: karácsonyi dalokat énekelnek. A keresztény családok feldíszítik otthonaikat, különleges ételeket készítenek, és vendégeket hívnak vacsorára. Szingapúrban a karácsony munkaszüneti nap. Az ország lakói, és rendkívüli lelkesedéssel követik az amerikai szokásokat. Így már november közepétől színes lámpák díszítik a bevásárlóutcákat, karácsonyfát állítanak, és a gyerekek boldogan várják az ajándékhozó Mikulást. Annak ellenére, hogy Indonéziában a lakosság csupán nyolc százaléka keresztény, a szeretet ünnepe itt is rendkívül népszerű. Bár egyes muszlim vallási vezetők tiltakoznak ellene, egyre többen döntenek mellette. Pulykát, áfonyaszószt, ananászt és egyéb karácsonyi nyalánkságokat vásárolnak. Hatalmas karácsonyfákat állítanak, az indonéz keresztény közösség pedig jótékonysági feladatokat is ellát ebben az időszakban. Indiának az évszázados brit uralomnak köszönhetően szintén megvannak a maga karácsonyi tradíciói. Ráadásul a hinduk Divali nevű ünnepe is erre az időszakra esik. A keresztények lámpásokkal, gyertyákkal, lufikkal, virágokkal díszítik fel otthonaikat, ha tehetik, karácsonyfát állítanak. A templomokat az éjféli misére piros mikulásvirágokkal ékesítik. A városokban, fenyő híján, kivilágítják a banán- és mangófákat. Az emberek megajándékozzák családtagjaikat és barátaikat, valamint adakoznak a szegényeknek. A muszlim többségű Pakisztánban a karácsony már csak vallási okokból sem örvend túlzott népszerűségnek. December 25-e azonban az ország alapítójának, Muhammad Ali Dzsinnahnak a tiszteletére munkaszüneti nap, ami a nagyobb városokban összefonódik a brit gyarmatosítók által meghonosított hagyományokkal. A keresztények ajándékokat és üdvözlőkártyákat adnak egymásnak, új ruhát öltenek és meglátogatják barátaikat. Dél-Koreában a karácsony nemzeti ünnep. Köszönhető ez az erőteljes amerikai befolyásnak.  A keresztények és nem keresztények egyaránt követik az ajándékozás és a karácsonyi üdvözlőlap-küldés hagyományát. Fát díszítenek, a gyerekek pedig várják a Télapó koreai megfelelőjét, akit Santa Halabujinak hívnak. A rádióadók és tévécsatornák már néhány nappal szenteste előtt ünnepi műsort sugároznak. A nagyáruházak és az utcák  pedig a nyugatihoz hasonló fényárba borulnak ilyenkor. A karácsonyt Kínában nem tekintik hivatalos ünnepnek, azonban a kommunista országban is vallási tartalom nélkül ugyan, de egyre többen követik a nyugati tradíciókat. Fényfákat állítanak, melyeket papírdíszekkel és rengeteg lámpával ékesítenek fel. Az utcákat lampionok ezreivel világítják meg. Muszlinharisnyákat akasztanak ki és várják, hogy a Dun Che Lao Ren, azaz a Mikulás megtöltse azokat ajándékkal. A karácsonyi ünnep Hongkong Kínához való visszatérése után még népszerűbbé vált, hiszen itt, illetve Makaó szigetén a külföldi hatásnak köszönhetően december 25-e már évtizedek óta munkaszüneti nap. Tajvanon hivatalosan nem ünneplik a karácsonyt, azonban december 25-re esik az alkotmány napja, ugyanis 1947-ben ekkor írták alá a Kínai Köztársaság alaptörvényét. Így itt is találnak alkalmat a vigasságra december végén. Japánban szintén egyre népszerűbb esemény a karácsony, annak ellenére is, hogy a lakosságnak kevesebb, mint egy százaléka keresztény. Az ünnepi összejövetelek – az amerikai jelenlétnek köszönhetően – az 1960-as években kezdtek elterjedni. Az esemény színe a zöld. Az emberek karácsonyfát állítanak, örökzöldekkel díszítik a környezetüket. Főleg a családok és a barátok gyűlnek össze ilyenkor. A gyerekek várják a Hoteiosat vagy Santa Kurosu-t, aki az eredeti Mikulással ellentétben buddhista szerzetes. Bár hivatalos állami ünnep vagy szünidő nincs ilyenkor, az alkalmat mégsem nehéz megtalálni az ajándékozásra és az együttlétre.
Mennyire szép és meghitt?
Szerző: ">38" /> | 2010.12.22. 19:50:25 |
A karácsonyi ünnepkör Kárpátalján ugyancsak színes és hosszú. Vajon jut-e a diáknak ideje a kikapcsolódásra? Az Ungvári Nemzeti Egyetem néhány diákját arról faggattam, hogyan készül Jézus születésére. – Az igazat megvallva ezen a héten csak az lebeg a szemem előtt, hogy végre otthon legyek – mondja István. – Most írjuk a modulokat, és a legfőbb célom, hogy elég pontot szerezzek, ne kelljen vizsgáznom. Ilyen hajrában nem igazán tudok koncentrálni az ünnep igazi lényegére. Arra azonban vigyázok, hogy még szenteste előtt hazaérjek.  Otthon aztán jön az ünnep előtti hajrá. Az UREGY (Ungvári Református Egyetemi Gyülekezet) tagjai igyekeznek meghitté tenni az ünnepre készülődés napjait. Istentiszteletet, egyéb léleknemesítő rendezvényeket szerveznek. A más karok hallgatói általában Ungváron töltik a karácsonyt. Ilyenkor csak az ötletességükön múlik, hogy az mennyire lesz szép és meghitt. Mivel több magyar diák is jár ebben a cipőben, közösen ünnepelnek. A bent maradtak szenteste felkeresik egymást és kántálnak. – Elsőben és másodikban töltöttem itt a karácsonyt – meséli Julika. – Megjegyzem, nem mindegy, kivel ünnepel az ember. Nagyon jó volt, mikor minden ismerős szobájába bementünk, énekeltünk. És bár a koliban  nem mindig van kaja, úgy készülünk, hogy ilyenkor megvendégeljük egymást. A meghittséget a gyertyafényes vacsora jelenti számunkra. Az ukránok nagyon segítőkészek. Emlékszem, a szobatársaim átadták a szobát, és elámultak, mennyire összetartanak a magyarok. Nagy Nikolett
Borzsovai betlehemes
Szerző: ">38" /> | 2010.12.22. 19:29:24 |
A Borzsovai Általános Iskolában nagy a készülődés. A gyerekek versekkel, énekekkel, jelenetekkel várják a karácsonyt, hogy aztán szüleik, a falu apraja-nagyja jelenlétében az iskola nagytermében örvendjenek a kis Jézus születésének. Lőrinc Krisztina hatodikos, Dedorszki Eleonóra hetedikes, Máté József ötödikes és Suta Nikoletta hatodik osztályos tanulókkal az ünnepi előkészületekről, szokásaikról beszélgettem. Krisztina, aki egyébként nagyon jó matekos, és a humán beállítottságú Eleonóra titokban arra számít, hogy egy számítógépet kap a fa alá. József, a magyar nyelv és irodalom terén jeleskedik, ő internetet szeretne. Nikoletta pedig – kedvence az ukrán nyelv egy laptopról álmodik. Azt mondják, jól tanultak, ezért bizakodnak benne, hogy kérésük teljesül. – Ez a kedvenc ünnepem, mert ilyenkor együtt lehet a család. Mindenki otthon van, nem siet sehová. És a fenyő illata is olyan kellemes! – árulja el Nikoletta. – A kistestvérem, Roland nagyon várja az ajándékokat. Mikulás előtt is már négy nappal kitette a csizmáját az ablakba. Szenteste mindegyiküknek megvan a maga feladata. Krisztina apukájával és testvérével díszíti a karácsonyfát, ahogyan a másik két kislány is. Aztán, mielőtt ajándékosztásra kerülne a sor, kiviszik kisebb testvéreiket a szobából, hogy eltereljék a figyelmüket. Józsika, aki két testvére mellett a legidősebb, nem szeretne kimaradni a fa öltöztetéséből, de ő kénytelen a négy és fél éves Orsit, meg a három és fél éves Nikit szórakoztatni. Mire visszajönnek, már ott sorakoznak a meglepetések a fa alatt és kezdődhet a csomagok bontogatása. A lányok az ünnepi menü elkészítésébe is besegítenek édesanyjuknak. Borzsován az asztalra többnyire hal, disznótoros, töltött káposzta és számtalan sütemény kerül – sorolják a gyerekek. – A hatodik osztály idén keringővel készül, a többiek betlehemest adnak elő, Józsika verset mond – tudom meg Eleonórától. – A templomban pedig életképeket adunk elő és énekelünk. Kedvencem a Mennyből az angyal, a Dicsőség a mennyben az Istennek és az Éjszaka árnya. Magyar Tímea
"...a szívem csücske Munkács maradt"
Szerző: ">34" /> | 2010.12.22. 19:27:22 |
A közéletben szerepet vállaló, a közösségért érdemben munkálkodó, so­kak által vagy csupán szűk környezetben ismert, de tisztelt és meg­becsült emberek  gyakran fejtik ki szakmai ál­láspontjukat, mondják el véleményüket az írott és elektronikus mé­di­á­ban. Sokkal kevesebbet, olykor szinte semmit sem tudunk viszont ma­gánéletükről. Kulcslyuk című rovatunkban épp ezért kicsit másképp fag­gatjuk őket… Rovatunkban ezúttal Koroly Máriával, a Munkácsi II. Rákóczi Ferenc Középiskola tanítónőjével beszélgettünk egy kicsit másként. – Mielőtt elindult a magnó, azt mondta, izgulós, nem szeret szerepelni. Viszont nap mint nap „közönségnek” magyaráz. – A gyerekek előtt egész más, ott nem érzem magam feszélyezve. Ők nagyon őszinték, ami szívükön, az a szájukon. Bizony néha olyan dolgokkal szembesítenek, amelyeket addig észre sem vettem. Ami pedig a legfontosabb, sok szeretetet kapok tőlük. – Hány éve van a pályán? – Huszonnégy évvel ezelőtt lettem pedagógus. Szerencsés embernek mondhatom magam, hiszen gyermekkori álmom vált valóra, mert mindig is tanítónő vagy óvónő szerettem volna lenni. Igaz, mostanában néha úgy érzem,  rám férne egy kis lazítás. Viszont azt, amivel foglalkozom, nem tudom félvállról venni.  – Milyen gyerek volt? – A szüleim elmondása szerint szófogadó kislány voltam, sze­ret­tem verset mondani, szerepelni. Ha nem akadt közönség, leültettem magam elé a babáimat, és nekik magyaráztam. Ez így ment egészen iskoláskoromig. Ötödikes voltam, amikor ünnepséget szerveztem az utcánkban. Édesanyám nem mindig örült annak, hogy a pajtásaimmal otthon gyakoroltuk a táncot, az éneket és a verseket. – Tehát szeret szerepelni? – Akkor nem éreztem ennek a jelentőségét. Most is szívesen szervezek, intézkedem. Inkább a kivitelezés áll hozzám közelebb. – Saját gyerekével is olyan türelmes, mint az osztályával? – Szerencsére áldott jó fiam van, csak nagyon ritkán kell felemelnem a hangom. Dávid most ötödikes, ő is a tanítványom volt. – Örült neki? – Sikerült úgy kezelnem a helyzetet, hogy az iskolában kizárólag a tanító nénit látta bennem. Néha bizony szigorúbb bánásmódban részesült. Az osztálytársai több mint egy évig nem is tudták, hogy az én fiam. – Őt nem vonzza a pedagógusi pálya? – Úgy nyilatkozott, hogy kutató vagy feltaláló lesz. Jó a nyelvérzéke, szeret tervezgetni, szerkeszteni. – A férje mivel foglalkozik? – Ötvös, és emellett képeket is fest. – Mivel tölti a szabadidejét? – Abból bizony nincs sok, de nagyon szeretek kertészkedni, zenét hallgatni.  Már egy ideje Beregrákoson, kertes házban lakunk, így kiélhetem a virágok iránti rajongásomat. – Ingázik a falu és a város között. Falusinak vagy városinak érzi magát? – Már megszoktam a falusi életet, ott az otthonom. Viszont a szívem csücske Munkács maradt. – Hittanórákat is vezet. – Fontosnak tartom, hogy azok a gyerekek is megismerjék a Biblia tanításait, a vallás lényegét, akik addig otthon semmit sem hallottak róla. Van olyan tanítványom, aki a hitnek köszönheti, hogy ma nem az utcán cselleng, hanem diplomát szerzett, tisztességes munkája van. – Honnan ered ez a vallásossága?  – Római katolikus vagyok, s bár az iskolában annak idején nem lehetett beszélni erről a témáról, de nagymamámnak és édesanyámnak köszönhetően megismertem a Bibliát. Úgy igazából huszonévesen kerültem közel az istenhithez, mégpedig Kornél atya jóvoltából. 22 éves voltam, amikor egy alkalommal azt mondta, nem ér rá, tartsam meg helyette a hittanórát. Megtörtént, és a folyamat azóta is tart. – Hogyan készül a karácsonyra? – Számomra ez húsvét után a második legfontosabb ünnep. Természetesen megajándékozzuk egymást saját készítésű apróságokkal. A tanítványaimat is arról igyekszem meggyőzni, hogy sokkal többet ér az egyedi, nagy szeretettel készített meglepetés, mint az üzletben vásárolt drága holmi. Lehet az egy jócselekedet, egy ígéret is, csak szívből jöjjön. – A ön számára mi volt eddigi legnagyobb meglepetése? – A szakmai kitüntetés, mellyel sok éves munkámat értékelték. Ez valóban váratlanul ért, és nagyon jólesett. – Van ünnepi családi hagyományuk? – Miután a tanítványaim előadják a betlehemes játékot előbb a római katolikus, majd a református templomban, családostul végigsétálunk a városon, és a szüleimnél töltjük a szentestét, akik Munkácson laknak.  Másnap a mise után vagy mi megyünk, vagy hozzánk jönnek szeretteink vendégségbe.     – Már összeállította az ünnepi menüt? – Szenteste a hagyományos ételeké lesz a főszerep. Karácsony első napján pedig variálom a régit az újjal, de hogy mi lesz, az mindig titok. – Emlékezetes karácsonya? – Talán az, amikor a fiam először vett részt a templomi betlehemi játékban. – Újévkor szokott fogadalmat tenni? – Igen. Az idén megfogadom, hogy jövőre csak annyit vállalok, amennyit még élvezettel és örömmel meg tudok oldani. Nem szabad, hogy nyűgként nehezedjenek ránk a tennivalók. Varga Márta
Egy család, nyolcszoros szeretet
Szerző: ">32" /> | 2010.12.22. 18:52:49 |
– Már advent első vasárnapjától ünnepi várakozásban égnek a gyerekek – mondja a ráti Lelekács Georgina, aki nyolc gyermek anyukája. – Hagyomány, hogy adventi koszorút készítünk és minden egyes gyertya meggyújtása előtt imádkozunk. Az idén betlehemet is készítettünk. Minden jó cselekedet egy szalmaszálat ér. Már majdnem tele a kis jászol. Szentestére bizonyára megtelik, és betesszük a kis Jézust. Évek óta 23-án este közösen díszítjük fel a fát, az ablakokat. A nagyobbak persze vigyáznak a kicsikre. Szenteste nemcsak a mi „szűk” kis családunk üli körül az asztalt, a nagyszülők és a testvéreink is itt vacsoráznak. Az idén is több mint húszan leszünk. A többiek elmennek a közeli rokonokhoz kántálni, én a kicsi miatt nem tartok velük. A nagy család története 2006-ban, alig két hónappal az esküvőjük után kezdődött. Lelekács Ferenc és ifjú felesége ugyanis különös ajánlatot kapott: legyenek hivatásos nevelőszülők a Ráti Családi Típusú Gyermekotthonban. – Bizony gondolkodóba estek a fiatalok, és mi, szülők is, amikor elhangzott az ajánlat. Az, hogy árvákról van szó, meglágyította a szívünket. Azzal mindenki tisztában volt, hogy ez nagy felelősség, de igazából nem tudtuk, mit vállalunk – emlékszik vissza a nagymama, Lele­kács Valéria arra, hogyan is lettek a friss házasok egy csapásra többgyermekes szülők. – Már akkor elhatároztam: ha belevágnak, amíg csak az erőmből telik, én segíteni fogok nekik. A fiatalok pedig igent mondtak. Korszerűen berendezett lakást kaptak, de még nem volt bevezetve a központi fűtés, így az első kis „fecskékkel„ egy ideig a szülőknél laktak. – Bevallom, a kíváncsiság is közrejátszott abban, hogy elvállaltam a felkérést – mondja az anyuka mosolyogva. – Ám ha anyósom nem biztat és támogat bizonyára elvetem a gondolatot. A szüleink mind a mai napig rengeteget segítenek, nélkülük szinte lehetetlen lett volna a munka mellett mindezt megcsinálnom. Előbb három kicsi került hozzánk, majd jöttek a többiek. A legkisebb, Jancsika 3 éves volt, amikor Szolyváról elhozták. Az akkor már náluk élő Miklóska emlegette, hogy van egy kistestvére. A szülők jelezték ezt a gyámügy felé, akik nagyon rossz körülmények között találták, és Rátra vitték. Rémült volt, egy ideig nem beszélt, lehetetlen volt vele kommunikálni. Előbb új anyukájával aludt, mert félt, és nem tudta megérteni a körülötte történő hatalmas változást. Aztán jött a három Balogh testvér – Krisztina, Henrietta és Józsi. Gabika Técsőről került a családhoz. Az édesanyja decemberben halt meg, s a következő év márciusában már új otthon és család fogadta a kislányt. Nem mindegyik gyerek árva, van, akiről lemondtak a szülők, mert képtelenek voltak gondjukat viselni. Néha még beszélnek róluk. Ha meglátogatnák a gyerekeket, nem akadályoznák meg a találkozást. Volt rá példa, hogy valamelyiküket felkeresték a hozzátartozók. Amikor látták, hogy jó helyen vannak, megnyugodtak és elmentek. – Krisztina a legidősebb, 17 éves, de még iskolába jár, nyolcadikos – folytatja a gyerekek bemutatását a nagymama. – Hányatott sorsuk miatt későn kezdték el a tanulást, így jócskán le vannak maradva. Henrietta hetedikes, Józsi hatodikos. Bizony a rendet, a fegyelmet nehezen szokták meg. Miklóska a legszófogadóbb. Ő mindig mellettem van, és állandóan kérdezgeti, miben segíthet. Magunk sem hittük, hogy ennyire fogjuk őket szeretni. Az anyuka, aki végzettsége szerint pszichológus, a Szürtei Középiskolában dolgozott. Nem volt egyszerű a népes család ellátását és a munkát összeegyeztetni. Hála a szülőknek, vették az akadályokat. – Nem akartuk, hogy otthagyja a munkát, hiszen akkor mi értelme volt a diploma megszerzésének? – magyarázza Valéria. – Így a fiam lett szerződés szerint a főállású apuka. Két évvel ezelőtt újabb aprósággal bővült a család. Megszületett a házaspár kislánya, Antónia. Most már Georgina is főállású anyuka. És hogy miben mások a „fogadott” gyerekek, mint a saját? Semmiben, ők is rengeteg szeretetet tudnak adni, állítja. – A szülő és gyermek közötti kötődés és szeretet természetes, a mindennapok során nem is kerül szóba. Ezt magam is tapasztaltam az édesanyámmal kapcsolatban. Ám ők naponta többször is odajönnek hozzám, megölelnek és közlik, hogy „szeretlek”. Ez pedig minden gondot és fáradozást feledtet. Ezért érdemes csinálni az egészet. Varga Márta
Eger vára, hej!
Szerző: ">37" /> | 2010.12.22. 18:38:45 |
1552-ben 38 napig „vendégeskedtek” a törökök Eger várának falai alatt. Az Ungvári járás magyarjainak csak egyetlen nap jutott, s mivel nem hívatlanul kerültek oda, ők bejutottak a várba. Az egri utazás célja egy nemes kezdeményezés, Do­bó István kultuszának, szellemiségének ápolása, a kapcsolatok erősítése volt. Korábban az egri várkapitány – aki Szerednyén látta meg a napvilágot s a közeli Dobóruszkán (Felvidék) van eltemetve – nevét vette fel a Sislóci Középiskola és a községben megalakult hagyományőrző társaság. Ezt követően az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) Kőszeghy Mária vezette járási szervezetének sikeres pályázata után az országos szövetség, az oktatási intézmény és a hagyományőrző társaság a múlt év decemberében az iskolában felavatta az egri hős domborművét, tudományos konferenciát is szervezett. Ezen többek között felszólalt dr. Veres Gábor, az Egri Vármúzeum igazgatója, Fodor László magyarországi régész, aki részt vett Dobó István sírjának feltárásában, illetve Lakatos László, Dobóruszka polgármestere. A 17 fős csapat szürte­iek­ből, palágyko­moróciakból, nagy- és kisdobronyiakból, sislóciakból, tiszaásvá­nyiak­ból állt.  Idegenvezetőnknek köszönhetően nem csupán az erősség történetébe kaphattunk bepillantást. Valódi élményt jelentett, amikor végigmehettünk a kazamatákon, megtekinthettük az őrhelyeket – ahol egykor az ellenséget figyelték, egy ágyút vagy éppen Bornemissza Gergely csodakerekének rekonstruált mását. Mi is átélhettük, mivel kellett egykor az ellenségnek a turbán alól szembenéznie. Fejet hajtottunk Gárdonyi Géza sírjánál, Dobó István márvány szarkofágjánál – itt található annak eredeti fedő- lapja. A falon pedig a várvédő hősök névsora… Régi ismerősünk, Fodor László avatott kalauzolásával bejártuk az egész erősséget. A vármúzeumban lévő makettek, páncélok, fegyverek, egyéb kincsek révén felidézhettük mindazt, ami az évszázadok generációinak, köztük az Egri csillagok szereplőinek a mindennapi életet jelentette. És igen, az a nyolcperces, háromdimenziós rövidfilm! A kárpátaljai csoport vezetője, Ruszka Diana kérdésemre, van-e köze Dobórusz­kához, kategorikus nemmel felel. – Tősgyökeres palágyko­mo­róci vagyok – árulja el. – A sislóci Dobó István Hagyományőrző Társaság tagjaként is mondhatom: érdemes volt pályázni, utazni, ugyanis olyan képet kaptunk a vár történetéről, az 1552-es eseményekről, ami kiegészíti mindazt, amit a történelemkönyvekből vagy Gárdonyi Géza feledhetetlen művéből már ismertünk. – A film valóban fantasztikus volt – húzza alá a szürtei Pásztor Imre. – Az idegenvezető és Fodor László előadása kiegészítette egymást. A fiamnak talán a hangeffektusok és a film mellett a kiállított koponyák voltak a legérdekesebbek, fényképeket is készített. Tóth Viktor
Rossz főpróba, remek előadás
Szerző: ">70" /> | 2010.12.20. 21:04:15 |
Bravúros ősz után következhet a karácsonyi folytatás A kárpátaljai kézilabdarajongók váratlan, ám tegyük hozzá, annál kellemesebb meglepetésére az idén eddig nagyszerű eredményekkel rukkolt elő az országos bajnokság élvonalában szereplő Ungvári Kárpáti női együttese. Jelenleg a bajnokcsapat mögött az imponáló második helyen virít a mezőnyben. Pedig az előjelek korántsem ezt jósolták. A színház ördöge szerint, ha nem sikerül a főpróba, kitűnő lesz az előadás, ami fordítva is igaz. Az utóbbiból keserű tapasztalata bőven van a megye sportkedvelőinek. Az elmúlt évek során számtalan esetben voltak szemtanúi, hogy az előkészületi mérkőzéseken kedvenceik tucatszám rúgják vagy dobják a bőrgolyót ellenfelük hálójába, amikor viszont már élesben megy a küzdelem, egyszerűen leblokkolnak, rájuk sem lehet ismerni. Nos, kézilabdás lányainknál ezúttal pont az ellenkezője történt. Az Ungvári Kárpáti elmúlt évadbeli vergődését látván a hívek sok jóra az idén sem számíthattak. Az utolsó előtti, hetedik hely ténye bizonyára a legapróbb betűkkel került be a csapat történetének aranykönyvébe. Ráadásul a mögöttük, nyolcadik helyen végzett gárda a rajt előtt „beadta az unalmast”. Anyagi nehézségekre hivatkozva el sem indult az új bajnokságban. Azaz papíron a Kárpátinál nem volt gyengébb együttes a mezőnyben. A bajnoki nyitány előtt ezt a Kárpáti klubigazgatója és vezetőedzője is alátámasztatta lapunknak adott nyilatkozatában. Úgy érezték, hogy a nyári hónapokban nem igazán sikerült pengés játékosokkal megerősíteni a csapatot, melynek következtében és egy még náluk is gyengébb alakzat hiányában az együttest komolyan megcsaphatja a kiesés szele. Már az is merész célkitűzésnek tűnt, hogy az ötödik hely megszerzését jelölték ki a lányok számára. Ehhez képest óriási volt a szurkolók meglepetése és természetesen öröme, amikor Brovariból, az első három forduló színhelyéről az a hír érkezett, hogy kedvenceik az első összecsapáson ugyan tízgólos vereséget szenvedtek a bajnoktól, ám a második és harmadik mérkőzésüket a jó nevű Szpar-tak Kijev és a Hali­csanka Lviv, azaz az elmúlt idény két dobogósa ellen, megnyerték!     S ha egy üzlet beindul! A következő három találkozón a Kárpáti a Junyisztyban szinte lesöpörte ellenfeleit a pályáról, rossz vendéglátóként egyetlen pontot sem engedélyezett számukra, mind a hatot itthon tartotta. A Podatkova Akademija Irpeny és a Dnyiprjanka Herszon lányainak bőröndjébe 27–27, a sokszoros bajnok Motor Zaporizzsjáéba pedig 28 gólt csomagoltak a válogatottságig menetelő Natalija Turkalo és csapattársai. Két hét múltán pedig hab is került a tortára: egy pici bicsaklás után a Motor másodszori, már-már megalázó, tíz gólkülönbségű legyőzése. Ezzel lányaink nem csak karácsonyig – akkor következik a folytatás – bérelték ki a dobogó második fokát, hanem még legalább egy találkozóig, hiszen előnyük jelenleg három pont a harmadik helyezettel szemben, amit egy meccsen nem lehet behozni. Ráadásul 253 találattal a Kárpáti a második legjobb gólvágó is a mezőnyben, csak a bajnok, SZPARTA Krivij Rih szórt tőle többet (266). – Vajon mi a váratlan siker titka? – kérdeztük Borisz Petrovszkijt, az Ungvári Kárpáti vezetőedzőjét.             – Mindenekelőtt a csapategység és a fegyelem. Hallottam olyan  véleményt, amely szerint a kiesés rémétől való menekülés hozta meg a sikert, ám ez badarság. Sokkal inkább a tudatos, megfontolt és átgondolt, mindenféle sztárallűr­ködést nélkülöző, rokkolós munka és csapatépítés jöhet szóba. Tudván azt, hogy nincs igazi csillagunk, az adott vázra szabtam a taktikát. Mindegyik ellenféllel szemben másat és másat. S ez többnyire bevált, mindenekelőtt azért, mert a lányok szinte minden alkalommal betartották utasításaimat. – Folytatódik-e a nagyszerű sorozat? – Pénteken és szombaton a SZPARTA következik, idegenben.  Nagyon nehéz találkozók lesznek. Bár sohasem lépünk eleve feltett kézzel pályára, a realitásokat nézve már a pontszerzés is óriási bravúr lenne. Ám az ezt követő mérkőzéseken, január 14 és 15-én, itthon a Junyisztyban, a Dnyipr­janka Herszon ellen már kötelező lesz a győzelem. Nigriny Szabolcs
Beregszászi éremeső a tatamin
Szerző: ">40" /> | 2010.12.20. 21:01:12 |
Nagyszabású nemzetközi ifjúsági kötöttfogású birkózóversenyt rendeztek Beregszászban. 11 ukrajnai, két magyarországi és egy romániai csapat versenyzői veselkedtek egymásnak. Mintegy 194 ifjú birkózó lépett szőnyegre – a legkisebbektől (20 kg-os súlycsoport) a „legsúlyosabbakig” (76 kg) – és harcolt az érmekért. A kiélezett küzdelemben a beregszásziak nagy sikert arattak: 6 arany-, 11 ezüst- és 14 bronzéremmel megnyerték a csapatversenyt Szatmárnémeti és Cegléd csapatai előtt. Érdemes felsorolni „hőseinket”. Aranyérmes lett Petrik Harapko, Oleg Vaszi­l­csuk, Anton Melnicsuk, Molnár József, Ilja Kajnov, Koperdák Miklós. Turányi András, Talpa Erik, Nagy Richárd, Rosztiszlav Levic­kij,  Mackó Soma, Sebestén Zoltán, Sebestén András, Ivan Margitics, Simon András, Igor Kalij, Kőrősi Marci ezüst-, míg Márk Margitics, Aliser Agyilov, Viktor Rosinec, Margitics Krisztián, Kiril Szviscso, Vitalij Burcso, Danilo Bucko, Bak Dániel, Vaszil Vaskeba, Orosz László, Turányi Erik, Krajnyik Erik, Konc Richárd, Rosz­tiszlav Papfalusi bronzérmet verekedett ki magának. A csapatversenyben elért első helyért járó oklevelet és serleget Igor Szviscso nyújtotta át a győztes beregszásziak kapitányának, Koper­dák Miklósnak. A járási közigazgatás elnöke nem csak hivatalos személyként volt jelen az eseményen, kitartóan drukkolt a végül bronzérmes kisebbik fiának, Ki­rilnek. Igor Szviscso sportszeretete köztudott. Többek között az FC Beregvidék elnöke. A jelen lévő újságíróknak elmondta:  „A megyei vezetéssel karöltve nagy figyelmet fordítunk az ifjúsági sportélet fejlesztésére.” Azt is elárulta, hogy ennek érdekében jövőre a bentlakásos iskolában (internátus) egy professzionális ökölvívó ring felállítását, valamint a járás két településén birkózószőnyeg kihelyezését és minimum két műfüves sportpálya megnyitását tervezik. KISZó-információ
Nálunk a pálinka volt visítós
Szerző: ">99" /> | 2010.12.20. 20:47:39 |
A népszokás szerint András napján kezdődik és egészen farsang végéig, főként hétvégeken felvisít valahol egy késre ítélt disznó. Egyébként keresztapám (éve­ken keresztül ő vagy nagybátyám volt nálunk a főböllér) nem a malacot, hanem az előtte kötelező pohár pálinkát titulálta visítósnak. Az igazság az, hogy leginkább nagyanyám visított, amikor a gyilkolásra szövetkezett kompánia már a harmadik stampedlinél harsogta: legyen az elhunytnak (pontosabban a még az ólban élőnek) egészséges koporsója. Aztán valahogy csak ellobogott a szalma, kicsit megdézsmáltuk a coca fülét, farkát,  aki bakancsban volt a mosás, tisztítás alatt, zoknit, cipőt cserélt, s az asszonyok bekötözték a bontáskor megsérült ujjakat, jött az igazi mulatság. Sonka-, oldalaskanyarítás. Kolbászhús, a hurkába illő belsőségek darálása.  Előtte, közben hagymásvelő, toros káposzta. Persze nem maradt el az egészséges koporsóra utaló rikkantás, sőt, az idő múlásával mind gyakoribb lett. Ilyenkor kerültek előtérbe a legnagyobb dilemmák: kerüljön-e az egyik comb a kolbászba, vagy inkább füstöljük meg mind a négyet. Távolról sem volt ez egyszerű döntés, lévén apám kolbász-, anyám sonkapárti. Általában asszonygyőzelem lett a vita vége, viszont bekerült a masszába néhány kiló vett hús. A kolbász keverésénél, töltésénel még el-elhangzott: emberek figyeljünk, legyenek szépek a szálak. A hurkánál már lanyhult a feszültség, egy-egy sikertelen darab gyorsan a pulyák nyakába került. A kóstolót már a szürkületben hordták szét a gyerekek a szomszédságnak, távolabbi rokonoknak. Nagynéném a sózódézsa körül évődött apámmal. „Káli, pergesd már meg egy kicsit jobban, és ha meglanyhul az idő”– óvatoskodott Piri néném. „Maradjon csak a só Szlatinán, én húst akarok enni” – tódított apám. Azután csak kiegyeztek valahogy… A zsírolvasztást dédnagyanyám senkire nem bízta, mondván: a hibri-hubri fiatalok (nagyanyám akkor már elmúlt hatvan) még odaégetik, s akkor mivel zsírozzuk a szerbkenyeret nyáron. Vacsorára vagyunk már vagy harmincan. Előbb-utóbb valakinek csak eszébe jutott: „Juliska, ha kevés a hús a levesbe, vágj le vagy két tyúkot.” És az előszobában már ott volt a nehezen megszerzett karácsonyfa. Azóta megéltem én már vagy félszáz disznótort. Adomáztunk mindig, mulattunk, ahogy illik. Valami mégis mindig hiányzott.  Az a hangos, lobogó, magával ragadó, magába ölelő nagy család. Bizony voltunk annyian, hogy néha veszélyben volt az élete annak a két emlegetett tyúknak. Horváth Sándor
Koncertek a jótékonykodás jegyében
Szerző: ">35" /> | 2010.12.20. 20:37:54 |
A nemes kezdeményezést ápolva az idén is jótékonysági koncertre várta az Ignácz Mária vezette Téglási Művelődési Ház a helyi és a szürtei polgárokat. A Császlóci Gyermekotthon javára szervezett est a szeretetről, a békéről és Jézusról szól, amit a gyerekek által előadott versek már az esemény kezdetén nyomatékosítottak. Igen, meggyúlt a negyedik gyertya is az adventi koszorún. Immár vége a várakozásnak. A szépen feldíszített karácsonyfa alá csomagok kerülnek – a fellépők egy-egy éneket, dalt, táncot vagy éppen előadást helyeztek jelképesen mindannyiunk karácsonyfája alá. A sort a helyi hagyományőrző társaság Margaréta énekcsoportja kezdte, majd a művelődési ház Napsugár színjátszó csoportjának betlehemes előadása váltott ki tapsot a nézőteret a farkasordító hideg ellenére szinte színültig megtöltő közönségből. Az Orchidea tánccsoport csárdása után kezdetét vette az adománygyűjtés – ennek beharangozójaként a szervezők köszönetet mondtak a Dorcas Nemzetközi Segélyszervezetnek a császlóci gyermekek utaztatásáért, valamint a téglási asszonyoknak a sütiért és forró teáért. Mint végül kiderült, a szürteiek és a téglásiak 1045 hrivnyával járultak hozzá, hogy szebb legyen a gyermekotthon karácsonya. Mindeközben a színpadon tovább zajlott az élet. Fellépett a Kereknyei Művészeti Iskola szürtei fiókintézetének előkészítő csoportja, majd Favorit tánccsoportja, dalban vallott a magyarságról, a nyugdíjas évekről és a szeretet ünnepéről a palágykomoróci Kenguru Alapítvány keretében működő Örökzöld Nyugdíjasklub énekkara, hozzájuk hasonlóan osztatlan sikert aratott a Szürtei Ifjúsági Énekegyüttes. Tóth Zoltán és Szikora Zoltán a zongorát szólaltatta meg. Szép produkciót nyújtott a Dalárda együttes és a téglási római katolikus egyházközség ifjúsági kórusa. A császlóci gyerekek verssel és dalokkal mondtak köszönetet az estéért, a pénzadományért. És az ajándékcsomagokért. Ezeket – mint azt Kótyuk Zsolt református lelkész a gyerekeket köszöntve elmondta – a szürtei, a salamoni és a bátfai gyülekezet gyűjtötte. Az estre képletesen szólva a Szikora Csilla vezette Rózsa népdalegyüttes és a Tinédzsers együttes produkciója tette fel a koronát, utóbbi például – stílszerűen – a Piramis Ajándék számát is előadta. A már említett örökzöldeknek egyébként nem a téglási volt az egyedüli fellépése. Ahogy a színpadról levonultak, a palágykomoróciak hazatérve azonnal a művelődési házba látogattak. Az Illár Viktória igazgató vezetésében tartott est természetesen a karácsony jegyében telt. Miután meggyulladtak az adventi koszorú gyertyái, Béres István atya mondta el üzenetét. A szervezők ismertették a hozzá fűződő hagyományokat, a megnevezés jelentését. A helyi hagyományőrző társaság Szivárvány tánccsoportjának lány­tagjai az alkalomhoz illő verseket adtak elő. Ezt követően a Szivárvány immár teljes létszámában lépett a színpadra, majd a Napsugár csoport énekes-verses színdarabja emelte az ünnepi hangulatot. A fellépők Mikulás-tánca után a „szivárványos” fiúk Luca-napi mondókákat, köszöntőket adtak elő. A publikumot karácsonyi énekkel, illetve A csavargók éjszakája című színdarabbal ajándékozta meg a Nefelejcs leány-asszony kórus. Az ünnepi est egyik feledhetetlen produkciója a Nefelejcs által tartott humoros téli divatbemutató volt. Renya Vivien révén ukrán karácsonyi vers is elhangzott, s természetesen fellépett az Örökzöld Nyugdíjasklub énekkara is. *  *  * A Beregszászi Református Templomban a Sámuel Alapítvány javára szerveztek Karácsonyi hangjáték címmel jótékonysági koncertet. A rendezvény fővédnöke Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke és Nagy Béla főgondnok volt. Néhány szóban érdemes kitérni az előzményekre. Az alapítvány 2001-ben azzal a céllal jött létre, hogy reményt adjon az árva és elhagyatott csecsemőknek, gyermekeknek. Ők a megye csecsemőosztályain, kórházakban, szüleiktől elhagyatottan várják sorsuk alakulását. Kárpátalján 21 állami gyermekmenhely működik, melyben 1323 árva gyermek él, kilenc intézetben fogyatékosak. A Sámuel Alapítvány célja, hogy javítson életkörülményeiken, esélyt adjon arra, hogy a társadalom teljes értékű tagjai legyenek. Ezek megvalósításához több úton indult el. Az egyik legfontosabb a családtípusú gyermekotthonok létrehozása. Az első 2001-ben nyílt meg Tiszapéterfalván, amelyhez azóta még hat csatlakozott. Nos, a beregszászi templomban vasárnap ellátogattak az otthonok kis lakói és szüleik. – Az eddigi munkánkba több gyülekezet is aktívan bekapcsolódott, hogy segítsenek az anyagi teherhordozásban. Szemmel láthatóan van eredmény, hisz ha csak egy mosolyt láthatunk ezeknek a gyermekeknek az arcán, már megérte – mondta Sipos Géza, a Sámuel Alapítvány elnöke. Elsőként a Hajnalcsillag együttes adott elő alkalomhoz illő dalokat, majd a Kamarakórus és a Credo együttes karácsonyi dalai következtek. A dalárda szolgálata után Zán Fábián Sándor mondta el gondolatait. A püspök hangsúlyozta: karácsonykor jobban odafigyelünk egymásra, ilyenkor megajándékozzuk egymást, de azt már nem sokan teszik meg, hogy befogadjanak egy kisgyermeket. KISZó-összeállítás
Öncenzúrára kényszerítve
Szerző: ">23" /> | 2010.12.20. 20:23:14 |
Magyarországon a sajtószabadság 2010. december 20-án szűnik meg – írta tegnapi vezércikkében a Népszava. Az ellenzéki lap szerkesztőségi cikkében megjegyzi, az egész Sztálin születésnapja előestéjén történik. Persze, ég és föld még mindig a két rendszer, bár Sztálinékat sem nevezhetjük éppen a sajtószabadság bajnokainak – folytatódik az írás. „Az internet világában ráadásul reménytelen vélemény-karanténba zárni egy országot. Igaz, ha nem működhetnek professzionális szerkesztőségek, hivatásos újságírók szabadon, akiknek munkája a hatalomban lévők mesterkedéseinek a leleplezése, akkor, mondjuk sosem tudjuk meg, miként döntenek egy semmiképpen sem taggyűlésen, egy maximum Fidesz közeli társaság tagjai a tokaji szőlőjükhöz igénylendő állami támogatásról, vagy éppen arról, miből lesz a kőbánya. Aki a sajtót uralja, természetesen nem programozhatja be a közönség gondolatait bármire. De kétségtelenül tönkretehet és ellehetetleníthet embereket, vagy »köztudottá tehet« olyan nettó hazugságokat, hogy 2006-ban a derék magyar emberek a diktatórikus elnyomás ellen harcoltak a rendőr-terrorral szemben. És a többi” – olvasható a napilapban. Az új magyarországi médiaszabályozás ellen az összes mérvadó ottani szakmai szervezet felemelte már a hangját, több vezető lap – Magyar Narancs, 168 óra, Élet és Irodalom, Népszava – üres címlappal jelent meg tiltakozása jeleként. Szoros figyelemmel kíséri a magyarországi média helyzetének alakulását a Nemzetközi Sajtóintézet (IPI) és a Dél- és Kelet-európai Médiaszervezet (SEEMO) is – mondta az MTI-nek Oliver Vujovic, a SEEMO főtitkára. Hangsúlyozta: nem szabad, hogy egy médiatörvény az újságírók munkáját megnehezítse, a sajtószabadságot akadályozza, nem szabad, hogy öncenzúrára kényszerítse őket. Múlt héten a két nemzetközi újságíró-szervezet közös küldöttsége vizsgálódott Magyarországon. KISZó-feldolgozás
Ösztönöznék a véradókat
Szerző: ">12" /> | 2010.12.20. 20:11:27 |
Az élet cseppjei címmel indítottak akciót Kárpátalján, melynek célja, hogy minél több embert rávegyenek a véradásra. Az első hasonló megmozdulásra két évvel ezelőtt került sor, mondta el az ungvári Reform sajtóklubban Petro Renzsin, az Ukrán Ifjúsági Párt kárpátaljai szervezetének vezetője, a program egyik szervezője. Akkor 18 százalékkal több önkéntes vállalkozott rá, hogy vérét adja a rászorulóknak. Ezúttal jó példát mutatva, a párt tagjai elsőként mentek el a megyei véradó állomásra, s jövő év nyaráig folytatnak propagandamunkát. A donorok nemzetközi napja, azaz június 15-én vonják meg a mérleget, s nevezik meg a legfelelősségteljesebb kárpátaljaiakat. – Nem kell tartani a vérvételtől, a folyamat során nem történhet semmilyen fertőzés, valamennyi eszköz egyszer használatos és steril – hívta fel rá a figyelmet Petro Renzsin. Natalija Szviscso, a megyei vérátömlesztő állomás transzfúziológusa elmondta, megyénkben jelenleg a szükséges vértartalékok mindössze 76 százalékát sikerül begyűjteni. Idén eddig 4580-an gondoltak másokra, s segítettek. Ezeknek hat százaléka kapott pénzt – 100 milliliter vér 16 hrivnya – adományáért. Kárpátalján jelenleg 300 tiszteletbeli donort tartanak nyilván, akik, ha szükség van rájuk, egy telefonhívásra azonnal jelentkeznek az állomáson, hogy életet mentsenek. Egészségi állapotukat folyamatosan ellenőrzik. S az állam olyan kedvezményeket biztosít számukra, mint az ötven százalékos engedmény a gyógyszerekre, sor nélküli szanatóriumi beutaló, ingyenes fogpótlás stb. Magyar Tímea
Börtönben járt a Mikulás
Szerző: ">90" /> | 2010.12.20. 20:06:53 |
Az ungvári börtönben  raboskodó mintegy hatszáz elítélt  közül néhány jó magaviseletű  részesülhetett   az ajándékozás örömeiből. Az ortodox szent Miklós-nap alkalmából az Ukrán Pravoszláv Egyház  Munkácsi  Püspökségének püspöke látogatott el  a büntetés-végrehajtási intézménybe. Feodor atya  süteménnyel, tortával, gyümölccsel megrakott  asztallal várta   a bűneikért vezeklőket. Az egyház gyermekszínjátszói  bibliai és az életből vett jelenetekkel, karácsonyi énekekkel  kedveskedtek. Majd  a püspök bátorító szavakkal szólt az elítéltekhez. Soha nem késő megtalálni a helyes utat, mindenkit megillet a bűnbocsánat, aki Istent keresi, fejtette ki. Végül Mikulás-csomagokat osztott  szét  az arra érdemesek között.  Balogh Csaba
Fenyővásár húsztól a csillagos égig
Szerző: trong> | 2010.12.20. 19:38:15 |
Már a negyedik gyertyát is meggyújtottuk az adventi koszorún. Mindössze néhány nap és itt a karácsony, az otthonokban ünnepi díszbe öltöznek a fenyőfák, kellemes illattal töltve meg a szobát. Bár egyre többen döntenek a műfenyők mellett, a többség még mindig az élőt részesíti előnyben.
Önök kérték – Erdélyből is
Szerző: ">99" /> | 2010.12.20. 00:00:00 |
Az Erdélyi Magyar Televízió és az MTV közös kívánságműsorát december 21-én láthatják a nézők. A magyar közszolgálati csatorna ezzel az ajándékkal köszönti a kétéves partnerintézményt. Rendhagyó lesz az Önök kérték karácsonyi adása. A Magyar Televízió és az Erdélyi Magyar Televízió első közös műsorát, az ünnepi adást 2010. december 21-én, magyar idő szerint 20.05-kor a két televízió-csatorna egy időben sugározza. Az Önök kérték tekintélyes múltra tekint vissza, ha a kezdetektől számítjuk, jövőre lesz 40 éves. A Magyar Televízió népszerű magazinja tíz év kihagyás után, 1997-ben került vissza a képernyőre. Bényi Ildikó, a legendás műsorvezető, Tamási Eszter utódaként, az újrakezdéstől látja el a kívánságműsor háziasszonyi teendőit. Az ünnepi műsorban nem egyedül köszönti a nézőket, partnere az Erdélyi Magyar Televízió műsorvezetője, Gergely Tünde lesz. A fiatal televíziós szakember a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Színművészeti Szakának elvégzése után került az erdélyi médiumhoz. Örömmel vállalta az Önök kérték műsorában való részvételt, mivel a marosvásárhelyi stúdióban is hetente vezet kulturális műsort. A felhívásra az erdélyi nézőktől mintegy félszáz kívánság érkezett. Az MTV legnagyobb múltra visszatekintő, és egyben legnépszerűbb szórakoztató műsorának szerkesztője az 50 perces összeállításban a karácsony meghitt pillanatait idézi meg. A képernyő előtt ülők válogatást láthatnak karácsonyi erdélyi és magyar dalokból, versekből, az ünnepkör hangulatához kapcsolódó nótákból, költeményekből. Az elhangzó számok egy része az Erdélyi Magyar Televízió archívumából érkezett. A két testvérintézmény kapcsolata nem új keletű, az MTV az első pillanattól segítette a fiatal csatornát, ezzel a különkiadással a most kétéves Erdélyi Magyar Televíziót köszönti.
Sebességváltás az ugocsai futballban
Szerző: ">31" /> | 2010.12.18. 00:10:32 |
Az elmúlt hetekben górcső alá vettük vidékünk magyarlakta járásainak labdarúgó-bajnokságait. Szakági és csapatvezetők segítségével felelevenítettük az évad sikereit és bukásait. A szakemberek számot vetettek és értékelték az Ung-, a Bereg-vidék és a Munkácsi járás 2010-es idényét. Sorozatunk utolsó részében a nagyszőlősi pontvadászat idei szezonját elemezzük. A Nagyszőlősi Járási Labdarúgó Szövetségnek sok problémával kellett szembenéznie: kifogásolható a polgármesterek hozzáállása, a pályák és a stadionok elhanyagoltak, a játékvezetés is hagy kívánnivalót maga után, nem beszélve a rendbontásokról. Hevesi József, a járási labdarúgó szövetség elnöke félidőben vette át a stafétát Mindák Imrétől, amit egyfajta lendületváltás követett. – Belenyúlni már nem tudtunk a kiírásba, így döcögős, de biztató évet zártunk – értékelt a szakági vezető. Szinte minden járásban vannak kisebb-nagyobb nehézségek. Mi is problémákkal küzdünk. A játékvezetők képzettségével és kondíciójával van a legnagyobb gond. A bajt tetézi, hogy kevesen vannak. Már most elkezdtük toborozni a sípmestereket, többek között a járási lapban jelent meg hirdetés, és már jelentkezők is vannak. Előfordul, hogy a csapatok nem fizetik ki őket, így ezt a terhet is le szeretnénk venni az együttesek válláról. Ígéretet kaptunk Rezes Károlytól, a Nagy­szőlősi Járási Állami Közigazgatás elnökétől, hogy a jövőben az adminisztráció nagyobb figyelmet fordít a labdarúgásra. – A pályákon és a lelátókon elburjánzott agresszió rányomja bélyegét a játékra – mondta Hevesi József. – Persze ne feledjük, a labdarúgás túlfűtött, emocionális sport, viszont ez nem adhat alapot az erőszakra. A félidei átigazolások körül szintén előfordultak szabálytalanságok. Ezeket a jövő évi, szigorú szankciókat tartalmazó kiírással próbáljuk visszaszorítani. A szövetség elnöke azt is elmondta, valóban mind a 14 csapat pályáján lehet focizni, viszont mindenhol akadnak hiányosságok. Van, amelyik nincs körbekerítve, nincs öltöző, vagy hiányzik a világítás, a víz. 10 csapatnál van öltöző, négyben pedig zuhanyzó is működik. Csak remélni tudja, hogy a csapatok a jövőben nagyobb figyelmet fordítanak az infrastruktúra-fejlesztésre. – Hogyan jellemezné a bajnokság színvonalát? – Az élmezőnyhöz tartozóknál a színvonallal nincs gond, hisz a megyei labdarúgó Bajnokok Ligájára három csapatunk is nevezett, Forgolány a nyolcaddön­tőig jutott. A középmezőnyt és az alsóházat kellene megreformálni. Tiszaszirma, Nevetlen, Újhely, Egres is tud jó iramú mérkőzést produkálni, ha akar. A vesztesek persze mindig elégedetlenek. Először rendet kell rakni az emberek fejében és utána lehet változásokról beszélni. – Teljesítettük a szezon elején kitűzött célokat, elégedettek vagyunk az eredménnyel, végül is bajnokok lettünk – nyilatkozta lapunknak Anatolij Iszak, az élen végző feketeardói csapat edzője. – Az utolsó fordulóig két csapat – Feketeardó és Fancsika küzdött a bajnoki címért. A korábbi években már 4–5 fordulóval hamarabb eldőlt a bajnokság és több középszintű csapat is ringbe szállt. A kiélezettebb bajnokság jobb színvonalat jelent. A játékvezetők helytálltak, komolyabb baki nem volt, holott nincsenek könnyű helyzetben, mivel hiány van az asszisztensekből, a partjelzőket a hazai csapatoknak kell biztosítani. A dobogó harmadik fokára felkapaszkodó bor­zsav­­sz­kei csapat trénere, Csekan Volodimir, fekete­ardói kollégájához hasonlóan a partjelzők hiányában látja a legnagyobb problémát a járásban. – Sokkal erősebb, színvonalasabb lenne a pontvadászat, ha megoldódna ez a kérdés. Az első kör döcögősre sikerült, viszont az új vezetés megválasztásával sebességváltás történt az ugocsai fociban – hangsúlyozta a borzsavszkei edző. Szabó Sándor
Határ-sáv
Szerző: ">38" /> | 2010.12.18. 00:00:09 |
Három szabály ellen vétett Három vámszabályt is megsértett az az ukrán állampolgár, aki külföldre akart utazni gépkocsijával, de fennakadt a Csapi Vámhivatal munkatársainak ellenőrzésén. Az egyik szabálysértést azzal követte el, hogy  túllépte a Csehországban vásárolt és ottani rendszámmal ellátott Volkswagenje  engedélyezett tartózkodási idejét. A vámosok kénytelenek voltak szétszedni, majd lefoglalni az autót, mert  a férfi cigarettával rakta tele annak rejtett zugait, tájékoztatta lapunkat a Csapi Vámhivatal  sajtószolgálata. Aranyos  kávé és tiltott gyógyszer Olaszországból hazatérőben a Tisza közúti határátkelőn akadt fenn a vámvizsgálaton két ukrán állampolgár. Egyikük aranyat, a másik tiltott patikaszert akart illegálisan behozni az országba. A Mercedes mikrobusszal közlekedő férfi csomagjait átvizsgáló  vámtisztnek szemet szúrt  az egyik kávésdoboz. Elsőre semmi különös nem volt rajta,  a súlya azonban eltért a többitől.   Amikor kinyitották, a Nescafe arannyá változott. A kávéba rejtve ugyanis két húsz dekagrammos, banki jelzéssel ellátott  nemesfémtömb került elő.   A hatóság  elkobozta az aranyat és  a csempészéshez használt gépjárművet. A másik esetben egy mikrobusz utasának csomagjai között találtak  tiltott dolgokat. A huszonkilenc éves nő elmulasztotta feltüntetni a vámnyilatkozatban a nála lévő kétszáz darab Prontalgin tablettát. Az Ukrajnában tiltott tudatmódosító szernek minősülő készítményt  elkobozták.
Egy hét az utakon
Szerző: ">33" /> | 2010.12.17. 23:58:31 |
A  téli gumi életet menthet Sajnos az ukrajnai közlekedési szabályok  nem írják elő kötelezően a téli gumiabroncsok használatát, ezért, akik nem cserélik le a nyári készletet, nem is vonhatók felelősségre. Őket sokkal inkább  maguk az útviszonyok  büntethetik meg, mégpedig  nagyon súlyosan. A kárpátaljai éghajlat  szerint a legoptimálisabb november 15-én felszerelni a téli abroncsokat és március 15-ig le sem cserélni. Az ilyen gumik már plusz hét  fokos hőmérséklet alatt, főleg a nedves útburkolaton is jó szolgálatot tesznek, jelentősen növelik a közlekedés biztonságát, tanácsolja Ivan Drahula, a megyei közlekedésrendészet (DAI) osztályvezetője. A szakember szerint nyári gumival a jégbordás útfelületen viszonylag kis sebességnél is  harminc méter körüli a féktávolság. A téli abroncsok  jelentősen javítják  ezt. A DAI szakembere szerint ezen nem érdemes spórolni. Megyénkben az idén már 88-an vesztették életüket balesetben, közöttük 14 gyerek. 651-en szorultak kórházi ellátásra. Az elmúlt héten útjainkon  14 személyi sérüléssel járó baleset történt. Egy emberen már nem tudtak segíteni az orvosok. A karambolok zöme a kora reggeli, illetve az esti órákban  történik. Többségében a nem megfelelő gumiabroncsok használata idézi elő a bajt. Íme a hét nem teljes baleseti krónikája. Szolyva belterületén a vasúti átjáróban járt pórul egy harmincéves autós és egy vétlen gyalogos. A férfi a fékre lépett, amitől a jármű megperdült és az útszéli lámpaoszlopnak csapódott. Az ütközés erejétől leszakadt a világítótest és a járdán haladó nyugdíjas ass­zony fejére zuhant. A járművezető néhány karcolással  megúszta a karambolt,  az idős nő viszont súlyos állapotban került kórházba. Mezőterebesen (Sztrabi­cse­vo) az esti órákban járt szerencsétlenül egy Ladával közlekedő fiatalember. A munkácsi járási település jeges útján megcsúszott  a jármű és irányíthatatlanná válva az útszéli árokban kötött ki, ahol oszlopnak csapódott és felborult. A huszonöt éves  autóvezető életveszélyes fej- és mellkasi sérüléseket szenvedett. Az egyik huszonéves fiatalember a mentőautóban belehalt sérüléseibe. A harmadik személyt súlyos  koponyasérüléssel  szállították kórházba. Egyik gépkocsi vezetője sem sérült meg abban a karambolban, mely a Técsői járásban, Nyéresháza (Ne­resz­nica) közelében történt. A Ladával közlekedő 34 éves helybéli asszony  gyakorlatlan vezetőnek bizonyult, mert manőverezés közben  autójával átcsúszott a szemközti sávba és összeütközött egy másik járművel. Az utóbbi tinédzser korú utasa  súlyos sérüléseket szenvedett. Súlyos közúti szerencsétlenséghez riasztották a mentőket  Várkulcsa (Kljucsarki) közelében, ahol személygépkocsival ütközött egy autóbusz. A Ladát vezető 66 éves férfi  váratlanul balra akart fordulni, de a manőver közben nem vette észre a közeledő BMW-t és nekicsapódott. Az ütközés ereje  azt átdobta a másik sávba, ahol belerohant  egy autóbuszba, melyben szerencsére  nem voltak utasok, így csak a vezető sérült meg. A BMW-ben lévő négy személyt azonban életveszélyes állapotban szállították kórházba. Az elmúlt héten a közlekedési rendőrök 755 szabálysértőt füleltek le, akik közül 33-an ittasan vezették járművüket. 129 autóst gyorshajtás  miatt vontak felelősségre. A KRESZ-sértők között volt 39 gyalogos is. Balogh Csaba
Assange szabadlábon
Szerző: ">53" /> | 2010.12.17. 23:40:17 |
Csaknem kétheti börtönfogság után szabadon engedték Julian Assange-t, a bizalmas amerikai diplomáciai sürgönyöket ezrével kiszivárogtató WikiLeaks portál alapítóját, miután a londoni felsőbíróság jogerősen elvetette a szabadlábra helyezést elrendelő első fokú végzés elleni fellebbezést. A 39 éves ausztrál állampolgárt a svéd hatóságok kérésére, hivatalosan szexuális bűncselekmények gyanújával a múlt hét elején vették őrizetbe Nagy-Britanniában – tájékoztat az MTI. Assange-t – akit őrizetbe vétele óta a dél-londoni Wandsworth kerület hírhedt börtönében tartottak fogva, ügyvédje szerint „dickensi körülmények között” – csütörtök este mindenesetre szabadlábra helyezték, ám ezután is komoly korlátozásoknak kell alávetnie magát: a nap meghatározott szakában kijelölt lakhelyén kell tartózkodnia, elektronikus helymeghatározó készüléket kell viselnie, hetente egyszer jelentkeznie kell az illetékes rendőrőrsön, és útlevelét sem kapja vissza. A westminsteri magisztrátusi törvényszék, amely első fokon járt el az ügyben, a hét elején hozott végzést As­sange őrizetének megszüntetéséről, ám ehhez 200 ezer font készpénzóvadék és további 40 ezer font biztosíték – vagyis összesen 80 millió forintnak megfelelő összeg – letétbe helyezését rendelte el. Az ügyet nehezítette, hogy az első fokon eljáró westminsteri bíróság a 200 ezer fontban meghatározott óvadékot készpénzben rendelte letétbe helyezni, és ezt – jóllehet az összeget a WikiLeaks vezetőjét támogató közéleti személyiségek összeadták – a felsőbírósági döntés nyomán fizikai valójában össze kellett szedni. A brit bankbiztonsági előírások miatt ekkora pénzmennyiség felvétele egy összegben meglehetősen nehéz. Assange támogatói között van az emberi jogi aktivistaként tevékenykedő Bi­an­ca Jagger, a Rolling Stones frontemberének, Sir Mick Jaggernek az első felesége, valamint Ken Loach brit filmrendező és John Pilger közismert ausztrál publicista, egykori haditudósító, az amerikai külpolitika különösen éles hangú bírálója. A WikiLeaks alapítójának szabadságáért kam­pányolók szerint az As­sange elleni eljárás valójában politikai indíttatású, miután a portál több ezer titkos – esetenként meglehetősen kényes tartalmú – amerikai diplomáciai feljegyzést és jelentést szivárogtatott ki az elmúlt hetekben. Assange tagadja, hogy svédországi tartózkodása idején elkövette volna a terhére rótt szexuális bűncselekményeket.
Magyar érdekképviselet: térnyerés vagy térvesztés?
Szerző: ">37" /> | 2010.12.17. 23:32:27 |
A 2010-es helyhatósági választások után ideje mérleget vonni. Vajon a megyei önkormányzatban és a járási tanácsokban, illetve a városokban milyen pozíciókat mentett át a kárpátaljai magyarság két meghatározó érdekvédelmi szervezete, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) pártja. Az eredmények rávilágíthatnak arra, milyen lehetőségekkel rendelkezik a két szervezet a magyar érdekérvényesítés terén. Megyei tanács A Kárpátalja parlamentjének vagy esetenként közgyűlésének is nevezett megyei tanácsban a korábbi ciklusban öt KMKSZ-es és négy UMDSZ-es képviselő ült, s a koalíciós többséget létrehozó megállapodás eredménye egy magyar alelnöki pozíció volt. A 90 fős testület a jogszabályi változás – az egyéni választókerületi rendszer visszaállítása – folytán 108 tagúra bővült. Az UMDSZ egyéniben négy, a KMKSZ pártlistán három személyt juttatott be – kettővel tehát alatta marad a korábbinak, holott, ahogy említettük, a testület létszáma bővült! Igen nagy a valószínűsége, hogy éppen a térvesztés miatti alkupozíció-gyengülés folytán ezúttal nincs magyar alelnök, holott ez egyfajta szokásjog volt. Az eredményt értékelve lehet, hogy nem teljesen igaz az a megállapítás: itt a legnagyobb a pozícióvesztés és a lehetőségek elszalasztása, ám az igencsak valószínű: Kárpátalján a magyar nemzetpolitika szempontjából fontos kérdések megoldása tekintetében a megyei szintű leszereplés jelentheti a legnagyobb „kátyút”. Járási képviselőtestületek A járások adatait elemezve akár sokkolónak is nevezhető, hogy a három­negyed­részt magyarok lakta Beregszászi járásban a két magyar párt a 62 fős grémiumban 29 képviselői helyet szerzett (UMDSZ – 19, KMKSZ – 10), azaz a mandátumok kevesebb mint felét. Ez nem többet és nem kevesebbet jelent, mint hogy az országos ukrán pártok (akár titkos) együttműködése esetén a két magyar szervezet bármilyen javaslata leseperhető az asztalról. E veszély akkor is fennáll, ha Bihari András személyében az UMDSZ jelöltjét választották a járási tanács vezetőjévé, aki mögött vegyes – magyar és ukrán tömörülésből álló – koalíció állt fel. A korábbi ciklusban a KMKSZ frakciója 27, az UMDSZ-é 25 tagból állt. Az Ungvári Járási Tanácsba a KMKSZ 6, az UMDSZ 5 képviselőt delegált, mindketten éppen annyit, mint a korábbi ciklusban. Ám ha figyelembe vesszük, hogy a testület 62-ről 66 fősre duzzadt, valamint hogy a községi tanácsok területén egyéni mandátumszerzési lehetőség nyílott, a magyar pártok tekintetében szintén térvesztés állapítható meg. Nem véletlen, hogy míg korábban Szejkovszky Natália (UMDSZ) személyében magyar elnöke, az ezelőtti ciklusban Mackó István (KMKSZ) révén magyar alelnöke volt a testületnek, most már csak elnöki tanácsadói szerepkör jutott számukra. A Munkácsi Járási Tanácsban megfordult a helyzet. A korábbi ciklusban a KMKSZ-nek három képviselője volt, az UMDSZ nem jutott be. Az országos szervezet ezúttal négy főt delegált a testületbe, míg a kulturális szervezet egyet sem. Akár az UMDSZ-nek a Szernyei Községi Tanács területén indított egyéni jelöltje is bejuthatott volna, ha a KMKSZ nem indít ellenjelöltet. Ám megtette, ami mandátumhoz ugyan messze nem volt elegendő, de arra igen, hogy az UMDSZ-es jelölt éppen alulmaradjon az ukrán párt jelöltjével szemben. A 64 fős Nagyszőlősi Járási Tanácsban az UMDSZ 8, a KMKSZ 5 mandátumot szerzett a korábbi 6, illetve 11-gyel szemben. Az is csökkenti az érdekérvényesítés lehetőségét, hogy nem lesz magyar alelnöke a testületnek. Eddig Barta József (KMKSZ) töltötte be ezt a posztot. Eddig a Técsői, a Rahói és a Huszti Járási Tanácsban egyetlen képviselőt sem delegált magyar szervezet. Az első kettőben most sincs. A Huszti járásban viszont változott a helyzet: közös megegyezés alapján az UMDSZ nem állított listát, így a KMKSZ listájáról ketten tagjai lettek a testületnek. Városok Nos, Beregszászt tekintve tény, hogy a legmagyarabb városunkat Gajdos István UMDSZ-elnök személyében továbbra is magyar politikus vezeti. Ami a városi tanács összetételét illeti, a 36 fős testületben az UMDSZ 10, a KMKSZ 3 képviselővel rendelkezik, ami alatta marad a magyarság beregszászi részarányának. Az UMDSZ-nek korábban 6, a KMKSZ-nek 8 képviselője volt. Munkács talán az egyedüli példa a magyar érdekképviselet erősödésére. A La­torca-parti várost továbbra is Lengyel Zoltán irányítja, aki, bár ukrán pártszínekben szerepel a politikai életben, nyitottnak mutatkozik a város magyarsága problémáinak megoldása tekintetében. S ami az erősödést illeti: az UMDSZ-közeli Kincs Gergely személyében magyar az egyik alpolgármester. Ugyanakkor a 40 fős városi tanács összetétele talán a széthúzás mementójának is értékelhető, hiszen míg a mintegy 80 ezres városban több ezerre tehető a magyarok száma, a grémiumban csupán egy magyar képviselő ül majd (KMKSZ). Nagyszőlős tekintetében vegyes a kép. Örömteli, hogy Bocskai István erre a ciklusra is elnyerte a választópolgárok bizalmát, ami még akkor is igaz, ha figyelembe vesszük, hogy ukrán párt színeiben nyerte el ezt a tisztet. Ugocsa vármegye egykori központjában ma a lakosság mintegy 20–25 százaléka magyar. Az egy UMDSZ-es, illetve a két KMKSZ-es városi képviselő érdekérvényesítő képessége – figyelembe véve azt, hogy a képviselőtestület létszáma 38 fő – alatta marad ennek, aminek következtében meglehetősen behatárolt lehetőségekkel rendelkeznek. Az Ungvári Városi Tanácsba ezúttal két KMKSZ-es jelölt jutott be, egybehangzó vélemények szerint azért, mert az UMDSZ nem állított pártlistát. (A korábbi helyhatósági választáson mindkét tömörülés indult, ám a 3 százalékos bejutási küszöb alatt maradtak.) A korábbi ciklushoz viszonyítva ez minimális eredményként értékelhető, ám ha figyelembe vesszük, hogy a testületnek 60 tagja van, valamint hogy a megyeszékhelyen Kövér György személyében magyar alpolgármester is volt az 1990-es évek elején – s ha nem a korábbi ciklushoz viszonyítjuk, hanem kizárólag a tényt nézzük: 60-ból kettő – inkább kiábrándító. A magyar pártlistán most bejutott képviselők aránya meg sem közelíti a szovjet birodalom széthullásakor magyar színekben bejutott – s önálló, nagy létszámú frakciót alkotó – képviselők számarányát. A régiósok listáján ugyan, de Ljáh Erzsébet is mandátumhoz jutott Ungváron. Magyar térvesztés történt Szolyván is, ahol Reöthy János – aki két cikluson át vezette a várost – ezúttal alulmaradt a polgármester-választáson. Ivan Kovacs maradt Técső polgármestere, aki talán a feltételezhető magyar származás okán is pozitívan áll a magyar történelmi egyházak, a civil- és társadalmi szervezetek kezdeményezéseihez. A városi tanácsba az UMDSZ 6, a KMKSZ 3 képviselőt juttatott be. Itt erősödés történt, mivel eddig összesen hat képviselője volt a két magyar szervezetnek, az UMDSZ-nek és a KMKSZ-nek is három-három. A csapi helyzet érdekes és különleges. Úgy tűnik, bizonyos status quo állt be, azaz a jecés színekben mandátumot szerző Burkus Árpád továbbra is alpolgármesterként dolgozhat. Ugyanakkor figyelembe véve a magyarság arányát – mintegy 40–45 százalék –, elgondolkodtató: Ukrajna 1991-es függetlenné válása óta Tóth György személyében miért csak egyetlen magyar polgármestere volt az ország nyugati kapujaként számon tartott, egykor színmagyar városnak. A 30 fős városi tanácsban a KMKSZ a korábbi 4 helyett 3 mandátummal, azaz 10 százalékkal rendelkezik. Ezek után az, hogy a már említett Burkus Árpád megőrizhette pozícióját, akár sikerként is elkönyvelhető. KISZó-összeállítás
Hír-Tár
Szerző: ">28" /> | 2010.12.15. 17:31:12 |
Ajándék a rendőröknek Tizenegy szolgálati gépkocsit  és egy mobil  bűnügyi  helyszínelő laboratóriumot, valamint korszerű számítógépeket kaptak ajándékba  a kárpátaljai rendőrök. Az ukrán milícia szakmai ünnepe apropóján a belügyminisztérium  jóvoltából  hajtottak végre fejlesztést a megyei és a járási nyomozói osztályokon. Az ajándékokat Viktor Ruszin, régiónk főrendőre adta át az alegységeknek ünnepélyes keretek között. Az eseményen a főkapitány érdemérmeket, pénzjutalmakat  és okleveleket nyújtott át a rendőri munkát színvonalasan bemutató megyei médiumok munkatársainak, köztük Balogh Csabának, lapunk  rovatvezetőjének. Áll a megye karácsonyfája Tegnap, négyórányi munka után, tíz embernek sikerült felállítania a megyeháza előtt az év végi ünnepek szimbólumát, a karácsonyfát. A huszonegy méteres fenyő törzse olyan vastag volt, hogy másfél métert le kellett belőle vágni, mert nem fért bele a talapzatba vájt gödörbe. A tűlevelűt az Ökörmezői járásból, Szinevér térségéből szállították Ungvárra. Ágait 350 dísz, egy kilométernyi fényfűzér (ezer lámpa) és harminc hópehely, valamint csillag díszíti. Hol lehet fenyőt vásárolni? A megyeszékhelyen öt helyen engedélyezték  a fenyőfák árusítását. Ezek: a Szobránc utca és Hojda utca közötti parkoló, a Korjatovics téren az Atlant szálló melletti  üres telken, a Bozdosi parkban, a Borogyin utcában az Albionnal átellenben, valamint a „Bilocska” piacon. A megyeszékhely önkormányzata sajtószolgálatának tájékoztatója szerint büntetni fogják azokat, akik nem a kijelölt helyeken  árusítanak. Huszton rengett a föld Már lefekvéshez készülődtek a husztiak és  a város környékén lévő településeken élők, amikor  a szekrényekben megcsörrentek az edények, kilengtek a csillárok. Az Ungvári Szeizmológiai Állomás ügyeletének tájékoztatója szerint  a megyeszékhelytől 130 kilométerre lévő epicentrumban hármas erősségű földrengést regisztráltak a műszerek.
Honosítás: a főkiküldött megérkezett
Szerző: ">88" /> | 2010.12.15. 17:28:16 |
Az ungvári főkonzulátuson már meghaladta az 1700 főt azok száma, akik időpontot kértek az egyszerűsített honosítási eljárás céljából. A bejelentkezők döntő többsége családostul jön majd, ami az ügyintézés szempontjából is célszerű. 2011 első fele szinte teljesen foglalt, már csak júniusra kapható időpont. A beregszászi külképviseleten e hét elejéig mintegy 1500-an jelentkeztek be. Ott március második fele még szabad.  Több olvasónk számos kérdést fogalmazott meg az egyszerűsített honosítás kapcsán, amelyekkel Mecseki Zoltánhoz, az ungvári külképviselet konzuljához fordultunk. – Elegendő valakinek bemutatnia a felmenője magyar állampolgárságot igazoló dokumentumát, vagy azt is bizonyítania kell, hogy az valóban valamelyik őséé volt? – Természetesen igazolnia kell a családi köteléket, ezért is szükséges a születési anyakönyvi kivonat bemutatása. Amennyiben anyai ágú felmenőről van szó, a Magyar igazolványban benne van az illető édesanyjának családneve, s ezen elindulva kell felvezetni a családfát. A történelmi egyházak által kiállított dokumentum is elfogadható. A szükséges dokumentumok, illetve egyéb kérdések kapcsán mindenkinek figyelmébe ajánlom a www.allampolgarsag.gov.hu honlapot. – Mennyire diszkrét a bejelentkezők, illetve januártól a főkonzulátuson megjelenő személyek ügyintézése? – Ebből a szempontból az olvasók figyelmébe ajánlható a magyarországi polgármesteri hivatalok anyakönyvvezetői, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal regionális, debreceni és nyíregyházi igazgatóságai. A külképviseleten érdeklődők adatait is megfelelő módon kezeljük, harmadik személynek nem adjuk tovább. Január után a már betérő ügyfelek pedig ebből a szempontból is megfelelő elbánásban fognak részesülni. – Van-e titoktartási kötelezettségük a konzulátuson dolgozó ukrán állampolgároknak? – Az egyszerűsített honosítással kapcsolatos valamennyi ügyintézést a magyar külügyminisztérium főkiküldöttje fogja végezni – ez értelemszerűen Beregszászra is vonatkozik. Ungvárra eddig egy fő érkezett, amennyiben nagyobb kapacitásra lesz szükség, biztosított lesz. – Egyik olvasónk fia magyar állampolgár. A kérdése az, hogy általa élhet-e az egyszerűsített honosítással? – A magyar Országgyűlés által meghozott jogszabállyal az élhet, aki igazolja magyar nyelvtudását, illetve valamely felmenője magyar állampolgárságát. A fia után nem lehet visszahonosítani. – A magyar állampolgárság megszerzése után jár majd konzuli védelem? Mit takar ez a kifejezés? – Igen, de csak egy harmadik országban. Ha egy kárpátaljai magyar megkapta a magyar állampolgárságot, Ukrajnában nem élvezhet konzuli védelmet, mivel életvitelszerűen továbbra is itt lakik. Ez esetben alapvetően a születéskori állampolgárság a mérvadó. A konzuli védelem azt jelenti, hogy ha a magyar állampolgárnak egy harmadik országban, például Romániában önhibájából vagy önhibáján kívül valamilyen problémája van – például elveszíti magyar útlevelét, gátolva van a továbbutazásban –, akkor konzuli védelmet, segítséget kérhet. Ezt minden olyan esetben megteheti, amikor bajba kerül. T. V.
Bereg-vidék: minden szinten szinte minden...
Szerző: ">52" /> | 2010.12.15. 16:07:14 |
Korábbi lapszámainkban az Ung-vidéki és a munkácsi járási labdarúgó-bajnokságot boncolgattuk. Ezúttal a beregszászi járási pontvadászatot vettük górcső alá. Bereg-vidéket a kárpátaljai labdarúgás bölcsőjének is nevezhetnénk. A járási pontvadászat színvonala kimagasló, az ungvárihoz hasonlóan két osztályban rúgják a bőrt. A Beregszászi Zirka megvédte bajnoki címét és kilépve a járásból a Kárpátaljai Bajnokok Ligája labdarúgótornát is megnyerte. A fellendülést és a sikereket egy végzetes kimenetelű baleset árnyékolta be. Tragikus hirtelenséggel távozott az élők sorából Bidzilja Pál, a szakszövetség elnöke, a beregszászi járási labdarúgás mozgatórugója. Nem volt hiábavaló a munkája, öröksége méltó emléket állít a jövő nemzedékének. – Az elmúlt években dinamikusan fejlődött a beregszászi járási labdarúgás, az idei szezon pedig túlszárnyalta az elképzeléseket – értékelt Olekszandr Csehil, a Beregszászi Járási Labdarúgó Szövetség nemrég kinevezett elnöke. – A megyében magasan a Bereg-vidéki pontvadászat a legerősebb, legszínvonalasabb. Ennek bizonyítéka a kiélezett bajnokság, mely idén először már két osztályban zajlott. Az első 14, míg a másodosztály 6 csapattal rajtolt. A többi járással ellentétben rutinos, tapasztalt, szakmához értő bírák vezették le a mérkőzéseket. A 25 játékvezetőből 4 a megyei élvonalban is „dirigál”. Az eredmények terén továbbra is a pénz diktál. Ahol megoldott és kiemelt a finanszírozás, ott szemmel látható a fejlődés. A leglátványosabb színvonaljavulást a Zirka produkálta. A címvédés mellett a járás határain túl megnyerte a Kárpátaljai Bajnokok Ligája kiírást is. Az üldözőket sem szabad leírni, a badalói és a dédai csapat mindvégig tartotta a lépést az éllovassal. A korábban többszörös bajnok és kupagyőztes Gáti Artosz továbbra sem találja régi önmagát. Idén sem jött ki a lépés, így lecsúsztak a dobogóról. Majdnem mindenhol helyi vagy Bereg-vidéki edző ül a kispadon – mondta Olekszandr Csehil. A szakági vezető elégedett a stadionok és a pályák állapotával. Idén több helyen is fejlesztettek és felújítottak. Ám még van tennivaló, reméli, hamarosan azok is megvalósulnak. A megyében gyakran előforduló pályaszéli botrányok elkerülték Bereg-vidéket. Annak ellenére, hogy szoros volt a pontvadászat, sportszerű és igazságos küzdelmet láthattak a szurkolók, akik szép számban látogatták a meccseket. A legnagyobb gondot, mint minden éven most is a visszalépések jelentették. – Idén is előfordult, hogy mérkőzések maradtak el, ami leginkább a pénzhiánnyal magyarázható. Félúton két csapat, Kovászó és Cset­falva is bedobta a törölközőt, kifogyott a kassza. A jövőben ezt szeretnénk kiküszöbölni – hangsúlyozta a szak­ember. Pavlo Ivanyo, a Beregszászi Zirka klubelnöke lapunknak elmondta: az idei címvédéssel bebizonyították, nem véletlenül lettek bajnokok egy évvel korábban is. – Kiélezett harc folyt a dobogós helyekért, minden egyes pontért nagy csatát vívtunk, végül sikerült a legjobb teljesítményt nyújtanunk és megnyernünk a bajnokságot. A trófea megszerzéséhez a játékosok, az edző és a támogatók maximális odaadására volt szükség. A téli és a nyári kupadöntőben Badalóval szemben alulmaradtunk, de a bajnoki cím és a Bajnokok Ligája-győzelem feledteti a kudarcokat – emelte ki a klubelnök. Szabó Sándor
Legjobb karácsonyi ajándékok
Szerző: ">49" /> | 2010.12.15. 16:00:13 |
Mindjárt itt a karácsony, és még fogalmad sincs, mivel lepd meg a párod? Adunk jó pár bombabiztos ötletet, mivel ajándékozd meg Őt, hogy feledhetetlen legyen ez az ünnep! Fontos, hogy az ajándékozás szeretetből történjen, hiszen örömet szeretnél neki szerezni, figyelmes vagy iránta. Ne az legyen a legfontosabb, hogy mennyibe került. A férfiak tévesen azt hiszik, hogy a szeretett nőnek minél értékesebb, drágább dolgot kell venni, mert ezzel tudják bizonyítani szerelmüket. Hatalmas tévedés! Egy rózsaerdő nem beszél olyan szépen a férfi érzelmeiről, mint egy szál vörös rózsa. Vannak olyan ajándékok, amelyekkel nem lehet melléfogni. Ilyenek lehetnek például a toplistás könyvek, CD-k, DVD-k, vagy éppen a fehérnemű, parfüm és egyéb illatszerek, plüssállatok. Egy határidőnapló az ő nevére gravírozott tollal, vagy éppen a közös fotóitokból készült naptár már egy fokkal személyesebb ajándék. De kitalálhatsz meglepetés-programokat is, például egy jó koncertet, színházi előadást. Ezeknek mindig sikere lehet! De Te valami különlegesebbet keresel? Akkor keresgélj tovább! Mi erre a TOP 5 szerelmes ajándékra bukkantunk: 1. Szerelmes falióra: kreatív boltokban beszerezhetsz óraszerkezetet, mely mögé egy saját képet tehetsz, és máris kész az egyedi ajándék! 2. Szerelmes kesztyű: romantikus téli sétáknál jól jöhet. A szerelmes kesztyű 3 darabból áll, 1–1 saját darabból és egy közös kesztyűből. Így közvetlenül megfoghatjátok egymás kezét. 3. Csillagplafon: a hálószobája plafonjára vehetsz sötétben világító csillagokat, holdat, és így éjszaka, amikor nem vagy vele, akkor is rád gondolhat. 4. Szerelmi tetoválás a pirítós kenyérre: minden szelet kenyér egy szerelmi vallomás. A pirítós tetováló használata nagyon egyszerű: vegyél egy szelet kenyeret, jól nyomd bele a sablont, majd vedd ki a kenyérből, és már mehet is a pirítóba. 5. Vissza az időben homokóra: első látásra az egész úgy néz ki, mintha egy hagyományos homokórát látnál. A következő pillanatban már nem tudod hová tenni, amit látsz. Még pár másodperc, mire meggyőződsz róla, hogy tényleg felfelé peregnek a pici szemek. Ne feledd azt sem, hogy minden ajándék akkor a legszebb, ha méltó csomagolást kap! Keress színben, formában az ajándékhoz illő csomagolópapírt vagy ajándéktasakot, kísérletezhetsz egyéni ötlettel itt is.
A Mikulás igenis létezik!
Szerző: ">38" /> | 2010.12.15. 15:57:26 |
Az Ungvári Nemzeti Egyetem diákjait a hagyományokhoz híven idén is meglátogatta a Mikulás, aki teli puttonnyal érkezett. Az egész éves igyekvés – tanulás, jó magaviselet, óralátogatás – most megtérülni látszott. Hetekkel a nagy nap előtt a hallgatók papírra vetették kívánságaikat és eljuttatták a lapföldi őszszakállúnak. A kérések olvasása közben az okuláré mögött valószínűleg elkerekedett a Mikulás szeme. Hisz ezek nem öncélú kívánságok voltak, valamennyien osztálytársunknak, szobatársuknak,  barátjuknak kértek valami nem mindennapit. A Mikulás egy rendhagyó buli keretében felolvasta az irományokat, és jól megrakott puttonyából előhúzta a hőn áhított ajándékot. Gazdára talált egy fényképezőgép, termosz, bugyi, seprű, no és az elmaradhatatlan virgács. Az egyik kislány megkapta megérdemelt „jó pasiját”, sőt mi több, közös pizzázásra hívta meg őket a Mikulás. A legérdekesebbnek a II. évfolyamos Kabai Diána levele bizonyult. Csupa jóindulatból UFO-kat kért a nemzetközi kapcsolatok szakos hallgatóknak. Ha szükségük lenne még néhányra, a magyar karról szívesen kölcsönöznek számukra. Nem szabad megfeledkeznünk az őszszakállú hű segítőiről sem. Ők a jó hangulatért feleltek. A hajnalig tartó mulatozáson napjaink slágerei mellett előkerültek a régi nagy kedvencek is. Valamennyiünknél eljön az a pillanat, amikor rádöbbenünk, hogy nem létezik a Mikulás. Ezen az estén viszont sokan ismét elkezdtek hinni a csodákban. És mondjon bárki bármit, a Mikulás igenis létezik. Évről évre ellátogat hozzánk, és egész este velünk bulizik, kell ennél nagyobb bizonyíték?! Ráadásul a fotók is tanúsítják, hogy itt volt. A fiatalok köszönetet mondanak a Kárpátaljai Magyar Diákok és Fiatal Kutatók Szövetségének (KMDFKSZ), amiért megszervezték a bulit és idecsábították a Mikulást. Nagy Nikolett
Párbeszéd van, egyetértés nincs
Szerző: ">60" /> | 2010.12.15. 15:45:33 |
A határon túli magyarok könnyített honosítása kérdésében Magyarország és Szlovákia álláspontja továbbra is nagyon messze van egymástól – ezt a két ország miniszterelnöke közölte Pozsonyban a szlovák–magyar megbeszélések utáni sajtóértekezleten. Orbán Viktor a jövő év első felében esedékes magyar európai uniós elnökség előkészítése kapcsán tett hivatalos munkalátogatást Szlovákiában. A mintegy félórás négyszemközti, illetve a nagyjából egyórás plenáris megbeszélések folyamán a magyar EU-elnökség prioritásain kívül a kétoldalú kapcsolatok néhány aspektusa is napirendre került. „Vannak  témák, amelyekben nem értünk egyet, és nem jutottunk közös ne­vezőre,  amelyekben Szlovákia és Magyarország álláspontjai messze van­nak ­egymástól. Ilyen a kettős állampolgárság kérdése” – jelentette ki Iveta  Radi­čová. Orbán Viktor szerint a határon túli magyarok kettős  állampolgársága kérdésében „a két ország álláspontja nagyon messze van  egymástól”. Hozzátette: ez elméleti, illetve konkrét elképzelések  szintjén is igaz. „A jövőt illetően a magyar kormányfő optimista. Úgy látja megtaláljuk a megoldást” – jegyezte meg Radičová. Mindkét  politikus azonban pozitív fejleménynek minősítette, hogy a  szlo­vák–magyar problémák meg­vitatására létesült vegyes bizottságok már meg­kezd­ték a munkát. A 12 vegyes bizottságból hat már az idén  találkozott, míg a többiek a jövő év elején fognak tanácskozni. Kérdés­re   válaszolva Orbán elmondta, hogy a külföldi magyarok választójogának  kérdését csak az új alkotmány elfogadása után fogják rendezni. Orbán  munkaebéd ke­re­tében  Berényi Józseffel, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnökével is tárgyalt. Arra a kérdésre, miért nem találkozott a Híd elnökével is,  hiszen az a párt is képviseli a magyarok egy részének érdekeit, Orbán kifej­tette: a magyar fél három kategóriába sorolja a szlo­vá­kiai  pártokat. Kapcsolatai a szlovák pártokkal a kölcsönös tisztele­ten elapul­nak; az MKP esetében magyar pártról van szó, s itt az etni­kai  azonosság a közös többlet; a Híd esetében vegyes pártról van szó. „Itt  még meg kell találnunk a módot, hogyan viszonyuljunk ehhez” – mond­ta  Orbán. A magyar miniszterelnök az MTI tudósí­tó­já­nak­kérdésére válaszolva aláhúzta: a közép-európai országok jövője kö­zös. „Vagy mindnyájan sikeresek leszünk, vagy senki. Minden bilaterális  kérdés megoldásakor érdekünk, hogy Szlovákia sikeres legyen. Ugyanakkor  abból a feltételezésből indulunk ki, hogy Szlovákia számára is fontos,  hogy Magyaror­szág­ sikeres legyen” – hang­súlyozta Orbán, aki szerint a  találkozót „az ésszerűség légköre” jellemezte. Radičová a találkozón megerősítette, hogy a jövő év első felében hivatalos látogatásra Szlovákiába várja a magyar kormányfőt. Orbán viszont azt  erősítette meg, hogy a meghívást elfogadta.
"... a férjem főztjét muszáj megdicsérni"
Szerző: ">34" /> | 2010.12.15. 14:26:17 |
A közéletben szerepet vállaló, a közösségért érdemben munkálkodó, so­kak által vagy csupán szűk környezetben ismert, de tisztelt és meg­becsült emberek  gyakran fejtik ki szakmai ál­láspontjukat, mondják el véleményüket az írott és elektronikus mé­di­á­ban. Sokkal kevesebbet, olykor szinte semmit sem tudunk viszont ma­gánéletükről. Kulcslyuk című rovatunkban épp ezért kicsit másképp fag­gatjuk őket… Rovatunkban ma Bíró Gabriellával, a Derceni Középiskola magyartanárával beszélgetünk egy kicsit másként. – Szülei magyartanárok voltak a fornosi iskolában. Evidens, hogy ön is erre a pályára lépett? – Édesanyám bótrágyi, édesapám pedig salamoni születésű. Egyetemi tanulmányaik alatt szerettek egymásba és a diploma megszerzése után Fornosra helyezték ki őket. Úgy nőttem fel, hogy naponta láttam a füzetjavítást, sok-sok könyv vett körül, szüleim otthon megbeszélték az iskolai teendőket, a nevelés közben felmerülő gondokat, s ez a légkör nagyon megfogott. Előbb a munkácsi tanítóképzőt végeztem el. Elemi osztályos tanítóként kezdtem a pályám. 2003-tól magyar nyelv és irodalmat is oktatok.     – Az is-t nem véletlenül tette hozzá... – Igen, mert az órák után színjátszókört vezetek és hetente négyszer meglátogatok egy helyi, kilencéves, autista gyereket. Nagy kihívás ez nekem. Hiszen vele külön program szerint kell foglalkoznom. Már harmadik éve járok a családhoz. Nagyon hálás kis tanítvány. Igaz, nem mindig alakul úgy, ahogyan eltervezem. Minden attól függ, milyen hangulatban van. Nehezen tud beszélni.  Olvasni, számolni. A számítógépen ugyanakkor bármilyen műveletet elvégez. A társasjátékok közül a Legyen ön is milliomos! a kedvence. Ahhoz, hogy megismerje a dolgokat, meg kell hogy érintse. Ragaszkodik  bevett szokásaihoz, nemigen lehet ezektől eltérnem.     – Az osztályfőnökséget se hagyjuk ki. – A hetedikesek osztályát viszem most, tizenheten vannak és mivel egy lépésnyire állnak a kamaszkortól, nagyon igénylik a törődést. Még nincsenek szerelmi ügyeik, és hasonló kis problémáik, amit meg kellene beszélnünk. Aranyosak, szófogadóak, nem tudok rájuk rosszat mondani. Nagyon szeretem őket, ha kell, anyáskodom felettük. Persze előfordulnak kisebb diákcsínyek, de alapjában véve jó gyerekek. Ugyanakkor a csoportomba jár az öcsém fia, aki ráadásul még a keresztfiam is.  – Fiatal kollektívában dolgozik. Kihat-e ez az oktatás menetére? – Azt gondolom, hogy a fiatal pedagógusok mindig valami újat, például kreatív gondolkodásmódot visznek a nevelésbe, de mi az idős kollégák tanácsait is mindig meghallgattuk. Dercenben a tanári kar valóban ifjú pedagógusokból áll, és nagyon összetartó kis csapat vagyunk. – A férje is tanít... – Zenepedagógus a helyi óvodában. Az eredeti végzettsége szerint állatorvos, a Lembergi Agráripari Akadémián szerezte a diplomáját, de mire kézhez kapta, a kolhozunk felbomlott. Így munka nélkül maradt. Ekkor eszébe jutott, hogy zenei oklevelet is szerzett hajdan, így most ebből él. Több hangszeren is játszik. Emellett szépen fest, nagyon tehetséges, mondják róla sokan, de amit a konyhában alkot, mindent felülmúl. – Ha jól értem, ügyesen forgatja a fakanalat...    – Nagyon jól főz. Mivel én szinte reggeltől késő délutánig az iskolában vagyok, ő vette át ezt a szerepet. Szerinte én csak „letudom” az ételek készítését, mert mindig rohanok. Míg ő alkotásszerűen áll hozzá, a művészlelkét is beleadja. Ennyi kreativitás után a férjem főztjét muszáj megdicsérni. Mert tény és való: minden fogása ízletes.  – A gyerekei már jelezték, milyen pályát választanak? – A nagyobbik lányom most 14 éves, neki  mindene a tánc. A helyi Gyöngyösbokréta oszlopos tagja, hét éve táncol a Korolovics Zsolt vezette formációban. Már eldöntötte, hogy az Ungvári Művészeti és Közművelődési Kolledzs koreográfiai szakára felvételizik majd. A kisebbik lányom tízéves, őt nem érdekli a zene, a tánc, viszont remekül rajzol. Nemrég a névnapomra lepett meg egy saját készítésű gyönyörű képeslappal. Nagyon meghatott vele.   – Adni vagy kapni szeret ajándékokat? – Inkább adni. A közeledő karácsonyra már elkészültek a jegyzékek. Persze a nagyobbik lányom kívánságlistája a leghosszabb, amiben természetesen a ruhák vezetnek. Ha vásárolunk, meghallgatja ugyan az érveimet, de úgyis azt vesszük meg, ami neki tetszik. Ő egy egyéniség, és fiatal kora ellenére nagyon talpraesett. – Ha nyerne a lottón, mire költené? – Biztosan akadna milliónyi helye a pénznek, de talán utazásra. Szívesen elutaznék például Rómába a családommal. – Ez az interjú december 13-án készül. Babonás? – Nem, de ismerem a Luca-naphoz fűződő népszokásokat. Jómagam is próbálkoztam a gombócfőzéssel. – Mennyire szövi bele a tanári munkájába a népi hagyományőrzést? – Azt vettem észre, hogy a tanítványaim nagyon szeretik a balladákat. Ha ezt a témát boncolgatjuk, élénken figyelnek. Emellett, mint említettem, van egy színjátszóköröm és gyakran színpadra visszük a helyi népszokásokat. Még Fornoson tanítottam, amikor az ottani gyerekekkel megnyertük a gyermekszínjátszók megyei versenyét és elutazhattunk Zánkára nyaralni. Legutóbb, már a derceni gyerekekkel, Arany János Filemile c. művét vittük színre. A drámapedagógia egyébként is nagyon sok, jó nevelési módszert rejt magában. – Betlehemezés, kántálás is a repertoár része? – Nem, a faluban sajnos már nem élnek ezek a hagyományok. Viszont a családban igyekszünk megőrizni a karácsony szellemét. A vacsora után a férjem előveszi a harmonikát és együtt énekelünk a fa mellett.  – Mi kerül egy derceni  család asztalára szenteste? – Gombaleves, ez a faluban a hagyomány. És persze hal, bármilyen formában. Fedák Anita
Olvasói levél
Szerző: ">35" /> | 2010.12.15. 14:14:43 |
Hit,  rímben  megvallva Községünk szülötte, Sas Piroska Az elkóborolt bárányka  című könyvének megjelenése alkalmából író-olvasó találkozót szerveztünk a bátyúi könyvtárban. Célunk az volt, hogy megismertessük az olvasóközönséget az alkotóval. Az ünnepelt elmondta: már régebben foglalkozik versírással, s most néhányat sikerült csokorba szedni belőlük. Vallásos emberként a hit jelenti számára az állandó témát. Kötete 1000 példányban jelent meg, saját költségén, s 10 hriv­nyáért megvásárolható. A kiadványt Nagy Zoltán Mihály író szerkesztette, az illusztrációkat falubelije, Hájas István amatőr festő készítette. Hogy mi az, ami egy embert versírásra indít, hogy a költészet mikor nő a hobbiszint fölé, hogy miért is jelent számára kedves időtöltést? Nos, a találkozó résztvevői mindezekre választ kaptak, s még számtalan érdekes dolgot tudtak meg Piroskáról, aki azt is elmondta, kedvelte a magyar irodalmat, a kedvenc pedagógusa pedig az éppen ezt tanító Bagu Balázs bácsi volt. 13 éves korától forgatta a tollat, irodalmi körökbe járt, s kapcsolatba lépett az akkor már elismert költővel, Kecskás Bélával. A Kárpáti Igaz Szó József Attila Irodalmi Stúdióját is látogatta néhány alkalommal, többek között Füzesi Magdával, Nagy Zoltán Mihállyal, Ferenczi Tihamérral, de férjhezmenetelét követően mindez abbamaradt. Ám az olvasás szeretete mindig megmaradt szívében. A találkozón Sas Piroska kötetének A kicsi csoda című versét Ruszinkó Dominika 2. osztályos tanuló, a Parányi életképek című költeményt pedig Bakos Renáta könyvtáros szavalta el. Tuba Gizella, a bátyúi könyvtár vezetője
Visszatérőben az ősök nyelve
Szerző: ">06" /> | 2010.12.15. 14:10:35 |
A Munkácsi II. Rákóczi Ferenc Középiskola első osztályosai a 17. számú óvoda épületében kaptak helyet. Éppen hittanórára nyitottunk be. A kicsik figyelmesen hallgatták a bibliai történetet, és szorgalmasan jelentkeztek, hogy feleljenek a feltett kérdésekre.             – Előnye és hátránya is van annak, hogy nem a főépületben vagyunk – mondja már a szünetben az 1/B osztály tanítónője, Koroly Mária.  – Jó, hogy az apróságok az óvodából nem kerülnek rögtön a nagyok közé, ahol néha bizony elveszettnek érzik magukat. Szép tágas udvarunk van, lehet sétálni, játszani. A negatívum, amit inkább a pedagógusok érzékelnek, hogy nem vagyunk benne a „nagyiskola” napi vérkeringésében. Szeptemberben 50 elsős kezdte meg a tanulást. Az 1/A osztály tanítónője, Se­lel­jo­ Julianna, akárcsak Ko­roly Mária, tapasztalt pedagógus, már jó néhány éve oktatja a kicsiket. Délután Ruszin Enikő foglalkozik a nebulókkal. A termek világosak, melegek. Az ebédet az iskolából hozzák, s az egyik teremben kialakított „étkezdében” fogyasztják el a gyerekek. – Néha kénytelen vagyok áttérni a kétnyelvű oktatásra – mondja mosolyogva. – Igaz, az idén már csak néhány gyerek szorul rá a tolmácskodásra. Ezek nagyszülei általában magyarok, mások pedig vegyes házasságban élők leszármazottai. Valamennyien úgy nyilatkoztak, szégyen lenne, ha csemetéjük nem beszélne magyarul, ráadásul ezzel párhuzamosan az ukrán nyelvet is tökéletesítik, hiszen azt is első osztálytól tanulják.   A tankönyvellátás terén nincs okuk panaszra, állítja. Szinte kizárólag új könyvekből tanulhatnak a kicsik. Kétféle ábécéskönyvből is választhattak. Nagy segítséget jelent számukra a KMPSZ által kiadott írás és matematika, valamint a Perduk János szerkesztette ukrán nyelv oktatására szolgáló munkafüzet. A tavaly még érvényben lévő hírhedtté vált 461-es miniszteri rendelet itt nem befolyásolta a magyar iskolába jelentkezők számát, állítja Koroly Mária. Az idén pedig már júniusban megvolt a két osztályra való gyereklétszám. Az elemi befejezését követően sem jellemző az „elvándorlás”. Sőt, már volt rá példa, hogy az ukrán iskolából jöttek át tanulók. A szülők indoklása szerint többek között azért, mert itt barátságos, kiegyensúlyozott körülmények között folyik a tanítás, és az oktatás színvonala is kifogástalan. – Szerintem, aki valóban magyar iskolába akarja íratni a gyerekét, azt nem rettentik meg a különféle rendeletek és törvények – teszi még hozzá. Varga Márta
Címvédés a Munkácsi járásban
Szerző: ">69" /> | 2010.12.13. 18:35:06 |
A szernyeiek a nyolcadik helyet sikerként értékelik A Munkácsi járásban a tavalyihoz hasonlóan rekordlétszámban 18 csapattal zajlott a pontvadászat, igaz, félidőnél két szereplővel megfogyatkozott a mezőny. Viktor Svarc, a Munkácsi Járási Labdarúgó Szövetség elnöke lapunknak elmondta, bár a csapadékos időjárás miatt a körülmények nem voltak ideálisak, az elhalasztott mérkőzéseket egytől egyig pótolták. A rendbontások idén sem kerülték el a járási futballpályák környékét. Viszont a tavalyi kizárások és pénzbüntetések elrettentő hatással voltak, így komolyabb rendzavarás azért nem történt. Persze kisebb pofozkodás és lökdösődés így is borzolta a kedélyeket. – Idén is volt visszalépő, az első kört követően Lavki és Felsőkerepec is bedobta a törölközőt, viszont rendbontás miatt nem kellett kizárni egyetlen gárdát sem – mondta lapunknak a járási szövetség elnöke. – Továbbra is a pénzhiány és a sikertelenség jelenti a visszalépések fő okát. A színvonalra nem lehet panasz, az évek óta megfigyelhető fejlődés nem állt meg. Kiélezett harc folyik minden egyes pontért, a táblázat is jelzi a végjáték szorosságát. Alsókerepecnek sikerült a címvédés, holott öt csapat is a nyakán loholt. A tavaly középmezőnyhöz tartozó Kölcsény nagyot lépett előre, csakúgy mint a korábban hatodik Sztanovo, mely megszerezte a bronzérmet. Dobogós helyekért harcolt Beregszentmiklós és a korábbi bajnok Beregrákos is, viszont az idén számukra nem termett babér. – Nem volt súlyos játékvezetői tévedés és panasz se érkezett a testület munkájára – értékelte a játékvezetést Viktor Svarc. – De még mindig kevés a sípmester. Reméljük, a jövőben ez a probléma is megoldódik. Az elmúlt években a csapatok nagy figyelmet fordítottak a pályákra és a stadionokra. Öltözők, zuhanyozók, lelátók épültek. Viszont még vannak olyan falvak, ahol gondok merülnek fel. Kivétel nélkül mindenhol probléma a csapadékvíz-elvezetés, az idei esős időjárás megtréfált minket, nedvesek, mélyek voltak a pályák. Ám az elmaradt fordulókat utólag pótoltuk. – Nincs okunk szomorkodni, bár ötödikek lettünk, az elveinket nem adtuk fel, így győztünk – mondta lapunknak Vaszil Kostura, a beregrákosi csapat vezetőedzője. – Az élen végző csapatok zöme légiósokkal tudott ekkora előnyre szert tenni. Nálunk három légiós focizik, míg az említett csapatoknál ugyanennyi saját játékos rúgja a bőrt. Az idén a pénz diktált, akinek több volt belőle az nyerte a bajnokságot. Számunkra fontosabbak voltak az elveink, így ebből a szempontból győztünk. Ez természetesen nem magyarázat a gyenge szereplésre. Az első kört az élen zártuk, viszont ősszel magánéleti okok miatt – munka, tanulás – több meghatározó játékos is távozott. Nem sikerült pótolni a kiesőket, így lecsúsztunk a dobogóról. A csapat vezetője elmondta, évről évre nő a bajnokság színvonala, beleértve a játékvezetést, az infra­struktúrát és a szurkolók viselkedését is. A pályán kiélezett küzdelmek zajlottak, természetesen akadtak nagy gólkülönbségű találkozók is. – A gyengébb szereplésben közrejátszik az is, hogy amit lehetett, azt megnyertük a járásban. Háromszor voltunk bajnokok és kupagyőztesek. Rég tovább kellett volna lépnünk egy magasabb szintre. A megyei bajnokság viszont túl nagy falat lenne számunkra. Tavaly felmerült egy megyei másodosztály létrehozásának a lehetősége, de akkor az ötlet kútba esett. Viszont most ismét napirenden van a téma, ha sikerülne nyélbe ütni az elképzelést, természetesen ott folytatnánk, ami nem csak a rákosi focit, hanem a vidék labdarúgását is előremozdítaná – mondta Vaszil Kostura. Tar András, a szernyei csapat edzője problémamentesnek nevezte az idei futballszezont. – A napokban egy bankettel zártuk az évet, ahol a játékosok és a támogatók is elismerték, egy magyar csapat számára nagy siker a nyolcadik hely. Főleg, hogy jóval kisebb költségvetésből kell gazdálkodnunk, mint a középmezőny gárdáinak. A hagyományokra és az utánpótlás-nevelésre helyeztük a hangsúlyt. Míg négy-öt éve 8-9 légióssal léptünk pályára, az idén már csak hárman voltak, ugyanis az ifikből az évek során sikerült egy ütőképes csapatot kinevelni – nyilatkozta lapunknak a mester. – Ami a játékvezetést illeti, nincs olyan járása vidékünknek, ahol ne jelentene problémát a játékvezetők szakmai tudásának hiánya és megvesztegethetőségük. Ugyanakkor az előző évekhez képest idén kevesebb volt a sípmes­terbaki. Az infrastruktúra helyenként kifogástalan, de olyan is előfordult, hogy térdig érő fűben kellett fociznunk. Megköszönném támogatóink – a községi tanács és a helyi vállalkozók – egész éves hozzáállását, mely nélkül nem sikerült volna a középmezőnyben finiselni. Szabó Sándor
Kárpátaljai egyházi vezetők Schmitt Pálnál
Szerző: ">00" /> | 2010.12.13. 16:46:26 |
Határon túli magyar egyházi méltóságokat fogadott Schmitt Pál magyar köztársasági elnök Budapesten, a Sándor-palotában. A díszebéden  16 egyházi vezető vett részt, a Kárpátaljai Református Egyházat Zán Fábián Sándor püspök, a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegyét Bendász Dániel főesperes és Egressy Miklós esperes, a Munkácsi Római Katolikus Egyházmegyét Pogány István általános helynök képviselte. – A mai magyaroknak talán minden korábbinál nagyobb szükségük van erős biztatásra, és ezt a biztatást a lelkipásztorok adhatják meg. Az önök személyén keresztül az emberek az örök értékekhez kötődnek, a biztos alapot keresik és kapják – fogalmazott az államfő. Schmitt Pál emlékeztetett: jó pár éve hagyomány, hogy advent alkalmából a határon túli magyarság egyházi vezetőit vendégül látja a köztársasági elnök. Az idei „örömteli  emlékek” közül az államfő kiemelte, hogy októberben Nagyváradon  különleges ünnepet tartottak: boldoggá avatták az egyházmegye titokban  szentelt egykori püspökét, a magyar családok megerősítéséért dolgozó, az  üldözöttek védelmében járó, börtönhalált halt Bogdánffy Szilárdot. Schmitt Pál szerint „a magyar polgárok akaratának kiteljesedéseként a spirituális,  érzelmi ragaszkodást” most jogi kapcsolat is megpecsételheti. Idén  augusztus 20-án lépett hatályba a gyorsított eljárásban megszerezhető  állampolgárságról szóló törvény, mutatott rá az államfő, hozzátéve: e  régóta várt, kinyújtott kéz lehetővé teszi, hogy még jobban  támaszkodjunk egymásra. Ez minden magyar közös öröme és a hétköznapokban nyer gyakorlatias értelmet. A nemzethez való kötődés  ugyanis nem csak a magasztos pillanatok ideig-óráig tartó jó érzése.  – Ismerkedő találkozó volt, amelyen két fő kérdés került terítékre – nyilatkozta lapunknak Bendász Dániel. – Az egyik a kettős állampolgárság, itt szó volt arról, jelenleg hol vannak az egyházi iratok, anyakönyvek. Ezt tudnunk kell, hogy szükség esetén segíthessük a híveket. A másik kérdés a történelmi egyházak által fenntartott líceumok helyzete volt. Zán Fábián Sándor református püspök elemezte a helyzetüket, külön hangsúlyozva, hogy az új programmal – amely három helyett két tanévet irányoz elő – nem tudunk mit kezdeni. T. V.
A hókotrók félnek a havazástól
Szerző: ">54" /> | 2010.12.13. 16:39:00 |
A megyei közútkezelő szolgálat megfelelően felkészült a télre, de munkája feltehetően nem lesz  mindenben kielégítő, mondta el lapunknak a  helyettes igazgató. Vaszil Zajac tájékoztatása szerint Kárpátalja úthálózatának teljes hossza 3333 kilométer, amit teljes egészében állami pénzekből tartanak fenn. Az anyagiakkal azonban, mint általában, az idén is bajok vannak. A zavartalan munkára előirányzott összegnek ugyanis csak a felét  utalták át a szolgálatnak.
Mulattak a mulattatók
Szerző: ">38" /> | 2010.12.13. 14:48:28 |
Halljunk szót, uraim! – köszöntötték az I. Kárpátaljai Esküvői Szolgáltatók Találkozójának résztvevőit. Nem  mindennapi   rendezvény volt. Ahogy azt Fazekas Attila főszervező, a mindössze 21 éves mak­kosjánosi nagyvőfély elmondta, régi álma vált valóra. Nem keresett támogatókat, mindenki a saját maga szponzora volt. Köszönet jár azonban Egressy Katalinnak, a nagybégányi Fa­mili Étterem tulajdonosának, aki kedvezményesen számolta fel az estét.       – Itt az ideje, hogy egyszer azok is mulassanak, és ne mulattassanak, akik a lakodalmakban a szolgáltató szerepét játsszák – fejtette ki Fazekas Attila. – Kárpátalja számos településéről érkeztek ide zenekarok, nagyvőfélyek, videósok, fotósok. Szeretném, ha megismernénk egymást, tapasztalatot cserélnénk, barátokká válnánk, és persze most hanyagolnánk a munkát. Mondtam is a videós és fotós kollégáknak, hogy ha lehet, munkaeszköz nélkül jöjjenek. Egyszerűen érezzék jól magukat. – Mindenki eljött, akire számított? – Sajnos, nem. Amikor hetekkel ezelőtt elkezdtem szervezkedni, telefonálgatni, őszintén mondom, ledöbbentem, mennyire negatív volt a hozzáállás. Amilyen nagy lelkesedéssel kezdtem bele, lassanként úgy szállt el az illúzióm. A végére már belefáradtam. Sokkal többen kaptak meghívást, mint amennyien eljöttek. Viszont aki úgy döntött, hogy köztünk a helye, az biztosan jól érzi magát. Az az ötven személy, aki eljött, felejthetetlen estén vehetett részt. A zenéről a beregszászi Kalimboys együttes és a halábori Bó­zsár zenekar gondoskodott. Elvileg úgy volt, hogy ők szolgáltatják a talpalávalót, de láttak már olyan zenészt, aki kibírná, hogy ne csatlakozzon, és ne mutassa meg, mire képes? Hát persze, hogy nem. Az Integrál Együttes (Nagybereg), a péterfalvai Dinamic együttes, a Husztról és Nagyszőlősről érkezett zenészek szintén át-átvették a stafétát, a beregszászi Kovács Péter is megszólaltatta hegedűjét, a benei Holozsi Imre pedig mindenkit elkápráztatott énekhangjával. A komputeres zenészeket, azaz a DJ-ket a beregszászi Szabó Gábor és a bátyúi Valla Miklós képviselték. Amikor pedig asztalra kerültek az ételek, a szó szoros értelmében lakodalmi hangulat alakult ki. A vőfélyek: Tóth Győző, Bacskai Béla, Botos István, Holozsi Imre és Fazekas Attila humoros, vidám versekkel „fűszerezték” az amúgy is kiváló vacsorát. – Az volt a cél, hogy barátságok szülessenek, és ez meg is valósult – mondja a főszervező. – Mindenki jól szórakozik, és ez örömmel tölti el a szívemet. Örülök, hogy nem a konkurenciát látják egymásban, hanem a barátot. Nincs ennél fontosabb.  Az est folyamán minden résztvevő emléklapot kapott, amelyen a következő olvasható: „Ha csak azt tesszük, ami nem esik nehezünkre, soha nem leszünk sikeresek. Abból tudhatjuk, hogy jó úton vagyunk a sikeres élet felé, ha az út, amelyen járunk, meredeken felfelé ível!” Fazekas Attila biztos abban, hogy az első Kárpátaljai Esküvői Szolgáltatók Találkozója nem az utolsó. Egy régi magyar mondás úgy tartja, minden első dolognál jobb a második. Reméli, jövőre sokkal többen elfogadják majd a meghívást, és akkor ismét megmutathatják, hogy mulat a magyar! Hegedűs Csilla
Konferencia és presbiterhétvége
Szerző: ">86" /> | 2010.12.10. 19:23:48 |
Presbiterkonferenciát rendeztek Benében. Az egybegyűlteket Fancsik Zoltán, a Beregi Református Egyházmegye Presbiterszövetségének elnöke köszöntötte. Előadást tartott Szanyi György borzsovai, Tóth László nagyberegi lelkipásztor. Utóbbi kiemelte: a presbiter a gyülekezet elöljárója és példaképe kell legyen, egész életének azt kell tükröznie, hogy örömmel szolgál. Élen kell járnia és példát kell mutatnia mind a bibliaolvasásban, mind az imádságban, a gyülekezeti alkalmakra való járásban, alázatban, szolgálatban. A megújulás fontosságát hangsúlyozta Gyurkó Miklós, a Kárpátaljai Református Presbiterszövetség elnöke, majd vázolta a szövetség jövő évi programját. A konferenciát Orbán Réka énekszolgálata tette még gazdagabbá. Presbiteri hétvégét tartottak Ung megyében a Ráti Sion Missziós Központban. Az alkalom életre hívásának elsőrendű oka az volt, hogy a képzésen túl a presbitereknek, lelkészeknek lehetőségük legyen az egymással való ismerkedésre, eszmecserére s a hitben való épülésre. Héder János egyházkerületi főjegyző a pravoszláv egyház életébe engedett bepillantást. Áhítatot tartott Balogh Attila esperes, Kótyuk Zsolt szürtei tiszteletes, Szimkovics Tibor ráti és minaji beosztott lelkész. Kifejtette véleményét Bátori József, az egyházmegye főgondnoka, Kolozsy András nagydobronyi lelkipásztor és Misák Marianna sárospataki óraadó tanár. KISZó-összeállítás
Bachtól a Beatlesig
Szerző: ">38" /> | 2010.12.10. 19:20:42 |
Gyöngyszemek a megyei filharmóniában A közelgő karácsony és újév jegyében majd két hétig tartott a megyei filharmónia kis- és nagytermében az évenként megrendezésre kerülő, immáron tizedik kárpátaljai klasszikus és modern zenei fesztivál, amely Kárpátalja zenei csillagai néven került be a köztudatba. Az elnevezés akár megállapítás is lehetne, hiszen minden túlzás nélkül elmondható: a hangversenysorozat nem mindennapi, maradandó élményt nyújtott mindazok számára, akik ezeken az estéken felkeresték a komoly zene ungvári szen­-t­élyét. A műfaj óriásai és neves kárpátaljai alkotók műveiből hallhatott magas színvonalú előadásokat a nagyérdemű. A nyitókoncert az angol zeneirodalom kiválóságainak alkotásai köré épült. A brit zeneszámokat, a megzenésített skót és ír balladákat a Viktor Szvaljavcsik és Viktor Ploszkina dirigálta megyei filharmónia szimfonikus zenekarának előadásában hallhattuk, amelyeket operaénekesek ária-betétekkel színesítettek, a finálét pedig Antonin Dvorzsák IX. szimfóniája csodálatos dallamainak felcsendülése jelentette.      Az ezt követő esten a Dmitro Lovgin vezette Kijevi szólisták kamaraegyüttes tagjai ejtették bámulatba a hallgatóságot, akik többek között számos Paganini-, Händel-, Mendelssohn-, Schubert- és Sztravinszkij-művet tűztek repertoárjukra.    Másnap a fiatalok, a jövő letéteményesei vették birtokukba a színpadot. A Zádor Dezső nevét viselő ungvári zeneiskola növendékei kivételes tehetségüket igazolva mutattak be számos klasszikus és modern művet. Produkciójukat méltán jutalmazta vastapssal a közönség.  További világhírű zeneszerzők alkotásainak megszólaltatásával, illetve az ungvári Zádor Dezső és Márton István szimfonikus műveinek felcsendülésén keresztül érkezett záró koncertjéhez, csúcspontjához a hangversenysorozat, amit a belépőjegyek árának drágulása mellett a széksorokban ülők száma, de mindenekelőtt az előadóművészek elismerten magas kvalitása jelzett leginkább. Már maga az est címe – Bachtól a Beatlesig – is igen vonzó volt, azok érdeklődését is felkeltette, akik ritkábban látogatják a hangversenytermeket, kevésbé jártasak komoly zenei berkekben, hiszen a stílusteremtő „gombafejű” angol kvartett az egész világon, s természetesen Kárpátalján is jelentős közönségvonzó erő. Bennfentesek szerint vélhetően nemcsak ennek volt köszönhető a hallgatóság magas száma, hanem a rendkívül színes és tartalmas repertoárnak is. Hiszen a barokk csillaga, Johann Sebastian Bach, az újkori instrumentális zene első nagymestere, Joseph Haydn, az operavirtuóz Wolfgang Amadeus Mozart, a szimfóniák és szvitek atyja, Pjotr Csajkovszkij, az amerikai dzsessz és a klasszikus zene egyesítője, George Gershwin, illetve John Lennon és Paul McCartney műveinek egymás mellé sorakoztatása előre „borítékolta”, nem mindennapi élményben lesz részük a megjelenteknek. Utólag is bizton elmondható: nem csalatkoztak. A klasszikus és modern zene gyöngyszemeit mintegy képzeletbeli, több mint két és fél évszázadnyi láncra fűzve, nagy átéléssel, virtuóz módon tálalták a Valerij Martyuhin vezényelte Kijevi Kamerata együttes tagjai. A húsz szimfonikus hangszeréből szóló dallamok pillanatok alatt önálló életre keltek, lenyűgözték és vitték magukkal a közönség múltba röppenő és jelenben landoló gondolatait egészen az utolsó akkordok lezárulásáig, amikor újfent és újfent kirobbant a vastaps, innen és onnan is hallatszottak a bekiabálások: Bravó, szép volt!             Hogy szó ne érhesse a ház elejét, arra ez alkalommal is gondoltak a fővárosi művészek és a dirigens. Johannes Brahms: Magyar táncok néhány szólamának megszólaltatásával a megyeszékhely magyar ajkú közönségének szívébe is belopták magukat. A nemzetközi porondon is szép sikereket elérő Zsoff­csák Zoltán vezette Edel­vejsz gyermekkórus színpadra lépése volt a hab a tortán. A jövő reménységei ezúttal a múltat, a beatzenét képviselték, az egykori korszakalkotó együttes két alapító tagjának, Lohn Lennon és Paul McCartney dalainak műsorra tűzésével. Nagy elismerést aratva és méltó keretet adva ezzel a tizedik megyei klasszikus és modern zenei fesztiválnak, amelynek következő, tizenegyedik „akkordja” egy év múlva, ilyentájt esedékes. Nigriny Szabolcs
Kárpáti Igaz Szó az MTV-ben
Szerző: ">93" /> | 2010.12.08. 14:52:05 |
A Magyar Televízió (MTV) határon túli tematikájú műsora, az Átjáró legutóbb három Kárpát-medencei országos napilap, közte a Kárpáti Igaz Szó képviselőjét látta vendégül. Press­burger Csaba, a vajdasági Magyar Szó főszerkesztője, Rostás Szabolcs, az erdélyi Krónika vezető szerkesztője, lapunk képviseletében pedig Dunda György főszerkesztő-helyettes az Átjáró-sajtóklubban  Bereki Anikó mikrofonja előtt értékelte az évet.  Az újságírók a szakmai beszélgetésen túl beszámoltak szűkebb hazájuk legfontosabb kulturális, politikai eseményeiről. Az adást Marosi Péter szerkesztette. A  műsor ma  délután, 14 óra 35 perces kezdési idővel látható a nemzeti főadón, az m1-en. KISZó-információ
Változás a külügy élén?
Szerző: ">50" /> | 2010.12.08. 14:46:41 |
Az Egyesült Államokból származó értesülések szerint belátható időn belül Németh Zsolt politikai államtitkár válthatja Martonyi Jánost a magyar Külügyminisztérium élén – értesült a Népszava. A napilap információja szerint a váltás egy korábbi megegyezés része, Martonyi János a magánszférába vonul vissza.  Németh Zsolt a napokban Amerikában járt. New Yorkban és Washingtonban tárgyalt, többek között olyan fajsúlyos partnerekkel, akik egy szokásos államtitkári látogatás programjában nem szerepelnek. Washingtonban részt vett az amerikai magyar tiszteletbeli konzulok tanácskozásán is, akikkel a kettős állampolgársági törvénnyel kapcsolatos feladatokról folytatott eszmecserét. A híresztelés azért is meglepő, mert Magyarország 2011  januárjában veszi át az Európai Unió soros elnökségét, vagyis az időzítés aligha lenne szerencsés, állapítja meg a Népszava.
Új reményt ad a "remény bölcsője"
Szerző: ">97" /> | 2010.12.08. 14:24:23 |
Az Ungvári Városi Peri­natális Központ neve ellenére megyei intézményként látja el feladatait, ugyanis ide küldik a súlyos rendellenességekkel küzdő vagy veszélyeztetett terheseket Kárpátalja minden szegletéből. Tavaly 3499 szülést vezettek itt le, melyek során 3520 csecsemő látta meg a napvilágot. Közülük 241 koraszülöttként érkezett. Míg tavaly hét, az idei év kilenc hónapja alatt kilenc kis súlyú babát nem tudtak megmenteni, ami a megfelelő korszerű készülékekkel talán sikerült volna. Tavaly 188, idén már 128 apróság szorult intenzív ápolásra. Az ilyen problémával küzdő apróságokat korábban a munkácsi megyei gyermekkórház reanimációs osztályára kellett szállítani. Tavaly azonban tízágyas intenzív osztályt nyitottak az ungvári szülészeten, ahol azóta megküzdenek a  könnyebb esetekkel, így nem veszélyeztetik állapotukat az utazás során, átszállításuk nem okoz gondot a szülőknek. A napokban Viktor Pincsuk alapítványának A remény bölcsője elnevezésű programja révén három komplett reanimációs felszerelést kapott a perinatális központ. Az 1 millió 294 ezer hrivnya értékű műszaki berendezés segítségével lehetőség nyílik a rendkívül kis súllyal született csecsemők etetésére, életfunkcióinak folyamatos ellenőrzésére, melegítésére, lélegeztetésére stb. Az alapítvány, mely már 21 hasonló segélyt nyújtott országszerte, négy adag Kuroszurf készítményt is ajándékozott a szülészetnek, mely nélkülözhetetlen a koraszülött kicsik tüdejének beindításához. A magas színvonalú technológia révén ezentúl több apróság ellátása válik lehetővé az intenzív osztályon, nagyobb eséllyel élik túl a kezdeti nehézségeket, s jobban fejlődnek. – A felszerelés, mellyel intézményünk gazdagodott –  elsősorban a jövőbe való befektetés, hisz általa nem csupán életeket mentünk meg, de csökkenthetjük az újszülöttek szerzett fogyatékosságát is. Sőt, osztályunkon lehetőség nyílik az egészségügyi szakemberek folyamatos oktatására is. Ugyanis központunk az Ungvári Nemzeti Egyetem két – szülész-nőgyógyászati, valamint gyermek- és anyavédelmi – tanszékének klinikai oktatói bázisa – mondta el többek között Andrij Csaban, a központ új főorvosa az ünnepségen, melyen átadták a készülékeket. Magyar Tímea
"...imádom a Forma-1-es versenyeket..."
Szerző: ">57" /> | 2010.12.08. 13:55:02 |
A közéletben szerepet vállaló, a közösségért érdemben munkálkodó, so­kak által vagy csupán szűk környezetben ismert, de tisztelt és meg­becsült emberek  gyakran fejtik ki szakmai ál­láspontjukat, mondják el véleményüket az írott és elektronikus mé­di­á­ban. Sokkal kevesebbet, olykor szinte semmit sem tudunk viszont ma­gánéletükről. Kulcslyuk című rovatunkban épp ezért kicsit másképp fag­gatjuk őket… A rovat mai vendége Vackó Olga, a Munkácsi Megyei Gyermekkórház szemsebésze. – Miért éppen az egészségügy és azon belül a szemészet? – Édesanyám pedagógus volt, de huszonhárom évig a megyei gyermekkórházban dolgozott. Nem tévedés: volt itt egy tüdőosztály, és azokhoz a gyerekekhez, akiket sokáig benntartottak, tanár járt, hogy  ne maradjanak el a tananyaggal. Sokat hallottam az orvosok munkájáról, így nem véletlen, hogy ezt a hivatást választottam. Elég sok szakmabeli van a családban, a nővérem és a férje nőgyógyász, a férjem, László, a Munkácsi Keresztyén Egészségügyi Központ vezetője. A szemészet viszont véletlenül talált rám. Az Ungvári Állami Egyetemen sebészként végeztem. A nőgyógyászaton  kezdtem a pályafutásomat, de onnan el kellett mennem helyhiány miatt, s ekkor szakosodtam a szemsebészetre. – Azt mondják, akik gyerekeket gyógyítanak, folyamatos sikerélményben van részük, ugyanis az ő problémáik még kezelhetők. – Ez így van. Ami gyermekkorban még gyógyítható, a felnőtteknél azt már nem mindig lehet kikezelni. Egyébként a kicsik a leghálásabb páciensek. Rajzokkal, versikékkel, énekekkel köszönik meg a munkámat. Ennél nagyobb öröm nincs is. Amikor ügyeleten vagyok, gyakran szikét kell fognom, látnom a szenvedést, így van összehasonlítási alapom. Ezért mondom, hogy nincs felelősségteljesebb, de egyben szebb feladat, mint gyerekeket gyógyítani. – Mi az, amit nem szeret? – Természetesen a bürokratikus papírmunkát. – Milyen szellemi örökséget hagytak önre a szülei? – Munkácson születtem, egy nővérem van. Nagyon jó nevelést kaptunk. Annak ellenére, hogy a kommunista években nehéz volt a élet, nem panaszkodhatunk, édesapánk révén semmiben nem szenvedtünk hiányt. Zeneiskolába jártunk, táncolni tanultunk, elvégezhettük az egyetemet. Arra tanítottak, hogy tisztességesek legyünk, ne tartozzunk senkinek és mindenkire mosolyogjunk. A mogorvaság ugyanis ellenérzést vált ki az emberekből. – Gyermekeit is sikerült beoltania a gyógyítás szeretetével? – Viktória lányom 31 éves, ő banki tisztviselő. Huszonnégy éves Emília lányunk viszont „ránk ütött”, ő bőrgyógyász. Most a Budapesti Honvéd Kórházban van továbbképzésen. Nem tervezi, hogy ott marad, itthon szeretne gyógyítani. Mindkét lányom férjnél van. Viktória révén már két unokával is büszkélkedhetek: Sanyika kilencéves, Eduárd pedig, akit csak Ödikének becézünk, tizenhárom hónapos. – Az unokák gyakran nélkülözik nagymamájukat? – Szerencsére mindennap találkozunk, bár nem lakunk együtt. Sanyikával sokat foglalkoztam, amíg kisebb volt, és mióta megvan Ödike, igyekszem minél többet besegíteni a nevelésébe. – Amikor fáradtan hazajön a munkából, miből merít erőt a másnapi újrakezdéshez? – A kisunokámból. Hiába vagyok holtfáradt, nincs időm pihenni, felveszem a legkedvesebb mosolyomat és nap mint nap pesztrálom. – Hobbira futja az idejéből? – Fiatal korom óta rajongok az autókért. Harminc éve vezetek, imádom a Forma-1-es versenyeket, a különféle autós műsorokat. – A sebességet? – Gyorsan vezetek, de szerintem óvatosan. – A közlekedésrendészettel akadt már dolga? – Volt rá példa, de sikerült kulturált módon elsimítani. – Bevállalós? – Mértékkel. – Kellett már életet mentenie? – Igen, egy szemműtét során leállt a kis páciensem légzése. Igen nehéz volt visszahozni, de sikerült, ma egészséges tizennyolc éves fiatal. – Szereti a kórházsorozatokat? – Mivel volt szerencsém a Chicagói Hope Kórházba ellátogatni, ahol az Emergency-t forgatják, tapasztaltam, hogy a sorozatokban nem a reális képet mutatják be, túloznak, hogy fokozzák a drámai hatást. 1997-ben a New York-i Brookdale  Egyetemen és Egészségügyi Központban kéthónapos szemsebészeti továbbképzésen vettem részt a SARA alapítvány révén. A műszaki ellátás színvonala ott kétségtelenül magasabb a miénknél. – Nem voltak nyelvi problémái? – Középfokon addig is beszéltem angolul, de 36 éves koromban aztán komolyabban is hozzáfogtam, hisz nyelvismeret nélkül nem boldogultam volna odaát. Egyébként is szükségem volt rá, amerikai rokonaim révén, akiknél több ízben vendégeskedtünk már. – Ha azonnal elindulhatna, a föld melyik pontjára látogatna el? – Egy csendes tengerpartra. Ahol nincsenek zajongó turisták és pihenhetek egy kicsit… Magyar Tímea
A Beregvidéki FC mindent vitt
Szerző: ">81" /> | 2010.12.06. 23:24:18 |
A Beregvidéki FC idén a megyén belül és azon is túl minden trófeát besöpört. Lapunk hasábjain vidékünk legnépszerűbb sportágának hívei hétről hétre nyomon követhették a megyei labdarúgó élvonal – a megyei bajnokság, a téli és a Szuper Kupa – eseményeit. A 2010-es idény a címvédés felé menetelő Bereg-vidéki gárdáról szólt. Ha visszatekintünk a dugig telt lelátókra, a kiélezett mecs­csekre, az eredményekre, sportszerű találkozókra emlékezhetünk. A Szerednyei FC surranó pályán felállhatott a dobogó második fokára, míg a mindvégig agilis FK Polena a bronzéremmel vigasztalódott. Hosszú évek után leszorult a dobogóról a Munkácsi FC. A díjkiosztó gálaestre a Szolyvai járásban a sztrojnei (Malmos) Imperia étteremben került sor. Az eseményen jelen voltak a megye vezetői, a Kárpátaljai Megyei Labdarúgó Szövetség elnökségének tagjai, a játékvezetők, a labdarúgást támogató mecénások, valamint a három dobogós csapat edzői és futballistái. A rendezvényt megnyitó Mihajlo Lanyo, a szakszövetség elnöke megköszönte a klubok, valamint a támogatók egész évi áldozatos munkáját. A felsorolásban a Bereg-vidéki gárda nevét közel tucatszor említették. – A Beregvidéki FC-t magas színvonal és kemény szakmai munka jellemezte. A klub nemcsak a megye határain belül, hanem országos szinten is helytállt, bizonyítva kvalitását – fejtette ki a szakember. – Nincsenek győztesek és vesztesek, a kárpátaljai labdarúgás diadalát ünnepeljük. A zenés, táncos betétek mellett a jelenlévők megtekinthették a Beregvidéki FC legjobb pillanatait megörökítő rövidfilmet, melyet Baleckij Vologya (Pitkin), a Beregszászi TV9 kábeltévé vezetője, vidékünk első számú humoristája álmodott vászonra. A mozi mosolyt, kacagást váltott ki, olykor ovációt keltett a teremben. Végezetül elérkezett a várva várt pillanat: az érmek, emlékplakettek és kupák mellett a csapatok pénzjutalomban is részesültek. – Nagyon boldog vagyok, szerintem maximálisan teljesítettük a szezon elején kitűzött célokat – nyilatkozta lapunknak Nagy Róbert, a Beregvidéki FC edzője. – Kemény, fárasztó szezon van mögöttünk. Nemcsak a bajnokságban, hanem az Ukrán Amatőr Csapatok Kupájában is helyt kellett állnunk. Így kicsit szoros lett a vége. Az összes aduász a kezünkben volt: ütőképes csapat és nyerő taktika, ez kellett a sikerhez. Vidékünkön nagy hagyományai vannak a labdarúgásnak, reméljük, ezek a tradíciók újabb fejezetekkel bővültek, mégpedig a Bereg-vidék sikere által – emelte ki a tréner. – Elégedettek lehetünk, hisz amit lehetett, azt megnyertük – mondta Igor Szviscso, a Beregvidéki FC klubelnöke. – De nemcsak a felnőtt csapat sikerének örülhettünk, az ifik és korosztályos csapataink is az élen végeztek, ami jelzi, van jövője a Beregvidéki FC-nek. – Már tavaly is felmerült az országos másodosztály lehetősége, de végül szertefoszlottak ezek az álmok. Jövőre vajon hol folytatja a Beregvidéki FC? – Most még korai lenne erről beszélni. A foci nemcsak a játékról, hanem a pénzről is szól. Amennyiben sikerül a támogatóinkat meggyőzni arról, hogy a csapatnak helye van a másodosztályban, akkor természetesen előrébb lépünk. Ha viszont nem lesznek kellő forrásaink, akkor maradunk a megyei élvonalban és megpróbáljuk tovább növelni a színvonalat. Szabó Sándor
Nem lesz receptforradalom!
Szerző: ble> | 2010.12.06. 22:51:31 |
Elmaradnak a sajtó által december elsejétől beharangozott radikális változások a receptek kiírása terén. Az egészségügyi minisztérium rendelkezései sokkal inkább az orvosok és a patikusok tevékenységét szabályozzák – mondta el lapunknak Volodimir Brics, a megyei egészségügyi főosztály helyettes vezetője. – Semmilyen forradalmi újítástól nem kell tartani. A páciensek gyakorlatilag semmit sem éreznek majd a módosításokból. Nem növekedett a vényköteles készítmények száma, tehát amire eddig nem kellett recept, ezután sem kell majd. A pletykákra, a találgatásokra és az álhírekre az egészségügyi minisztérium 2005.07.19.-én kelt 360. számú rendeletének módosításai adtak okot. Ezek tulajdonképpen egyes készítmények – így a metadon, a buprenorfin – egyszeri adagja felső határának megállapítását célozzák, továbbá a receptek kiadási rendjét és a patikák tevékenységét hivatottak szigorítani. A többi élénken taglalt „újítás” viszont – mint például a gyógyszer nevének latin nyelvű feltüntetése  az említett 2005-ös rendeletben is benne volt. Kár, hogy sokan nincsenek tisztában vele, holott a hálózat már öt éve eszerint dolgozik – magyarázta Volodimir Brics, aki szerint a hálózatot érintő kisebb változtatásokra több okból is szükség volt. A patikus eddig vagy rátette a „Kiváltva” pecsétet a vényre vagy sem, majd visszaadta azt a páciensnek. Emiatt gyakorlatilag lehetetlen volt nyomon követni a szer útját, azt, hogy valóban vényre adták-e el, avagy anélkül, hisz nem maradt nyoma. Így a szigorúan nyilvántartott és a kedvezményesen kiadott orvosságokra jogosító vényt ezentúl két példányban állítják ki, melyből egy az orvosnál, a másik a patikában marad három hónapig. A rendeletben foglalt előírások révén a megyei egészségügyi főosztályok könnyebben átláthatják a receptek kiállítását, a szerek megrendelését, mozgását. Amelyik gyógyszertár nem tartja be a rendelkezéseket, a gyógyszerminőség-ellenőrzési hivatal döntése alapján elvehetik az engedélyét. – Mindez nem azért történik, hogy minél több patikát bezárjunk, hanem a betegek védelme érdekében – tette hozzá a főosztályvezető-helyettes. M. T.
Árengedmény vagy álengedmény?
Szerző: trong> | 2010.12.06. 22:32:17 |
<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} p.szveg, li.szveg, div.szveg {mso-style-name:".szцveg"; mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; text-align:justify; text-indent:8.5pt; line-height:10.5pt; mso-pagination:widow-orphan; mso-layout-grid-align:none; text-autospace:none; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} p.0szerzo, li.0szerzo, div.0szerzo {mso-style-name:0szerzo; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; text-align:right; line-height:10.5pt; mso-pagination:widow-orphan; mso-layout-grid-align:none; text-autospace:none; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; font-weight:bold; font-style:italic;} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:2.0cm 42.5pt 2.0cm 3.0cm; mso-header-margin:36.0pt; mso-footer-margin:36.0pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} --> A karácsonyi ünnepek vásárlási láza közepette mi, fogyasztók teljesen elfeledkezünk az elővigyázatosságról. Meggondolatlanul vagy inkább felelőtlenül, hiszékenyen „bedőlünk” a kereskedők 50 százalékos árengedményről szóló felhívásainak, a „szuperakció szuperáron” kezdetű szlogeneknek. Leggyakoribb hibánk, hogy mellőzzük a szavatossági idő ellenőrzését. Aztán, ha otthon romlott halat, kukacos aszalt gyümölcsöt, törött alkatrészt találunk a csomagban, többnyire siránkozunk és szidjuk a kereskedőt.
Líceum a Tiszaháton
Szerző: ">70" /> | 2010.12.06. 16:06:18 |
A Péterfalvai Református Líceum 1995-ben indult 28 diákkal. Működése óta több nehézségen esett át. Először is át kellett alakítani az egykori Határőr Kolhoz épületét, ekkor „csatolták” hozzá a tornatermet, egy tantermet és a tanárok szobáit. A szakmát tanulók részére műhelyeket hoztak létre. Az intézményben folyó munka visszhangja egyre pozitívabb, az itt érettségizők minden téren megállják helyüket. Az ukrán érettségi tesztek helyes megoldása és a nyelv elsajátítása érdekében beszédkészség-fejlesztő órákat tartanak. Az igazgató, Brik Irma beszélgetésünk közben kiemelte: nagy figyelmet fordítanak a tanulók szellemi és lelki életére is. – Nagy problémát okoz számunkra az az állami rendelet, miszerint minden tizenegy évet tanult gyermeknek kötelező érettségi bizonyítványt adni – mondja az igazgató. – Emiatt a most elsős növendékek csak két évet töltenek az intézmény falain belül. Pedig szükség lenne a harmadik tanévre, hiszen ennyi időre szól a program, amit a rendelet értelmében most össze kell tömöríteni. Ez mind a diákok, mind a tanárok számára nehéz és megterhelő lesz. Eddig az utolsó két évben lehetőséget kaptak a diákok, hogy több óraszámban tanulják a felvételihez választott órákat. Ezentúl ez kevésbé lesz megvalósítható. A líceum 80 tanulóval és 18 pedagógussal kezdte a tanévet. A folyamatos felújítás alatt álló épület szálláshelyet biztosít a beutazó nevelőknek. Mindemellett vannak, akik főállásban más iskolában dolgoznak. Öt éve kezdődött az új kollégium építése, amit 100 férőhelyesre terveztek. A földszinten van a könyvtár, a díszterem és a varroda. Az első emeleten a lányok, a másodikon a fiúk kaptak helyet. – Azt hittük, az ukrán érettségi elrémíti majd a gyerekeket és szülőket a magyar iskoláktól. A felvételikor ennek épp az ellenkezőjét tapasztaltuk – magyarázza Brik Irma. – 35 tanulót vettünk fel, de volt, aki más iskolát választott. 28-an maradtak. Pótfelvételit hirdettünk, így végül 32 diákunk lett. Beszélgetésünk közben kiderül: a líceumban dia­kóniai szolgálat működik. A családi típusú gyermekotthonokat és a járási kórházban hagyott gyerekeket látogatják heti rendszerességgel. Az intézmény énekkara pedig különböző gyülekezetekben lép fel. 2009. október 1-jétől az állam megvonta a tanárok bérének finanszírozását, azóta a kiadásokat a Kárpátaljai Református Egyház Jótékonysági Szervezete állja. Örömteli, hogy a Nagyszőlősi Járási Állami Közigazgatás jóvoltából kicserélik az intézmény nyílászáróit, és ki tudják fizetni az ez évi számlákat is. A diákok pozitív véleménnyel vannak a líceumról. Senki sem szülői kényszer hatására választotta ezt az iskolát. Bodnár Dávid például Szürtéből utazott ide, hogy biztos alapot kapjon a továbbtanuláshoz. – A nővérem is itt tanult – mondja. – Jól érezte magát, és csak jókat mondott. Megéri megtenni ezt a nagy utat, ugyanis nagyon jó társaságba csöppentem. – Olyan tudásra teszünk szert, amit a továbbiakban kamatoztathatunk – mondja a helybeli Tusa Krisztofer. – Azzal, hogy ide jöttem, esélyem van arra, hogy bejutok valamilyen felsőoktatási intézménybe. A líceumban nemrég diák­önkormányzat alakult, amely egyszerre több célt is maga elé tűzött. – Legelőször is szeretnénk újraéleszteni a gimi-médiát – fejti ki Kovács Áron elnök. – Régebben havonta megjelent a Gimivi­lág című lap, ami tájékoztatta a diákokat a friss hírekről. Emellett hirdetményekkel, faliújságokkal jeleznénk a közelgő eseményeket. S ami a legfontosabb, figyelmet fordítanánk társaink hitéletére. Jelenleg azon vagyunk, hogy kiválogassuk azokat az előadókat, akiket szívesen hallgatnának. Amint lehetőség nyílik, meghívjuk őket körünkbe. Nem utolsósorban fellendítenénk a sportéletet. A kosárlabda-csapatunk már működik, de tervben van kézilabda- és focicsapat alapítása is. Nagy Nikolett
Szombati színes
Szerző: ">12" /> | 2010.12.03. 16:44:52 |
A zsűri „legyőzte” Ivettet Előző lapszámunkban már beszámoltunk arról, hogy az elmúlt hétvégén Vinnicában a beregszászi Bozsár Ivett a Miss Ukrajna-Podolia szépségversenyen, épphogy lecsúszva a trónról, az első udvarhölgy címet hódította el. A Miss Zakarpattya Open 2010 szépségmustra győztese frissen szerzett élményeiről, érzéseiről lapunknak nyilatkozott először. – Milyen célokkal, utaztál Vinnicába? – Nagyon készültem erre a versenyre. Egy hónapja e körül forog a világ: konditerem, szauna, kozmetikus, masz­százs, tánc, beszédórák. Kemény hetek voltak, de megérte, a végeredmény magáért beszél. A versenyt előtt tíz napot a helyszínen töltöttünk, ahová a családom apraja-nagyja elkísért. Szerintem, és mások szerint is nagyon sokat fejlődtem ez alatt az idő alatt. Magabiztosabb vagyok a színpadon, rutinosabban adok interjút. Mindig a maximumra törekszem. Őszinte leszek, meg sem fordult a fejemben, hogy dobogós lehetek. Megpróbáltam élvezni az egészet. A „konkurencia” láttán végképp elúszni látszottak  az esélyeim, hiszen a vetélytársaim gyönyörűek és csinosak voltak. Nem akartam hinni a fülemnek, mikor az első fordulót követően a zsűri kimondta a nevemet örömömben majdnem elsírtam magam. Szinte el sem hittem, hogy bekerültem az első hatba.  – A szépségversenyeken a lányok általában azt várják, hogy a nevük utolsóként hangozzon el, hisz ez azt jelenti, hogy nyertek.  Veled most nem ez történt, kicsit korábban említettek. – Volt, akinek el sem hangzott a neve, így nem szomorkodom, sőt, ez a siker felülmúlta az elvárásaimat. Előbb megrémültem, majd leírhatatlan boldogság töltött el. – A címmel és a koronával mit nyertél? – Egy kétszemélyes egyiptomi utat, brillköves gyűrűt és még sok ajándékot. De nem ez motivált, hisz ezek csak tárgyak, inkább az elismerés. – A Vitamin+-nak adott korábbi interjúban azt nyilatkoztad, hogy a megyei versenyt követően sok lett az irigyed, barátok fordultak el tőled. Az országos siker növelheti számát? –Nem vertem nagy dobra, hogy nevezek a versenyre. Egyszerűen azt mondtam, hogy elutazok pár napra. Persze azóta kiderült, hogy  második lettem, de most már úgy látom, az osztálytársaim, a barátaim, sőt még a tanárok is együtt örülnek velem. – Apropó, tanárok. A  mulasztások nem vetik vissza a tanulmányi előmeneteled? – Igyekszem behozni a lemaradást. Különórákat veszek, belehúzok, hogy felzárkózzak. A szépségipar nem mehet a tanulás rovására. – Következő állomás? – Meghívást kaptam a jövő évi Miss Ukrajna szépségversenyre. Szeretnék indulni, hisz ez egy lépcsőfok a nagy álmom megvalósításához, a Miss World szépségversenyhez vezető úton. Hegedűs Csilla
Kijev és Harkiv igen, Lemberg és Debrecen nem
Szerző: ">71" /> | 2010.12.03. 16:38:24 |
A három ukrán résztvevő közül egy fordulóval a labdarúgó Európa Liga csoportkörének vége előtt a Metaliszt Harkiv és a Dinamo Kijev is bebiztosította helyét a legjobb 32 között. A lembergi Kárpáti viszont, a magyar Debrecenhez hasonlóan, még mindig pontnélküli. Az EL főtábláján szereplő 48 csapat közül csak ez a két gárda szégyenkezik ilyen mutatóval. Mondjuk a Loki a tavalyi BL-őszt is „pontatlanul” zárta.  A hajdúságiak most amúgy épp Harkivban szenvedtek vereséget, igaz, nem 5–0-sat, mint idén szeptemberben a két együttes budapesti meccsén. Sőt, az ukrajnai mínusz 11 fokos fagyban igen közel álltak a történelmi első pont megszerzéséhez, ám kapusuk, a litván Malinauskas két perccel a vége előtt megmosolyogtató leventególt kapott Olijniktól. A szezon során már nem először. Így Czvitkovics pazar sarkazá­sos találatával hiába vezetett a második félidő elején a magyar bajnok, a vége már megint vereség lett. A Metaliszt ellenben továbbjutást ünnepelhetett ezzel, s az utolsó körben csak azért utazik Eindhovenbe, hogy eldöntse, ő vagy a holland sztáralakulat lesz a csoportelső. A rossz csoportrajt után – két mérkőzésből egy pont, ami Valerij Gazzajev edző állásába került – zsinórban harmadik európai kupameccsét nyerte meg a Dinamo Kijev. A belarusz télben a listavezető BATE Boriszovnak négyet hintett a kijevi alakulat, így a két hét múlva következő utolsó fordulóban számukra is csak az a tét, hogy az első vagy a második helyen mennek-e tovább. A folytatás amúgy jövő év februárjában esedékes, 17-én és 24-én rendezik az oda-visszavágós rendszerű egyenes kieséses szakasz első „roundját”. A Kárpátinak viszont nem lesz tavaszi feladata Európában. A Dortmund­ban 3–0-ás kapitulációt szenvedő lembergi zöld-fehérek még megúszhatják a csúfos pont nélküli zárást, mert utolsó meccsükön saját pályájukon fogadják a már továbbjutott Paris Saint-Germaint. Ilyen szempontból a debrecenieknek is van sanszuk a szép búcsúra, mert az ő ellenfelük az ungvári születésű Koman Vladimirt soraiban tudó Sampdoria lesz, amelynek szintén tétnélküli a találkozó, igaz, a párizsiakkal ellentétben korai kiesésük miatt. Az utolsó kör előtt 17 csapat érezheti magát páholyban: a Manchester City, a Leverkusen, a Sporting CP, a Villarreal, a Dinamo, a BATE, a CSZKA Moszkva, a Sparta Praha, a Zenit, a Stuttgart, a Young Boys, a Metaliszt, a PSV Eindhoven, a Liverpool, a PSG, az FC Porto és a Besiktas. Ellenben olyan sztárgárdák juthatnak a kiesés sorsára, mint a címvédő Atletico Madrid, a Juventus, a Sevilla, a Dortmund, az Ander­lecht vagy éppen a Napoli. D. Gy.
Egyszerűsített honosítás - 830 millió áll rendelkezésre
Szerző: ">53" /> | 2010.12.03. 16:26:17 |
December közepére minden készen áll az egyszerűsített honosítási eljárás januári bevezetéséhez – mondta el Wetzel Tamás miniszteri biztos az MTI-nek, hozzátéve: a legtöbb fejlesztés jobban áll, mint ahogyan azt eredetileg tervezték. Eddig Csíkszeredában volt a legnagyobb az érdeklődés, de sokan jelentkeztek Kolozsvárott és Szabadkán is. A miniszteri biztos kiemelte: minden személyügyi, infrastrukturális és informatikai fejlesztés ütemtervszerűen halad, sőt, a legtöbb fejlesztés jobban is áll, mint ahogyan azt eredetileg tervezték. A kormány 830 millió forintot biztosított a fejlesztésekre. A várhatóan nagyszámú kérelmek gyors elbírálása miatt 170 embert vettek fel különböző szervezetekhez. A miniszteri biztos kitért arra is, hogy jövőre összesen, a három érintett tárcánál (Külügyminisztérium, Belügyminisztérium, illetve a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium) mintegy 2,4 milliárd forint áll rendelkezésre az egyszerűsített honosítási eljárásra. Hozzátette: minden fejlesztés ideiglenes jellegű, hiszen az első évben várható a legtöbb kérelem. Az igények függvényében pedig megtakarítások is elképzelhetők. Wetzel Tamás elmondta, hogy december 8–10 között Erdélyben három tájékoztatót tart az Erdélyi Demokrácia Központok Hálózatának, amelyek helyben segítik az egyszerűsített honosítást. December 1-től a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal ügyfélszolgálatain is lehet az internet segítségével időpontot foglalni az állampolgársági kérvények leadásával kapcsolatban. Közölte: az eljárással kapcsolatos tudnivalókról indított honlapot (http://www.al­lampolgarsag.gov.hu) november 30-áig több mint 50 ezren keresték fel.
Etikai kódex és szavazás
Szerző: ">71" /> | 2010.12.01. 16:04:28 |
Lapunkban már írtunk arról, hogy a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) július 31-i beregszászi választmányi ülésén a képviselőjelöltek egy vállalást fogadtak el. Ennek harmadik pontjában az szerepel: „a körzetem rossz választási szereplése esetén felajánlom lemondásomat a képviselőségről a listában utánam következő jobb eredményt felmutató körzet képviselőjelöltje javára. Hivatalos lemondási nyilatkozatomat a KMKSZ–UMP elnökségénél letétbe helyezem.”
Üzenőfal
Szerző: trong> | 2010.12.01. 15:05:28 |
Mindenkinek. Hiába imádlak, hiába szeretlek, mert más nézi tüzét ragyogó szemednek. Elűzted álmom, mert másé az ajkad, tiéd volt a szívem, de te nem akartad. Szerelmes lány Mindenkinek. Addig élvezd az életet, míg fiatal vagy, próbálj ki mindent, mit a pillanat ad. Vágj bele bátran, büszkén, s ne félj, ne gondolj a tegnapra, csak a mának élj. Black Rouse Mindenkinek. A szív üzenete nem a dobbanás, hanem a dobbanások közötti időtlen csend. A szív kapui csak a csendben nyílnak meg. Elizabeth S. Angelikának Újlakra. Fáj olyat szeretni, akit nem érhetsz el, aki szinte azt sem tudja, hogy létezel. Tudni, hogy nem kellettél neki, érezni, hogy más is szeretheti, olyan, aki el is érheti. Nagyon jól nézel ki. Szeretlek. Miért nem veszel észre??? Puszi. Mindenkinek. Bűn az élet, de meghalni félek, mert van egy lány, akiért élek. Van egy bűnöm, mely fáj és éget, pedig csak két szó, szeretlek téged. Love N. Ruszlánnak Csepébe. Szeretnék veled találkozni. Majd megírom, hogy hol és mikor.   :-) Egy titkos hódolód Szia Vadóc. Jó az elgondolás, tényleg egyforma a problémánk. Én már túlléptem rajta, csak jólesik egy kicsit siránkozni. A szőkét nem megtalálni akarom, csak nincs mit írni a falra. Mit kértél a Mikulástól? RunDMC Anikónak Téglásra, aki a Jabilban dolgozik. Véletlen hozta úgy, hogy a csapi buszon ismerkedtünk meg, azóta is várom, hogy hívj fel. Remélem, találkozhatunk egy kávézóban. Attila Tortarecept. 1/2 óra csók, 5 deka szerelem, 1 banán, 2 tojás, 1/2 óra keverés, 1 sóhaj, 1 csepp tejszínhab, 9 hónap  nyugalom és 18 év  ráfizetés. RunDMC Szia Vadóc. Jó a helyzetfelismerés. A túllépés már sikerült, csak időközben rengeteget veszítettem az önbizalmamból. A szőke csaj is csak egy illúzió, egy plátói találkozás volt, szóval a felkutatás egy kicsit túlzás lenne. Te már, gondolom, rég túl vagy ezeken a dolgokon. RunDMC Szia Black Rouse. Nem az az igazi, akiért meghalnál, hanem akiért élnél. Hidd el, találsz majd olyan fiút, akiért érdemes  lesz élned. Remete Mindenkinek. Szívemből szeretem mindig a szívedet, lelkembe zártam már régen a lelkedet, remélem, megérted azt, amit érzek, mindaddig szeretlek, amig csak élek. Homokszem Janának. A barát egy mosoly, szív, mely bátorít, ha félsz. A barát egy kéz, mely felhúz, ha elestél. A barát egy könnycsepp, mely érted hull, ha baj van. A barát egy emlék, mit szívedben őrzöl. A barát is csak ember, s néha tán hibázik, de szeret, s  ha nincs veled, érzed, hogy hiányzik. Barátnőd Mindenkinek. Egy nap talán a messzi földről, hol boldogság van csak, te is kapsz egy behívót majd. Akkor leszel igazán boldog, mint még sosem voltál, amerre csak járni fogsz,  virág-eső hull majd rád. És szomorú soha nem leszel már. Luighi Salánkról. Mindenkinek. Volt egy ballépés, amit sajnos elkövettem, mit nem tehettem, mindent megtettem. Megcsaltalak, hazudtam és mást is becsaptam. Bocsáss meg hát nekem, könyörögve kérlek, mert nélküled  nincs értelme élnem. Rcica Mindenkinek. Rájöttem, életem egy bezárt doboz, akárhogy szabadulnék, sehogy sem  tudok. Arra kérlek drága szerelmem, hogy szabadíts ki és élj örökké velem. Rcica Elizabethnek. Egy kis virág is okozhat nagy zavart. Néhány ostoba szó szörnyű bajt. Sokszor vagyok jó, sokszor őrjítő. De  ha lehet, te mindig légy velem megértő. Black Diamond Mindenkinek. Ha valakit nagyon szerettél, elfeledni nem fogod. Helyébe jön egy másik, de őt úgy szeretni soha nem tudod. S ha az a valaki némán, öntudatlanul a szívedbe váj, csak akkor jössz rá igazán, hogy számodra a szerelem már fáj. A lelked darabokra tört, akár egy kristálypohár, s megragasztani senki nem tudja már. F. Ádámnak. Szeretlek, az biztos, a nevem az titkos. Kérdezd meg a szívedet, megmondja a nevemet. Nagyon szeretlek. Mindenkinek. Minden újabb percben, amiben magány vár engem, erős vágy él bennem, hogy újra átélhessem azt a  szépséges csodát, a gyönyör édes mámorát, amit a szerelem adni tud, s ami a szívhez jut… Homokszem A Técsői Líceum tanári karának. Kellemes karácsonyi ünnepeket és örömökben, sok tehetséges diákban gazdag új évet kívánok. Pityu Annak, aki B. R.-nek üzent. Ha Barta Rolandnak írtál, ak­­kor elkéstél, mert már van barátnője, úgyhogy  hagyd békén és ne írogass, mert ez nem jön be neki. Mindenkinek. Sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok. Érzem, nélküled boldogtalan vagyok. Szívem legmélyéből gondolok reád, mert én vagyok, aki téged imád. Júlia Mindenkinek. Ha meglátlak téged, remeg a lábam, elbújnak bennem az eltitkolt vágyak. Elmondanám mit érzek, ha nem vetted még észre, te vagy az életem legfontosabb része. Júlia
"A pénz számomra nem cél, csak eszköz"
Szerző: ">64" /> | 2010.12.01. 13:23:13 |
A közéletben szerepet vállaló, a közösségért érdemben munkálkodó, so­kak által vagy csupán szűk környezetben ismert, de tisztelt és meg­becsült emberek  gyakran fejtik ki szakmai ál­láspontjukat, mondják el véleményüket az írott és elektronikus mé­di­á­ban. Sokkal kevesebbet, olykor szinte semmit sem tudunk viszont ma­gánéletükről. Kulcslyuk című rovatunkban épp ezért kicsit másképp fag­gatjuk őket… Lengyel György – az Ukrán Állami Kincstár beregszászi kirendeltségének főmunkatársa. – Hogyan indult a pályája? – 1999-ben a Jánosi Középiskolában érettségiztem,  és még abban az évben a Kisbégányi Általános Iskolában kezdtem el dolgozni, mint ifjúsági szervező. A másfél éves kötelező katonai szolgálat után a nyíregyházi főiskolára jelentkeztem, 2008-tól a miskolci egyetem vállalkozásfejlesztési szakán folytattam tanulmányaimat. Az idén diplomáztam. 2004-ben sikerült a beregszászi kincstárban munkát találnom. Előbb mint vezető szakember dolgoztam, jelenleg főmunkatárs vagyok. – Mivel foglalkozik a kincstár? Mi az ön feladata? – A kincstár az állami és helyi költségvetési pénzeket kezeli. Lényegében egy bank szerepét tölti be, de jóval több annál, mert ellenőrző funkciókat is ellát. Az én feladatom az állami és helyi bevételek ellenőrzése. – Monotonnak tűnő munka. – Mindig akadnak új kihívások az életemben, melyeknek próbálok megfelelni. Másodállásban a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán ukrán nyelvet tanítok. – Mit jelent önnek a pénz? – A pénz számomra nem cél, csak eszköz. – A huszonévesen végzett  felelősségteljes munka  nem tette koravénné? – Az ember mindig felnő a feladathoz. Igyekszem különválasztani a munkát és a magánéletet. Otthon soha nem őrlődöm a munkahelyi problémák miatt, így megkímélem magam a felesleges stressztől. – Szórakozás? – Vasárnap kivételével mindennap dolgozom, így nincs túl sok időm szórakozásra. Emiatt sajnos a barátaimmal ritkán találkozom. Ám, ha lehetőség nyílik rá, összeülünk egy-egy jóízű beszélgetésre. Imádok sétálni a szabadban, ilyenkor kitisztulnak a gondolataim, újult erővel vághatok neki az előttem álló feladatoknak. – A falusi turizmusban is kipróbálta magát. Ön szerint mivel lehetne még több vendéget vidékünkre csalogatni? – Elvégeztem egy tanfolyamot, viszont saját vállalkozásba egyelőre nem kezdtem. Kárpátalja számos turistacsalogató természeti látványossággal és kulturális örökséggel büszkélkedhet. Ahhoz, hogy ez így is maradjon, jelentős fejlesztésekre lenne szükség. A falusi turizmus sikeres működtetéséhez a vállalkozókat nem sanyargatni, hanem támogatni kellene. – Soha nem gondolt arra, hogy külföldön próbál szerencsét? – A szülőföldemen szeretném kamatoztatni szakmai tudásomat. Bereg-vidék jövője a vállalkozók kezében van, akik új munkahelyeket teremtve, versenyképes fizetéssel megakadályozhatják, hogy a fiatalok külföldre vándoroljanak. Vidékünknek égető szüksége van a változtatásokra, s ehhez hozzáértő szakemberek kellenek. – Fel tudják  bosszantani? – Diákjaim néha megpróbálkoznak vele, de ilyenkor eszembe jut a katonaságban elsajátított fegyelem és türelem. – Maximalista? – Próbálom a legtöbbet kihozni magamból, és ezt másoktól is elvárom, mind a munkahelyen, mind a magánéletben. – Vannak irigyei? – Szánalmat könnyű kelteni, de az irigységért meg kell dolgozni. Azt hiszem, eddigi tevékenységemmel rászolgáltam erre. – Sokat mosolyog. Ezek szerint optimista. – Többnyire igen. A közeljövőben szeretnék létrehozni egy olyan vállalkozásfejlesztési alapítványt, amely a tényleges problémákat orvosolja és nem csak elméletben segít a vállalkozókon. – Bizonyára sok hölgy keresi a társaságát. Megtalálta a nagy Őt? – Számomra csak egy lány társasága fontos. A mennyasszonyom az, aki energiát és lendületet ad a mindennapokhoz. Jövőre tervezzük az esküvőt. Almási Irén, az UNE III. évfolyamos újságíró szakos hallgatója
16 nap az erőszak ellen
Szerző: ">26" /> | 2010.11.29. 16:12:24 |
A családon belüli erőszak számtalan ukrán család életét beárnyékolja. Az év eleje óta nyolcvanezer esetről szereztek tudomást a jogvédő szervek. A rendőrségi bejelentések negyven százalékát ezek teszik ki. Világjelenségről van szó, az európai nők 25, az ukrajnaiak 44 százalékát érte ilyen jellegű támadás legalább egyszer élete során. Ezért aktuális a november 25, a nők elleni erőszak és december 10, az emberi jogok napja között sorra kerülő országos erőszakmentes életet propagáló szociális jellegű akció, mely megyénkben több társadalmi szervezet összefogásával indult útjára. Míg a családon belüli erőszak megelőzéséért küzdő koalíció és a szervezetet támogató pszichológusok, szociális munkások, pedagógusok kampányukkal korábban a tinédzsereket vették célba, idén a szélesebb közvéleményt is megszólítják. Hogy kampányukra mekkora szükség van, bizonyítja, hogy a megkérdezett 14–18 éves korosztály 95 százaléka elismerte, családjában kisebb-nagyobb rendszerességgel, de jelen van az erőszak. Ugyanakkor hangsúlyozzák, a fiatalok körében végzett munka a legfontosabb, mivel éppen abban a korban vannak, amikor eldől, milyen életmintákat fognak követni. – Az emberek leggyakrabban a saját családjukban látott szokásokat másolják, tradíciókat követik, ami lehet, hogy nem a legmegfelelőbb. Ám a későbbi erőszaktevőnek egyszerűen nincs más forgatókönyve. A szülők nem is sejtik, hogy a „Ne hagyd magad, üss vissza, fiam”, s az ehhez hasonló felszólításaikkal esetleg egy majdan erőszakoskodó felnőttet nevelnek. A pszichológusok munkája így egyre nagyobb jelentőséggel bír – véli Volodimir Baskirjev, a családon belüli erőszak megelőzéséért küzdő koalíció elnöke. Az idei akció jelszava „Ne halgass!” Mint azt Marianna Kologyij, a megyei egyenjogúsági-felvilágosító központ igazgatója az ungvári Reform sajtóklubban elmondta, éppen a hallgatás, az erőszak eltitkolása a legnagyobb kerékkötője az ellene való harcnak. – A hallgatás az erőszak legjobb barátja. Társadalmunkban ma még az az általános meggyőződés, hogy a családi problémákat nem illik nyilvánosság elé tárni. Az áldozatok félnek segítséget, az erőszaktevők pedig szégyellnek tanácsot kérni. Pedig a nemzetközi felmérések arról tanúskodnak, hogy a családon belüli kegyetlenség révén több 16–44 év közötti nő hal meg évente, mint autóbalesetben, rákban vagy a háborúkban. A kampány 16 napja során az erőszakmentes életmódot propagáló szervezetek megyeszerte előadásokat tartanak, az Ungvári Nemzeti Egyetem hallgatóinak elmondják, hogyan lehet kezelni a fizikai és a pszichikai agressziót. Problémamegoldó információs anyagot adnak ki és terjesztenek, pszicho-korrekciós és az erőszak áldozatait támogató önkéntes csoportokat hoznak létre, a szakemberek számára szemináriumokat, gyakorlati foglalkozásokat szerveznek, egyéni konzultációkat tartanak. Magyar Tímea
Számon tartott örökség
Szerző: ">38" /> | 2010.11.26. 20:10:39 |
Sütő Kálmán és Kecskés Béla, a kárpátaljai magyar alkotók emlékére, egyben Sütő Kálmán születésének 100. évfordulója alkalmából szavalóversenyt rendeztek a költők szülőfalujában, Beregsomban. A rendezvény szervezője a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet (KMMI) és a Beregsomi Általános Iskola tantestülete, valamint a Somi Irodalmárok Emlékmúzeuma volt. A versenyre olyan 1–9 osztályos gyerekek nevezhetnek be, akik valamely magyar tannyelvű kárpátaljai tanintézményben tanulnak. A jelentkezők három – 1–3., 4–6. és 7–9. osztály – korcsoportban indulhattak. A zsűrinek nem volt könnyű dolga, hiszen a gyerekek jobbnál jobb előadásokkal rukkoltak elő. Az ítészek döntése értelmében az első korcsoportban a me­ző­kaszonyi Radvánszki Zsófia végzett az élen a beregdédai Simon Szidónia és a be­reg­somi Vass Evelin előtt. Ba­raté Lóránt (Be­reg­déda) különdíjban részesült. A má­sodik korcsoportban Pász­tor András (Kisbé­gány) bizonyult a legjobbnak, második helyen Ko­mári Luca (Beregszászi Ma­gyar Gimnázium), a harmadikon Cipola Klaudia (Gát) végzett. Különdíjban részesült Estók Kamilla (Ha­rangláb) és Pa­linszki Georgina (Bereg­som). A harmadik korcsoport legjobbja a beregdédai Illés Zsuzsa volt. A győztest a zápszonyi Szatmári Szabina, illetve a mezőkaszonyi Deák Beatrix követte a dobogón. A zsűri ebben a kategóriában is osztott ki különdíjat, mégpedig Szabó Sándornak (Záp­szony) és Deák Beatrixnak (Mező­kaszony). Kádár Rozália, az UMDSZ járási szervezetének elnöke az egybegyűltekhez szólva hangsúlyozta: a rendezvény nemcsak a gyerekek szókincsének fejlesztéséhez, irodalomszeretetének növekedéséhez járul hozzá, hanem hírnevet is szerez a Bereg-vidéki településnek. Általa nemzedékről nemzedékre megőrződik Sütő Kálmán és Kecskés Béla emléke. – Kívánom, hogy száz év múlva, a költő születésnapjának 200. évfordulóján is legalább ennyi résztvevője legyen a versenynek, legyen követője Deme Ibolyának, a rendezvény megálmodójának és szervezőjének, valamint a felkészítő tanároknak – mondta Kádár Rozália. Weinrauch Katalin költő megdicsérte a versmondó gyerekeket, de felhívta a figyelmüket a szavaláskor elkövetett leggyakoribb hibákra is. A verseny dobogósai a MÉKK, valamint a Beregszászi Járási Tanács és a járási állami közigazgatás oktatási osztályának könyvjutalmaiban részesültek. Hegedűs Csilla
A világ legnagyobb túszdrámái
Szerző: ">56" /> | 2010.11.26. 19:48:21 |
Moszkva 2002 októbere Csecsen terroristák a moszkvai kultúrház színháztermében mintegy 850 túszt ejtettek, és a  csecsen háború befejezését követelték. Több napos patthelyzet után az orosz speciális haderő katonái a légkondicionáló berendezésen keresztül egy ismeretlen összetételű, kábító hatású gázzal árasztották el a színháztermet, miközben élénk tűzpárbaj folyt a terroristák és a katonák közt. Végül 33 terrorista és 129 túsz meghalt. A terroristákat agyonlőtték, de a túszok szinte kivétel nélkül az ismeretlen gáztól haltak meg.  A túszok egyike röviddel az épület elfoglalása után telefonon értesítette az általános segélyvonalat. A hívást  rögzítették.  A beszélgetést a Majak rádióadó közölte: – Segélyszolgálat, jó estét kívánok. – Nem viccelek, túszok vannak a színházteremben. Itt vagyok az Észak-Dél musicalen. – Értem. – Ez az a színház, ami a Proletarszkaja metróállomás mellett van. – Mondja a címet. – Nem tudom a címet. Ez az Észak-Dél musical.  Azt hiszem, talán a Kurocskin utca 6 vagy 7 szám alatt van. – Hány ember esett fogságba? – Az egész közönség. – Mit követelnek a terroristák? – Hogy mit követelnek? A csecsenföldi orosz hadsereg kivonását követelik. – Mondja el,  mi történik most a teremben! – A teremben? Semmi. Az emberek megpróbálják felhívni  rokonaikat telefonon, de nem mindenki tudja elérni őket. Fegyveresek járkálnak mindenhol. – Szabadon mozoghatnak a teremben? – Nem, megtiltották, hogy járkáljunk, csak ülnünk szabad. Nem mozdultunk el a helyünkről. Van néhány nő a székso­rok közelében, akik robbanószerrel vannak felszerelve. – Ezt hogy érti? – Minden nő robbanóanyagot visel. A terem közepén robbanószer van. – A nők közel vannak a robbanóanyaghoz? – Robbanóanyaggal vannak felszerelve. Öngyilkos merénylők... Ez hihetetlen, azt hiszem, mindannyian itt fogjuk végezni. Nem viccelek. Beszlan– 2004. szeptember 1. Minden idők egyik legmegrázóbb túszdrámájának képei bizonyára ma is sokakban élénken élnek, pedig immár több mint hat éve, hogy a 30 ezer lakosú, észak-oszétiai Beszlan városának iskolája véres és tragikus események színhelye lett. 2004. szeptember 1-jén – az évnyitó napján – történt, hogy egy főként csecsenek­ből és ingusokból álló radikális csoport megszállta az általános iskolát, és a tornateremben túszul ejtett 1288 főt – köztük több száz kisiskolást. A szörnyű dráma rögtön a hírek fókuszába került. A dráma 52 órán át zajlott. Szeptember 3-án – alig két és fél nappal azután, hogy Oroszország nem tett eleget a túszejtők által követelt csecsenföldi csapatkivonásnak –, az iskolai események visszafordíthatatlan vérengzésbe torkolltak. A harmadik napon az orosz fegyveres erők máig vitatott szabadító akcióba kezdtek, miután harminc túsz megpróbált kitörni az iskolából. A terroristák és a szabadítók közti átláthatatlan tűzharc végül 341 túsz, köztük 186 gyermek értelmetlen halálát követelte, és a sebesültek száma is meghaladta a 650-et, nem is említve a sokkos állapotban kikerült gyerekeket. A túszejtők többsége életét vesztette, de néhányuknak sikerült elmenekülniük. A hírek szerint az akcióért a szélsőséges csecsen terrorista, Magomet Jevlojev tehető felelőssé. A túlélők és az áldozatok hozzátartozói a kaotikus és szervezetlen akciót illetően még ma is válaszokra várnak.
Főszerepben a struktúraépítés
Szerző: ">60" /> | 2010.11.26. 18:34:40 |
Csütörtökön tartotta alakuló ülését a VI. összehívású Munkácsi Járási Tanács. A 78 fős testület elfogadta a munkarendet, illetve döntött a bizottságok vezetőiről és tagjairól. A járási tanács régi-új elnöke az egyetlen jelölt Ivan Mihajlo lett. Helyettesek megválasztására nem került sor. Az Ukrajnai Magyar Demokrata Pártot (UMDP) hárman – Bíró Lajos, Orosz Irén és Sándor Zoltán – képviselik, egyébként más pártok frakcióiban is vannak magyarok. A KMKSZ–Ukrajnai Magyar Párt nem szerzett mandátumot. Az ülésen a magyar párt sajnos csak statisztaszerepet játszott – fejtette ki lapunknak a csongori Sándor Zoltán, aki bízik abban, hogy a jövőben sikerül megvalósítani a kampányban ígérteket. *  *  * Folytatta munkáját a VI. összehívású Beregszászi Járási Tanács. Mint arról már beszámoltunk, az alakuló ülésen Bihari Andrást a tanács elnökévé, Braun Bélát pedig elnökhelyettessé választották. Döntés született a nyolc képviselői állandó bizottság létrehozásáról is. Bejelentették a frakciók megalakulását. Az UMDP frakcióját Tóth Miklós, a Régiók Pártjáét Vaszil Hascsa, a Jedinij Centrét Erdélyi Ká­roly vezeti. A Front Zmin csak képviselői csoportot hozhatott létre, a Szilna Ukrajina színeiben mandátumhoz jutott Knobloch György a Jedinij Centr frakciójába ült be. A KMKSZ-UMP frakciója nem alakult meg, mivel három képviselőjének mandátumát a járási választási bizottság még mindig nem hagyta jóvá – ezt Sin József kifogásolta is –, valószínűleg ebből kifolyólag nem is jelöltek tagokat az állandó bizottságokba. Bihari András ismertette az UMDP és a Régiók Pártja járási tanácsi frakciója között kötött koalíciós szerződést, amelynek alapja a Bereg­vidék–2015 járási szociális-gazdasági fejlesztési program. A koalíció nyitott, ahhoz bármelyik, a járási tanácsban működő frakció vagy képviselői csoport csatlakozhat. Döntés született a járási tanács elnökségének összetételéről. Ennek tagja az önkormányzat elnöke, elnökhelyettese, valamint a bizottságok és frakciók vezetői. *  *  * Az Ungvári Járási Tanács már korábban döntött arról, hogy továbbra is Mihajlo Fedinec tölti be az elnöki posztot. Helyettesének Vira Dankót választották. A tegnapi ülésen a képviselők meghatározták a testület munkarendjét, illetve döntöttek a bizottságok vezetőiről és tagjairól. A törvényesség, jogrend, ügyrend és képviselői etika kérdéseivel foglalkozó bizottság vezetőjévé Kőszeghy Máriát (UMDP), míg az oktatás, a kultúra, a sport és az ifjúság kérdéseivel foglalkozó testület elnökévé Kántor Józsefet (KMKSZ-UMP) választották. KISZó-összeállítás
Snowboardosaink már Szocsira készülnek
Szerző: ">94" /> | 2010.11.24. 15:41:12 |
Az elkövetkező hetekben sorra rajtolnak a téli sportágak Világ- és Európa Kupa sorozatai. Az utóbbi időben versenyzőink a nemzetközi porondon egyre jobb eredményeket érnek el. Bő nyolchónapnyi szünet után hétvégén Ausztriában rendezik a snowboard (hódesz­ka) Európa Kupa első etapját. Az ukrán válogatott színeiben rajthoz áll a kárpátaljai Penyák József és Olek­szandr Gasparovics, valamint Csundák Annamária és húga, Alexandra. Az elmúlt években lapunk hasábjain kiemelten foglalkoztunk József és Annamária szereplésével, akik idén rajthoz állhattak a van­couveri téli olimpiai játékokon. A várt siker elmaradt. Viszont Annamária hozta a kötelezőt, a nyolcaddöntőig menetelt, ahol, bár kikapott a később bronzérmes osztrák Kreiner Mariontól és a 16. helyen végzett, de ezzel a kárpátaljai különítmény legjobb eredményét érte el. József, akinek nem sikerült kvalifikálnia magát a legjobb 16 közé, a 22. helyen zárta az ötkarikás játékokat. A versenyzők túltették magukat az olimpiai kudarcon és júliusban elkezdték a felkészülést a 2010/11-es idényre, valamint a négy év múlva esedékes 2014-es szocsi téli olimpiára. A versenynaptár zsúfolt. Hétvégén Ausztriában, míg december elején Olaszországban az Európa Kupa etapjain bizonyíthatnak. Ezt követően a hónap közepén először az Egyesült Államokban, majd ismét Itáliában csatolnak deszkát a Világkupa versenyen. Az elutazás előtti utolsó napon sikerült megszólaltatnunk a két versenyzőt és a válogatott edzőjét, a szintén kárpátaljai Csernij Jánost. – Az új szabályok miatt már nem csak az olimpiát megelőző év számít a kvalifikációnál, hanem négy esztendő, így elsősorban a Világkupa-sorozatra koncentrálunk – mondta az edző. – A kontinensviadalt felfoghatjuk éles edzésnek is, természetesen azért állunk rajthoz, hogy megszerezzük a győzelmet. Európai szinten mindkét versenyző esélyes a dobogóra, viszont ezzel nem lehet olimpiára kerülni. Az igazi főpróba Amerikában lesz majd, ami meghatározhatja a következő négy évet is. Hogy mennyire volt hasznos a felkészülés, az majd csak a pályán dől el. A világversenyen szeretnénk a legjobb harmincban végezni, ami már tavaly sikerült és ötkarikás kvótát ért – értékelt Csernij János. Penyák József lapunknak elárulta, elégedett a felkészüléssel, jó formában van és reményei szerint élmezőnyben tud majd végezni. – Kihevertem az olimpiai kudarcot, tanultam belőle és most már csak a szocsi olimpia lebeg lelki szemeim előtt. Tisztában vagyok az elvárásokkal és a célokkal. Az olimpiára kidolgozott program szerint készülünk fel, hála Istennek az előző évekkel ellentétben nem voltak anyagi nehézségeink. Az új felszerelést is megkaptuk időben, így semmi sem hátráltatott minket – hangsúlyozta a válogatott sportoló. A junior világbajnok Annamária már nagyon várja, hogy élesben is kipróbálhassa magát. – Egy hete jöttünk haza Svájcból, úgy érzem, jó formában vagyok. Mivel az olimpiai kvalifikáció az elkövetkező négy évben dől el, nincs idő a lazsálásra, keményen készülök és semmit sem bízok a véletlenre. Kíváncsi vagyok, mennyire sikerült fejlődnöm, remélem, meglepetés-eredménnyel startolok. Szabó Sándor
"Ha látok egy repülő gerlét, ma is megdobban a szívem"
Szerző: ">46" /> | 2010.11.24. 14:11:37 |
A közéletben szerepet vállaló, a közösségért érdemben munkálkodó, so­kak által vagy csupán szűk környezetben ismert, de tisztelt és meg­becsült emberek  gyakran fejtik ki szakmai ál­láspontjukat, mondják el véleményüket az írott és elektronikus mé­di­á­ban. Sokkal kevesebbet, olykor szinte semmit sem tudunk viszont ma­gánéletükről. Kulcslyuk című rovatunkban épp ezért kicsit másképp fag­gatjuk őket… A rovat mai vendége  dr. Kiskó Miklós professzor, a Megyei Novák Endre Klinikai Kórház reumatológusa. – Úgy tartják,  az egészségügyben dolgozók jelentős része valamilyen gyermekkori negatív hatás nyomán választja az orvosi pályát... – Nálam ennek pont az ellenkezője történt. A családunkban először a bátyám választotta a gyógyítást, és olyan szépen beszélt a szakmáról, hogy úgy döntöttem, én is orvos leszek. Bár be kell vallanom, a másik testvérem fizikus,  és ő is csak annak gyönyörűségeit ecsetelte az egyetemről hazatérve, ezért oda is hajlottam egy kicsikét. De aztán végül elhatároztam magam és közel ötven éve a medicina elkötelezett híve vagyok. Amikor szakosodásra került sor, a traumatológia és a reumatológia került szóba. Én az utóbbi mellett döntöttem. A kandidátusi értekezésemet is ebből a témából védtem meg, míg a doktori disszertációm már az alkoholisták szívbetegségeiről szólt. – Ez egy érdekes területe az orvostudománynak, nem hagyományos téma. Miért éppen erre esett a választása? – Előbb Ungváron, majd Beregszászban az elmegyógyintézetben foglalkoztam szenvedélybetegekkel. Az intézményben van egy elkülönített rész számukra. Később kiutaztam az akkori Csehszlovákiába, ahol egy tudományos intézetben az alkoholisták szívelváltozásait kutatták és én is bekapcsolódtam a munkába. A közhiedelemmel ellentétben ugyanis nemcsak a máj, a gyomor, hanem más szervek, így a szív is erősen károsodik az alkoholizálás nyomán. – Akkor a doktor úr csak óvatosan fogyaszt szeszes italokat... – Nem mondanék igazat, ha azt állítanám, hogy néha nem iszom meg egy kis pohár pálinkát. Csak a társaság kedvéért, annyit, amennyi nem káros az egészségre. – A diploma kézhezvétele után Nagydobrony és a Volóci járás között kellett döntenie. Ön egy hegyvidéki települést választott.   – Korábban végzett ismerőseim már ott dolgoztak és tudtam, hogy az ő tapasztalatuk sokat segíthet az indulásnál. Egy évet töltöttem ott. Nehéz, de tanulságos időszak volt.  – Egy beteg hamarabb gyó­gyul, ha megbízik, ha hisz az orvosában? – Mindenképpen. Az akaraterő és életigenlés nagyon fontos bármilyen kezelésről legyen szó. Az orvos csakis akkor tudja jól végezni a munkáját, ha a beteg is partner a betegség leküzdésében. – A doktoroknál megengedett a kegyes hazugság? – Soha. A betegnek mindig meg kell mondani, mire számíthat. – Nem szokott elérzékenyülni egy-egy viziten? – Kezdő orvosként, amikor ügyeletben voltam, nagyon nehezen viseltem el például a gyerekek szenvedését. Idővel az ember megkeményedik, de egy doktor soha nem lehet érzéketlen. Ugyanakkor el kell fogadnia, hogy az élet a születésről és később az elmúlásról szól.  – Mennyire él egészségesen? – Amennyire csak lehet. Fiatalabb koromban rendszeresen tornáztam, ma már nagyon ritkán. Soha semmilyen sporttal nem foglalkoztam, viszont mind a mai napig szeretek túrázni. Szeretünk a családommal kimenni a friss levegőre, a szép kárpátaljai vidék remek kirándulóhelyeket rejt. Feleségemmel gyakran sétálunk. Ez is egyfajta testmozgás. Különleges diétát nem tartok, kedvelem a finom falatokat. De azért kerülöm az erősen zsíros és fűszeres ételeket. – Sok országban járt. Soha nem gondolt arra, hogy a határon túl gyógyítsa a betegeket? – Nem. Magyarországon fordulok meg a leggyakrabban, de inkább turistaként szemlélem a szép történelmi helyeket. Lengyelországba arra figyeltem fel, milyen rendben vannak a temetők, a katonasírok. Rám itt, Kárpátalján van szükség. – Tanít is a nemzeti egyetem orvosi karán. A medikusok oktatása milyen szépségeket rejt? – Rengeteg értelmes hallgatóról és pozitív élményekről tudnék mesélni. De elég, ha azt mondom, hogy nyolc kandidátust készítettem fel az évek során, és mindnyájan kitűnő tudósok, gyógyítók lettek. Szeretnék még több jó medikust a tudomány felé terelni. – Az orvosok gyakran kacérkodnak a művészetekkel is... – Vannak kollégáim, például Pajkossy Laci bőrgyógyász barátom, aki fest, de belőlem ez a tehetség hiányzik. Fiatalon hobbiból galambtenyésztéssel foglalkoztunk a bátyáimmal. Voltak posta-, dísz- és pávagalambjaink. Ha látok egy repülő gerlét, ma is megdobban a szívem. Mostanság inkább a kis unokám, az ötéves Szandika köti le szinte minden szabadidőmet. Nagyon eleven és cserfes kislány, és bár korához képest túl okos, a kérdezős korszakon még nincs túl. – Ki dönti el, reggel melyik nyakkendőjét vegye fel? – Közösen a feleségemmel. – Emlékszik a házassági évfordulójukra? – Ha véletlenül elfelejteném, a párom finom kis utalásaiból akarva-akaratlanul rá kell jönnöm.   – Kivel vitatkozott utoljára? – Senkivel. Humorral, egy jó tréfával sok konfliktust ki lehet küszöbölni.    – Hogyan viszonyul az irigy emberekhez? – Kerülöm őket.     – Van olyan álma, amire évek óta vágyik? – Egy utazás Franciaországba a feleségemmel és a kis unokámmal. Az Eiffel-toronyból kinézni az esti Párizsra... Fedák Anita
Akik nem tudnak aludni
Szerző: ">27" /> | 2010.11.24. 13:57:11 |
Az alvás nélkülözhetetlen számunkra, biztosítja szervezetünk újratöltődését, és fontos szerepe van az egészségünk megőrzésében is. A National Sleep Foundation kutatásai szerint egy egészséges felnőtt ember napi alvásigénye hét és kilenc óra között váltakozik, de az életkor előrehaladtával ez az idő jócskán lecsökkenhet. A statisztikai adatok szerint átlagosan életünk egyharmad részét töltjük alvással, és ebből 5–7 évet álmodunk végig. Az a kérdés, hogy az ember meddig bírja alvás nélkül, és milyen hatásokkal jár, ha valakit mesterségesen tartanak ébren, már régóta foglalkoztatja a tudósokat. William Charles Dement, a Stanford Egyetem kutatója évtizedeken keresztül végzett kísérleteket az alvásmegvonással, és arra a következtetésre jutott, hogy már kétnapi alvásmegvonás után is jelentkezhetnek paranormális tünetek. Az egyén előbb gyanakvóvá válik, majd auditív és vizuális hallucinációk lépnek fel, amely leginkább a hasonmás (doppelganger) jelenségben nyilvánul meg. Mindezek ellenére voltak, akik ezt kipróbálták. Az első ember, aki felkeltette a világsajtó érdeklődését, Randy Gardner volt, aki mindenféle stimulánst nélkülözve 264 órán keresztül bírta alvás nélkül. Ezt az időt döntötte meg 1964-ben a finn Toimi Soini, majd Maureen Weston következett, aki 18 nap és 17 órán keresztül maradt ébren, de mivel ezeket az emberfeletti teljesítményeket hivatalosan soha nem ismerték el, ezért 2007-ig Gardner 264 órás virrasztási rekordja volt érvényben. Ezt múlta felül, ha néhány perccel is, 1965-ben Tony Wright. Bármennyire hihetetlen, de mindig éltek emberek, akik valamilyen rejtélyes oknál fogva több évtizeden keresztül képtelenek voltak elaludni. Az 1853-ban született Al Herpinről az a hír járta, hogy egész életében egyetlen percet sem aludt. A rendkívüli eset hátterében az édesanyja halála állhat, akit pár nappal Al születése előtt súlyos baleset ért, de a fiának azon túl, hogy nem tudott aludni, más baja nem lett. A trentoni férfinek sokan a csodájára jártak, és egy korabeli újságcikkből kiderül, hogy az unalmas éjszakákat hintaszékben olvasgatva vészelte át. Napjainkban is élnek efféle outsiderek. A csúcstartó egy vietnami gazdálkodó, Thai Ngoc, aki az elmúlt 37 évben egyetlen percet sem aludt. Álmatlanságának kialakulásában nagy szerepe lehetett egy magas lázzal járó betegségnek, orvosai szerint legalábbis ez válthatta ki nála a krónikus inszomniát. A 63 éves Fegyir Nesztercsuk szintén hasonló problémával küszködik. Az ukrán biztosítási ügynök már minden lehetséges módon próbálta magát álomba ringatni. Dolgozott éjjeliőrként, kemény fizikai munkát végzett, de mindhiába. A tudomány nem tud mit kezdeni ezekkel az esetekkel, sőt jelenleg még az alvás kiváltó oka sem ismert, így korszerű eszközök ide vagy oda, a kutatások gyermekcipőben járnak. Az angol tudósokat az átlagosnál is jobban foglalkoztatja az alváskutatás, és ez nem véletlen. A 2006-ban nyilvánosságra került jelentésből kiderült, hogy a szigetország hadserege olyan kísérleteket folytatott, amelynek célja a harctéren szolgálatot teljesítők teljesítményének fokozása volt. Ennek részeként megvizsgálták azt is, hogyan lehet különböző szerek szedése nélkül, megfelelő koncentrációval rendelkező, napokig megállás nélkül harcolni képes szuperkatonát létrehozni. Kiderült, hogy a brit védelmi minisztérium a krónikus aluszékonyság, a narkolekszia kezelésére kifejlesztett Modafinil tablettákat halmozott fel az iraki háború előtt, ám tagadták, hogy valaha is használták volna a hadszíntéren. Ezt az állítást sokan megkérdőjelezték, hiszen ez a gyógyszer napokra képes kikapcsolni az adott egyén alvásigényét. Parlamenti vizsgálat indult az ügyben, mely során több neves szakértő véleményét is kikérték. Ám mind a mai napig nem sikerült tisztázni, bevetette-e az álmatlanságot a katonai vezetés.
Vidéki dominancia a magyar fociban
Szerző: ">54" /> | 2010.11.22. 13:36:00 |
Öt edzőváltás színesítette a „klasszikus” őszi szezont Elviekben véget ért, de a gyakorlatban mégsem a magyar labdarúgó NB I őszi szezonja. Az ukrán példához hasonlóan a szomszédban is előrehoztak bajnokikat tavaszról, egészen pontosan két fordulót. Mindenesetre a bajnokság felénél a trónkövetelő Vidi áll az élen, s minekutána négy pontos fórja van, nagy valószínűséggel Mezey György alakulata telelhet az élen. A remekül összerakott székesfehérváriakat három együttes követi „lőtávolságon” belül. A szokás szerint rossz idénykezdet után magára találó Zete, a címvédő, de az európai kupaporond miatt erejét megosztani kényszerülő Loki, valamint a kisebb botlásoktól leszámítva kiegyensúlyozottan szereplő Fradi. Egy éve is hasonló volt a helyzet, akkor is a székesfehérváriaknak állt a zászló, a BL-re koncentráló DVSC csak kullogott utánuk, a ZTE és az FTC szerepében pedig az ETO és az Újpest tetszelgett. Ám a végén a Mezey-fiúk nem tudtak kellően koncentrálni, így a kiélezett pillanatokat jobban bíró debreceniek örülhettek. Kérdéses, egy év alatt mennyire lett rutinosabb és összeszokottabb a Videoton, mert ezen múlhat a bajnoki címe. Üde színfolt a Kaposvár, a Paks és a Pápa őszi szereplése, még akkor is, ha utóbbi gárda az őszi szezonzárón méretes zakót kapott a Fraditól. Ellenben a nagy múltú budapesti csapatok – Honvéd, Újpest, MTK, Vasas – igencsak rapszodikus teljesítményt nyújtanak, beleszürkültek a középmezőnybe. A Bozsik-stadionban és Angyalföldön emiatt edzőt is cseréltek – előbbi helyszínen Szalai László, utóbbinál Komjáti András jött –, ám eddig hiába. A Dózsa drukkerei pedig legfeljebb annak örülhettek az ősszel, hogy történelmi verést (6–0) mértek örök riválisukra, a Ferencvárosra. A már említett két edzőváltáson túl menet közben új szakvezetőt ültettek a kispadra Szolnokon, Kecskeméten és Szombathelyen is.  Az újonc Tisza-partiaknál nem jött be a húzás, Simon Attilával is az utolsó helyen állnak, ellenben a kunságiaknál Tomiszlav Szivics visszatérése, a vasiaknál pedig Aczél Zoltán érkezése mintha új lendületet adott volna a csapatnak. A Hali a hétvégi játéknapon a legnagyobb meglepetést okozta a DVSC lelépésével. Ha lenne ilyen, a citromdíjat egyértelműen Pintér Attila Győri ETO-ja érdemelné ki. A Rába-partiak a nyáron bronzéremmel zártak, sorra vették az Európa Liga előselejtezős akadályait, s csak egy hajszálon múlott, hogy a DVSC-hez hasonlóan ne jussanak be a csoportkörbe. Ezek után a bajnokságban értetlenül leeresztettek a győri zöld-fehérek, játékukon igen meglátszott két remek balti támadójuk, Kink és Rudnevs eligazolása. S ha már a csatárokhoz értünk, a klasszikus őszi szezon legjobb NB I-es gólvágójának a fehérváriakat erősítő Andre Alves bizonyult 14 találattal. Őt ugyan hárman követik, de jócskán leszakadva. A kaposvári Oláh, az angyalföldi Ferenczi és a fradista Schembri egyaránt nyolcnál jár. A magyar labdarúgó élvonal 15. fordulójának eredményei: Kaposvár–Győr 3–0, Honvéd–Siófok 0–1, Kecskemét–Vasas 3–1, Paks–MTK 1–1, ZTE–Szolnok 2–1, Pápa–Ferencváros 0–5, Haladás–Debrecen 3–0, Videoton–Újpest 1–0. D. Gy.
Euro 2012: bemutatták a kabalafigurákat
Szerző: ">53" /> | 2010.11.17. 16:12:05 |
Keresztszülőre várnak, bárki szavazhat 570 nappal a kontinensviadal előtt a varsói Lengyel Színházban bemutatták a 2012-es, ukrán–lengyel közös rendezésű labdarúgó Európa-bajnokság kabalafiguráit, akiknek kissé rendhagyó módon, egyelőre nincs nevük. Ehhez ugyanis az internetezőket hívták segítségül a szervezők, így próbálnak meg keresztszülőket „találni”. Szavazni lehet az UEFA hivatalos honlapján vagy a részt vevő országok helyszínein, a meccseknek otthont adó városokban. Három lehetőséget jelöltek meg, így a sportág iránt elkötelezettek ezek között választhatnak: Szlavek és Szlavko, továbbá Sziemko és Sztrimko, valamint Kle­mek és Ladko közt. A két kabala Lengyelország és Ukrajna nemzeti színeit viseli (még a hajuk is). A prezentációs filmet egyébként az ismert hollywoodi stúdió, a Warner Bros készítette. Az ikerpáros nem tölti tétlenül az idejét, hiszen az elkövetkezendő két és fél hétben felkeresi azt a nyolc helyszínt, ahol Eb-meccseket rendeznek 2012-ben. Utolsó fellépésükre december negyedikén kerül sor, ahol ünnepélyes keretek között, az internetes szavazást lezárva és kiértékelve végül megkeresztelik őket. Az esemény rangját személyes jelenlétével emelte Grzegorz Lato és Hrihorij Szurkisz, a lengyel, valamint az ukrán szövetség elnöke, akik úgy fogalmaztak: az ikrek a két társrendező egységét hivatottak szimbolizálni. Mint tette azt Trix és Flix 2008-ban, amikor Svájc és Ausztria közösen rendezte a spanyol győzelemmel záródó kontinensbajnokságot. – A kabalafigurák a két ország és labdarúgó szövetség közös erőfeszítéseit és törekvéseit testesítik meg – jelentette ki Szurkisz. – Közös az érdekünk, s ez a sikeres lebonyolítás. Bár az ikrek valamiben mégis eltérnek, két különböző válogatottnak szurkolnak. Grzegorz Lato, a Lengyel Labdarúgó Szövetség elnöke megjegyezte: főleg a hajuk tetszik, én is éppen így néztem ki 40 évvel ezelőtt. Olyan futballnagyságok emelték az est fényét, mint az ukrán Andrij Sevcsenko és Oleg Blohin, illetve a lengyel Andrzej Szarmach és Zbigniew Boniek. Az Eb két nagykövete Blohin és Boniek. Sevcsenkónak és Szarmachnak pedig az a megtisztelő feladat jutott, hogy a lapzártánk utáni válogatott mérkőzés előtt mutassa be a publikumnak a maszkokat. Az ukránok Genfben Svájccal, míg a lengyelek Poznanban Elefántcsontparttal játszottak felkészülési mérkőzést. „Az a legfontosabb, hogy a gyerekeknek imponáljanak a kabalák. Biztos vagyok abban, hogy az én két fiam tetszését is elnyerik, nekem egyből szimpatikusak voltak” – érvelt Sevcsenko. – Általában idő kell ahhoz, hogy elfogadjuk, megszokjuk a kabalafigurákat, ez most első látásra sikerült – mondta Boniek, hozzátéve, a fiatalok hitelesek és nyitottak. A kabala-ikrek bemutatása alatt is folynak az építkezések és a készülődés a versenyre. A felújított poznani stadiont szeptemberben nyitották meg egy nagyszabású Sting-koncerttel, a gdanski és a wrockawi stadion várhatólag 2011 őszére készül el. Miután Michel Platini UEFA-elnök többször is felszólította az ukránokat, hogy igyekezzenek az előkészületekkel, itt is egyre gyorsabban haladnak az építkezések. A donecki stadion már hónapok óta kész van, akárcsak a harkivi. A kijevi Olimpiai Stadion felújítása jövő év júniusában fejeződik be, és a szakemberek szerint akkorra meglesz a lembergi aréna is. KISZó-összeállítás
"...mindig is vezéregyéniség voltam..."
Szerző: ">44" /> | 2010.11.17. 15:05:15 |
A közéletben szerepet vállaló, a közösségért érdemben munkálkodó, so­kak által vagy csupán szűk környezetben ismert, de tisztelt és meg­becsült emberek  gyakran fejtik ki szakmai ál­láspontjukat, mondják el véleményüket az írott és elektronikus mé­di­á­ban. Sokkal kevesebbet, olykor szinte semmit sem tudunk viszont ma­gánéletükről. Kulcslyuk című rovatunkban épp ezért kicsit másképp fag­gatjuk őket… A rovat mai vendége Pavlovics Okszána, a Muzsalyi Középiskola igazgatóhelyettese. – Mióta van a pályán? – Már negyedik osztályosként eldöntöttem, hogy a katedrára lépek. Először a történelem vonzott, aztán az angol nyelv. De végül orosz filológiára jelentkeztem. Az Ungvári Állami Egyetemen szereztem diplomát. 1986 óta tanítok. Jelenleg világirodalmat és ukrán nyelvet oktatok. – Orosz filológusként ukránt? – Számomra nem okoz gondot, mivel nincsenek nyelvi nehézségeim. Szlovák–ruszin–ukrán–magyar felmenőim vannak, tehát vegyes nemzetiségű családból származom. Csapon születtem, és úgy kerültem a Beregszászi járásba, hogy annak idején a hat legeredményesebb végzős dönthetett, hol szeretne elhelyezkedni. Így választottam a járást, s azóta is itt élek. – Voltak vezetői ambíciói vagy az igazgatóhelyettesi szék csak úgy jött? – Mivel mindig is vezéregyéniség voltam – az iskolától kezdve az egyetemen át felvállaltam a közösségi munkát –, az utóbbi. – Van a munkájának olyan része, amit nem szeret? – A gyerekeket imádom, amit viszont nem kedvelek, az a sok papírmunka. Egy-egy új rendelet nyomán a bürokráciából fakadóan sokszor halomnyi adminisztrációs teher szakad a nyakamba. – Hogyan nevel? – Csak szép szóval. Nagyon ritkán emelem fel a hangomat. Akivel probléma van, azzal négyszemközt megbeszélem, mi áll viselkedése hátterében. Nálam az a legnagyobb büntetés, ha kettest adok. – Miből merít erőt, ha összecsapnak a feje felett a hullámok? – Többnyire a csendből. Bár nem vagyok rendszeres templomjáró ember, de ha elmondok egy imát vagy lapozgatom a bibliát, az segít. A lényeg a hit és a jóság. A gyerekeknek is mindig azt tanítom, hogy a rosszra is jóval reagáljanak. Vagyis, ha valaki csúnyán szól hozzánk, próbáljunk meg szépen válaszolni, a negatív érzelmek ugyanis csak agressziót szülnek. Egyszer a marakodó hatodikosokat arra kértem, hogy úgy viszonyuljanak egymáshoz, mintha testvérek lennének. Mindennap hozzanak és adjanak egymásnak egy-egy szem cukorkát. Ezt addig folytattam, amíg nem tapasztaltam, hogy megváltozott az egymáshoz való viszonyuk. – A családja nem berzenkedik számos munkahelyi elfoglaltsága miatt? – Igyekszem különválasztani a munkát és a magánéletet. Jelenleg a háztáji, a három hektár föld, a szőlő a férjemre marad. Korábban borász volt a beregszászi Csizaj­ban, de mivel a fiunk folyamatos ellátást igényel, egy éve otthon maradt, hogy gondozza. Pál húszéves. Súlyos betegsége van, csont­ritkulásban szenved, ami miatt tizenegy éves kora óta tolókocsiba kényszerül. Nagyon jó informatikus. A lányunk 22 éves. Judit befejezte a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolát, ukrán–magyar szakos. Most hatodéves Huszton a Kárpáti Vállalkozásfejlesztési Főiskolán. – Említette, hogy Csapról származik. Milyen gyakran látogat haza? – Nagyon ritkán.  Többnyire a húgomék látogatnak el hozzánk. A keresztanyámmal főleg telefonon tartom a kapcsolatot. Sajnos már csak ők maradtak nekem, szüleimet nagyon korán elvesztettem. Édesanyám tizenhárom, édesapám huszonnyolc éves koromban hunyt el. – Ha választania kellene, a tenger vagy a hegyvidék? – A hegyvidék. – Fehér vagy fekete? – Fehér. – Ezek szerint a végletek embere? – Nem mondanám. Inkább hajlok a kompromisszumokra. – Pihenésképpen kerti munka vagy egy könyvvel a nyugágy? – Utóbbi jobban tetszene, de soha nincs rá időm. Amikor tehetjük, kimegyünk a Tisza-partra, ott nagyon jól érzi magát Palika is. A férjem horgászik, bográcsozunk, sütünk valamit, számomra ez a legjobb pihenés. – Melyik emberi tulajdonságot nem tolerálja? – A gonoszságot, a részvétlenséget, az önzést. Ha valaki nem tudja átérezni a mások baját. – A világ melyik pontjára szeretne eljutni? – Olyan nagyvárosokba, melyek építészeti szempontból különlegesek. De valamelyik turisták által kevésbé látogatott tengerpartra is szívesen elutaznék. – Itt faluhelyen mennyire van lehetőség a művelődésre? – Minden kulturális rendezvény az iskolán belül zajlik, így gyakorlatilag semmiből sem maradok ki. – A sikertelenség letöri vagy tettekre sarkallja? – Nagyon rövid időre letör, de aztán továbblépek. Magyar Tímea
Megtalálták Avalon szigetét?
Szerző: ">72" /> | 2010.11.17. 14:57:36 |
A hagyomány szerint Arthur, a britek legendás királya utolsó csatáját saját unokaöccse, Mordred vívta meg, és a küzdelemben mindketten halálos sebet kaptak. Csakhogy míg Mordred holtan maradt a csatatéren, addig Arthurért tündérek érkeztek, s egy hajón magukkal vitték a király testét Avalon szigetére, a Holtak Birodalmába. Erről a vidékről azonban nagyon keveset tudunk, noha az eltelt évszázadok alatt sokan sokfelé keresték már Avalont. A legtöbben úgy gondolják, hogy a sziget csupán mitikus hely, ám a közelmúltban felröppent a hír, miszerint két angol kutató, Steve Blake és Scott Lloyd megtalálta Wales partjainál az egykori birodalmat, mely még ma is különös erővel bír, és a helyiek szívesen mesélnek történetéről a turistáknak. Avalonról az első írásos említés a XII. századból maradt fenn, méghozzá Geoffrey of Monmouth Historia Regum Britanniae és Vita Merlini című munkáiból. Ezekből kiderül, hogy Arthurt utolsó csatája után hogyan vitték Avalonba, és hogy a király nem halt meg, hanem egy nap majd visszatér, ha Anglia ismét végveszélybe kerül, s lakóinak szükségük lesz hajdani s majdani uralkodójukra. Geoffrey műve természetesen legendákon alapul, ám azok nem egységesek. Az egyik szerint Arthurt elviszik a szigetre, hogy ott gyógyuljon fel sebeiből. Más történetek viszont azt mondják, hogy a király lovagjaival a föld mélyén alszik, és ott várja, hogy előhívják. A két elképzelés idővel össze is kapcsolódott, és sokan úgy vélik, ott lehetett egykor Avalon, ahol ma Arthur sírja található. Márpedig ez a sír számos helyen felbukkan Britanniában, ami jócskán összezavarja az Avalon utáni kutatást. A legtöbben mégis úgy vélik, a mai Glastonbury helyén állhatott valaha. Egyrészt néhány korai kelta legenda szerint lakói egy üvegből készült várban éltek, és Glas­tonbury neve emlékeztet a gael nyelvű caer wydyr, azaz üvegerőd szóra, másrészt Glastonbury egykor maga is szigetként emelkedett ki a környező mocsaras területből, harmadrészt pedig itt emelkedik Anglia legrégebbi keresztény temploma. A legnyomósabb érv Glaston­bury mellett azonban az, hogy az apátság területén 1191-ben néhány sírra bukkantak, amelyeket Arthur és Guinevere királyné nyughelyeinek véltek. Feltűnő azonban, hogy az apátságban néhány évvel korábban tűzvész pusztított, a helyreállításhoz pedig nem volt elég pénz, amikor is egy walesi bárd elárulta II. Henrik királynak, hogy milyen ereklyét rejt a környék, mire az uralkodó nyomban finanszírozni kezdte a kutatást és az újjáépítést. Hamarosan találtak is a föld alatt egy kőtáblát, latin nyelvű felirattal, mely arról tudósított, hogy „Itt nyugszik a híres Arthur király, Avalon szigetén”. A tábla alatt egyetlen fatörzsből kivájt, csónak alakú, súlyos koporsóra leltek, abban pedig egy rendkívül magas termetű férfi maradványai voltak. Mellette kisebb csontokat és szőke hajfoszlányokat találtak, melyeket Guinevere maradványainak véltek. A csontokat két urnába helyezték, és az apátság templomába szállították, ahonnan 1278-ban I. Eward távolította el azokat. Napjainkban a legfrissebb kutatások már nem  Glastonburyre koncentrálnak, hanem Wales bizonyos részére. Steve Blake és Scott Lloyd történészek ugyanis azt állítják, hogy az Arthurral és Avalonnal kapcsolatos mítoszok olyan történelmi eseményekben gyökereznek, amelyekre a mai Wales jól körülhatárolható földrajzi területén került sor. Szerintük az arthuri legendakört az angolok egyszerűen ellopták a walesiektől, hogy ez utóbbiak, miután meghódították őket, hagyományaiktól megfosztva elveszítsék nemzeti identitásukat, és fennakadás nélkül beépüljenek a brit birodalomba. Avalon a kutatók szerint valójában Észak-Walesben terült el, és a fennmaradt iratok Afallachként hivatkoznak rá, mely szó azt jelenti: Almák Szigete. Ez nem más, mint a kelta mitológia túlvilága, a Holtak Birodalma. Azt is kimutatták, hogy számos Arthurral kapcsolatos hagyomány Walesből ered. Erről tanúskodnak az ősi énekek és legendák. Ez utóbbiakból kölcsönözhetett Geoffrey of Monmaouth, amikor Historia Regum Britanniae című munkáját írta.
Gyenge kezdet biztató folytatással
Szerző: ">92" /> | 2010.11.15. 18:52:32 |
A Zaki számára nem indult könnyen sem a bajnokság, sem az utolsó őszi meccs. A várakozásokkal ellentétben két vereséggel rajtolt a csapat, s csak később jöttek a biztató eredmények, de így is becsúszott egy-két betli. Az FK Zakarpattya végül is a harmadik helyen, a feljutástól két pontra telelhet a másodosztályú országos labdarúgó-bajnokság őszi idénye után. A hétvégi hazai záró bajnokin – amit már tavaszról hoztak előre – a mieink a sereghajtó Prikarpattyát fogadták. Sajnos az igazi fociidő – szikrázó napsütés és 18 fok – sem csalogatta ki a szurkolókat. Már a meccs előtt az öltözőfolyosón érdekes pletykák kaptak szárnyra. Rossz nyelvek szerint hat játékos a mérkőzést megelőző éjszakán a megyeszékhely egyik kedvelt szórakozóhelyén mulatott. A sípszó elhangzása után mégse kezdett álmosan a Zaki, támadóan lépett fel, míg a vendégek kontrákból próbálták meglepni a hazaiak védelmét. A Prikarpattya pontrúgásból szerzett vezetést a 27. percben. Nyolc perccel később egy öngólnak köszönhetően egyenlítettek a mienk és a szünetig Bojko a vezetést is megszerezte. A második játékrészben a hazaiak folytatták az ostromot, több gólhelyze­tük is volt, Mikuljak és Nevuche is növelhette volna az előnyt. Sturko viszont nem hibázott az 52. minutumban, így háromra gyarapodott a hazai gólok száma. A vendégek még ekkor sem adták fel, és a 69. percben egy távoli lövésből mattolták Babenko kapust. A végjátékban Nevuche két gólt is szerzett, szokásához híven mindkettőt megünnepelte, bár a partjelző szerint az elsőnél lesen állt, ezért azt érvénytelenítették. Gólzáporosra (4–2) sikeredett tehát a szezonzárás. De tekintsünk egy kicsit vissza. Miután az Ung-parti együttes – szokásához híven liftezett egy jót – a tavalyi szezont követően búcsúzott az ukrán élvonaltól, s idén már úgy vágott neki a másodosztálynak, hogy kizárólag a bajnoki cím és az azonnali visszakerülés a cél. Egy fél csapatra való meghatározó játékos távozott a gárdából, míg 8 új szerzeményéből egy saját nevelés is hazatért Bobal Mátyás személyében. Rajtuk kívül az utánpótlás-együttesből hoztak fel néhány tehetséges fiatalt a felnőtt kerethez. Utóbbiak közül a magyar nemzetiségű Vajda Sándor és Molnár Róbert, akik eddig még nem kaptak játéklehetőséget. Ősszel Babenko és Nagy váltogatta a kesztyűt, előttük többnyire Komarnickij, Maligin, Sendrik és Gibaljuk képezett képzeletbeli falat a középpályán. Rajcevic elhúzódó sérülése érvágást jelentett, a szintén lábadozó Mikuljak próbálta őt helyettesíteni, míg a hazatérő Bobal gólgyártásba kezdett. Már a szezonstartnál megrendülni látszott a remény, ugyanis a feljutási álmokat szövögető Zakarpattya igen rosszul, két vereséggel kezdett. Így a gól- és pontnélküli együttesek nem túl népes számát szaporítva a vert mezőnyben foglalt helyet. Ezt követően lendületet vett, gólgyártásba és pontgyűjtögetésbe kezdett. Hamar feltornázta magát a tabella felső traktusába, hisz kiélezett, szoros a bajnokság. Újabb fordulópontot hozott a burstinói betli, ahogy Igor Gamula tréner szokott fogalmazni, ez rémálomként üldözi. A tavaszról előrehozott három forduló hét pontot hozott a konyhára. Ha megnézzük a tabellát, nem állunk rosszul: a tizenegy győzelem, öt pontosztozkodás és négy vereség ellenére szorosan követjük a második lembergi és az élen álló olekszandrijai csapatot. De nincs megnyugtató előnyünk a mögöttünk tanyázó Csornomorec, Al­csivszk és a Krimtep­licjával szemben. Jelen állás szerint kijelenthetjük, a hat csapat között dől majd el a két feljutó hely sorsa. Az ungvári klub elöljárói nem kertelnek, csakis az élvonalba történő visszakerülés az elfogadható. S hogy ezt milyen kerettel vívhatja ki együttesünk, azt ma még nehéz megjósolni. Gamula nem titkolt célja megtartani a jelenlegi keretet és lehetőség szerint tovább erősíteni azt, már a Premier Ligára gondolva. De távozókról és érkezőkről ma még senki sem beszél. Van idő, ugyanis a tavaszi folytatásra egészen március derekáig várnunk kell. Az őszi szezonzáró 20. játéknap eredményei: Heli­osz Harkiv–Bukovina Cser­novic 2–1, Energetik Burs­tin–PFK Olekszandrija 1–3, Alcsivszk–Kalinino 3–0, Ohtirka–Dinamo-2 Kijev 2–2, FK Lviv–Titan Armjanszk 2–0, Kirovográd–Bila Cerk­va 1–0, Zakarpattya–Prikar­pattya 4–2, Ovidiopol–Csorno­­morec 1–2, Krimtep­licja–Vinnica 1–1. Szabó Sándor
Szabadkai roham, prágai csend
Szerző: ">25" /> | 2010.11.13. 20:49:44 |
A környező országokban a magyar külképviseletek alig győzik regisztrálni a könnyített eljárással megszerezhető magyar állampolgársági kérelmek benyújtásához szükséges időpontjegyzést. Másfél nap alatt mintegy ezren hívták fel a szabadkai magyar főkonzultus telefonszámait, hogy időpontot kérjenek. Csíkszeredában és Kolozsváron szinte már az első nap során elfogytak a januári időpon­tok. Még néhány nap, és már csak valamikor tavaszra marad időpont. Miután lapunk előző számában beharangoztuk, hogy a kárpátaljai külképviseleteken is lehet jelentkezni, Ungváron és Beregszászban is megszaporodtak az időpont előjegyzési kérelmek. Korsós Tamás szabadkai főkonzul a Magyar Szó vajdasági napilapnak nyilatkozva emlékeztetett arra, hogy nem csupán a magyar külképviseleteken adhatók be a kérelmek, hiszen mintegy 2000 ügyintézésre alkalmas hely van. – Az érvényes jogszabály értelmében az összes magyarországi település anyakönyvi hivatala, valamint a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal regionális ügyfélszolgálata fogadhatja az igényléseket. Mivel a határ közelében él a tömbmagyarság, és testvérvárosi hálózatok is vannak, úgy gondolom, ez egy határokon átnyúló együttműködésnek a lehetősége is lehetne, hogy akár csoportosan, szervezetten, a testvérvárosokban nyújtsák be az állampolgársági kérelmet. A szabadkai főkonzulátus azt tervezi, hogy a helyszínen is tájékoztatják a lakosságot a magyar állampolgárság megszerzéséről. Elsősorban a szórványban élő magyarokhoz kívánnak ellátogatni. Ugyanakkor nem mindenhol ilyen nagy az érdeklődés. Szlovákiában és Csehországban nincs túl nagy tolongás a magyar állampolgárság felvétele iránt – tudta meg az MTI tudósítója a pozsonyi, illetve a prágai magyar diplomáciai képviseleten. „Szlovákia esetében nagyon nehéz megbecsülni a lehetséges jelentkezők számát” – vélekedett Farkas Géza, pozsonyi magyar konzul. Emlékeztetett arra, hogy az érvényben lévő szlovák törvények tiltják és büntetik a külföldi állampolgárság felvételét. „A szlovák belpolitikai helyzet a magyar állampolgárság felvétele ellen szól” – jegyezte meg a pozsonyi nagykövetség tanácsosa az MTI-nek nyilatkozva. Szlovákiában a Robert Fico-kormány idején néhány hónapja elfogadott törvénymódosítás szerint elveszíti szlovák állampolgárságát az, aki kérvényezi egy más ország állampolgárságának a felvételét. Pozsony szerint ez válasz volt a magyar könnyített visszahonosítási lépésre. Iveta Radicova miniszterelnök ismételten megígérte, hogy az új szlovák kormány módosítja ezt a jogszabályt. „Csehországban van érdeklődés a magyar állampolgárság felvétele iránt, de az arányos az itteni magyarság számával” – mondta az MTI tudósítójának nyilatkozva Fülöp Andrea prágai magyar konzul. Csehországban – akárcsak Ukrajnában – törvény tiltja a kettős állampolgárságot; aki felveszi más ország állampolgárságát, automatikusan elveszíti cseh állampolgárságát. Kivételt csak a szlovák állampolgárság felvétele képez, amelyet a kilencvenes évek végén kétoldalú megállapodással rendeztek, illetve a korábbi kettős állampolgársági esetek. Ez döntően a Nyugatról visszatért cseh emigránsokat érinti. Ilyen kettős állampolgárok magas állami tisztségeket is betölthetnek. Karel Schwarzenberg külügyminiszternek például a csehen kívül osztrák állampolgársága is van. Szlovákiában a hivatalos népszámlálási adatok szerint mintegy félmillió magyar él, a csehországi magyarok száma mintegy 15 ezer. Mintegy ezer csehországi magyar kettős – cseh–szlovák – állampolgársággal rendelkezik. KISZó-összeállítás
"...szeretek csocsózni..."
Szerző: ">42" /> | 2010.11.10. 15:43:12 |
A közéletben szerepet vállaló, a közösségért érdemben munkálkodó, so­kak által vagy csupán szűk környezetben ismert, de tisztelt és meg­becsült emberek  gyakran fejtik ki szakmai ál­láspontjukat, mondják el véleményüket az írott és elektronikus mé­di­á­ban. Sokkal kevesebbet, olykor szinte semmit sem tudunk viszont ma­gánéletükről. Kulcslyuk című rovatunkban épp ezért kicsit másképp fag­gatjuk őket… Rovatunkban ma Molnár Melinda tiszaúj­helyi könyvtárossal beszélgetünk egy kicsit másként. – Hitoktató, könyvtáros, népművelő. Így tervezte az életét?   – Még álmomban sem gondoltam, hogy valaha könyvtáros leszek. Óvónőnek készültem, ehelyett hitoktató lettem. Egy idő után úgy alakult, hogy felhagytam ezzel a tevékenységgel, ám mindenképpen gyerekekkel akartam a továbbiakban is foglalkozni. Egy 12 fős kézműves csoportot alakítottam, és otthon oktattam őket. Előbb mézeskalácsot készítettünk és a búcsú idején árultuk. Nagy öröm volt számunkra, hogy a munkánk kapósnak bizonyult. Ez meghozta a kedvüket is. Később előadásokat rendeztünk, többek között Mikulásra, anyák napjára. Betlehemmel jártuk a falut karácsonyeste, és az akkori polgármesterhez is bekopogtunk. Nagyon megtetszett neki a kis összeszokott csapat. Megkérdezte tőlem, nem vállalnám-e el a könyvtárosi munkát, ott tarthatnánk a foglalkozásokat is. Úgy döntöttem, elfogadom a felkérést, és hamarosan újra beültem az iskolapadba, hiszen meg kellett szereznem a szakképesítést. – A vallásos indíttatást otthonról hozta? – A szüleim olyan korban nőttek fel, amikor az istenhittel nem volt ajánlatos dicsekedni. Akkor kerültem közelebb a valláshoz, amikor új papot kapott a községünk, aki maga köré tudta gyűjteni a fiatalokat, és családot kovácsolt belőlünk. Biciklitúrákra, találkozókra jártunk, nagyot változott az életfelfogásunk. Sokkal fogékonyabbak lettünk a mások bajai iránt, s a többiek is mind a mai napig ott és úgy segítenek, ahogy tudnak. Ezt a csapatszellemet, a nyüzsgést, a tenniakarást szerettem volna továbbadni. Emlékszem, az első kirándulásunkat az általunk megkeresett pénzünkből finanszíroztuk. Nagy élmény volt, és akkor forrt igazán össze a társaság. Azóta már sok helyen jártunk, többször Magyarországon is. – Család? Gyerek? – Még nem vagyok férjnél, és gyerekem sincs. Ám gyakran úgy érzem, hogy mégis sok van, hiszen a szülők rám bízzák csemetéjüket, én vagyok a pótmamájuk. Volt rá példa, hogy 26 lurkóval indultam el kirándulni. Bevallom, izgultam, de hamar kiderült, hogy nincs rá semmi okom. – Nem túl nagy felelősség egy huszonévesnek ennyi gyerekkel foglalkozni, és még útra is indulni velük? – Édesanyám néha jobban izgul mint én, és mindig óvatosságra int. Természetesen számolni kell azzal, hogy baj történhet. A felelősség valóban azé, akire a gyerekeket bízzák, és ezt vállalom. – Mit szólnak a barátnői, hogy szabadideje nagy részét is a gyerekek körében tölti? – Többen segítenek, hiszen ők úgyszintén a már említett kis hittanos magból kerültek ki. Tapasztalatcsere céljából is felkeresnek, mert van, aki egy másik járás településén szeretne hasonló közösséget létrehozni. – Valamennyi népi mesterség művelője, amit oktat? – Van segítőm Balla Csaba személyében. Igazából egyik mesterséget sem tanultam, menet közben könyvekből és az internet segítségével igyekszem elsajátítani. Én inkább az úgynevezett lányos dolgokra tanítom a gyerekeket: gyöngyfűzés, gipszöntés, csuhéfonás stb. Ami nincs a könyvben, azt legtöbbször közösen találjuk ki. – A magánéletben is ilyen határozott? – Ahhoz képest, amilyen zárkózott, nehezen megnyíló típus voltam régen, bátran állíthatom, hogy igen. A csoportos foglalkozások, a gyerekek társasága, a hitoktatói munka, a kirándulások felszabadultabbá, bátrabbá tettek. Igaz szerepelni, interjút adni nemigen szeretek, viszont szervezni és rendezni annál inkább. Ennek ellenére nem szívesen lennék tanár. – A kora előny vagy hátrány a tekintélyt, a rendteremtést illetően? – A szülők gyakran rászólnak a kicsikre, hogy ne sziát, hanem csókolomot köszönjenek. Szerintem nem a köszönés formája a tekintély forrása. Lehet, hogy egy sziában nagyobb tisztelet van, mint a kényszerből kimondott csókolomban. A magázáshoz sem ragaszkodom. Ennek ellenére érzem, hogy szeretnek és tisztelnek. A nagyobbak gyakran a titkaikat is megosztják velem. – A szülei nem kifogásolják, hogy keveset van a  saját korosztálya körében? – Nem, sőt gyakran ők is besegítenek: édesanyám a varrásban, édesapám pedig, ha kellett, vesszőt gyűjtött a Tisza-parton. A találkozók, rendezvények során pedig mindig köttetnek új barátságok, tehát nem szakadok el a velem egykorúaktól sem. – Az udvarlókat nem riasztja a korához képest túlzott komolyság? – Akit elrettent az életfelfogásom, az nem hozzám való. Aki igazán szeret, az így fogadjon el. Azért be kell vallanom, hogy nem vagyok olyan nagyon komoly. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy szeretek csocsózni…                                              – Úgy tartják, hogy fiatalok között nem lehet megöregedni. – Sok igazság van benne. Lehet, hogy a testre rányomja a bélyegét az idő, de a lélek szabad marad. Mindig a jóra, a holnapra, az újabb kihívásokra gondol az ember, ha gyerekek veszik körül. – Céltudatosság? – Ha egyszer a fejembe veszek valamit, nincs az az ember, aki le tudna beszélni róla. Nem tudok nemet mondani, ugyanakkor jobban elviselem, ha valaki nyíltan nemet mond, mintha hitegetnek. Varga Márta
Jóslás és tudomány
Szerző: ">42" /> | 2010.11.10. 15:30:27 |
Régóta hallunk jósokról, akik előre jelzik a fontosabb történelmi eseményeket. Sok itt a legenda, de nem kétséges, voltak és vannak igazi jósok. Van-e lehetőség arra, hogy a tudomány megfejtse az igazlátók titkait? Nostradamus neve bizonyára mindenki számára ismerősen cseng, az ókori Sybillákról is sokan tudják, hogy „állami alkalmazottak” voltak és hivatalból kellett előre látniuk az eseményeket. Jeane Dixon amerikai „igazlátót” azonban kevesen ismerik. A hölgy prognosztizálta a két Kennedy fivér, Gandhi, Martin Luther King halálának napját, és azt is, hogy mindnyájan merénylet áldozatai lesznek. John Kennedyt figyelmeztette is, majd 1963. november 22-én egy fogadáson, pár órával a merénylet előtt, elismételte, hogy az elnökkel aznap végezni fognak. Dixon asszony az amerikai űrhajó­sok katasztrófáját is megjósolta. Egy XIX. századi amerikai újságíró, bizonyos D. G. Croly 1889-ben halt meg, de nemcsak az 1873-as tőzsdekrachot látta előre, hanem az elsőnek „bedőlő” bank nevét is megmondta. Megjósolta az I. világháború kitörését, India 1950-es függetlenné válását. A norvég Anton Johanson 1929-ben távozott az élők sorából, de már a századelőn megjósolta az első nagy világégést és annak frontjait. Tudott a nagy influenzajárványról és a húszmillió áldozatról, akárcsak a második világháború kirobbanásáról. Ahogy lenni szokott, a tudósok sokáig hallgattak, úgy vélték, a jósokkal való foglalkozás ront a tekintélyükön. Később viszont úgy vélekedtek, hogy a jövendőmondók több dolgot mondanak, amiből pedig már csak a valószínűség alapján is be kell jönnie néhánynak. Ám akadtak kíváncsi kutatók, akik előbb csak titokban és a legszigorúbb tudományos módszerekkel kezdték vizsgálni a témát. Az 1970-es években a krakkói egyetemen L. Stefanski választott ki néhány különlegesen érzékeny diákot, akik korábban már megjósoltak később bekövetkezett eseményeket. Velük folytattak kísérleteket. Úgymond, kikapcsolták őket a világból, és előrementek velük az időben egy nappal. Az egyik diák például leírta a másnap reggelét. Hogy nem tud kijönni a kollégiumból, mert elállják a kaput, aztán megy a járdán és egy kék kabátos, gyermekkocsit toló nővel találkozik, majd átvág egy téren, de ott valami csődület van, mentő jön szirénázva stb. Másnap reggel a kísérletezők és a diákok a kollégiumi szoba előtt várták ezt a társukat és együtt indultak el vele az egyetemre. És a 24 órával korábban leírt események bekövetkeztek. Más kutatók a tér és az idő irányából indultak ki. C. G. Jung, a nagy elmegyógyász tudós azt gyanította, hogy a jövőbelátás vagy más néven prekogníció egy megelőző tudás létét bizonyítja, amit ő német anyanyelvén Vorwissen-nek nevezett. Úgy vélte, a jövőbeni események érzékelését nem magyarázhatjuk a jövőből a múlt felé irányuló energiaárammal, de nem is okkult kitalálás, hanem „a téridő tartományán kívül megmutatkozó”, az ok okozati folyamatba nem illő esemény. Voltak tudósok, főleg matematikusok, akik meglehetősen különös elméleteket gyártottak, hogyan tudja egy ember itt és most megmondani, mi lesz ekkor vagy akkor a jövőben. Ám egyik elmélet sem volt elég meggyőző.Sokan meg vannak győződve arról, hogy a jóslás képessége egykor talán általános volt. Ez valamikor az őskorban lehetett, esetleg a nem verbális kommunikáció idején, a hordákban élő ősemberek között. A civilizáció hatásai pedig ezt is elnyomták, mint az általános telepatikus képességet és sok egyebet. Ha pedig ma ezek mégis megnyilvánulnak, azt hisszük, hogy valamilyen ritka parapszichológiai képességről van szó, amely csak a kiválasztottaknak adatott meg.
Címvédés meccs nélkül
Szerző: ">51" /> | 2010.11.08. 16:03:13 |
A Beregvidéki FC a megyei, a téli, a Szuper- és az Ukrán Amatőr Csapatok Kupája után a bajnoki cím elhódításával ismét elfoglalhatta helyét a megyei labdarúgás trónján. A pontvadászat papíron egy hete finiselt, viszont az országos kupaszereplés miatt a címvédő Bereg-vidékiek a múlt héten pótolták elmaradt fordulóikat. A Vérke-partiak dolhai botlása miatt a bajnoki cím sorsa az utolsó mérkőzésig kétesélyes volt. Hétvégén a Barátság-stadionban hiába várták az ellenfelet, a sereghajtó Ra­hói Kárpáti nem jelent meg a megadott időben. Így foci nélkül, technikai győzelemmel ünnepelhette címvédését a Beregvidéki FC, melynek ificsapata is aranyérmes lett. Az FC Szerednye taktikus játékának köszönhetően felállhatott a képzeletbeli dobogó második fokára, míg az FK Polena a bronzéremmel vigasztalódott. Vidékünk legnépszerűbb sportágának hívei nem panaszkodhatnak, hisz mindvégig nyíltsisakos harc folyt a bajnoki címért. Többször borult a papírforma, sikerre éhes trónkövetelők üldözték a címvédőt. A Bereg­vidéki FC mindvégig céltudatosan, taktikusan robogott, melynek eredménye négy kupa- és egy bajnoki cím, s ezzel vidékünk minden idők legeredményesebb amatőr csapatává avanzsált. Sz. S.
Klasszikus vagy modern?
Szerző: > | 2010.11.08. 14:53:52 |
Életünkben fontos szerepet játszanak a mesék. Ám a világ alakulásával tartalmuk jelentősen átalakult. A XXI. század gyerekeinek képzeletét nem olyan barátságos, kedves kis állatkák népesítik be, mint nagyszüleiket vagy szüleiket. A kedvenc szereplők – Micimackó, az ártatlan Malacka, a szebbnél szebb hercegnők – helyét átveszik a hódítók, az eltorzított emberalakok, a szörnyek. Vajon mit nézzen a gyerek? Mi nem válik kárára? Meséljünk-e neki vagy elég a DVD?  Még a szakemberek számára is nehéz kérdések ezek. Annyit azonban leszögezhetünk, hogy a sok gyilkolás, üldözés egyáltalán nincs jó hatással a kicsik fejlődésére. Egy hároméves kisfiút kérdeztem arról, milyen történeteket szeret. A válasz az volt: a jót. Na, és milyen a jó mese? Amelyikben nincsenek csúf, félelmetes alakok. Máté kedvence a Hupikék törpikék, de nem szíveli  a gonosz varázslót, Hókusz­pókot. Nagy figyelemmel nézi az állatokról szóló történeteket. Nővére, Kamilla figyelmét, nem kötik le a televízióból ömlő rémtörténetek, jobban kedveli a már jól bevált klasszikusokat és a magyar népi írásokat. Édesanyja olvas fel neki s másodikos lévén már ő is kezdi  böngészgetni a könyveket. A gyerekek anyukája odafigyelt a kicsik szellemi fejlődésére. Zenetanárként altatódalokat komponált nekik, melyeket szívesen hallgatják esténként. Emellett meséket is kitalált. Ezek alapjai a népmesei motívumok és saját gyerekkori élményei voltak. A gyerekkori élmények nyomot hagynak az ember életében, akaratunkon kívül is hatást gyakorol ránk. Beszélgetőtársam, Baka Katalin szerint a gyerekeket agresszívvá teszi a túltengő bosszúvágy, öldöklés. Tanítónőként az első két osztályban játékosan próbálja bemutatni a tananyagot a gyerekeknek. A tanulók élvezik ezt, és sokkal könnyebben elsajátítják a szükséges dolgokat. Véleménye szerint napjainkban egyre több az olyan mese, ami bonyolult a kicsik számára. Például az Avatar az ő hároméves kisfiának nem tetszik, mert nem érti az eseményeket. Míg nagymamáink idején divat volt a mesemondás, napjainkban ez a meghitt családi program kihalófélben van, amivel hatalmas kincseket vesztünk el.  Őrizni, ápolni ezeket a  szülők és nagyszülők feladata lenne. Mennyivel közvetlenebb, kellemesebb, ha elmondunk valamit gyermekeinknek, mint ha bekapcsoljuk a tévét, hogy egyedül nézze. Napjainkban rengeteg lehetőség van a meséskönyvek beszerzésére. Meg lehet vásárolni, és a könyvtárak polcai is tele vannak vele. Na, de ki akar ma olvasni!? Ehhez is gyerekkorban lehet kedvet csinálni, talán épp a mesékkel. Miért van az, hogy az iskolások nagy része a kötelezőkön kívül semmilyen más művet nem vesz a kezébe? Napjaink elterjedt mondása: minek olvasni, mikor megnézhetem a neten. Az írott szó harcias védelme helyett: minek is fognánk meg szeretteink kezét, nem elég, ha küldünk nekik egy sms-t?... Nagy Nikolett
Egy választás margójára
Szerző: ">08" /> | 2010.11.03. 18:16:37 |
Mind az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ), mind a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) vezetése szerint pártjaik jóval várakozáson alul szerepeltek az október 31-i helyhatósági választáson. A kárpátaljai magyarság lélekszámából kiindulva a választásra jogosultak száma meghaladja a százezer főt. Ha a két magyar párt összesen ennek felét képes begyűjteni – ami elméletileg nem tűnt lehetetlennek –, lényegesen megerősödött volna a megye politikai porondján.  Nemcsak hogy megismétlődött a 2006-os önkormányzati választás gyenge szereplése, hanem még a legszerényebb várakozást is alulmúlták. 2006-ban a KMKSZ öt, az UMDSZ négy jelöltje jutott be a megyei tanácsba – megjegyzendő, hogy akkor kizárólag pártlistás rendszer működött. Az akkori gyenge mutatókban is szerepet játszott a széthúzás, az ukrán pártok szép csendben több tízezer magyar szavazatot söpörtek be. A választásokat követően az UMDSZ elnöksége közleményében azzal a felhívással fordult a KMKSZ-hez, hogy üljenek tárgyalóasztalhoz egy magyar koalíció létrehozása céljából. Mint rámutattak, „annál is inkább, mert további torzsalkodásaink oda vezethetnek, hogy akár a többségi magyar Beregszászi járásban is kisebbségbe szorulhatunk önkormányzati téren.” Milován Sándor, a KMKSZ alelnöke a Kárpátalja című hetilap Sovány győzelem című cikkében viszont annak a véleményének adott hangot, miszerint „meggyőződésem, hogy a két ellentétes oldal összeborulása még rosszabb eredménnyel járt volna, mert ellanyhult volna a mozgósítás, amit a verseny szelleme ébren tartott, és elveszett volna annak lehetősége, hogy azok, akik az egyik vagy a másik oldaltól idegenkednek, választhassanak.” A két oldal együttműködésére az elmúlt ciklusban nem is került sor. Annak végén viszont volt rá esély. A történeti hűség kedvéért tegyük hozzá: ezúttal is az UMDSZ volt a kezdeményező. Levéllel fordult a KMKSZ-hez, választási együttműködést szorgalmazva a két mérvadó magyarságszervezet között. Beregszászban találkoztak is a szervezetek vezetői. Az UMDSZ ismertette együttműködési javaslatát, amelyről végül a KMKSZ elnöksége döntött. A testület véleménye szerint „az UMDSZ javaslata, a jelenlegi törvényi keretek között gyakorlatilag nem járulhat hozzá a kárpátaljai magyarság képviseletének megerősítéséhez. Az UMDSZ által letett együttműködési javaslat megvalósulása hátrányosan hat mind a két magyar szervezet választási esélyére, így egészében a kárpátaljai magyarság választási esélyeire is.” Az UMDSZ elnöksége továbbra is azon a véleményen volt, „csak a magyar egység megteremtése, a közös választási fellépés ad reális esélyt arra, hogy egy jó választási eredményt érjünk el. Annak, aki mégis kockáztatni kíván, fel kell vállalnia ennek esetleges negatív következményeit, a teljes felelősséget közösségünk, az egész magyar nemzet előtt!” A későbbiekben a KMKSZ nem tett le saját javaslatot az asztalra, az UMDSZ-ét pedig elutasította. Maradt a külön út, ami külön is megér egy misét… Bár a hivatalos végeredményre még várni kell, néhány tapasztalat már leszűrhető a történtekből. Az egyik az, hogy a KMKSZ „márkanévnek” látszólag nagyobb a hívó szava, mint az UMDSZ-ének, ami vélhetően az 1989-es, Fodó Sándor vezette indulásával magyarázható. Nem kizárt azonban az sem, hogy ehhez a különbséghez nagyban hozzájárult a hazai sugallatra Budapestről folytatott UMDSZ-ellehetetlenítő kampányuk is. Ugyanakkor az is sokatmondó, hogy az egyéni indulók közül választók az UMDSZ jelöltjeinek szavaztak bizalmat. Medvigy István győzött azzal a Brenzovics Lászlóval szemben, aki nem akárkit, magát Németh Zsoltot, a magyar Külügyminisztérium politikai államtitkárát is csatasorba állította kampánya során, Kincs Gábort Orosz Ildikóval, Rezes Károlyt pedig Milován Sándorral szemben támogatták, s Péter Csaba is az UMDSZ színeiben szerzett egyéni mandátumot. Az egyéni verseny legnagyobb magyar vesztese kétségtelenül Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke. Őt ugyanis nem az UMDSZ jelöltjeként induló Bordás István, az Ungvári Járási Állami Közigazgatás elnöke verte meg, hanem a nevető harmadik: az Egységes Centrum (JC) színeiben induló, alig ismert Kertész Zoltán. Ez egyetlen dolgot jelent: bár a szervezet neve még hiteles, annak vezetőit a választópolgárok tulajdonképpen leváltották.  Nézzük, számszerűen mit vesztett az összefogás elmaradásával a közösség. Kárpátalján a magyarság aránya mintegy 12,3 százalék, amit ha a 108 tagú megyei tanácsra vetítünk, 12 mandátumot jelent. Ehhez képest – a nem hivatalos eredmények szerint – az UMDSZ két listás és négy egyéni, illetve a KMKSZ három listás mandátuma összesen kilenc képviselőt jelent, azaz jelentősen alatta marad a magyarság részarányának. A két lista 3,7, illetve 3 százaléka összesen 6,7-et, azaz öt mandátumot jelent, ám egy közös lista hívó szava legalább két mandátummal több szavazatot hozott volna. Nem véletlen, hogy a KMKSZ-szel történő egyeztetésen Gajdos István kifejtette: a választási előrejelzések azt mutatják, hogy összefogás esetén a magyarság részarányán felül képviselheti magát a különböző szintű önkormányza­tokban. 2006-ban közel 35 ezer szavazatot szedett össze a két szervezet, ami külön-külön szereplés esetén arányaiban nem sokat változhat 2010-ben sem. Nem is változott… Ha az egyéni körzeteket vesszük, még nagyobb a veszteség. Ezen a téren az UMDSZ által megnyert négy körzetet nem számítva Beregszászon két, a Beregszászi járásban és az Ungvári járásban egy-egy, Csapon három körzetben is lehetőség lett volna a mandátumszerzésre. Ha ebből a hétből csak háromban(!) sikerült volna a győzelem, a két plusz listás mandátummal együtt öt(!) képviselői hely veszett el. Ha ezt hozzátesszük a meglévő kilenchez, elmondható, hogy legrosszabb esetben is 14 fős lenne a magyar frakció, ami – ahogy azt az UMDSZ elnöke meg is jósolta – felette állna a magyarság arányának, s a harmadik(!) legerősebb politikai erő lenne a megyei tanácsban. Így viszont nevető harmadikok futottak be Csapon, Beregszászon és az Ungvári járásban. Tegyük hozzá, együttműködés esetén a két szervezet fele-fele arányban osztozott volna a listás és az egyéni helyeken, akkor a 14 mandátum esetén – elvileg – 7–7 UMDSZ-es és KMKSZ-es képviselője lenne a megyei tanácsnak. Fájó, hogy az UMDSZ eggyel alatta marad a hétnek, de az igazi vesztes éppen az a KMKSZ, amely elutasította az összefogást, hiszen néggyel kevesebb képviselőjük lesz, mint amennyi lehetett volna. Az eredmények tükrében 2010-re, de 2006-ra vonatkoztatva sem igaz Milován Sándor az a négy éve tett, föntebb idézett nyilatkozata, miszerint az együttműködés még rosz­szabb eredménnyel járt volna. KISZó-összeállítás
Beregvidéki FC: csúcs ez a sztori!
Szerző: ">89" /> | 2010.11.03. 16:38:23 |
Hosszú évtizedek óta a kárpátaljai amatőr labdarúgás messze legnagyobb sikerét érte el a hétvégén a Beregvidéki FC. A hazai 2–0-ás győzelmet követően a Vérke-parti gárda 2–2-es döntetlent ért el a nyolcszoros Doneck megyei bajnok Szlovhlib otthonában és ezzel elhódította az Ukrán Amatőr Csapatok Kupáját. A beregszászi fiúk történelmet írtak, hisz ez még egyetlen kárpátaljai csapatnak sem sikerült. Kezdjük talán a legelején. Anyagi okokra hivatkozva évekig nem volt megyei szintű futballcsapata Beregszásznak. A Vérke-parti város sporthagyományaihoz méltatlan állapoton kívánt változtatni a járás és a város vezetése 2007-ben, amikor hosszú kihagyás után ismét benevezett a megyei élvonalba. Tellinger Vilmos vezetésével a középmezőnyben finiselt, ami egy újonc számára nem is olyan rossz eredmény. A következő idényben a peches kupaszereplés miatt Tellinger távozott a kispadról. Nagy Róbert érkezésével új dimenzió kezdődött a csapat életében. A 2008-as bajnokságot már dobogós helyen zárták, épphogy lecsúsztak a második helyről. Tavaly megtört a jég, az utolsó fordulóig kiélezett bajnokságban a Bereg­vidé­ki FC tizenegy szűk esztendő után újra elfoglalhatta méltó helyét megyei labdarúgásunk trónján. Idén három kupát – a Téli, a megyei és a Szuper Kupát – már bezsebelték, a bajnokságban a címvédés kapujában vannak s a hétvégi országos sikerrel, nyugodt szívvel mondhatjuk, történelmet írtak.      A szurkolók hamar szívükbe zárták a helyi csapatot, manapság teltházas frenetikus hangulatú mérkőzések helyszíne a beregszászi Barátság-stadion. Az országos másodosztályban foghíjas lelátók előtt pályára lépő FK Zakarpattya bizony megirigyelheti ezeket a szurkolókat. Visszatérve az Ukrán Amatőr Csapatok Kupájára, a döntőig vezető út göröngyös és fordulatokban gazdag volt. A Bereg-vidékieknek háromszor is vert helyzetből sikerült fordítani – a Lemberg megyei kamjanka-buzkai FC Kárpáti ellen 2–0, a ternopili Agro-Zbrucs ellen 0–1, míg az elődöntőben a Kijev megyei FK Putrivka ellen 2–0 – és továbbjutni. A döntőben viszont hazai pályán kezdtek a mieink és kétgólos előnnyel utazhattak a donecki visszavágóra. A hosszú és fárasztó utazás után nem mindennapi élménnyel gazdagodtak a játékosok. A Donbasz Aréna szomszédságában található régi Sahtar-pályán, az Olimpiai-stadionban edzhettek a mérkőzést megelőzően. A döntő visszavágóján a hazaiak élénkebben kezdtek, de a vendégek védelmét nem sikerült feltörniük. Ezzel szemben a Bereg-vidékiek egy sarokrúgást követően Andrij Szlivka – akit nem mellesleg később megválasztottak a találkozó legjobbjának – révén vezetést szereztek (0–1). A mieink kispadján óriási volt az öröm, hisz a Szlovhlibnek így már négy gól kellett a sikerhez. A második játékrészt a Beregvidéki FC rögtön egy újabb góllal kezdte, ezúttal Dmitro Szarkisz volt eredményes (0–2). A hazaiak nem adták fel, a 65. percben szépítettek, majd tíz perccel a vége előtt egyenlíteni tudtak, de ez már csak a végeredményt kozmetikázta, a tényen nem változtatott, a Beregvidéki FC történelmet írt és megérdemelten elhódította a kupát. A csapat kedd délután tért haza, buszukat több száz szurkoló várta a stadionkertben. Gajdos István, a klubelnök elsőként gratulált a gárdának, amit tűzijáték és pezsgőzés követett. – A sikerünk mindenképp mérföldkő a Bereg-vidék és Kárpátalja labdarúgása számára – nyilatkozta lapunknak Nagy Róbert, a Beregvidéki FC edzője. – Óriási volt a nyomás, de jól bírtuk, hisz már az is nagy siker, hogy a döntőig jutottunk. Azt kértem a fiúktól, játsszák a szokásosat, amit tudnak. A hazaiak jobban kezdtek, de sikerült még csírájában elfojtanunk a támadásaikat, és a gól után kicsit fellélegezhettünk. A második játékrész számunkra nem is kezdődhetett jobban, innen már nem volt kérdéses a siker. Ez nem valósulhatott volna meg az odaadó klubvezetés, a játékosok és szurkolók nélkül – emelte ki a tréner. Szabó Sándor
Önkormányzati választások Ukrajnában
Szerző: ">56" /> | 2010.11.03. 15:23:41 |
Stabil Régiók Pártja, előretörő Változások Frontja és Szvoboda Különösebb zavar és fennakadás nélkül tartották meg vasárnap Ukrajnában az önkormányzati választásokat. A közel 48 millió lakos közül országszerte 36,6 millió választásra jogosult személy 32 193 szavazókörben adhatta le a voksát. A valamivel több mint 12 ezer különböző szintű önkormányzatba 225 ezer jelölt indult, s 11 500 polgármestert is választottak. A lebonyolítás tisztaságára megközelítőleg két és fél ezer megfigyelő ügyelt, 19-en Magyar­országról érkeztek. A szavazókörök országszerte tizenkét órán át tartottak nyitva. Ennek ellenére a legtöbb helyen szinte egész nap kisebb-nagyobb sorok voltak. Ám nem feltétlenül a magas részvételi arány miatt, hivatalos adatok híján azt 60 százalék körülire becsülik. Inkább az okozott gondot, hogy a legtöbb helyen hat különböző szavazólapot kaptak a választók, s volt köztük olyan is, aminek hossza meghaladta az egy métert. Ahol nagyobb sorok alakultak ki, ott bizony előfordult, hogy a türelmetlenebbek inkább hazafordultak. Az előzetes eredmények várhatóan még a héten ismertek lesznek, ám a végleges, hivatalos adatok közzététele a Központi Választási Bizottság (CVK) bejelentése szerint akár november 10-ig is eltarthat. Egyelőre csak a területi választási bizottságoktól kiszivárgott adatok és a pártok nem hivatalos információi alapján számolnak be a hírcsatornák a várható eredményekről. Támpontot jelentenek még a választás estéjén nyilvánosságra hozott exit-pollok, ám azok között meglehetősen nagyok az eltérések. Előzetesen a különféle közvélemény-kutatások azt mutatták, hogy összességében, azaz országos szinten a kormányzó Régiók Pártjának a megerősödését hozták a helyhatósági választások, ezzel párhuzamosan pedig az ellenzéki Julija Timosenko exkormányfő pártja, a Baty­kivscsina jelentősen meggyengült. Bejött a politológusok azon prognózisa is, amely a szélsőséges Szvo­boda előretörését helyezte kilátásba.  Országos viszonylatban kizárólag a Gfk Ukraine közvélemény-kutató cég készített exit-pollt. Ám miután ezt az Egységes Centrum (JC) pártkasszájából finanszírozták, az elemzők némi fenntartással fogadták annak eredményeit. Mindenesetre az a Régiók Pártja fölényes győzelmét mutatja (36,2%), az ellenzéki Julija Timo­senko pártja (13,1%) viszont várakozáson alul szerepelt. Emiatt Timosenkóék bírósági perek százaira készülnek, nem hajlandók elismerni a vereséget, sőt, a választások megismétlését követelik egyes régiókban. Parlamenti képviselői tegnap már a törvényhozás üléstermének elnöki pulpitusát is blokád alá vették, s bizalmatlansági indítványt is szerettek volna benyújtani Mikola Aza­rov kormányfő ellen, de nem tudták összegyűjteni a minimálisan szükséges 150 aláírást. Visszatérve az országos erősorrendre, az október 31-i véleménynyilvánítás alapján úgy fest, az Arszenyij Jace­nyuk nevével fémjelzett Változások Frontja (6,8%) Ukrajnában a harmadik politikai tényezővé nőtte ki magát viszonylag rövid idő alatt. Szinte valamennyi megyei tanácsban mandátumhoz jutottak. A kommunisták 5,9 százalékos összeredménnyel a negyedikek, ám ennél is nagyobb meglepetés a radikális Szvoboda térhódítása (5,1%). Oleg Tyah­nibok pártja főként a Kárpátaljával szomszédos nyugati megyékben aratott. 25–30 százalék körüli eredménnyel többséget szereztek az Ivano-Frankivszk és a Lemberg megyei tanácsokban, valamint az említett két régió megyeközpontjában és Ternopilban is. Ott most megyei tanácsi választásokat nem tartottak, mivel korábban időközi választást rendeztek, de azon is a Szvoboda győzött. Ternopil megyén kívül a fővárosban, Kijevben sem kellett az ott élőknek felkeresniük a szavazóhelyeket. Amúgy a szvobo­dások térhódítása miatt kormánypárti politikusok máris veszedelmesen fenyegető nacionalista veszélyről beszélnek.  Félelmük jogos, hiszen a négy évvel ezelőtti önkormányzati választásokon országos viszonylatban még csak a voksok 0,36 százalékát kaparintották meg. Egyelőre a megfigyelők sem számoltak be tömeges csalásról, összességében elfogadhatónak minősítették a lebonyolítást, de azt szinte mindenki hozzáteszi, hogy a választási rendszer mihamarabbi tökéletesítésére van szükség. D. Gy.
"...a szívemhez közelebb áll a kézművesség"
Szerző: ">45" /> | 2010.11.03. 15:14:19 |
Rovatunkban ezúttal Prófusz Mariannával, a népművészet mesterével beszélgetünk egy kicsit másként. – Kárpátalján neve összeforrt a beregi szőttessel. Hogyan lett a beregszászi lány e falusi mesterség képviselőjévé? – A Beregszászi  4. Sz. Kossuth Lajos Középiskola befejezése után biológus édesapám indíttatására felvételiztem az Ungvári Állami Egyetem biológia szakára, sikertelenül. Ahhoz viszont, hogy újra nekirugaszkodjak, munkaviszonnyal kellett rendelkeznem. Így kerültem a nagyberegi akkori Lenin Kolhoz mellékágazataként működő szövőcsoportba, melyet Antónikné Polonyi Katalin, Ukrajna érdemes népművésze vezetett. Egy év után felvételt nyertem a levelező tagozatra, de eldöntöttem, hogy maradok tovább a szövőszék mellett. Pedig addig semmi kapcsolatom nem volt a szövéssel. Bár a nagyszüleimnek volt szövőszékük, használták is, de addig én sosem próbáltam meg szőni. – Ezek szerint az alapoktól kellett kezdenie a tanulást. – Így igaz, még élt nagymamám és a nővére, akik megtanították a vetés és a szövés folyamatát. Bekerülve a szövőcsoportba, Katóka néni irányításával megtanultam a minták helyes szerkesztését, a különböző  rojtok kötését és a kézimunkák „kikészítését”. – Végül sikerült a felvételi, már ott lehetett volna hagynia a kolhozt. – Igen, időközben biológia szakos diplomát szereztem, de valódi indíttatást a szövés iránt éreztem, hiszen elbűvölt az, hogy szinte a semmiből tudom megteremteni a textíliákat. Mikor 1979-ben felépült Nagyberegen az új iskola, Katóka néni kezdeményezésére bevezették a szövés tanterv szerinti oktatását, melynek vezetésére engem kértek fel. – Mit szóltak a barátnők, hogy ottragadt az esztováta mellett? – Eleinte nem foglalkoztak vele, később pedig már annyira belevetettem magam a munkába, hogy nem érdekelt, kinek mi a véleménye. – És hogy fogadták a fiúk, amikor kiderült, hogy szövőnővel állnak szemben? – Tudomásul vették. Igaz, a férjem ismeretségünk kezdetén egy alkalommal, februárban telefonált és kérdezte, mivel foglalkozom. Vetek, válaszoltam szűkszavúan. Mire nagy csodálkozva visszakérdezett, februárban? De mit? El kellett magyaráznom, mit is takar ez a kifejezés. Nos, azóta gyakran segít a vetésnél. – Mi a legnehezebb szakasza a munkának? – A legaprólékosabb és időigényes a vetés, amíg felkerül a cérna az esztovátára és a vászonszerelés, míg beindulhat a minta szövése. – Van kedvenc darabja? – Mikor elkészül egy darab, az máris kedvenccé válik, és nehezen válok meg tőle. Az első terítőmet például semmi pénzért nem adnám oda senkinek. – Mennyire van türelmük a gyerekeknek ehhez a precizitást és kitartást igénylő munkához? – Minden osztályban akad olyan tanuló, akit első látásra elijeszt a sziszifuszi munka, és kijelenti, hogy ezt ő sosem fogja megtanulni. Én feladatomnak tekintem azt, hogy megértessem diákjaimmal: ezt a szép mesterséget, amit őseink oly magas fokon műveltek, s azt a  mintakincset, melyet ránk hagytak, híressé téve a beregi szőttest, ezáltal vidékünket, kötelességünk megőrizni az utókor számára és az alapoktól kezdve kell elsajátítani. Mikor elkészül az első darab, akkor döbbennek rá, hogy nem is olyan ördögi mesterség a szövés, a minta szedése. Szerencsére mindig akadnak olyan tanítványaim, akik valóban megkedvelik ezt a nehéz, ugyanakkor csodálatos munkát. – Mi a motiváló számukra? – A tanteremben és az iskolán belül létrehozott múzeumunkban látható szebbnél szebb kendők, abroszok. Természetesen mindenki valami hasonlót szeretne produkálni. Az sem hagyható figyelmen kívül, amikor az ide látogató vendégek ámulva nézik a szövőszéket, melyet addig csak múzeumi tárgyként ismertek.  Ez is rádöbbenti diákjainkat, hogy milyen értékes és hasznos tudást birtokolnak. – A mindennapi élet problémáival is türelmes? – Igyekszem az lenni. – Mi volt a legnagyobb darab, amit készített? – Egy hat részből összeállított függöny, melynek összeillesztése nagyon aprólékos és időigényes munkát igényelt. – Régi, hagyományos mintákat vagy újakat használ? – Igyekszem inkább az ősi beregi mintákat alkalmazni, viszont a jó ízlés határain belül figyelembe kell venni a mai kor igényeit is. – A lakását egy kisebb szőttes­múzeumként kell elképzelni? – Egyáltalán nem. Ötvözöm a népit a modernnel. – Az öltözködésébe becsempészi a népi motívumokat? – Van ilyen öltözékem, de ezen a téren igazából konzervatív vagyok.   – Találkozott hamisított beregi szőttessel? – A darabokat nem szignáljuk, mint a festők, így nem állíthatom, hogy valamelyik hamisítvány. Ám silány minőségű termékkel sajnos, már találkoztam. – A Bereg-vidéken többen is foglalkoznak a szövéssel. Egymás stílusát felismerik? – Igen. Mindenkinek vannak kedvenc motívumai, másként állítja be a szálsűrűséget a szövőszéken. – Lesz a családban, aki továbbviszi a mesterséget? – Mivel egy fiam van, így nem valószínű, hogy ezt a mesterséget fogja folytatni, bár ismeri a szövés minden folyamatát. Még gimnazista, és zenélni tanul, így lehetséges, hogy  férjem, Pirigyi Béla – a Beregszászi Művészeti Iskola igazgatója – nyomdokaiba lép majd. – Amennyiben azt ajánlanák, hogy cserélje fel a szövőszéket a biológiatanári állással, mit tenne? – A biológia csodálatos , a motívumok többsége vidékünk növény- és állatvilágát tükrözi, de a szívemhez közelebb áll a kézművesség. Varga Márta
Badalóban megújult az óvoda
Szerző: ">38" /> | 2010.11.03. 15:10:17 |
A Badalói Margaréta Óvoda két csoportja 35 kisgyerek számára jelenti a második otthont. A napokban ünnepi eseményre került sor: Pápai Szilvia, az intézmény vezetője annak apropóján üdvözölte a vendégeket, hogy  megújult az óvoda, s emellett gázfűtésre állt át.    – Jó az Úr, szeretete örökké tart, hűséggel nemzedékről nemzedékre. Hálát adunk Istennek embert és intézményt megtartó szeretetéért. Kicsiknek és nagyoknak egyaránt nagy öröm, hogy az óvoda megszépült. Fontos lépés ez a közösség számára, hiszen az utánpótlás zavartalan fejlődéséről van szó – mondta Sápi Zsolt helyi református lelkész. A tiszteletes a gyerekekhez fordulva hangsúlyozta: ilyen óvodába öröm jönni, és amikor hazamentek, boldogan mondhatjátok el szüleiteknek, mit tanítottak a gyermekintézményben. A szülőkhöz és a támogatókhoz szólva  elmondta, tekintsék ezt mindannyian ajándéknak. Az ajándékról pedig az ajándékozóra gondolhatunk, és innen következik a hálaadás. – Azért vagyunk ma itt, hogy hálát adjunk Istennek. Hogy megtapasztaljuk: szeret minket az Úr, a gyerekekből pedig olyan felnőtt emberek válnak, akik hasznára lesznek a társadalomnak, a magyar népnek, Istennek, az ő gyülekezetének – fogalmazott a lelkész.  Péter Csaba, a megyei tanács képviselője elmondta, 36 évvel ezelőtt ő maga is ebbe az óvodába járt. Az intézmény teljesen tönkrement, jócskán ráfért a felújítás. Eljött tehát az ideje a renoválásnak és a központi fűtés bevezetésének. – Az összefogásnak köszönhető, hogy átadhatjuk az immár új köntösbe öltöztetett gyermekintézményt. De vannak még teendők, például rendbe kell tenni az udvart. Bízom benne, hogy a 35 kisgyerek örömmel fogja itt tölteni a mindennapjait. Ők és a kollektíva is megérdemelték a figyelmet, ezután is a támogatásomról szeretnék mindenkit biztosítani – mondta Péter Csaba. Lengyel László, a járási oktatási osztály vezetője szintén örömmel konstatálta az összefogás eredményét. A helyiek, a támogatók, közöttük a református egyház együttműködésével a gyerekek új, meleg környezetben tölthetik mindennapjaikat. A járási költségvetésből is kaptak anyagi segítséget, hogy minél hamarabb készen legyen az épület. Hasonló szavakkal üdvözölte a felújított intézmény átadását Szabó Árpád Badaló szülötte, a Beregszászi Magyar Gimnázium igazgatója, aki azon reményének adott hangot, hogy a jelen lévő gyerekek közül néhány év múlva sokan a gimnázium diákjai lesznek. Bakancsos László arra kérte az óvoda munkatársait, tegyenek meg mindent azért, hogy olyan keresztyén, magyar embereket neveljenek a gyerekekből, akik, jöjjön bármilyen megpróbáltatás, kiállnak magyarságukért és az igazságért. A gyerekek színes műsorral köszönték meg a felújított intézményt. Hegedűs Csilla
Le vagyok maradva, hogy hozzam be?
Szerző: ">49" /> | 2010.11.03. 14:53:15 |
Nehezen szoktál vissza a nyári vakáció után az iskolába, s ezért elhanyagoltad a tanulást? Délután inkább a haverokkal, az új csoporttársakkal lógtál, s este is akadt jobb dolgod, mint a tankönyveket bújni? Akkor itt az ideje, hogy behozd a lemaradást! Készíts ütemtervet! Nézd meg, mikor lesz a nagy megmérettetés (azaz a dolgozat vagy a vizsga), s hogy hány napod van addig. A feldolgozandó anyag mennyiségével arányosan oszd be az időt, s ezután mindennap foglalkozz vele. Úgy számolj, hogy néhány nap maradjon a vizsgáig üresen, amikor már csak ismételsz. A kialakított rendet pedig minden körülmények között tartsd be! Járj korrepetálásra! Ha úgy érzed, egyedül nem megy, s képtelen vagy rávenni magad a tanulásra, akkor fogadj magad mellé valakit, aki segít felzárkózni a tanulásban. Járhatsz magántanárhoz, de megkérheted egy jó tanuló csoporttársadat is, hogy foglalkozzon veled órák után a suliban. Az utóbbi előnye, hogy valószínűleg nem fog pénzt kérni. Viszont a magántanár abból a szempontból jobb, hogy mivel fizetsz érte, ezért valószínűleg nem fogod ellazsálni, megoldod a házi feladatokat, amiket felad, hogy ne menjen kárba a pénzed. Üljetek össze!Ha tudsz másokkal együtt tanulni, hívd össze a társaidat, akik szintén le vannak maradva az anyagban. Lesznek elegen, hidd el! Azért a biztonság kedvéért legalább egy olyan ember legyen köztetek, aki teljesen képben van. Oldjátok meg együtt a feladatokat, vagy bogarásszátok ki, mi kell a tételbe és mi az, ami teljesen felesleges. Együtt sokkal egyszerűbb lesz összerakni, s utána otthon könnyebben haladsz majd.
Szeretlek! - ki mondja ki először?
Szerző: ">97" /> | 2010.11.03. 14:45:48 |
Egy kapcsolatban hatalmas mérföldkő az első „szeretlek!” kimondása. De kinek kell ezt megtennie? Mindenkinél más, mikor jut el odáig, hogy ki merje mondani a bűvös szót. Vannak, akiknek elég pár nap, hogy fülig szerelmesek legyenek, mások több hónapos együttlét után is képtelenek arra, hogy kinyögjék a dolgot. Azok, akiknek nem jelent problémát, hogy kifejezzék az érzelmeiket, nagyon örüljenek! Ez azt jelenti, hogy magabiztosak, és tudják, a kapcsolatuk stabil lábakon áll – és ilyenkor édesmindegy, ki mondja először a másiknak, hogy szereti. A lényeg, mind a ketten pontosan tudjátok, mit is akartok. Azok viszont, akik nem merik bevállalni a „szeretlek!” kimondását, már nagyobb gondban vannak. Két dolog okozhatja ezt: a visszautasítástól való félelem, illetve egy régebbi trauma, ami miatt nem mernek megnyílni a másik előtt. Amikor kimondjuk a másiknak, hogy szeretjük, nagyon kiszolgáltatott helyzetbe kerülünk. Ilyenkor minden a partnerünkön áll vagy bukik, hiszen ha ő nem viszonozza az érzéseinket, egyetlen perc alatt rapityára törheti a szívünket. Ráadásul nagyon kínos is tud lenni a szituáció, amikor szerelmet vall az ember, és a másik reakciója nem a várvavárt „Én is szeretlek”, hanem a „Beszélnünk kell” vagy a még megalázóbb „Hűha, köszi”. Nehéz dolgok ezek, de nem szabad hagynunk, hogy visszatartsanak attól, hogy megmondjuk a másiknak, mi jár a fejünkben. Hogyha úgy érzed, szereted a másikat, akkor ne várj arra, hogy majd ő mondja először, és akkor én is visszamondom neki; lehet, hogy ő is éppen erre vár. Ha pedig nemleges választ kapunk, akkor pedig jobb, ha hamar kiderül, hogy egyoldalú a kapcsolat, és tuti, hogy nincsen jövője. KISZó-összeállítás
Kifogások helyett
Szerző: ">31" /> | 2010.11.03. 14:24:51 |
A séta a legolcsóbb és legegyszerűbb testmozgás, ami azon túl, hogy frissíti a testet-lelket, számtalan előnnyel jár, azonban egy idő után unalmassá válhat. Ha nincs kedvünk sétálni, próbáljuk ki a következőket. 1. Ígérjük meg valakinek Könnyebb úgy kimozdulni, hogy előtte megbeszéljük egy baráttal, ismerőssel, rokonnal, sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy valóban el is megyünk. 2. A változatosság gyönyörködtet Ha unjuk a sétát, legyen ezúttal gyaloglás, vagy esetleg válasszunk magunknak más útvonalat. 3. Tűzzünk ki valamilyen célt Ez lehet napi tízezer lépés vagy egy plusz kilométer, vagy csupán pipa a naptárban, hogy „igenis, megcsináltam”. 4. Séta otthon Ha valamilyen ok miatt nem tudunk elmenni hazulról, otthon is lehet sétálni, helyben járni. 5. Azért menjünk, mert megtehetjük Van, akit az motivál, hogy egyszerűen megteheti, hogy használja a lábát – mert van lába. 6. Viseljünk lépésszámlálót Játék lehet az amúgy kötelezőnek és unalmasnak tűnő sétából. Lássuk csak, vacsorakészítés közben hányat lépünk, vagy tűzzük ki célul a 2 ezer lépést a kedvenc sorozatunk nézése közben. 7. Csak azért isAz első lépés a legnehezebb. Ha egyszer kilépünk az ajtón vagy rálépünk a futópadra, már nem fordulunk vissza. Ne keresgéljük az ürügyeket, miért nem mozdulunk ki. Nosza, vágjunk bele!
"Gyerekkoromban orvos akartam lenni"
Szerző: ">48" /> | 2010.10.27. 14:35:15 |
A közéletben szerepet vállaló, a közösségért érdemben munkálkodó, so­kak által vagy csupán szűk környezetben ismert, de tisztelt és meg­becsült emberek  gyakran fejtik ki szakmai ál­láspontjukat, mondják el véleményüket az írott és elektronikus mé­di­á­ban. Sokkal kevesebbet, olykor szinte semmit sem tudunk viszont ma­gánéletükről. Kulcslyuk című rovatunkban épp ezért kicsit másképp fag­gatjuk őket… Rovatunk mai vendége Rezes Károly, a Nagyszőlősi Járási Állami Közigazgatás elnöke, a megyei tanács képviselőjelöltje. – Értesüléseink szerint tegnap volt a születésnapja. Isten éltesse! – Igen. Köszönöm a jókívánságot.  1964. október 27-én születtem Szőlősgyulán. – Gyerekkori álma volt, hogy politizálni fog? – Nem. Gyerekkoromban orvos akartam lenni. Úgy is indult az életpályám. A Beregszászi Egészségügyi Szakiskolát is befejeztem. De aztán átalakult a világ, jött a rendszerváltás és  teljesen más értékrenddel találtam szembe magam. Rájöttem: váltani kell. – Hisz az álmokban? – Nem. – Mit kell tudni a családjáról? – Nős vagyok. Van egy fiam és egy lányom, de a legfontosabb: van két unokám. A hagyományt követve, fiú és lány. – Azzal, hogy elvállalta a járási közigazgatás vezetését, bizonyára az életrendje is alaposan megváltozott. – Teljesen felborult. Ám kötelességemnek tartottam, hogy elvállaljam. – Mit szól a felesége a megváltozott körülményekhez? – Nem örül neki. Korábban is keveset voltam otthon, most még kevesebb időt töltök  a családdal. A gyerekeket, unokákat kéthetente ha látom. Pedig Nagyszőlősön élnek. – Ezek szerint otthon a felesége vezeti a  közigazgatást. – Ki más? – Házias típus? – Nem igazán. A reggelit még elkészítem, de a konyha nem az én birodalmam. Szeretem, ha az udvaron, a házban rend van. De nem sok időm jut a ház körüli teendőkre. Örülök, ha vasárnaponként pihenhetek egy kicsit. – Mivel tölti a szabadidejét? – Nekem olyan nincs. Kikapcsolódásként otthon egy kis testmozgással lazítok. Különben szeretek vadászni, de idényenként jó, ha egyszer sikerül rá időt szakítani. – A vadászaton mindenre lő, ami mozog? – Nem. Néha szándékosan vétem el a célt, hogy esélyt adjak a vadnak a menekülésre. – Van határidőnaplója? – Persze. A fontos eseményeket feljegyzem, hisz nem illik elfeledkezni róluk. Hosszabb távra azonban nem érdemes megtervezni  az időbeosztást, mert az események forgatagában  úgyis felborulna. Ez olyan munkakör, ahol  percenként történhetnek  váratlan események. – Előfordul, hogy „csak úgy” sodortatja magát az eseményekkel? – Néha igen. Nincs más választásom, alkalmazkodni kell  a körülményekhez. – Alkalmazkodó típus? – Úgy érzem, igen. – A közigazgatás elnökeként jelen van minden, a járást érintő fontos rendezvényen. Miért tartja fontosnak jelöltetni magát a megyei tanácsba, ráadásul az Ukrajnai Magyar Demokrata Párt színeiben. – A megyei tanács azért fontos, mert a nagyobb kérdésekről, mint például a járások anyagi támogatása, Ungváron döntenek. Megyei képviselőként hatékonyabban tudnám képviselni az általam vezetett járás érdekeit. És azért az UMDP soraiban, mert ez egy nagyszerű, tetterős gárda. Márpedig jómagam a dolgos és nem a szószátyár emberekből álló csapat híve vagyok. – Vidám természetű? – Igen. A  felgyülemlett feszültséget remekül oldja egy-egy jóízű nevetés. Ezért szeretem a jó kedélyű társaságot, s leginkább azt, ha hozzám jönnek vendégségbe. – Mikor sírt utoljára? – Nagyon régen. – Negatív tulajdonságának az engedékenységet tartja. Ez miben nyilvánul meg? – Az engedékenységet elsősorban baráti, családi körben gyakorlom, de előfordult, hogy  a beosztottjaimnak is elnézek dolgokat. – Került már e miatt kellemetlen helyzetbe? – Ez még nem fordult elő, de utólag magam is rájöttem, hogy néha keményebbnek kellene lennem. Ugyanis a problémát az engedékenység nem oldja meg. – Ha lehetősége lenne rá, elköltözne-e más vidékre? – Nagyon szeretem a szülőfalumat. Ott érzem legjobban, legfelszabadultabban  magamat. Soha nem költöznék más vidékre. – Mindig kitart az elvei mellett? – Afféle igavonó lónak számítom magamat, mert nem riaszt el a távoli cél.  Azt hiszem, eddigi életrajzomból is kiviláglik, nem adom fel, amit eltervezek. Balogh Csaba
"...tenni kell a köz érdekében"
Szerző: ble> | 2010.10.27. 13:57:20 |
Doma Istvánt, a Makkos­jánosi Mesterképző Akadémia igazgatóját szülőfalujában, Sárosorosziban már két ciklusban választották a köz­ségi tanács  képviselőjé­vé, 2002 és 2006 között pedig a Beregszászi Járási Tanácsban képviselte az emberek érdekeit. Most az Ukrajnai Magyar Demokrata Párt támogatásával egyéni képviselőként indul a járási tanácsba. Hogy a végzettsége szerint történelem szakos tanár mivel szólítja meg a választóit, hogyan igyekszik támogatókat szerezni? Mint mondja, bár nem először indul a megmérettetésen, sosem egyszerű feladat megnyerni és megtartani az emberek bizalmát. – Annak a jelöltnek, aki már volt vagy most is képviselő, másként kell kam­pá­nyolnia – teszi hozzá. – Hiszen őt nemcsak a terveiről faggatják, hanem számon kérik tőle a be nem váltott ígé­reteket. A távlati terveit, céljait már  megalapozottabban, több konkrétummal kell alátámasztania, hogy azok valóban felkeltsék választói érdeklődését és azokat támogatásra alkalmasnak tartsák. A mostani programom összeállításakor is ebből indultam ki, és annak mind az öt pontja szorosan kapcsolódik egymáshoz. Ha minden az elképzelések szerint alakul, úgy a falu lakosai nem fogják a munkanélküliek amúgy is népes táborát szaporítani. Így került első helyre Sárosoroszi fejlesztése, szépítése a falu jellegének, építészeti egységének megőrzésével. Mindehhez szorosan kapcsolódik a mun­kahelyteremtés. Lehetőséget kell adni az itt élőknek, hogy termelhessenek, s azt értékesíteni is tudják, ami biztosítja a megélhetésüket. Az egyik ilyen jövedelemforrás az állattenyésztés lehet. Újszerű megközelítéssel, modern módszerek igénybevételével biztosítható lehetne, hogy az orosziak ne csak saját feldolgozásra és fogyasztásra termeljenek, hanem kapcsolódjanak be a kereskedelmi lánc­ba. A hagyományos gabonafélék, valamint a burgonya és az uborka mellett szorgalmazni kell a kézműves termékek gyártásához szükséges alap­anyagok, például a cirok és a nád termesztését, feldolgozását, értékesítését. A terveit, ötleteit először mindig azzal a szűk kis csapattal osztja meg, amelynek tagjaival már évek óta együtt dolgozik, s melyhez, nagy örömére, mindig csatlakoznak újak is. – A kivitelezhető elképzeléseket aztán részletesen megbeszéljük, majd közösen nekilátunk a megvalósításához  – magyarázza. – A képviselő sem tudna sikereket elérni egyedül, szükség van olyan gárdára, amelyik támogatja, amelyre mindig számíthat. Persze lobbizni kell az ügy érdekében, támogatókat szerezni a járási vezetők körében. Ez csak így működik.  S mit szól a család ahhoz, hogy a férj, az édesapa újra megméretteti magát a helyhatósági választásokon? Mint mondja, számukra ez természetes.  – Igazából már akkor elköteleztem magam a politika mellett, amikor a történelem szakra jelentkeztem – mondja. – A szeretteim elfogadták, hogy az elvem: valakinek mindig tenni kell a köz érdekében. Mert, ha mindenki beletörődne abba, ami van, illetve ami nincs, akkor sosem jutnánk előre.     Varga Márta
Kétgólos előnyt szórakozott el a Zakarpattya
Szerző: ">65" /> | 2010.10.25. 16:06:34 |
Az ötperces rövidzárlat megbosszulta magát A feljutási álmokat szövögető ungváriak fontos pontokat szórakoztak el a hétvégén a másodosztályú országos labdarúgó-bajnokság 17. fordulójában. Az FK Zakarpattya hazai pályán hiába szerzett kétgólos előnyt, a Bukovina Csernovic öt perc alatt kiegyenlített, így pontosztozkodással zárult a találkozó. A hétvégi mérkőzéssel papíron félidejéhez érkezett a pontvadászat, de hátra van három előrehozott forduló a tavaszi idényből, amit még idén lejátszanak a csapatok. A Nagy – Maligin (Sendrik 90. p), Hausi, Komarnickij – Sturko (Celih 90. p), Malis (Bojko 72. p), Szviridov, Liszicin (Mikuljak 77. p), Leny (Gibaljuk 74. p) – Bobal, Nevuche összeállítású zakisok az első perctől agilisan játszottak. A mieink támadóan léptek fel, míg a vendégek kontrákból próbálták meglepni a hazaiak védelmét. Annak ellenére, hogy a védekezésre helyezték a hangsúlyt, a Bukovinánál adódott az első valamire való helyzet. A 7. percben Donec távoli lövése tette próbára Nagy éberségét. Ezt követően hosszú percekig a középpályán folytak az események, míg a 29. percben egy kidolgozott támadást követően Liszicin lövését a kapus még hárította, ám a kipattanót Bobal értékesítette 1–0. A gólt követően megélénkült a vendégek támadójátéka, de gólhelyzetet nem tudtak kidolgozni. Az első félidő végén Sturko és Bobal is próbálkozott egy távoli lövéssel, ám ezekből nem született gól. A második játékrészben is a mieink kezdtek jobban, olyannyira, hogy egy szabadrúgást követő kipattanót ismét Bobal gyötört a hálóba 2–0. A mieink azt hitték, a második góllal sikerült ellenfelüket térdre kényszeríteni, ám öt perc múlva ez a szemlélet megbosszulta magát. Előbb Huncsak, négy percre rá Baszov is betalált, ezzel egalizálta az eredményt: 2–2. Mindkét esetben a védők számlájára írható a gól. Ezt követően a mieink több gólhelyzetet is kidolgoztak, ám azokat nem sikerült gólra váltani. Igor Gamula az utolsó percekre Celih személyében egy harmadik csatárt is hadrendbe állított, de ez már az eredményen nem változtatott. Óriási sanszot szórakozott el a Zaki a felzárkózásra, ugyanis az éllovas PFK Olekszandrija nagy meglepetésre vereséget szenvedett idegenben az Alcsivszk otthonában. Az első liga 17. játéknapján: Burstin–Vinnica 1–0, Bila Cerkva–Krimteplicja 0–0, Kirovográd–Csorno­mo­rec    0–1, Alcsivszk–PFK Olek­­szandrija 1–0, FK Zakar­pattya–Csernovic 2–2, Ovi­di­o­pol–Dinamo-2 0–1, Heli­osz–Ohtirka 3–1, FK Lviv–Ivano-Frankivszk 4–2. Az Ar­m­janszk–Kalinino mér­kőzés elmaradt. Az élboly és az alsóház állása: 1. Olekszandrija 37 pont, 2. FK Lviv 34, 3. Krim­teplicja 32, 4. FK Zakarpattya 31… 16. Kalinino 11, 17. Ivano-Frankivszk 9, 18. Kirovográd 8. Sz. S.
Kézilabdásainknál ismét szép az élet
Szerző: ">67" /> | 2010.10.20. 16:52:52 |
Elsöprő lendülettel kezdett az Ungvári Kárpáti Felemás reményekkel vágott az új bajnoki idénynek az Ungvári Kárpáti élvonalbeli kézilabdacsapata. Egy betű híján idén rájuk is érvényes a megállapítás: a lét határozza meg a tudatot. Esetükben nem a lét, hanem a lé, vagyis az anyagiak. Bár annak hiányában is „vérátömlesztésen” esett át nyáron az együttes, ám az nem tűnt erősítésnek. Legalábbis látszatra. Az első hat mérkőzés eredménye azonban mást mutat. Szerencsére. Az elmúlt idény zuhanórepülése, melynek következtében a bajnoki táblázat hetedik, utolsó előtti helyére csúsztak vissza lányaink, alapvetően határozta meg a csapat vezetői számára a felkészülés teendőit. Borisz Petrovszkij vezetőedző és Izajszki Ruszlan klubigazgató a bajnoki rajtot megelőzően elmondta, a szűkös pénzkeret nem tette lehetővé rutinos, sok csatát megvívott játékosok leigazolását. A csapathoz került ugyan néhány „kiöregedett” játékos, illetve ketten-hárman olyanok, akikre a nevesebb csapatoknál már nem volt szükség, de meghatározó egyéniség nem. A tavalyi gárdából viszont többen elmentek, mások abbahagyták a sportot. Lényegében kicserélődött a csapat, de ez nem nevezhető erősödésnek. Ennek fényében a szezonrajt előtt úgy nyilatkoztak lapunknak, hogy nem kergetnek rózsaszín álmokat, már az is jó eredménynek számít a végelszámolásnál, ha a hét együttesre szűkült mezőnyben két riválist meg tud előzni a Kárpáti és elcsípi az ötödik helyet, ami nemzetközi porondot jelentene. Ennek elérése anyagilag is lendíthetne a Kárpáti kátyúban ragadt szekerén, mivel a hazai bajnoki részvételért nem jár anyagi juttatás, az Ukrán Kézilabda Szövetségtől egyetlen kopijkát sem kapnak.  Ilyen előjelek után vágott neki az új bajnoki idénynek az Ungvári Kárpáti. Ráadásul az első három találkozóra idegenben, Brovariban került sor. Az elsőn nem is volt „baj” a papírformával, a bajnokcsapattól sima, 39–29 arányú vereséget szenvedtek lányaink. A következő kettő sem sok jóval kecsegtetett, hiszen a nagynevű Szpartak Kijev és az elmúlt évek stabil dobogósa, a Halicsanka Lviv várt együttesünkre. És megtörtént a csoda! Amire senki nem számított, a Kárpáti mindkét mérkőzését megnyerte, méghozzá imponáló fölénnyel, 33–25, illetve 31–16-os eredménnyel. Majd következett a három ungvári összecsapás, amelyeken lányaink nem tudtak hibázni, mindhárom ellenfelüket legyőzték, köztük a korábbi sokszoros bajnok Motor Zaporizzsját is, miáltal a teljes mezőny legnagyobb megrökönyödésére a tabella második helyére tornázták fel magukat. A váratlan bravúr kulisszatitkairól a vezetőedzőt kérdeztük: – A bajnoki nyitány előtt semmi jel nem utalt arra, hogy repülőrajtot vesz  a Kárpáti. Mi az ötös nyerőszéria titka? – Nincs különösebb titok. Idénykezdet előtt valóban visszafogottan nyilatkoztam, annak ellenére, hogy tudtam, jól dolgoztunk a nyáron. Valahol a lelkem mélyén éreztem, akár meglepetésekre is képesek lehetünk, ám nem voltak információim a többi együttesről, s ott volt a rizikó, hogy mégsem. Minden mérkőzésen teljes erőbedobást kértem a lányoktól. Voltak nehéz pillanataink, de örülök, hogy végül sikerrel vettük az első akadályokat. – Bár a kézilabda csapatsportág, meghatározó egyéniség(ek) nélkül kisebb a győzelem esélye. – Ezt a tételt mi most cáfoltuk. Nem egy vagy két játékosra épül a Kárpáti, az ötös széria kimondottan a csapatjáték gyümölcse. Akik ott voltak a Ju­nyiszty­ban, láthatták, bármelyik játékos tud gólt dobni és jól védekezni egyaránt. – Hasonló lesz a folytatás is? – Egyelőre örüljünk annak, hogy jól rajtoltunk, jó passzban van a csapat, s amennyiben ezt a lendületet és eredményességet az előttünk álló tíz-tizenkét mérkőzésre is át tudjuk menteni, akkor majd talán álmodozhatunk merészebb célokról. A bajnoki táblázatból messzemenő következtetéseket ma még nem vonhatunk le, de az már most látszik: a középmezőny rendkívül kiegyenlített. Talán a mély gödörben lévő Halicsanka együttesén kívül bármelyik alakulat nemzetközi porondot érő helyen, vagy akár dobogón is végezhet. Nigriny Szabolcs
Nagyot botlott a Sahtar
Szerző: ">94" /> | 2010.10.20. 16:48:38 |
A Chelsea, az Arsenal, a Bayern München és a Real Madrid a harmadik mérkőzését is megnyerte a Bajnokok Ligája csoportkörében. A Sahtar Doneck először kapitulált a mostani kiírásban, ráadásul a keddi játéknap legnagyobb vereségét köny­velte el. A nap csúcsrangadójának a támadásban aktívabb, kapura veszélyesebb Real Madrid viszonylag könnyedén fektette két vállra a vendég AC Milant. A végeredmény már a 14. percben kialakult. A királyi csapathoz hasonlóan a Chelsea, az Arsenal és a  Bayern is hibátlanul, három győzelemmel feszít csoportja élén. A Chelsea a moszkvai Luzsnyikiba látogatott, oda, ahol két évvel ezelőtt büntetőkkel elbukta a döntőt a Manchester Uniteddel szemben. Akkor könnyező, most mosolygó Chelsea-játékosokat lehetett látni a lefújás után, miután a londoniak legyőzték a fordulóig hibátlan Szpartakot. Az Arsenal három meccs alatt 14 gólt szerzett, az első fordulóban a Braga, ezúttal pedig a csoportkört két győzelemmel kezdő Sahtar ellen rendezett gólparádét. A doneckiek a nyárig az Arsenalt erősítő Eduardo kapáslövésével szépítettek egy keveset a nagy verésen. KISZó-összeállítás
A mellrák gyógyítható
Szerző: ">86" /> | 2010.10.20. 16:17:32 |
Világszerte október a mellrák elleni harc hónapja. Megyénkben is több rendezvényen foglalkoznak a témával, felhívják a figyelmet a megelőzés, a korai felismerés fontosságára. Az egészségügyi főosztály sajtóklubjában Andrij Ruszin, a megyei onkológiai gondozó főorvosa, valamint Natalija Saulszka, a Kárpátaljai Amazonok társadalmi szervezet elnöke ismertette a betegséggel kapcsolatos problémákat. A főorvos elemzésében kiemelte, a kór elleni harcban a legnagyobb gondot az okozza, hogy a nők túl későn fordulnak orvoshoz. Sajnos minden negyedik páciens a betegség végső stádiumában kerül szakemberhez, amikor a kezelés már igen költséges, s esetleg eredménytelen. – Hogy érthetőbb legyen: az első stádiumban 85, a másodikban 66, a harmadikban 41, a legsúlyosabb, negyedik stádiumban pedig mindössze 10 százaléknyi reménye van az illetőnek az ötéves túlélésre – hívta fel a figyelmet az onkológus, aki azt is elmondta, tapasztalatai szerint sok függ a médiától is. Egy-egy tévéadás, egyszerre több sajtóorgánumban is megjelenő felvilágosító cikk után néhány napra megnő a vizsgálatra jelentkező hölgyek száma. Az országban évente 16 ezer új megbetegedést regisztrálnak. A megyei gondozóban 300 pácienst kezelnek. A mellrák ma a nők leggyakoribb onkológiai betegsége. A megelőzés elsősorban az ő felelősségük, a gyakorlat ugyanis azt mutatja, tízből kilenc esetben maguk fedezik fel az elváltozást, vélik a szakemberek. A betegség a 40. életév után ugrásszerűen megnő, ám a 60–65 éveseket sújtja a leginkább. Ezért fontos, hogy évente egyszer mindenki elmenjen mammológiai vizsgálatra. Kialakulásában közrejátszik a korai menzesz, a rengeteg stressz, az elektroszmog, az örökletesség. Ajánlatos mérsékelni a kávé- és a csokoládé-fogyasztást, s kerülni a napsugarakat. Fontos lenne a rendszeres és egészséges táplálkozás, az aktív életmód, a pihenés – melyek csökkentenék a kór kialakulásának valószínűségét. A főorvos elmondása szerint a radikális mellamputációt napjainkban a rosszindulatú daganatok sem feltétlenül indokolják. Egyre nagyobb teret nyernek az úgynevezett mellmegőrző műtétek, melyek során a csomót és környezetét sebészeti úton eltávolítják, majd sugárkezelést és kemoterápiát alkalmaznak. Ennek rendkívül nagy a jelentősége, hisz sokkal gyorsabb a gyógyulási szakasz, arról nem szólva, hogy nem okoz akkora lelki traumát sem a páciensnek, sem a hozzátartozóinak. Andrij Ruszin elmondta, hamarosan mellplasztikával is kiegészül a kezelés. Ezenkívül szeretné elérni, hogy a műtéten átesett nők a rehabilitáció egy részét szanatóriumainkban töltsék. A felépülési folyamat a gyógyulás nagyon fontos részét képezi, amiben elengedhetetlen a páciens támogatása a családtagok, valamint a már felépült társak részéről. Ebben évek óta nagy szerepe van a Kárpátaljai Amazonok szervezetnek (elérhetőség: 063-593-08-80), melynek tagjai a jogi tanácsadástól kezdve az inplan­tátumok beszerzésén át a mindennapos tornagyakorlatokig hatékonyan segítik betegtársaikat. Nemrég saját fitness klubot nyitottak, melyben a hölgyek elsajátíthatják a számukra megengedett: tornagyakorlatok sorozatát – mondta el a sajtótájékoztatón Natalija Saulszka. Magyar Tímea
Felsős engem úgy segéljen!
Szerző: ">71" /> | 2010.10.20. 15:49:15 |
A gólyabál minden elsős életében meghatározó mérföldkő, ezáltal válhatnak igazi egyetemistákká. Na, és ki ne szeretne e nemes csapathoz tartozni!? Az Ungvári Nemzeti Egyetem (UNE) magyar ajkú elsőseinek szervezett gólyatábor alkalmával már néhányan tapasztalhatták a kihívásokat. Ők „felmentést” kaptak a bálon. Persze, azért így is volt, aki képviselje a gólyákat! A kis újoncok nagy izgalommal készülődtek az esti próbatételre. El sem tudták képzelni, mi vár rájuk. Bár az idősebbek adtak némi bepillantást saját élményeikből, de ez nem volt elég. Mindegyikük maga szerette volna megtapasztalni az egyetemistává válás pillanatait. Bemelegítésként rövid bemutatkozóval készültek. A néhány perces előadás alatt bizonyíthatták kreativitásukat, tehetségüket. Aztán kezdetét vette a BEAVATÁS! Minden gólyának tennie kellett valamit annak érdekében, hogy kitüntetésként megkapja a megtisztelő cumit. Ezután fogadalmat tettek. A már jól ismert és bevált esküszöveg most is ámulatba ejtette az elsősöket. Talán ennek betartása a legnehezebb. Néhányuknak esetleg sikerül a „köszönés”-t betartani, de a könyvhordás…! Hogy a többit ne is említsük! A jól megérdemelt cumihoz használati utasítás is járt: a gólyáknak a felsősök szájából elhangzó „KAPD BE!” parancsra azonnal cumizniuk kellett. E szempontból senkinek egy rossz szava sem lehet, hisz egész este csak cumis gólyákkal találkozhattak. Az ezt követő buli bár ugyanolyan diszkónak indult, mint a többi, mégis kicsit más volt. A lemezek mögött G. Misi szorgoskodott. Nem hiába. A hangulat percek alatt a magasba hágott. És amikor azt hinnénk, hogy ezt már nem lehet fokozni, megjelenik néhány gólya, akiket csoportos cumizásra lehet szólítani, hisz anno velünk is ezt tették… és ugye, milyen édes a bosszú!? Még akkor is, ha nem a bűnössel állunk szemben. Mi sem tanúskodhatna jobban a jó hangulatról, minthogy még másnap is mindenki annak hatása alatt volt. A visszhang ugyancsak pozitív. Az elsősöket pedig szeretettel köszöntjük az egyetemisták körében! Nagy Nikolett, az UNE IV. Évfolyamos magyar szakos hallgatója
Hogyan élvezzük a szexet idős korban is?
Szerző: ">94" /> | 2010.10.20. 14:53:24 |
A közhiedelem szerint egy nő kora előrehaladtával egyre kevésbé igényli és élvezi a szexet. A Journal of the American Geriatrics Society-ban közzétett cikk szerint azonban a vizsgálatban részt vevő közel kétezer 45–80 éves nő 43 százaléka sorolta szexuális érdeklődését a „mérsékelttől az igen erősig” terjedő kategóriába. Hogy az Öné is így maradjon, alább közreadunk néhány tippet nők és férfiak számára a hosszú és kielégítő szexuális élethez. Vigyázzunk a szívünkre Ne dohányozzunk, mozogjunk rendszeresen, fogyasszunk sok gyümölcsöt és zöldséget, teljes kiőrlésű gabonát és sovány fehérjét. A szexuális működés ugyanis szoros összefüggésben van a szív- és érrendszerrel, az erekciós funkció, a síkosság és a nemi vágy mind az egészséges vérkeringéstől függ. Igyekezzünk megőrizni hajlékonyságunkat Az edzés része legyen a nyújtás is. Ha rendszeres nyújtással nem őrizzük meg hajlékonyságunkat, az egyes pozitúráknál problémát okozhat, csakúgy, mint az örömet elrontó fájdalom. Beszéljünk róla még többet Fontos, hogy partnerünkkel beszéljük meg, mi az, amire vágyunk, nevezzük nevén a dolgokat, a testrészeinket éppúgy, mint esetleges kívánságainkat, még ha azok szokatlanoknak tűnnek is. Érzelmi közelség A szoros érzelmi szálak a fizikai együttlétben is segítenek. Az idősödő pároknak gyakrabban lehetnek problémáik a nemi vággyal, a síkossággal vagy az erekcióval, de a szexuális kielégülést akkor is meg lehet találni, ha jobban odafigyelnek a szex érzelmi oldalára. A közelség, a jó kapcsolat és a szeretet nagymértékben hozzájárul a fizikai élvezethez.
"Nem ígérgetni szeretnék..."
Szerző: ">12" /> | 2010.10.20. 14:09:40 |
A közéletben szerepet vállaló, a közösségért érdemben munkálkodó, so­kak által vagy csupán szűk környezetben ismert, de tisztelt és meg­becsült emberek  gyakran fejtik ki szakmai ál­láspontjukat, mondják el véleményüket az írott és elektronikus mé­di­á­ban. Sokkal kevesebbet, olykor szinte semmit sem tudunk viszont ma­gánéletükről. Kulcslyuk című rovatunkban épp ezért kicsit másképp fag­gatjuk őket… A rovat mai vendége Géczi Tihamér, a Nagy­beregi Középiskola igazgatója, a járási testnevelők módszertani csoportjának vezetője, a Bereg-vidéki olimpiai bizottság igaz­ga­tója, a nagybe­regi vadásztársaság elnöke. – A közelmúltban méltatták a pedagógusok szakmai napját. Milyen hangulatban találta az idei ünnep? – Tizenhét éve igazgatom a járás egyik legnagyobb és büszkén állíthatom, egyik legszebb iskoláját. 45 pedagógusunk többsége hölgy. Az ünnep? A nagyberegi vállalkozók, valamint a szülői tanács támogatásával jó hangulatban, méltóképpen fogadtuk, ilyenkor elfeledjük a nehézségeket. Intézményünkben már három éve hagyomány a jótékonysági bál, melynek bevéte­lét – idén kilencezer-kétszáz hriv­nya gyűlt össze – az iskola szükségleteire fordítjuk. – Annak idején ki irányította erre a pályára? – Hrancsák Laci bácsi tanárom késztetett arra, hogy az életemet a sportnak és azon belül a pedagógiai munkának szenteljem. Nagybátyám, Géczi Elemér is biztatott. Soha nem bántam meg. Ezt a foglalkozást csak azok válasszák, akik szeretik a gyerekeket. – A gyerekek el tudják rontani a kedvét? – Néha felbosszantanak, de nem haragszom rájuk. – Aki gyerekekkel dolgozik, nem árt, ha egyszerre oktatói, nevelői, pszichológusi, olykor felcseri feladatokat is el tud látni. Meg tud felelni egy ember mindezeknek? – Bizony egyre több időt kell tölteni neveléssel, a szülőknek nincs idejük arra, hogy meghallgassák csemetéjüket, ez sokszor ránk hárul. Van olyan nebuló, aki azt mondja, többet beszél velem egy hét alatt, mint az édesapjával egy év alatt. Testnevelői végzettségem és sportmúltam révén nem ijedek meg a kisebb balesetektől, hisz ezek gyakoriak az ő körükben. Művészi kerékpárosaink révén pedig gyakorolhatom elégszer az elsősegélynyújtást, hisz ők többszörösen veszélyes sportot űznek. – Csapata unikumnak számít, hisz egyedüli az egész Ukrajnában, mely ezzel a sportággal foglalkozik. – A környező országok mezőnyét tekintve középtájt helyezkedünk el. Ami azért is nagy eredmény, mert a mi fiataljaink sokkal kevesebb támogatás mellett képesek eredményt elérni. Már sikerült Kovászón is kiépítenünk egy fiókintézetet. Egy volt biciklisünk, aki elvégezte a Lembergi Testnevelési Főiskolát, népszerűsíti ott a sportágat. – Kitől lesik el a sportág legújabb figuráit, hogyan sikerül fejlődniük? – Az edzőtáborok és a versenyek révén. Rajtam és feleségemen, Natasán kívül van egy németországi nyugdíjas versenyedző házaspár ismerősünk, akik az Eb-k és a vb-k előtt kijárnak hozzánk és segítenek a felkészülésben. – Az egész családja a testnevelés elkötelezett híve? – A feleségem és a fiam is a nagyberegi iskolában tanít. Igaz, a fiam egy időre most átváltott a labdarúgásra. A lányom pedig másodéves a Lembergi Testnevelési Főiskolán. – Az egészséges életvitelük a sportban merül ki, netán a táplálkozásukra is ügyelnek? – Speciális diétákat nem szoktunk tartani, inkább arra figyelünk, mennyit eszünk. Igyekszünk a mozgással formában tartani magunkat, elégetni a fölös kalóriákat. Most például a pedagógusok megyei spartakiádján a beregszászi járási minifoci csapat, melyben a fiam is játszott, megnyerte az első helyet. Én nyolcszáz méteres futásban második lettem, míg a feleségem ötszáz méteren lett harmadik. – A biciklizésen kívül melyik sportág áll közel a szívéhez? – Mint minden rendes kárpátaljai magyarnak, a labdarúgás. – Az idei önkormányzati választásokon a Beregszászi Járási Tanács mandátumáért indul. Milyen pluszt remél politikai pályafutásától? – Korábban nyolc évig voltam járási képviselő. Most egyéni jelöltként indulok, elsősorban azért, hogy képviseljem a nagyberegi lakosok érdekeit, hogy kiállhassak a járás pedagógusaiért a következő választási ciklusban. Nem ígérgetni szeretnék, hanem végre konkrétan tenni a környezetemben élőkért. Fontosnak tartom többek között a szennyvíz-elvezető és -tisztító kiépítését, az orvosi rendelő rendbetételét. – Mi az, ami pihenteti, feltölti energiával, ha már feltornyosulnak  a gondok? – A vadászás és a gombázás. Persze, sokszor csak álmodozom róluk… Magyar Tímea
Dobogón a Fradi
Szerző: ">50" /> | 2010.10.18. 18:34:07 |
Nem született gól az MTK–Debrecen találkozón, míg Prukner László jelenlegi csapata legyőzte a korábbit a magyar labdarúgó élvonal tizedik fordulójában. A Debrecen és az MTK rossz sorozata is folytatódott az egymás elleni, gól nélküli döntetlennel zárult találkozón. A címvédő a mostani bajnokságban még nem győzött idegenben. A Ferencváros zsinórban harmadik meccsét nyerte meg, a Vasas és az MTK után az eddig feltűnően jól szereplő Kaposvárt is legyőzte. A Kecskemétnek és a Vasasnak jót tett az edzőváltás, Tomiszlav Szivics előbbi, Komjáti András utóbbi kispadján debütált sikerrel. A Siófok három győzelemmel a háta mögött, a Ferencváros és a Debrecen skalpjával a zsákban várta a Zalaegerszeg elleni meccset, amelyet aztán simán elveszített.Eredmények: MTK–DVSC 0–0, Vasas–Szolnok 3–0, Újpest–Haladás 3–1, Győr–Pápa 0–1, Honvéd–Kecskemét 1–2, Siófok–Zalaegerszeg 0–4, Vasas–Szolnok 3–0, Ferencváros–Kaposvár 1–0, Videoton–Paks 2–1.
Átfogó irtás: mennyire hatékony?
Szerző: trong> | 2010.10.18. 16:25:02 |
Az egyik fertőző betegség, a leptospirózis szempontjából Kárpátalja járványügyileg veszélyeztetett vidéknek számít. Nincs olyan járásunk, melyben ne észlelnék e kórt. Mivel terjesztői a rágcsálók, megelőzése csakis célirányos irtással valósítható meg. Igen ám, de vajon jut-e rá pénz és akarat?
Kárpátalján járt a Rajkó zenekar
Szerző: ">72" /> | 2010.10.18. 14:00:36 |
A Rajkó Művészegyüttes 1952-ben alakult. 58 évvel ezelőtt Szigeti Pál alapító-igazgató és Farkas Gyula, a Rajkó zenekar művészeti vezetője, zenepedagógus, karmester-zeneszerző elhatározták, hogy Magyarország különböző helyeiről összegyűjtik azokat a tehetséges roma gyerekeket, akik a saját zenei hagyományukat, a cigányzenét szeretnék megőrizni az utókornak. A zenekar az eltelt közel hatvan év alatt a világ számos országában vendégszerepelt. Vidékünkön a múlt héten léptek fel az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség meghívására. Az alkalommal élve beszélgettünk el Gerendási Istvánnal,­ az együttes igazgatójával. – Az 1950-es években a cigányzene igazi színtere a kávéházak, éttermek, kocsmák világa volt – mondja. – Ám az alapító tagok úgy gondolták, hogy ezek a fiatalok ennél többre képesek. S elhatározták, hogy olyan zenekart hoznak létre, amely a világ nagy színpadaira kerül, és ezt a kultúrát, amit magyarországi cigányzenének nevezünk, eljuttatják a világ különböző részeire. Kis falvakból, cigánytelepülésekről, városokból szedték össze a gyerekeket, elindult az oktatás, a képzés. Három év elteltével a Rajkó zenekar a világifjúsági találkozóról már különdíjjal jött haza. Gerendási István adatai szerint az elmúlt ötvennyolc évben a Rajkó zenekar a világ valamennyi földrészé­nek 110 országában vendégszerepelt, s bizonyította, hogy amit elődeik elképzeltek, azt teljes mértékben meg is valósították. Az utódoknak pedig az a feladatuk, hogy ezt továbbvigyék, s még sok száz éven keresztül a magyarországi cigányzene ugyanolyan népszerű legyen, mint évtizedekkel ezelőtt volt. – Úgy látom, az együttesben már harmadik generációs fiatalok is zenélnek. – Pontosan így van. Az egyik prímásunknak, Da­nyi Lőrincnek például már a gyermeke, Danyi Richárd is a zenekarban játszik. El kell mondani, hogy együttesünk húsz évvel ezelőtt létrehozta ennek a műfajnak az egyetlen olyan iskoláját, amely nem­csak Magyarországon, hanem Európában is egyedülálló. Ott a cigányzenét tanítják, és a gyerekek, amint elvégzik az iskolát, közép- vagy felsőfokú szakképesítésű diplomával távoznak az intézmény falai közül. – Táncosaik is vannak? – Az együttes elválaszthatatlan része a tánckar. Az alapítók ugyanis úgy gondolták, hogy a magyar cigányzene mellé illik a magyar néptánc is, így megalakult a táncegyüttes is. Azóta mindig együtt lépnek színpadra, és világszerte tudják: nemcsak egy kitűnő zenekarunk van, hanem egy ugyanolyan kitűnő tánckarunk is. Így a műsor sokkal színesebb, érdekesebb és élvezetesebb. Jelenleg 26-an vagyunk, de ez természetesen bővíthető, hiszen az iskolánknak is van ifjúsági rajkózenekara. A napokban például Horvátországba utazunk 100 művésszel: 82 zenésszel és 12 táncossal, énekesekkel. Amikor nagy létszámú zenekarra van szükség, visszahívjuk a régi rajkósokat, és akkor három generáció zenél együtt. – Kárpátalján jártak-e már? – Most először járunk Beregszászban, és nagyon nagy örömmel jöttünk. Számunkra küldetés, amikor a határon túl élő magyarokkal találkozhatunk, nem beszélve arról, hogy ismerjük a  történelmet, s tudjuk, Magyarország része volt ez a vidék is. Hegedűs Csilla
<
Ratusnyak és Zsoltányi a második helyért küzd
Szerző: ">93" /> | 2010.10.13. 16:09:57 |
Változatlanul Viktor Pogorelov a versenyfutás befutója. Ratusnyakot Zsoltányi is beérheti Hétfőn a megye jegyzett elemzői azért gyűltek össze, hogy beszámoljanak az ungvári polgármester-választást érintő legújabb közvélemény-kutatások eredményeiről. Az Ungvarsky szálló konferenciatermében összegyűlt újságírók előtt Fegyir Sándor, a szociológiai tudományok kandidátusa, a Kárpáti Közvélemény-kutató Központ vezetője, Szerhij Fedaka, az Ungvári Nemzeti Egyetem (UNE) professzora, Olekszandr Pelin, az UNE szociológiai tanszékének docense, Pavlo Bilak, a kijevi Mohila Akadémia aspiránsa, a Kárpátaljai Elemző Központ vezetője, valamint Pavlo Karajcsencev kijevi politológus, az országos MESTNYE.COM projekt koordinátora ismertette a pillanatnyi választói szimpátiák alakulását. Polgármester Fegyir Sándor a megyeszékhely városvezetői székéért ringbe szállók legfrissebb népszerűségi mutatóit vázolta. Eszerint továbbra is Viktor Pogorelov vezeti a listát – őt az ungváriak 27,8 százaléka támogatja. 10%-kal van tőle elmaradva Szerhij Ratusnyak – az ő indexe 17,1 százalékos. Zsoltányi Miklós támogatottsága 8,1%, Volodimir Prihogykóé   pedig 6,6%. Az   UNE   szociológiai tanszé­kének docense, Olekszandr Pelin arról számolt be, hogy az általa végzett felmérések hasonló képet mutatnak, mint amiről Fegyir Sándor is szólt. Pogorelov számít a favoritnak 27%-kal, Ratus­nyak hátránya 10% körüli.  A szociológus arra is kitért, hogy a városlakók milyen  fő szempontok alapján választanak polgármestert: a leendő győztesnek elsősorban jó gazdának kell lennie, aki képes kezelni a kommunális problémákat. Pont ezzel magyarázható Pogorelov fölénye, hiszen ő éppen e tulajdonságokkal jellemezhető. Pavlo Karajcsencev kijevi politológus kifejtette, három hét alatt, ami a választásokig maradt, jelentősen már nem változhat az erősorrend. Ezért szerinte a legfőbb kérdés már csak az,  képes lesz-e beérni, esetleg megelőzni Zsoltányi  Ratus­nya­kot. Az is nagyon lényeges lehet, hogy Viktor Po­gorelov végigcsinálja-e a kampányt. Amennyiben igen – ő lesz a polgármester. Pogorelov visszalépése esetén Zsoltányi nyeri meg a választást, annyira negatív a jelenlegi városvezető megítélése – fejtette ki a kijevi elemző. Szerhij Fedaka professzor a választásokat kísérő egyéb jelenségekre tért ki. A Kárpátaljai Elemző Központ vezetője, Pavlo Bilak azt emelte ki, hogy Ratus­nyakot egyetlenegy komolyabb párt sem tartotta támogatásra érdemesnek. Végül egy kevésbé ismert, vállalkozókat tömörítő, egy odesszai nagyvállalkozó érdekszféráját szolgáló párt, a PPPU színeiben indul. Viktor Pogorelov és csapata az „EKO-25” zöld párt színeiben indul, melynek már 5 éve az elnöke. A párt által megjelenített környezetvédelmi politika maximálisan illik Pogorelov imidzsé­hez. Ugyanakkor az, hogy ellenlábasai panaszt tettek ellene a választási bizottságnál, nem zárja ki azt a forgatókönyvet sem, hogy esetleg visszalép. Zsoltányi Miklós magabiztosan tartja harmadik pozícióját, amit meg is érdemel, jegyezte meg Bilak. Hozzátette: „Zsoltányi célja minél több voks bezsebelése – ez későbbi karriere céljából is fontos. Polgármesteri kampányával az általa vezetett lista népszerűségét is próbálja növelni, mert csak a városi tanácsba bejutva képes megőrizni mostani jó pozícióit, s kedvező megítéléséből reális politikai súlyt teremteni”. A szakember Volodimir Prihogyko újszerű, hozzáértő kampányát is dicsérte: Sok új dolgot javasol. Kampányprogramjának prezentálása biztosan sikeres lenne Európában vagy mondjuk az Egyesült Államokban, ugyanakkor az ungváriakat inkább a hétköznapi, kommunális jellegű gondok foglalkoztatják”. Tanács A Kárpáti Közvélemény-kutató Központ vezetője, Fegyir Sándor az Ungvári Városi Tanácsba igyekvő pártok támogatottságát is elemezte. A legtöbb szavazatra a Batykivscsina számíthat. A már megszokott politikai szereplők mellett új erőkre is számítani lehet – egyaránt bekerül a városi tanácsba az „EKO-25” és a Vitalij Klicsko patronálta „UDAR”. Az „EKO-25” magas támogatottsága azzal magyarázható, hogy a párt listáját Viktor Pogorelov vezeti – azaz az ő népszerűsége értelemszerűen a mögötte álló politikai erőre is átterjed. A Vitalij Klicsko nevével fémjelzett UDAR várható bekerülését Fegyir Sándor azzal indokolta, hogy több ifjúsági szervezet csoportosult köré, ungvári listavezetője pedig a 19. számú iskola fiatal és népszerű tanára, a 30 éves Rosztiszlav Bulanov. Összességében az elemzők egyetértettek abban, hogy a hátralévő időben az erőviszonyok komolyabb átrendeződésére aligha lehet már számítani, a szimpátiák alakulása jelentős mértékben nem fog változni. Vaszil Bojko